- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-a-kossuth-radio-180-perc-cimu-musoraban-17/ -

Orbán Viktor a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában

Kocsis Éva: Kötelezettségszegési eljárások, civilek, migráció, és persze a kampánystart. Ezek is a témáink lesznek a következő fél órában, a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Hogyha a civiltörvényekkel, a kötelezettségszegési eljárással kezdjük vagy a CEU-val, ha ezzel kezdjük, az a helyzet, hogy nem sikerült meggyőzniük az Európai Bizottságot. Tulajdonképpen a civiltörvénnyel kapcsolatban ugyanazok a kifogások maradtak állva, amelyekről már korábban is szó volt. Egy hónapot kapott a kormány ez ügyben. Mi fog következni? Az érvelésen változtatnak, megváltoztatják a törvényt, elmennek a falig?

Először is Brüsszelben létezik egy jogvita rendezési eljárás. Erre szükség van, mert viták lehetnek arról, hogy az uniót megalapozó szerződések, pontosan mit is írnak elő, és mit jelentenek. S ha vita van, akkor azt valahogy el kell dönteni. Ezért az Európai Unió mindennapi életéhez tartozik az ilyen viták létezése, illetve ezek a vitarendezési eljárások. Sok is van ezekből, minden országnak van több tucat is. Ezek inkább szakmai kérdések. Az Ön által említett ügyek egy másik csoportját jelentik a kötelezettségszegési eljárásoknak, például a magyar civiltörvény, amelyekről messziről szaglik, hogy ezek politikai ügyek. Tehát ezeknek valójában semmi közük nincs az Alapszerződéshez, itt ezek olyan kötelezettségszegési eljárások – ebből kevés van, de azért létezik néhány, és nemcsak Magyarország esetében –, amelyekkel a brüsszeli bürokraták jogköröket akarnak elvonni a tagállamoktól, vagy rá akarnak valamit kényszeríteni, valamilyen politikai döntést rá akarnak kényszeríteni a tagállamokra, és ehhez jogi eszközt választanak. Na most, ha az ember elolvassa a brüsszeli bürokratáknak a magyar civiltörvénnyel kapcsolatos beadványát, akkor csak annyit mondhatunk, hogy az közröhej tárgya mindenhol Európában. Tehát azt értelmes jogász még kézbe se veszi, mert megégeti a kezét, tehát azon annyira szaglik, hogy egy politikai megrendelésre készült dokumentum, olyan hajánál előrángatott érvek vannak benne, hogy ezt jogász – hogy mondjam –, kellő komolysággal, nevetés nélkül nem tudja vita tárgyává sem tenni. Tehát ez annyira nevetséges, hogy azzal nem lehet mit kezdeni.

De melyik passzus a nevetséges? Itt van például, hogy az alapvető jogokba avatkozik be, sérti az egyesülés szabadságához való jogot, akadályozzák az adománygyűjtést, nem tudják a feladataikat ellátni.

Bocsánat, de ezek a nevetséges dolgok. Arról van szó, hogyha valaki külföldről pénzt fogad el, akkor azt be kell vallani. Pont. Hát mit sért ez?Hát, például sérti, elrettentő hatása van a külföldi adományokra, és a szabad tőkemozgást akadályozza.A szabad tőkemozgás a legnevetségesebb. Az adománynak mi köze van a szabad tőkemozgáshoz? Ezek nevetséges dolgok. Erről beszélek: ezt jogász komolyan venni nem tudja. Jó, akkor ezzel válaszolt is tulajdonképpen arra, hogy egy hónap múlva milyen érv érkezik majd. Ha elfogadnánk, mi is nevetségessé válnánk. Ez egy komoly ország. Szóval akkor egy hónap múlva azt fogják elmondani, hogy ez nevetséges? Persze. Mit tudnánk mondani?Tehát, akkor bíróságra kerül az ügy, és akkor majd fizet valamit Magyarország büntetésként?Az a kérdés, hogy meddig bírja Brüsszel ezt a – hogy mondjam –, köznevetség tárgyává válást. Hogyha akarják…Brüsszel elég jól bírja, úgy tűnik. A civilekkel vagy a CEU-val kapcsolatban…Nem úgy látom.

Nem úgy látja?

Persze, hogy nem. Az egész Európai Unió azért van bajban, mert ilyen döntéseket hoznak az ottani vezetők és bürokraták. Az egész Európai Unió eszméjét támogatják az emberek, az unió vezetését meg ki nem állhatják, és ennek az az oka, hogy ilyen dolgokkal inzultálják, sértegetik a tagállamokat, és visszaélnek a hatalmukkal. Ezt mindenki látja Európában, ezért nincs becsülete az európai vezetésnek.

Mi lesz a CEU-törvénnyel? Ugye, egy fura helyzet állt elő; ugyan az ügyet, nem vitték tovább, de néhány hét múlva kell választ adniuk a megfogalmazott kritikákra, ugyanakkor megegyezett a CEU egy amerikai egyetemmel, vagyis a magyar jogszabályoknak most már megfelel. Ennek ellenére Brüsszelnek problémája van, most tulajdonképpen mi fog történi? Az egyik kérdés az, hogy működhet-e tovább a CEU, hogyha sikerült ezt az egyezséget megkötni, a másik pedig az, hogy milyen választ fog kapni Brüsszel, hogy nevetséges?

A kiindulópont az, hogy a törvényeket Magyarországon mindenkinek be kell tartani – még a milliárdosoknak is, még az amerikai–magyar kettős állampolgároknak is meg az általuk pénzelt szervezeteknek is. Ebből Magyarország engedni nem tud, ez a mi életünk alkotmányos alapja. Tehát a törvényeket be kell tartani. Ez a bonyolult ügy, amit Ön is itt leírt, ebben a pillanatban szakértői szinten van.

Akkor az, hogy a törvényeket be kell tartani, ez az üzenete azoknak is, akik a polgári engedetlenséget választották?

Persze. A magyar törvények egyértelműek, hogyha valaki nem tartja be a törvényeket, ahhoz mindenfajta szankciókat csatol a magyar jogrendszer, és azt vállalni kell annak, aki megsérti a törvényeket. Nézze, én egy szelíd ember vagyok, és a törvény nem arra való, hogy fenyegetőzzünk vele, a törvény a belátásra épül. Minden ország minden törvénye arra épül, hogy a megválasztott képviselők, akiket azért választunk meg, hogy az életünket szabályozó törvényeket megalkossák, azok ezeket megteszik, elvégzik ezt a munkát, és megpróbálják a polgárokkal kellően hosszú idő alatt egyeztetve beláttatni, hogy ezek mindannyiunk közös érdekét szolgáló törvények. A törvény nem fenyegetés, a törvény az a beláttatás eszméjére épülő szabály. De ha már egyszer elfogadtuk, szabályosan, úgy, ahogy azt az alkotmány előírja, akkor mindannyiunkra vonatkozik, azokat be kell tartani. Mindenkinek azt mondom, tartsuk be a törvényeket, és nem lesz baj.

Az Európai Parlament is jól bírja, hogy maradjunk az előző példánál, mert, ugye, elfogadták azt a határozatot, amely az Alapszerződés 7. cikkely életbe léptetését javasolja. Magyarországon, ezt a 7. cikkelyt, ezt elég sokszor emlegettük az elmúlt években. Mindenki tudja, hogy mi ez. Lényegében leegyszerűsítve, az Európai Unió alapelveinek a megsértése miatt sérül Magyarországon a jogállamiság, a demokrácia, fel kell függeszteni a migránsok tranzitzónába zárását, a CEU és a civiltörvényről beszéltünk, szigorúabban kell ellenőrizni a Magyarországra érkező uniós forrásokat a kiterjedt korrupció miatt. Mire számít ennek az eljárásnak a végén?

Múltkor is járt itt egy delegáció Európából vagy Brüsszelből, akik a magyarországi beruházásokat ellenőrizték, aztán megállapították, hogy ezek megtörténtek, léteznek, Magyarország semmilyen értelemben nem lóg ki; sem pozitív, sem negatív értelemben. Bár örülnék, ha pozitívan kilógna, de még úgy se, a többi európai ország sorából nagyjából úgy mennek a dolgok a beruházások esetében Magyarországon is, mint máshol. Ami ezen túl van, és Ön is itt idézett, azok megint politikai természetű támadások. Nem akarok szemtelenkedni, de nyilván arról van szó, hogy el kell valamivel foglalniuk magukat a képviselőknek, amíg mi helyettük is védjük Európát. S azzal foglalkoznak, hogy azok, akik egyébként védik Európát, hátulról – még azt se mondanám, hogy komolyan – megtámadják, mert lerázzuk ezt magunkról, mint kutya a vizet, de hogy hátulról a zakónk szárnyát rángatják. Miközben egyébként mi itt, a katonáink meg a rendőreink fegyverben állnak a határon, próbálják az Európába illegálisan bejutni akaró, közbiztonságra és az emberi élet, és vagyonbiztonságra veszélyt jelentő terroristagyanús alakokat megfogni, kiszűrni, kipenderíteni Európából. Miközben mi ezt a munkát végezzük, ők ott bent, kényelmesen, ahogy Pesten mondják, a tutiban meg finnyáskodnak. Szóval ez megint az Európai Unió egy nyilvánvaló kudarca.

Tehát hogyha jól értem, akkor a következő időszakban az Európai Bizottságtól, Európai Parlamenttől érkező kritikákra lényegében az a válasz, hogy a kutya ugat, a karaván halad?

Nem szoktunk ilyen tiszteletlenül beszélni a fényes tekintetű…

Az előbb elég karcosan fogalmazott…

A fényes tekintetű európai bürokratákkal, de a helyzet úgy fest, hogy van egy magyar alkotmány, az embereknek Magyarországon van világos akarata, megszoktuk tőlük ezt kérdezni ráadásul, tehát a nemzeti konzultációk segítségével az ilyen vitás ügyekben van egy iránytűnk, amit a polgároktól, a magyar emberektől szoktunk kapni, és aszerint végezzük a munkánkat. S, ugye mi egy fontos dolgot elvégeztünk az elmúlt időszakban, egy felszín alatti, rejtve működő hálózatot, Soros Györgynek a hálózatát felszínre hoztuk. S minden nap be fogjuk bizonyítani, hogy milyen összefüggések vannak itt. Itt van ez a bizottság, amiről Ön beszél, aki majd jelentést készít Magyarországról. Ezek mind Soros emberei. Szerepelnek azon a nyilvános listán, amit a nemzetközi sajtóban is lehetett olvasni, hogy ők Soros megbízható szövetségesei, az ő tenyeréből esznek. Fognak csinálni egy jelentést, ami arról szól, az a konklúziója, jobb lenne, ha nem lenne kerítés, jobb lenne, ha beengednénk a menekülteket meg a migránsokat, jobb lenne, hogyha pénzt adnánk nekik, jobb lenne, hogyha szétosztanánk őket. Felszínre hoztuk azt, hogy létezik egy Soros-terv, amit maga egyébként a szerző is bevallott, ezért nem volt olyan nagy bravúr felszínre hozni, de legalább beállítottuk a politikai élet középpontjába. Most erről beszélünk, innen lehet megérteni a dolgokat, a gondolkodó emberek számára ez egy nagyon hasznos iránytű.

Rendben. Megjelent egy cikk, amelyet Soros György jegyez. Beszéltünk róla ezerszer. Azt is mondta Soros György júniusban a brüsszeli gazdasági fórumon, hogy az uniónak nyomást kell gyakorolnia Magyarországra és Lengyelországra a jogállamiság fenntartásáért.

Na, lám…

Szerinte biztató, hogy az uniós intézmények energikusan reagáltak a Magyarországi kihívásokra,

Na, lám…

S szerinte biztató, hogy a kohéziós alapok kifizetését a jogállamisághoz kötnék…

Na, lám…

Rendben, de eddig ez még csak egy nyilatkozat, miért lesz ez az Európai Parlament…

Hát ez történik.

Na, jó, de, mondjuk, a Financial Times-nak is vannak véleménycikkei…

De bocsánat, ez történik. Tehát Soros György nem nyilatkozatot tett, hanem közölt egy tervet. Csak mi nem emlékszünk ezekre a két évvel ezelőtti dolgokra, mert annyi minden történt azóta. Ugye, a dolog kiindulópontja az volt, hogy amikor megkezdődött a vita Brüsszel és Magyarország között, akkor én közzétettem egy több pontból álló tervet, ami arról szólt, hogyan kellene Európát megvédeni, és javaslatokat tettem az uniónak. Erre válaszképpen Soros György egy másik tervet tett közzé, pontokba szedve, pont úgy, mint én, ahol tervszerűen leírta, hogy mit kell tenni. Most mondhatják a brüsszeliek, hogy őket nem érdekli Soros György írói munkássága, amit persze valamelyest mint állítást gyengít az a tény, hogy rendszeresen fogadják, és konzultálnak vele valamilyen rejtélyes okból, de a történések, amik a valóságos életben történnek, pontosan aszerint halad, ahogy ezt Soros György közzétette. Most nem érdemes homokba dugni a fejünket. Tehát, hogy mondjam, véletlenszerű összefüggéseket feltételezni, ez egy tervszerű dolog. Van egy elgondolás, pontokba szedve meghatározták, hogy ez milyen lépésekből áll, hogy kell végrehajtani. S persze azt mondják, hogy nekik semmi, Brüsszelben semmi közük ezekhez a gondolatokhoz, de hogy, hogy nem pontosan ez történik a valóságos életben. Most, az a kérdés, hogy balekok akarunk lenni, hogy hülyének néznek bennünket, vagy kinyitjuk a szánkat, és azt mondjuk, hogy emberek, Magyarország nem a hülyék országa, hogy mindent meg lehet velünk etetni. Hogy úgy lehet csinálni, mintha véletlenül történnének a dolgok, aztán amikor ránézünk a valóságos életre, akkor pont azt látjuk, amit egyébként korábban is gondoltunk, hogy történni fog. Nem vagyunk balekok, ez egy ország komoly emberekkel, komoly történelemmel, horribile dictu: komoly kormánnyal, akinek az a dolga, hogy megértse, hogy mi zajlik. S mi megértjük, hogy mi zajlik. Soros György embereket vásárolt, szervezeteket vásárolt, a tenyeréből eteti őket, Brüsszel a befolyása alatt áll, és a bevándorlás nevű ügyben az ő tervét hajtja végre a brüsszeli gépezet. Le akarják bontani a kerítést, be akarják engedni milliószámra a bevándorlókat, és kötelezően szét akarják őket osztani. Aki pedig nem engedelmeskedik, azt meg akarják büntetni. Hát ezt nem látja?

Elég határozott a véleménye. Ebben a kontextusban miért van szükség a nemzeti konzultációra?

Látja, hogy milyen harcokban állunk. Tehát a helyzet úgy fest, hogyha Magyarország meg akarja védeni az érdekeit, akkor azt kell éreznie Brüsszelben mindenkinek, hogy a magyar nemzet véleménynyilvánításra hajlandó része nagy többségben feláll azok mellett az érdekek mellett, amiket én nemzeti érdekeknek nevezek, amiket a kormány is képvisel, és amit Brüsszelben meg akarunk védeni.

Kampányfogás ez a kampányban?

Van?

Nincs?

Hol van az még…

Azt szokták mondani, hogy amikor az ember belép a hivatalába, már elkezdi a kampányt.

Na, ha így nézzük, akkor a politikus élete egy állandó kampány.

Hogyha a hazai belpolitikát nézem, úgy tűnik, mintha lenne.

De, ez… Egy kampány komolyabb dolog annál, mint ami most történik, azt hiszem. A kampány egy koncentrált, szervezett és átgondolt erőkifejtés a résztvevők részéről. Ezt ma még nem látjuk.

Ez most akkor nincsen. Jó, ezt a végére akartam hagyni, a hazai belpolitikát. Majd visszatérünk akkor a kampány részénél ehhez. De még néhány mondatot beszéljünk arról, hogy amit most megfogalmazott a Soros-tervvel kapcsolatban, azt szóvá tette-e a legutóbbi uniós csúcson Tallinnban, vagy például szóba kerül-e ezen a bizonyos október 18-ai V4–Jean-Claude Juncker találkozón. Egyáltalán lesz ez?

Nézze, mindig szóvá teszem ott, ahol van értelme, de nem akarok én se egy szerencsétlen flótás szerepébe süllyedni, aki állandóan, mindig, mániákusan mindig elmondja ugyanazokat a dolgokat. Tehát ott és ahol ennek súlya meg jelentősége van, elmondom. Ott, ahol ezt kellő méltósággal, Magyarországhoz méltó módon lehet képviselni, mindig elmondom, de ezt ismeri egyébként mindenki, tehát nem hiszem, hogy új információval szolgálnék bármelyik európai miniszterelnöknek, amikor újra és újra elmondom, hogy mit gondolok egyébként a bevándorlás kérdéséről. Nem akarunk bevándorlóországgá válni, ők meg azok, ezt eldöntötték, ezt mi tiszteletben tartjuk, de miért akarják ezt ránk kényszeríteni? A magyar pozíció ilyen egyszerű. A Juncker-féle találkozó, úgy gondolom, hogy létre fog jönni, tehát a legközelebbi brüsszeli csúcs előestéjén a visegrádi négyek miniszterelnökei egy baráti beszélgetést folytatnak majd Jean-Claude Junckerrel.

Baráti beszélgetés? Elég sejtelmesen mosolyog. Ezt nem látják a hallgatók, merthogy a sajtó hírek arról szólnak, hogy inkább ilyen békítő vacsora lesz.

Meglátjuk.

Szóval akkor az is benne van a pakliban?

Bizakodjunk.

Akkor folytassuk azzal a tervvel, vagy azokkal az elképzelésekkel, amik viszont biztosan szerepeltek Tallinnban. Ezek a bizonyos uniós reform elképzelések. Ez egyébként nyomokban érintette azt, amit most elmondott, azért is gondolom, hogy ezek összefüggnek egymással, tulajdonképpen, amikor ott a francia elnök beszélt, vagy Angela Merkelnek meghallgatták a gondolatait, vagy megveregették egymás vállát a nyugat-európai politikusok, hogy ez az irány, és kétsebességes Európa következik, akkor erre a V4-ek, a visegrádiak mit mondtak?

Mi nem mondtunk különösebben semmi fontosat, tekintettel arra, hogy az Európa jövőjéről szóló vitában mi már két komoly és súlyos dokumentummal bejelentkeztünk, és ahhoz képest nincs új mondanivalónk. Tehát a visegrádi négyek, az elmúlt években kétszer foglalkoztak Európa jövőjével, leírtuk az álláspontunkat, ezt nyilvánosságra hoztuk, és Brüsszelbe is elküldtük. Tehát van érvényes álláspontunk. Meghallgattuk most néhány más európai vezető elképzelését. Nézze, az én álláspontom az, hogy mindig hasznos Európa jövőjéről vitatkozni, hogy az intellektuálisan is izgalmas kérdés. Ez a mi életünkről szól, ez a mi kontinensünk, ez a mi otthonunk. Egyetlen nemzetnek sem közömbös az európai nemzetek közös jövője. Ez rendben van. Csak én még mindig arra hívom fel a figyelmet, hogy értünk már el eredményeket, mi lenne, ha először megvédenénk azokat? Itt van például Schengen, ami a legnagyobb, az egyik legnagyobb vívmánya az Európai Uniónak, most hatalmas terveket szövünk a jövőről, és közben a kezeink között porlad szét a schengeni rendszer. Ahelyett, hogy megvédenénk a külső határokat, ami az Európán belüli szabad mozgás előfeltétele, nem védjük meg a külső határokat – Magyarországot leszámítva. Azokat a tagállamokat, akik nem védik meg a külső határokat, nem kényszerítjük rá, hogy ezt megtegyék, helyette viszont Európán belül építenek kerítéseket és határokat. Az elején megmondtuk, ha nem védjük meg a külső határokat, ha kívülre nem építünk kerítést, akkor a tagállamok egymás között fognak kerítéseket felhúzni. Most az a javaslat van az asztalon, hogy legyen joga a tagállamoknak, hogy három évre, tehát nem – mint eddig –, hat hónapra rendkívüli esetben, vissza lehessen állítani a határellenőrzéseket, ha kell, akkor a fizikai határakadályokat is a schengeni zónán belül. Éppen most verjük szét Schengent, miközben beszélünk Európa jövőjéről, a legnagyobb vívmány itt szűnik meg a szemünk előtt. Én mindig arra kérem az európai vezetőket, hogy azt legalább, amit elértünk, védjük meg. Ugyanez van a kiküldésre a munkavállalás kérdésében is, amit postingnak nevez a bükkfanyelv Brüsszelben. Van egy szabad mozgása a munkaerőnek Európában, éppen most szorítjuk megint korlátok közé. Tehát miközben nagy tervekről beszélünk, ilyen óriási széles, mondhatnám délies mozdulatokkal vázolunk fel egy nagyívű tervet, aközben a valóságos részletkérdésekben pedig folyamatosan hátrálunk és visszalépünk.

Igen, de erre azt mondta például a schengeni határokkal kapcsolatban, azt mondta az ezért felelős uniós biztos, hogy egyrészt rendkívüli helyzet van, másrészt pedig a terrorizmus miatti kihívásokat így lehet hatékonyan kezelni.

Nem, úgy lehet hatékonyan kezelni, hogy megvédjük Európa külső határait. Úgy kell kezelni.

Beszéljünk az erdélyi körútjáról. Azt mondja, hogy nincs kampány, ez se kampány volt?

Ha azt akarja mondani, hogy ez a szegény Luther a magyar választási kampányokra tekintettel választotta meg azt az időpontot …

Ezt nem akarom mondani…

…amikor kiszögelte Wittenberg kapujára a tézéseit, és úgy igazította, hogy a reformáció ötszáz éves fordulója pont a magyar kampányra essen, akkor azt túlzásnak fogom érezni.

Na, ez, túlzásnak is hangzott, való igaz, szűkítsük, akkor egy picit a kört, hogy ne legyen ilyen túlzás. Marosvásárhelyi iskolaügy, ukrán nyelvtörvény, ugye, amelyikben sikerült igazán előrelépést elérni.

Az idő eldönti. Ugye, ezek nehéz, bonyolult és zavaros viszonyok. Tehát a világnak ezen a sarkán nem úgy mennek a dolgok, hogy egymás kezébe csapunk, megállapodunk valamiről, és akkor az csak úgy be van tartva, hanem folyamatos huzavonák vannak, nehéz kiigazodni ezekben az ügyekben. Keresem azokat az embereket, akikben látok jó szándékot, becsületet és megbízhatóságot, hogy velük próbáljak valahogyan megegyezni, hogy legalább a személyközi megállapodások valamilyen garanciát jelentsenek. Most úgy látom, hogy Romániában e tekintetben előrébb vagyunk, mint voltunk, mert ott a kormányzó pártnak az elnökével sikerült egy személyes kapcsolatot kialakítani, ami mintha rejtegetne valami reményt a jövőre nézve. Itt is bizonytalanul fogalmazok még, ott még kellene kétszer-háromszor találkozunk, komolyan meg kéne hányni-vetni néhány román–magyar ügyet, és akkor biztosabban fogalmazhatnék. De úgy érzem, hogy ott talán a kormányzó párt elnökével valamit ki tudok építeni. Ukrajnában nem így áll a helyzet, Ukrajnában egyelőre ott tartunk, hogy inkább a kisebbségi jogsérelmet elszenvedett országoknak az együttműködését próbáljuk létrehozni, hiszen itt nemcsak a magyarok jogai sérülnek, hanem románoké, bolgároké, görögöké, lengyeleké és szlovákoké is. Tehát próbálunk összehozni valami olyan európai uniós közös pozíciót, amiből megértik az ukránok – mi nem fenyegetni akarunk, meg nem megbüntetni akarunk, hanem meg akarjuk velük értetni, és szeretnénk velük beláttatni –, hogy az lehetetlen, hogy miközben ők háborúban állnak Oroszországgal a keleti határokon, vagy legalábbis van egy határkonfliktusuk Oroszországgal a keleti határokon, a gazdaságuk bajban van, a világon senkire nem számíthatnak az Európai Unión kívül, erre felé is tájékozódnak, velünk akarnak élni, velünk akarnak együttműködni, akkor nem lehet, hogy közben a kisebbségektől – bármilyen kisebbségről is legyen szó, nemcsak a magyartól – a már elért jogvédelmi szintről visszavesznek, visszalépnek, és elvesznek valamit. Hozzáadni mindig lehet meg kiegészíteni, de elvenni nem lehet, aki elvesz a jogokból, a kisebbségek jogaiból, az nem tud közelebb kerülni az unióhoz, és mi sem tudjuk ebben támogatni őket. Ennek a belátásra kérjük az ukrán barátainkat, és kérjük, hogy keressenek megoldást erre a helyzetre,

Nos, hivatalosan ugyan nincsen kampány Magyarországon, de meglehetősen nagy a tülekedés például a miniszterelnök-jelöltek között…

Igen, most már értem, hogy mi tévesztette meg Önt.

Engem nem tévesztett meg senki.

Dehogynem, az tévesztette meg Önt, hogy sok miniszterelnök-jelölt lett hirtelen, és így felszaporodtak…

Szerintem a miniszterelnök-jelöltek száma sok mindenkit megtévesztett…

Igen, de az, hogy sok miniszterelnök-jelölt tűnik fel egyszer csak, mint eső után a gomba, abból nem következik, hogy a kampány megkezdődik, mert a kormánynak nem áll módjában részt venni a kampányban egyelőre, mert dolgozni kell. Tehát az nem lehetséges, hogy hat hónappal a választások előtt elkezdjünk kampányolni. Az országnak vannak komoly ügyei. A közbiztonságot fenn kell tartani, a családokat támogatni kell, az adót lehetőleg csökkenteni kell, esélyt kell adni az embereknek, hogy előre tudjanak lépni, dolgoznunk kell a bérek felemeléséért, rengeteg munka van, amit el kell végezni, nem érünk rá azzal foglalkozni, amivel a gomba módjára elszaporodott miniszterelnök-jelöltek szórakoztatják egymást meg a közvéleményt. Majd kampány akkor lesz, hogyha a kormány, gondolom, a választások előtt körülbelül három hónappal, 2,5-3 hónappal azt mondja, hogy na, uraim, a kormányzás négyéves munkáját elvégeztük, innen ide jutottunk, most akkor kezdjünk egy kampányt, és nézzük meg, hogy ki érdemli ki a magyarok bizalmát. Ettől még messze vagyunk.

Mondjuk, nem is jó szó, hogy elszaporodott a miniszterelnök jelöltek száma, mert az egyik fontos kihívó éppen kiesett.

De mégis valahogy szaporodnak, nem így látja? Szaporodnak a számokat illetően, de az egyik legfőbb kihívója kiesett.

Mármint kinek a kihívója?

Botka László. Ő nem számított a legfőbb kihívónak?

Most mondom, most próbálom mondani, hogy mi dolgozunk, tehát nem lehet bennünket kihívni, mert egyelőre dolgozunk, majd amikor véget ér a kormányzás, és ahhoz még kell két-három hónap, akkor majd beszélhetünk kihívásról, versenyről, lökdösődésről, kampányról, kiabálásról. Most még a munkára kell összpontosítani.

Visszatérünk a hivatalos kampányidőszakban akkor erre. Arról mit gondol, hogy azt mondta az Alapjogokért Központ, hogy az ügyészség kérheti a Jobbik megszüntetését, ha a párt nem működik együtt az Állami Számvevőszékkel?

Nézze, ezt szeretném nem beemelni a politikai térbe. Ez egy technikai, jogi kérdés, van egy szabály, ami előírja, hogyan kell a pártok gazdálkodását ellenőrizni, és ebben az ügyben a pártoknak milyen kötelezettségei vannak. Megismétlem, a törvényeket be kellene tartani, és akkor nem lenne baj, de nem szeretném ezt politikai kérdéssé tenni. Ez egy technikai, ellenőrzési, pénzügyi, jogi kérdés.

Az előző fél órában Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.