- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/ismet-atadtak-a-media-a-csaladert-alapitvany-dijait/ -

Ismét átadták a Média a Családért Alapítvány díjait

A rendezvény bevezetőjeként két rövid szakmai előadás hangzott el. Dr. Veszelszki Ágnes a digitális kommunikáció nyelvre gyakorolt hatásáról, dr. Kovács Gábor pedig az alapítvány által megrendelt, idősekkel kapcsolatos kutatás eredményeiről beszélt.

„A média történeteket mesél. Aggasztókat, elbűvölőket, meglepőket. Sokszor szépeket, máskor hazugokat. De vajon ezek a történetek rólunk szólnak: a mi hétköznapjainkról, a valódi érzéseinkről, a mindennapi feladatainkról: a családunkról? A média szenzációra éhes – mondják a szakemberek. Mi pedig úgy gondoljuk: nincs igazibb-igazabb szenzáció a családnál” – írja dr. Aczél Petra, a Média a Családért Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Corvinus Egyetem egyetemi tanára a 11 éve alapított díjról.

Idén a családbarát médiának szóló legnagyobb elismerést, az 500 000 Ft-tal járó Média a Családért-díjat Élő Anita vehette át Lévai Anikótól, a Heti Válaszban megjelent „Melyik nem kellett volna?” című írásáért. A díj 2017-es támogatója a Béres Gyógyszergyár volt. „A társadalom legkisebb sejtje a család, amely az ember életének, fejlődésének, kiteljesedésének alapja. Gyökér, amelyre támaszkodunk, forrás, amely táplál, példa, amely épít, erő, amely megtart, szeretet, amely boldogságra tanít” – fogalmazott Béres Klára, a cég kommunikációs igazgatója.

Lévai Anikó beszédében kiemelte, hogy „miután a fiatal generációkért az alapítvány „megtette, amit megkövetelt a haza”, itt az ideje a családokon belüli másik kiszolgáltatott generációra is ráirányítani a figyelmet.” Ezzel arra utalt, hogy 2016-ban a Média a Családért Alapítvány figyelme az idősek felé is fordult, és megalapította a Nemzedékekért-díjat, valamint elindította a Corvinus Egyetem által végzett, idősekkel kapcsolatos kutatást.

Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár beszédében elmondta, 2018 a Családok éve. A több támogatás, sok színes program mellett fontos, hogy a lehetőségekről hiteles forrásból, pontosan tájékozódhassanak az érintettek. „Ebben szükségünk van a média együttműködésére is. A média közvetítheti és rombolhatja a családi értékeket. Ezért is értékeljük azokat, akik segítenek abban, hogy Magyarország egy családbarát ország legyen” – hangsúlyozta a család- és ifjúságügyért felelős államtitkár. Az EMMI különdíját Jobbágyi Zsófia Magyar Hírlapban megjelent „Dicsérj, dicsérj, dicsérj” című vezércikke kapta.

A Média a Nemzedékekért-díjat Horváth Ágnes és Horváth Szilárd kapta. A Kossuth Rádió „Napközben” című műsorában készült, „Aktív időskor” című felvételükért vehették át az EMMI által támogatott elismerést Novák Katalintól. Az 500 000 Ft-tal járó Külhoni Média a Családért-díjat Kiss Réka, a Hírek.sk oldalán megjelenő „Otthontalan memoár” című írásáért kapta.

A Média a Családért-díj és a Média a Nemzedékekért-díj kategóriában közönségdíjast is választhattak a mediaacsaladert.hu-n szavazók. Előbbi nyertese Kozák Annamária, az „Apa Akadémia” című, Katolikus Rádióban megjelenő műsoráért, utóbbit Finy Petra nyerte el, a wmn. hu oldalon megjelenő ,,Békén kell hagyni a gyerekeket” c. munkájával.

A díjátadó házigazdája Herczku Ágnes volt, az esten fellépet Karsai Veronika pantomimművész, Herczku Ágnes és Nikola Parov, valamint a Flautett Fuvolakvartett.

Az esemény záróakkordja Emmer László „Képmások” című fotókiállításának megnyitója volt, amelyen a Képmás magazin címlapinterjúihoz készült fotókból láthatott válogatást a közönség. A tárlatot Szám Kati, a Képmás főszerkesztője nyitotta meg. A kiállítás megvásárolható képeinek vételárát a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek utalják a szervezők.

* * *

Lévai Anikó köszöntőbeszéde:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves kurátorok, zsűritagok és mindenekelőtt kedves díjra jelölt újságírók!

Minden évben szívesen teszek eleget a Média a Családért Alapítvány meghívásának. Kevés feltétel nélküli, megkérdőjelezhetetlen érték van az életben, de meggyőződésem, hogy a család az egyik. Családban élni olyan bástyát jelent mindannyiunknak, amit más közösség soha, semmilyen körülmények között sem adhat meg nekünk. Szerencsés vagyok, hogy családban élhetek, méghozzá nagycsaládban, sőt egyre nagyobb családban, és ezt tartom életem egyik legnagyobb eredményének.

A család jelentősége az, hogy tartozunk egy olyan kicsi közösséghez, akivel egy az élményanyagunk, közös a nyelvünk, szempillantásokból is értjük és csak mi értjük egymást. A család szüntelen humor forrása.

Egy amerikai humorista egyszer így érvelt a család mellett: „Soha ne fordulj szembe a családdal, mert nem jó magányosan evezni. Ha bosszantóan kidörzsölték a csuklódat és a bokádat a családi kötelékek, akkor se feledd, hogy nélkülük – nos, hát ki lennél? A család melletted áll, ha baj van, és legtöbb esélyt adja neked. Amikor a vetélkedő vezetője azt mondja: „Nevezzen meg valamit, amit a hűtőszekrényben talál! – és te azt mondod: „Szótár!”, az ország túlnyomó többsége a tévé előtt azt sikítja, „Ezt a hülyét!”De ki az, aki tapsol és azt mondja, „Jó válasz, jó válasz!”? Hát persze, hogy a családod, ugyan ki lenne más?”

A Média a Családért Alapítvány 11 évvel ezelőtt kezdte meg működését és munkájával arra kívánta ráirányítani a társadalom figyelmét, hogy a családban élők milyen problémákkal küzdenek, mégis mennyi plusz kapható egy ilyen kisközösségben.

Ma, 11 évvel később azt lehet mondani, hogy a jó időben felismert téma olyannyira általános és mindenkit érintő ügy lett, hogy alig akad olyan szegmense életünkben, ahol ne figyelnénk külön a családban élőkre. Sőt, mi több, 2018 a családok éve lesz – kijelenthetjük tehát, hogy az alapítvány kiváló érzékkel tapintott rá egy évtizeddel ezelőtt az akkori jövő egyik kulcskérdésére. Ma már elmondható, hogy mindenhol tetten érhető a családok iránti figyelem. A gyermeket nevelő munkavállalóknak kedvezményekkel, támogatásokkal könnyíti meg az állam és a társadalom az életét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma, ha azt halljuk, család, akkor egy kisgyermekeket nevelő házaspár jelenik meg a szemünk előtt, ritkán gondolunk arra, hogy ebbe a családban nagyon szorosan – és az évek elteltével a gyermekekhez hasonló gondoskodást igényelve ott vannak az idősek is, akik nagyszülőként támogatják a fiatal házasokat, de egyszer ennek a gondoskodásnak meg kell fordulnia.

Leonardo da Vincinek szokták tulajdonítani azt a mondást, miszerint „Gondolkozz, ahogy apád tanított! Élj, ahogy anyád tanított!” – ennek az igazságát az ember leginkább akkor éli meg, amikor a saját gyerekei elérik a felnőttkort.

2017-ben a Média a Családért Alapítvány figyelme a gondolkodásra tanító apák és az életre nevelő anyák, azaz az idősebb generáció, a nagyszülők felé fordult. Azt mondhatjuk, a fiatal generációkért az alapítvány „megtette, amit megkövetelt a haza”, itt az ideje a családokon belüli másik kiszolgáltatott generációra ráirányítani a figyelmet. Nemcsak az idősek problémáit feldolgozó cikkek díjazásával, hanem az idősek helyzetét vizsgáló kutatással is. Olvashattunk idén többek között az időskori demenciáról, a pótnagyi programról, az anyós-iskoláról, a nagyszülő-füzetről. Azokról a témákról, amik ezután bizonyára nemcsak országosan ismertek lesznek, de meggyőződésem, hogy ezek a társadalom egyik legfőbb megoldandó problémái.

Egy régi mondás szerint egyik legnagyobb feladatunk a gyermekeinknek szárnyakat és gyökereket adnunk. Ugyanígy egy társadalomnak is ez a feladata: szárnyakat – ők a fiatalok -, és gyökeret – ők az idősek – adni a nemzetnek. Köszönjük a Média a Családért Alapítványnak, hogy erre 11 éve erre időről időre figyelmeztetnek minket.

Köszönöm, hogy meghallgattak.