- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/hangepitesz-kapta-az-elso-makovecz-dijat/ -

Hangépítész kapta az első Makovecz-díjat

„Kiss Ferenc olyan ember, aki Makovecz Imre országépítő szellemiségének nyomdokán járva műveli és ápolja a Kárpát-medence magyarságának kultúráját, védelmezi az itt élő nemzettestek kapcsolatát, ápolja a magyarság szomszédaival való együttélésének minden megragadható formáját, és mindezt a szemléletet meghatározónak tartja az utódok nevelésében is” – méltatta a díjazottat a laudációt felolvasó Sáros László György, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke a november 20-i Héttorony Fesztiválon. „Makovecz Imre tudta, hogy létezik egy rejtett ajtó az ég és föld között, amely mindenki számára átjárható” – fogalmazott az elismerést a Fellegajtó nyitogató című népdal előadásával megköszönő Kiss Ferenc, miután átvette a díjat Szabó Mariannétól, Makovecz Imre özvegyétől.

A jeles gondolkodók, alkotók, tudósok és közéleti személyiségnek adható Makovecz Imre-díj odaítéléséről az alapítószervezetek – az Magyar Művészeti Akadémia mellett a Kós Károly Egyesülés és a Makovecz Imre Közhasznú Alapítvány – által delegált bizottság döntött. A díjjal járó emlékérem Madarassy István ötvös- és szobrászművész alkotása.

A Héttorony Fesztivál november 20-i záróhangversenyén az észt Arvo Pärt – a 2011-ben elhunyt Makovecz Imre kedvenc zeneszerzője – Lamentate című műve csendült fel, valamint hallható volt Kiss Ferenc A holdudvarház dalai című négy tételes ciklusa is Vedres Csaba szimfonikus hangszerelésében, amelynek elkészültét még életében Makovecz Imre is sürgette. Az ünnepi koncerten Makovecz Pál vezényelt, közreműködött a Zuglói Filharmónia, a Szent István Király Szimfonikus Zenekar, az Etnofon Zenei Társulás, Bognár Szilvia, Horváti Kata és Szvorák Katalin is.

* * *

Kiss Ferenc 1954. június 27-én született Debrecenben. Felmenői közül többen muzsikáltak, így ő is korán kezébe vette a hegedűt. Diplomát 1978-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-néprajz szakán szerzett, tanulmányai során mindvégig zenélt. 1974-ben csatlakozott a Vízöntő együtteshez, ahol később 20 évig zenélt, s akikkel mások mellett Novák Ferenc együttesét, a Bihari János Táncegyüttest is kísérték. 1975-től zenélt a szintén legendás Kolinda együttesben is, ahonnan hamarosan visszavezetett útja a Vízöntőhöz, amellyel Nyugat-Európában is nagy sikereket arattak.

1992-ben létrehozta az első független magyar népzenei kiadót, az Etnofont. A kiadó népzenei és népzenéből táplálkozó kortárs és alternatív törekvések stúdiófelvételével, archiválásával, kiadásával és terjesztésével foglalkozik. Hiánypótló tevékenységével fontos közművelődési szerepet tölt be: a nemzetiségek és a határon túli magyar kisebbségek megismételhetetlen, archív felvételeit teszi közzé, sőt ma már könyvkiadással is foglalkozik. Kiss Ferenc sokat járt népzenét gyűjteni a szívéhez közelálló Kárpátaljára, itteni gyűjtései során találkozott a még fennmaradt archaikus klezmer stílussal. Ezt az autentikus klezmerzenét igyekezett tovább vinni az 1998-ban megalapított Odessa Klezmer Band nevű zenekarával, amellyel egy közös lemezt készítettek.

Zeneszerzőként egyéni, markáns irányzatot képvisel, elsősorban a magyar folklór elemeit építi be egy új kompozíciós rendszerbe. A korszerű elektronika használata mellett nagyon fontos szerepet ad az akusztikus népi hangszereknek, a tradicionális játék- és díszítéstechnikáknak. A társművészetekkel (tánc, színház, film) való szerves kapcsolata minden munkájában tetten érhető. Számos animációs- és mozifilmhez, színházi előadáshoz és kortárs táncszínházi koreográfiához komponált zenét. A parasztzene, a tradicionális előadásmódok, játék- és díszítéstechnikák alapos ismerete és egyedi, újszerű hangzások keresése jellemzik munkáit.

Főbb művei a Vízöntő (1977, 1978), a Mélyvíz (1985), a Villanypásztor (1987), a Gitania Express (1990), a Best (1991), a Kárpátalja népzenéje (1991), A magyartölgy mítoszai (1992),a Vízöntő kor (1994), a Cigány passió (1995), a Romani Kris – Cigánytörvény (1998), a Nagyvárosi bujdosók (1999), A Héttorony hangjai (2001), a Szerelem hava (2005), a Szerelemajtók (2006) és a Pávaének (2007). A gyerekeket a 2012-ben kiadott, saját szövegével és CD-melléklettel ellátott, Papó zenedéje című kiadvánnyal igyekszik bevezetni a népzene világába. Gyermekeknek szóló interaktív előadásai is a népi műveltség időtálló elemeire épülnek.

Zenei sokszínűsége számos hangszer használatát követelte meg, így jött létre több mint száz hangszerből, többségében autentikus népi zeneszerszámokból álló hangszergyűjteménye, amelynek végleges otthont keres. A művészt 2013-ban Prima díjjal tüntették ki a Magyar népművészet és közművelődés kategóriában.

 

(Forrás: MTI – orbanviktor.hu)