Mint az elmúlt kilenc év minden januárjában, idén is átadásra került a Képmás magazin és a Média a Családért Alapítvány által 2007-ben alapított Családbarát Médiáért-díj.

Az elismerést ezúttal Kempf Zita kapta „Sosem fértünk bele az űrlapok rubrikáiba” – Négy testvére nevelését vállalta fel a gimnazista lány című nlcafe.hu-n megjelenő írásáért. A díjat Dr. Aczél Petra, a Média a Családért Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Corvinus Egyetem egyetemi tanára és Juhász Péter Tibor, a Magyar Telecom marketingkommunikációs vezetője adta át.

A 10 éves jubileumát ünneplő Családbarát Médiáért-díj mellett a műsoros gálán most először a Média a Családért Alapítvány két tavaly alapított elismerése is gazdára talált. Az egyik a határon túli magyar területekre is kiterjesztett Külhoni Családbarát Médiáért-díj – ezt Balázs Katalin Ahol hat szempár a fényforrás című cikke nyerte el, amely a Gyergyói Hírlapban látott napvilágot. A díjat Csinta Samu erdélyi újságíró, közíró, a külhoni zsűri elnöke adta át.

A másik az EMMI által támogatott Média a Nemzedékekért-díj, amely ezúttal az idősek médiában való megjelenésére fókuszált. Utóbbit az MR1 Kossuth Rádió Keresztes Ilona által szerkesztett Vendég a háznál című műsora kapta Nagyszülő kerestetik című adásáért. Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkára adta át az újonnan alapított díjat. A díjjal kapcsolatban kiemelte, hogy a családbarát média és gondolkodás hitet, erőt, megerősítést és visszaigazolást ad arról, hogy a család olyan erőforrás, amelyre hosszú távon is lehet támaszkodni. Köszönet jár a jelölteknek és minden családbarát módon író sajtómunkásnak azért, hogy hangot adnak ennek a megközelítésnek.

Az alapítvány kiemelten fontosnak tartja a díj kiírásában szereplő témát, ezért kutatást indított Időskép a médiában címmel, amelyet a Budapesti Corvinus Egyetemen végeznek, Dr. Aczél Petra egyetemi tanár vezetésével. Emellett idén is átadtak két különdíjat. Az EMMI által támogatott elismerést Dr. Polgár Patrícia kapta Pár dolgot Ön is tehet, hogy ne fogyjon a magyar! című írásáért (divany.hu), a NOE különdíját pedig Kun Gabi Három gyerekkel igazából könnyebb az élet, mint eggyel című cikkéért (nlcafe.hu).

A Családbarát Médiáért-díj és a Média Nemzedékekért-díj közönségdíjast is avatott. A tavaly decemberben, illetve ez év januárban zajló internetes szavazás eredményeképpen az előbbi közönségdíjasa Petrás Lilla (Háziasszonyként töltött évem megaláztatásai – she.hu), az utóbbié pedig Stenszky Cecília (Óda a nagyiról – drot.eu) lett.

Az ünnepélyes díjátadó kiemelt vendége volt Lévai Anikó a Családbarát Médiáért-díj fővédnöke, aki úgy fogalmazott: a jelöltek felismerték, hogy a család nagyon fontos, az emberi társadalom alapegysége, erősítendő, gyarapítandó közösség, támogatásában pedig a sajtónak is nagy a felelőssége.

A díjátadó gála műsorvezetője Berecz István volt, mesét mondott édesapja Berecz András, a zenei hátteret a Kolozsvárról érkezett Tokos Zenekar biztosította, valamint fellépett Kokas Katalin, Kelemen Barnabás hegedűművészek és kisfiúk, Kelemen Gáspár.

* * *

Lévai Anikó köszöntőbeszéde:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves kurátorok, zsűritagok és mindenekelőtt kedves díjra jelölt újságírók!

Akik találkoztak már velem máshol, tudják, hogy a különféle felkéréseket és meghívásokat sokszor hárítom el azzal: én édesanya vagyok, azt tudom, hogy működik egy család. Talán tényleg szakértő vagyok az uzsonnakészítésben, a tornazsák-keresésben, a fülfájás elleni házi praktikákban és a különórák megszervezésében – minden másban azonban nálamnál hozzáértőbb hölgyek és urak az illetékesek. A Képmás szerkesztői és a Média a Családért Alapítvány munkatársai azonban olyan feladattal bíztak meg engem néhány évvel ezelőtt és azóta is újra meg újra, amely megszólította bennem a szülőt, az édesanyát. A ma átadásra kerülő díj jelöltjei olyan szakemberek, olyan újságírók, akik felismerték, hogy a család ügye mennyire fontos, hogy a családok, az emberi társadalomnak ezek az alapegységei erősítendő, védendő, gyarapítandó kis közösségek, s hogy a sajtónak ebben a munkában bizony igen nagy felelőssége van.

„Hangsúlyozzuk a köteléket, amely összeköti a közjót a házasságon alapuló család előmozdításával. (…) A család több mint egy téma, az életet és a nemzedékek útját jelenti, akik átadják a hitet a szeretettel együtt, továbbá fáradság, türelem és egyben terv, remény és jövő is. Mindez a társadalom kovászává válik a mindennapokban, a közjó javára. A család előmozdítása annyit jelent, hogy a méltányos és szolidáris fejlődésért tevékenykedünk. A család a nagylelkűség, az osztozás, a felelősség kiemelt iskolája, amely a társadalomban előretört individualista mentalitás legyőzésére nevel” – fejti ki a bíborosoknak írt levelében Ferenc pápa.

Mindenkinek, akiben kétely támadna, hogy a természeténél fogva függetlenségre törekvő sajtó, média miért kell mégis a családokat szolgálja, annak ezek a szavak visszhangozhatnak majd a fülében. Fontos tudás ez: aki a családokat támogatja, a közjóért tesz. A közjóért, amelyért mindannyiunknak tennie kell: kinek az ország vezetői, döntéshozói között, kinek az adót fizető vállalatok munkatársaként, kinek a civil szervezetek szolidaritáson alapuló tevékenységét előmozdítva. És mindannyiunknak a családunkban munkálkodva, gondoskodva az öregeinkről, nevelve a fiataljainkat, összekötve egy közösség múltját és jövőjét itt a jelenben.

Én is számos cikket olvastam csodálatra méltó családokról:

a kerekesszékes kismamáról, aki a kilencedik emeleten lakik, és már az utcára jutnia is hatalmas kihívás;
a tizenhét éves lányról, aki édesanyja halála után magára vállalta három kisebb testvére felnevelését;
a vak édesapáról, aki mintaanyákat lepipáló gondossággal neveli egyedül kislányát;
házaspárokról, akik tapasztalataikat szívesen osztják meg a fiatalabb párokkal, és “Szerelmes kalandtúrát” szerveznek nekik;
egy szülőpárról, akik két Down-szindrómás gyermeket fogadtak örökbe, és egy percig sem bánták meg döntésüket.
Vagy súlyosan beteg, rokkant, balesetet szenvedett gyermekeket nevelő családokról, akik saját keresztjükön kívül sokszor mások keresztjeit is a vállukra veszik, mintha megkétszereződne az erejük az áldozatvállalásban.
Fontos írások, fontos interjúk, felvételek ezek. Helyre teszik az ember gondolkodását a legkomolyabb megpróbáltatások idején is.

Mindezek után annyit tudok csak mondani: örülök, hogy ez a díj, a Családbarát média díj létezik, mégpedig tíz éve létezik. Hogy van lehetőség a család intézményét megerősítő médiamunkások megjutalmazására, elismerésére. Örülök, hogy alkalom van beszélni ennek a feladatnak a fontosságáról. S hogy ilyen módon hathatósan támogathatjuk mi is a családokon keresztül a közjót.

Köszönettel tartozunk ezért alapítványt és a díjat alapító Képmás Magazin szerkesztőinek, szerzőinek, akik maguk is fontos missziót töltenek be a családi értékek felmutatásában, bátor és igényes munkájukkal. Köszönettel tartozunk a támogatóknak is, legyenek azok sajtóorgánumok vagy vállalatok, magánemberek vagy éppen kormányzati intézmények. Ezt is öröm tudni, hogy ennyien mellé állnak ennek az elismerésnek.

Egy éve ilyenkor jelentette be a kuratórium, hogy ezentúl a határon túli magyar sajtóban is folytatják a missziós munkát, keresik a családbarát cikkeket és jutalmazzák azokat. Milyen jó, hogy a tavaly bejelentett elhatározás idén már szárba is szökkent és ma először átadhatjuk a Családbarát Médiáért díjat egy határon túli magyar újságírónak is. Annak is örülök, hogy külön odafigyelünk a nagyszülők generációjára is – idén először az idősekkel foglalkozó cikkek is díjat kapnak az EMMI jóvoltából.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ismerkedjünk tehát meg az este folyamán azokkal a különféle díjakra jelölt sajtómunkásokkal. Szeretném édesanyák és édesapák helyett, őket önjelölt módon is képviselve, megköszönni a munkájukat. Szükségünk van nekünk is a megerősítésre nap mint nap, hogy mindaz az energia, fáradság, erőfeszítés, amit a gyerekeinkre, vagy a házastársunkra, a szüleinkre áldozunk, megéri. Azért éri meg, mert önmagán túlmutató célja van.

Gratulálok tehát, már jelöltnek lenni is nagy dicsőség. Kíváncsian várom magam is, kik kapják a különféle díjakat és különdíjakat. Szép estét kívánok mindannyiuknak!