- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-a-kossuth-radio-180-perc-cimu-musoraban-29/ -

Orbán Viktor a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában

Nagy Katalin: – Egy mindenkiért, mindenki egyért. Tegnap tanácskoztak a Visegrádi Négyek, de arra még nem volt példa, hogy az osztrák kancellár is jelen legyen. A stúdióban köszöntöm Orbán Viktor miniszterelnököt. Volt korábban ilyen erős ez a szövetség?

– Soha korábban nem voltunk ilyen erősek. Ugye, a visegrádi négy ország közötti együttműködés – ráadásul akkor még csak hárman voltunk, mert az alapításkor még létezett egy bizonyos Csehszlovákia nevű állam, időközben abból két ország lett – azért jött létre, hogy segítsük egymást az európai uniós és NATO-tagság elérésében, tehát egy lobbicsoportként működtünk. Amikor felvettek bennünket az unióba, akkor azt gondoltuk, hogy ezzel a küldetésünk véget is ért, és akkor volt egy ilyen hullámvölgy a négy ország együttműködésében. Aztán rájöttünk, hogy az lehet, hogy felvettek bennünket, de ettől még vannak különleges sajátos érdekeink, szemléletmódunk, látásmódunk és megközelítésmódunk, aminek érvényt kellene szerezni az Európai Unióban, vagyis a történelem nem ért véget azzal, hogy bekerültünk az Európai Unióba. Ott harcolni kell az érdekeinkért, és akkor újra fölívelt az együttműködés. Rájöttünk arra, hogy együtt sokkal több mindent tudunk elérni, mint külön-külön, s azóta folyamatosan erősödik az együttműködés. Ez a története. Most a gazdasági háttere pedig az, hogy ez a négy ország összevetve Európa többi részével sokkal gyorsabban növekszik, gyorsabban fejlődik, gyorsabban talál magára, visszatalál a régi, világháború előtti fejlett közép-európai gazdasági színvonalhoz, és ezért, ha nem számolnának bele minket az európai növekedésbe, akkor szinte növekedés sem lenne. Tehát van egy öntudatunk, amely megerősödött, s abból épül, hogy mi vagyunk a lokomotívja az európai gazdaságnak.

– Ez a Nyugatnak nem tetszik.

– Aztán bejött a migráció, és kiderült, hogy a mi megközelítésünk teljesen más, mint a nyugatiaké. A nyugatiak egy – ahogy a németek mondták – egy „Isten hozott” kultúrát alakítottak ki, azt gondolták, hogy egyetlen szempont van, jó embernek kell lenni, és ki a jó ember, aki beenged mindenkit, aki kopogtat az ajtaján. Aztán kiderült, hogy jó embernek lenni ennél kicsit bonyolultabb, mert felelősen jó embernek lenni, ahogy a közép-európaiak próbálják, mást jelent. A felelősen jó embernek lenni azt jelenti, hogy úgy nyújtunk segítséget másoknak, hogy közben nem tesszük tönkre saját magunkat, a saját országunkat, a saját kultúránkat, a saját közbiztonságunkat. Úgyhogy mi felelősebben viszonyultunk a migránsügyhöz, mint Európa jó néhány más országa, ez újra megerősítette az együttműködésünket, meg is támadtak ezért bennünket, minden támadás erősíti ugye egy közösségnek az összetartó erejét. Az idő pedig azt mutatta meg, hogy a mi megközelítésünk nem volt indokolatlan, sőt talán az volt az indokolt.

– Azért mondta azt, azért fogalmazott úgy, hogy nem azt kell keresni, mi az, ami elválaszt, vagy amiben különbözik a véleményünk, hanem azt, amiben egyetértünk. És akkor ide lehet venni a négyek mellé még az osztrákokat meg az olaszokat is.

– Az történik, hogy ma három nagy kérdés van asztalon, ha a migrációról beszélünk Európában. Az első kérdés az, hogy megvédjük-e a határokat. Bármilyen meglepő, itt két különböző álláspont van. Van, aki szerint nem kell megvédeni a határokat, mások szerint pedig meg kell. Egyesek szerint a határ egy csúnya és rossz dolog, mások szerint a határ olyan, mint a tojás héja, ha nincsen héja a tojásnak, akkor a tojást azt megsütik, és megeszik. A második kérdés, ami asztalon van, az pedig úgy hangzik, mit csináljunk azokkal, akik már beáramoltak. Erre az egyik fél azt mondja, hogy örüljünk nekik, a másik fél pedig azt mondja, hogy gyorsan vigyük őket haza, hiszen az a normális dolog, hogyha mindenki a saját hazájában élheti az életét, abban segítsünk nekik, hogy hazatérhessenek, és otthon, ahonnan eljöttek, emberhez méltó életet lehessen kialakítani. A harmadik kérdés pedig az – tehát a határvédelmen, és akik már bejöttek, azokkal mit kezdjünk, az a kérdés –, hogy kit engedjünk be a jövőben? Mi azt mondjuk, hogy mi nem engedünk be senkit. Mások pedig azt mondják, hogy de azért működtessünk egy rendszert, és valamilyen kiválasztás alapján azért a menekülteket – ha vannak ilyenek köztük – engedjük be. Ha be akarjuk őket engedni, az a kérdés, hogy hol válogassuk külön azokat, akik menekültek, és akik csak szociális okokból jönnek. Erre az egyik tábor, mi, közép-európaiak azt mondjuk, hogy a szétválogatásnak az unió területén kívül kell megtörténnie, a nyugatiak meg azt mondják, hogy megtörténhet az unión belül is. De ha már egyszer bejöttek, akkor onnantól kezdve nem tudjuk megakadályozni a mozgást, nem tudjuk megakadályozni, hogy szabadon mozogjanak azon országok felé, ahová el akarnak jutni, függetlenül, hogy Görögországban vagy Olaszországban léptek partra. Tehát ezek a nagy kérdések. A táborok pedig úgy állnak fel, hogy vagyunk mi, visegrádiak négyen most már Ausztriával és Olaszországgal kiegészülve, forr a világ bús tengere közben Németországban, és az északi államok is, akikre mi kevésbé figyelünk, a magyar radaron valahogy az északi országok kevésbé jelennek meg, ott is késhegyre menő viták zajlanak, Dániában, Svédországban, ahol egyébként választás is lesz szeptemberben.

– Ma érkezik Donald Tusk Magyarországra, ugye? Ő miért jön?

– Igen, várom őt, majd elmondja ezt nekünk. Én úgy látom, hogy zavar van az erőben. Az Európai Unió egy bonyolult, a magyar állampolgárok számára is nehezen, sőt az hagyján, de a magyar miniszterelnök számára is nehezen követhető bonyolult intézményrendszer. Van benne egy parlament, van benne egy tanács, az a miniszterelnököknek és a minisztereknek a testülete, és van benne egy bizottság, ahová pedig mindenki, minden tagállam delegál embereket, és döntési jogkörrel bíró testület. Ezeknek van egy egyensúlya, meg van mondva világosan, hogy kinek mi a dolga, és a zavar akkor áll be, ha valamelyik szereplő erre fittyet hány. Most az történik, hogy a bizottság hirtelen átértelmezte a saját szerepét, a bizottságnak az volt eddig a dolga, hogy az odadelegált tagállami biztosokkal egy testületet alkotva őrködjön azon, hogy az unión belüli szabályokat minden uniós tagállam betartsa. Tehát egy semleges, az alapszerződést, a jogokat védő testület volt, de kitalálták néhány évvel ezelőtt, hogy ők most politikai testület lesznek, egy politikai bizottság, és azóta piszkálják, nyomás alá helyezik, támadják Lengyelországot, megtámadják Magyarországot. Olyan jogköröket vonnak magukhoz, amik nem tartoznak hozzájuk. Most például azt találták ki, hogy bár a miniszterelnököket összehívni tanácskozásra kizárólag a tanács elnökének, Donald Tusknak a joga, most a bizottság hirtelen vasárnapra összehívott egy mini csúcsot. Ezek után jelentkezett be nálunk Donald Tusk, tehát van egy zavar az Európai Unió intézményrendszerén belül, megbomlott az alkotmányos rendje. Szerintem arról fogunk beszélni ma, hogy hogyan lehetne azt helyreállítani.

– Nem is mennek el a V4-ek, ugye, erre a mini csúcsra?

– Miután szerintünk senkinek nincs joga összehívni ilyen megbeszélést, ha csak nem magán tanácskozmányként, de akkor meg az egy magánügy, de hivatalosan összehívni jegyzőkönyvezetten, dokumentumokat elfogadó módon a bizottságnak ehhez nincsen joga. Ezért mi egy ilyen justizmordban, egy ilyen jogsértésben nem kívánunk részt venni.

– A jövő hét végén, egy hét múlva lesz a valódi európai uniós csúcs. Azért ez a csúcs más lesz, mint, mondjuk, egy évvel ezelőtt volt. Kern kancellár helyett van Kurz kancellár, Matteo Renzi helyett Conte kormányfő, tehát más az összetétel. Ön hogyan látja, mi lesz az elsődleges? A kvótákról szól majd ez az európai uniós csúcs? Vagy inkább az úgynevezett hot spotokról, illetve ezekről a táborokról, amelyekről most már, ugye, az uniós migrációügyi biztos is azt mondja, lehet, hogy tényleg Európán kívül kellene létrehozni őket?

– Ha megengedi, azt a személyes megjegyzést szeretném itt megtenni, hogy emlékeim szerint 1998-ban vagy 1999-ben voltam először uniós csúcson, mint egy tagjelölt tagállam miniszterelnöke, és akkor Jacques Chirac, Helmut Kohl, Tony Blair ültek az asztal körül. Az egy másik kávéház volt. Aztán 2010-ben, mikor ismét megválasztottak bennünket kormányzópártnak Magyarországon, akkor ismét én képviseltem Magyarországot. Én azt látom, hogy azóta a zavar folyamatosan nő. Tehát súlyos megrázkódtatásokat kellett elszenvednünk, jött a pénzügyi válság, arra nem nagyon tudtunk jó választ adni, aztán elhibázott politikát folytattunk a britekkel szemben, akik erre azt mondták, hogy na, jó, hát akkor csináljátok egyedül, és kiléptek az unióból. Aztán nem tudtuk megvédeni a kontinenst a beáramló migránsoktól, és van még egy harmadik ügy is, hogy a kelet–nyugat egyensúlyt megbontotta az unió azzal, hogy a bizottság – miután magát politikai testületté alakította át – a nagyok eszközévé vált, és számos döntést hozott a kisebb méretű közép-európai országok rovására, például a munkaerő szabad áramlása tekintetében és néhány adókérdésben. Most, ami a következő heti csúcsot illeti, úgy látom, hogy nem tudjuk elkerülni, hogy a központi kérdés a migráció legyen. Azért, mert eddig a migrációban volt egy visegrádi álláspont, és volt egy nyugat-európai álláspont. Most a nyugat-európai álláspontból két ország a közép-európaihoz csatlakozott – ez Ausztria és Olaszország –, és egy súlyos belső vita feszíti Németországot, és Németország történései súlyosan meghatározzák az Európai Unió egészén belül történő eseményeket. Tehát ezért a kulcskérdés ez lesz. Én szeretném, hogyha azok a kérdések kerülnének előtérbe, amikben egyetértünk, vagyis hogy a szétválogatása az Európába igyekvőknek történjen meg a kontinens területén kívül, valahol Afrikában, valahol a Földközi-tenger afrikai oldalán. Szeretném, hogyha megegyeznénk a határvédelemben, de itt is nagy viták vannak. Anélkül, hogy untatni szeretném Önt, például az a szándék, hogy nőjön a határvédelemre fordított összeg, az megvan, de azt nem oda akarják adni, mondjuk, a magyar rendőrségnek vagy a magyar hadseregnek vagy a magyar határvédelemnek, hanem oda akarják adni a Frontexnek, ami egy rendkívül csekély erővel rendelkező, összeurópai határvédelmi szervezet, és alapvetően inkább az NGO-k szemléletét, a „hogyan segítsük be baj nélkül a migránsokat Európába” megközelítést képviseli ahelyett, hogy valóban fizikai erővel védené a határt. Tehát amikor a migrációra akar költeni az unió, akkor is a bevándorlást segítő módon akar költeni, nem pedig úgy, hogy nemzetállamokat megerősítené pénzügyi eszközökkel, hogy jobban tudják védeni a határukat. Úgyhogy előttünk még számos tengeri kígyó hosszúságú vita húzódik.

– Éppen, ugye, tegnap hallottuk a hírekben, hogy a bosnyákok sem tudják megoldani, nem tudják védeni rendesen a határt, mert nincs elég emberük, és nincs pénzük, tehát jó helyen lenne az a bizonyos Frontexre szánt pénz.

– Itt a magyar érdekekről annyit érdemes elmondani, hogy Magyarországnak arra a kérdésre kell válaszolnia, hogy a határvédelem szempontjából mi a jobb. Az-e a jó, hogyha az unió fizikai erővel is megvédeni alkalmas határa Szerbia és Magyarország között van? Minthogy ma ez a helyzet, ott áll a kerítés, ott vannak a katonáink, ott van a hadsereg, ott van a rendőrség, ott tudjuk fizikailag megállítani azokat, akik illegálisan be akarnak lépni Európába. Vagy az a magyar érdek, hogy ezt a határt minél inkább toljuk le délre? A történelem tanít, csak figyelni kell, Hunyadi mindig levitte délre, tehát ő azt mondta, hogy meg kell egyezni a tőlünk délre lévő országokkal, és közösen védjük a délről jövő veszéllyel szemben az északra fekvő területeket, köztük Magyarországot is. Én azt hiszem, hogy ez egy jó megközelítés magyar szempontból. Nekünk az az érdekünk, hogy Európa külső határa ne a szerb–magyar határon legyen, hanem Szerbia déli határánál, vagy még lejjebb, Macedónia déli határánál vagy éppen Albániánál. Innen kell nézni, innen kell figyelni a bosnyák eseményeket is, tehát nekünk segíteni kell a bosnyákokat abban, hogy meg tudják védeni a saját déli határaikat, mert minél messzebb van Magyarországtól a határvédelem, az annál nagyobb biztonságot jelent Magyarország számára.

– Szó volt eddig arról, hogy a néppártból ki kellene már közösíteni, ki kellene zárni a Fideszt. Aztán most meg arról hallunk, hogy nagyon is szüksége van a néppártnak a Fideszre. Ugyanakkor arról is hallunk, hogy Önt meghívta Merkel kancellár. Miről szeretne beszélgetni Önnel?

– Minden forrásban van, ugye, a néppárton belül is a migrációs vita eredményezett feszültségeket. Teljesen másképpen reagál erre az egész problémára egy liberális alapállású svéd kereszténydemokrata, mint egy konzervatív alapállású magyar kereszténydemokrata. Ezek a viták természetesek, az a kérdés, hogy lesz-e elég bölcsesség bennünk az Európai Néppárton belül, hogy a különbségek ellenére, amely egy pártszövetségben teljesen természetes, mégis együtt tudjunk maradni, és több közös célt tudjunk találni, mint problémát, amely elválaszt bennünket egymástól. Ez a jövő zenéje. Magyarország, személy szerint én magam is többször elmondtuk, hogy mi egy erős Európai Néppártban vagyunk érdekeltek. Tudomásul vesszük, hogy mi annak a jobboldalán helyezkedünk el, tehát vannak nálunk liberálisabbak ebben a szövetségben, kiállunk az értékeink mellett, szívesen tárgyalunk, feladni azokat nem akarjuk, és érdekeltek vagyunk a néppárt egyben tartásában. Ez a, mondjuk úgy, hogy a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség álláspontja a néppárt ügyében. Most a meghívások dolgában pedig az az általános diplomáciai gyakorlat, hogy a meghívásokról a meghívó fél nyilatkozik. Tehát majd ha a németek nyilatkoznak erről, akkor én is szívesen csatlakozom ehhez, de a sorrend nem cserélhető fel. Ugyanez érvényes az Izraelben esedékes, hamarosan esedékes magyar miniszterelnöki látogatásra is.

– A héten, szerdán elfogadta a parlament az alkotmánymódosítást és a Stop Soros törvénycsomagot is. Aztán hallottunk arról, hogy a Sargentini-jelentésben ez most még pluszként utólag be lesz írva szépen, mint elmarasztalás. Azt is olvashattuk a sajtóban, hogy bizony az Európai Bizottság is azt mondta, hogy meg fogják vizsgálni ezeket a jogszabályokat, és ha szükséges, akkor megteszik a jogi lépéseket, vagyis megint kötelezettségszegési eljárást indítanak Magyarországgal szemben. Számítottak erre, hogy ugyanilyen erős támadás éri majd ezeket a törvényeket is, módosításokat?

– Erre mi azt válaszoljuk, hogy hajrá, sok sikert kívánunk ehhez. Azok a szabályok, amelyeket a magyar parlament most megalkotott, alkotmánymódosítás és büntetőtörvénykönyv-módosítás, olyan döntések, amelyeket vállaltunk a választási kampányban, az emberek ezt akarták, megszavazták, a parlament is 80-90 százalékkal szavazta meg. Nagyon nehéz lesz bárkinek belekötnie egy olyan parlamenti döntésbe, ami 80-90 százalékos többséget élvezett egy nemzeti parlamentben. Milyen alapon, ki meri magának venni a bátorságot, hogy egy ország törvényhozásának 80-90 százalékos döntését azt kritizálja, vagy helytelennek minősítse? Ha a konkrét törvénymódosításokról beszélünk, akkor azt mondom Önnek, hogy ez egy szép munka. Ez egy szép, kifinomult jogi munka, amely nagyon bonyolult filozófiai mélységű kérdésekben is jó választ talál, kimondja Magyarország nemzeti szuverenitásának törhetetlenségét, megfogalmazza az ország nemzeti identitását, alkotmányos identitását, amit semmilyen külső erő nem sérthet meg. Itt nagyon sokat tanultunk a német alkotmánybíróság gyakorlatából, ahol szintén ez a helyzet, és egy finom jogi munkát végeztünk a büntető törvénykönyv esetében is, ahol egész egyszerűen világossá tettük, hogy az illegális migráció és annak támogatása bűncselekmény, következésképpen ebben a logikában kell meghozni azokat a döntéseket, amelyek visszatartják az illegális migrációt segíteni akaró szervezeteket attól, hogy bűncselekményeket kövessenek el. Valaha jogász vagy legalábbis jogvégzett ember voltam, vagyok, azt kell mondanom, hogy ez egy kifejezetten kifinomult és szép munka.

– Ugye, azt is jelenti, hogy az NGO-k, tehát ezek a szervezetek, a magukat civilnek valló szervezetek nem tudnak politikai befolyást gyakorolni vagy nagyon nehezen ezek után, hogyha életbe lépnek ezek a törvények. Ez viszont nagyon fájdalmas az ő számukra.

– Nézze, én nem merészkednék idáig, tehát szerintem nincs azzal baj, hogyha bármilyen civil szervezet politikai befolyást kíván gyakorolni Magyarországon. Hát miért is ne akarna? Ha ezt szeretné, hogyha van véleménye, ha talál hasonszőrű embereket, akikkel összefoghat, akkor közösen elmondják a véleményüket. Még az is rendben van, hogy befolyásolni akarják a kormányt, ezzel sincsen semmi baj, vagy ha nem a kormányt, akkor valamelyik önkormányzatot, tehát a mindenkori döntéshozókat. Mi kétirányú szabályozást láttunk fontosnak. Az első, hogy azt mondtuk, rendben van, kedves NGO-k, a ti politikai szerepvállalásotokkal semmi baj nincsen, egy dolgot kérünk, hogy legyen a víz a pohárban tiszta. Tehát ha külföldről kaptok pénzt, akkor azt valljátok be, mert tudni akarjuk, hogy kik vagytok, ki pénzel benneteket, ki van a hátatok mögött. Ezt nem a döntéshozók akarják tudni, hanem a magyar állampolgár. Tehát ha külföldről pénzt kaptok, tüntessétek fel, ez egy transzparencia-, átláthatósági törvény, ezt már megalkottuk korábban, mindenki, aki külföldről pénzt kap, és ilyen civil szervezetben dolgozik, ezt fel kell tüntetnie, amikor kilép a nyilvánosság elé, hogy Ön is, én is tudhassuk, hogy kik állnak pénzügyileg egy-egy ilyen szervezet mögött. A másik szabály a migrációban való közreműködésükre vonatkozik. Ez már egy másik tészta, hiszen a migráció a mi felfogásunkban nemzetbiztonsági kérdés és nemzetbiztonsági kockázat. Na, itt nem fogadjuk el, hogy ők befolyásolni akarják a döntéshozókat, mert a magyar emberek megválasztották azokat a vezetőket és döntéshozókat, akik nemzetbiztonsági kérdésekben dönthetnek, és a döntésükért viselik a felelősséget. Ilyenek a parlamenti képviselők, ilyen a miniszterelnök, és ilyen a kormány. Itt befolyást nem akarunk engedni, mert ez nem egy szabad, demokratikus vita, hanem nemzetbiztonsági kérdés, ahol csak egyértelmű felelősségi viszonyoknak van helye. Nekem el kell majd számolnom, a magyar parlament képviselőinek majd el kell számolniuk a magyar választópolgárok felé, hogy a nemzet biztonsága ügyében milyen döntéseket hoztak, és miért. És itt nem akarjuk, hogy befolyásoljanak bennünket.

– 25 százalékos különadó sújtja majd a migrációt támogató szervezeteket. Ez korábban a Stop Soros törvénycsomagban volt benne. Most miért került át az adótörvények közé?

– Arra az egyszerű felismerésre jutottunk, hogy az adókérdéseket az adótörvényben kell szabályozni, ezért.

– Ennyi az egész. No, ezek után úgy vélik, hogy teljessé vált a jogi és a fizikai védelmi csomag az ország szuverenitásának a megőrzéséért?

– Úgy érzem, hogy most fel vagyunk szerszámozva, tehát nem mondhatja a magyar kormány, én sem, a parlament sem azt, hogy a magyar emberek ne adtak volna a kezünkbe minden eszközt, ami ahhoz szükséges, hogy megvédjük az országot. Most már valóban ez a mi képességünkön, bátorságunkon és elszántságunkon múlik. Ilyen értelemben azt kell mondanom, hogy a mai fenyegetettségi szintre adandó válaszokhoz szükséges összes eszköz a rendelkezésre áll. Persze a helyzet változik, mindig újabb technológiai fejlődés vagy vívmányok jönnek, macska-egér harc, az egér is ügyes, mindig új trükköket talál ki, akkor a macskának is alkalmazkodnia kell, így van ez a határvédelemmel is. Tehát előfordulhat, hogy kellenek majd még újabb részletszabályok, amiknek a megalkotása szükségessé válik, de ma nem látom így. Ma úgy látom, azt tudom Önnek mondani a felelősségem teljes tudatában, hogy minden eszköz, ami az ország megvédéséhez szükséges, az a kormány rendelkezésére és a parlament rendelkezésére áll migráció ügyben. Katonai ügyben még nem állunk itt, tehát hogyha fegyveres fenyegetéssel nézne szembe Magyarország, akkor a hadseregünk csak korlátozottan képes ennek az elhárítására, nagyon szeretnénk, adja a Jóisten, hogy ne legyen szükség ilyen képességre, de nem bízhatunk a vakszerencsében, tehát nekünk szükségünk van egy jól felszerelt hadseregre. Ez a migránsoktól független téma. Folyik is ennek a felépítése, folynak eszközbeszerzések, képzésátalakítás, hadsereg-átszervezés. Tehát mi szeretnénk, hogyha a magyar emberek biztonsága nemcsak rendőri természetű, nemcsak határvédelmi természetű, hanem katonai természetű is lenne, és mindenki tudhatná, hogy egy olyan közösséghez, a magyarok közösségéhez tartozik, amely minden típusú fenyegetéssel szemben képes magát megvédeni.

– A költségvetés az országgyűlés előtt van. Érdekes az, hogy néhány szakértő azt mondja, hogy újra kellene tervezni ezt a költségvetést, mert az infláció valószínűleg magasabb lesz, mint amivel a kormány számolt. És emlékszem, hogy két-három héttel ezelőtt, amikor itt beszélgettünk, akkor Ön említett három olyan veszélyt, amire fel kell készülnie Magyarországnak, itt, ugye, említette, hogy kevés az olcsó pénz. Tehát, hogy a hitelkamatok emelkednek, magas az eladósodottság az eurózónában, illetve a kereskedelmi háború is megindult. Érdekesség, hogy éppen ma léptették életbe az európai viszontválaszt az amerikai védővámokra. Tehát, hogy látja, hogy érdemes ezen a felvetésen elgondolkodni, hogy újra tervezni a költségvetést, vagy ez egy felesleges dolog?

– Azt javaslom, hogy két kérdéskört válasszunk külön. Az első kérdés, hogy az inflációszámok miatt érdemes-e újratervezni a költségvetést. Erre határozott nemmel válaszolok. Tekintettel arra, hogy a magyarországi infláció egyik – nem egyetlen – legerősebb befolyásoló tényezője a nemzetközi olajár. Az pedig ingadozik, ha az elmúlt néhány évet megnézzük, hol fent van, hol lejjebb van. Nem lehet költségvetést ilyen ingatag kalkulációk alapján végezni. Nem köthetjük hozzá a magyar költségvetést a nemzetközi olajár változásaihoz. Tehát ilyenkor egy középértéket kell mondani, hogy milyen infláció várható, ez nem a legalacsonyabb és nem a legmagasabb, mint ami bekövetkezhet, hanem éppen egy középérték, és akkor ehhez kell kötni a költségvetést, és akkor ez ad egy stabilitást. Ott, ahol az infláció érzékenyen érintheti az embereket, elsősorban a nyugdíjasokat, ott pedig van egy kiegészítő szabályunk; ha az infláció magasabb, akkor majd magasabb lesz, egy pótlólagos nyugdíjemelés révén magasabb lesz a nyugdíjemelés is. Tehát mindenki biztonságban érezheti magát. A másik kérdés, hogy hogyan kell tervezni egy költségvetést, hogyha válságjelek vannak az égen. És Ön említett is néhány jelenséget, amely valóban feltűnt a horizonton. Nőnek a nemzetközi pénzvilágban a kamatok, kibontakozóban van egy amerikai–európai kereskedelmi háború, és az államadósságok pedig jó néhány európai országban magasabbak, mint a legutóbbi pénzügyi válság idején voltak. Ezek riasztó jelek. Szerintem úgy kell költségvetést tervezni ilyenkor, hogy az országvédelmi tartalékot – ami a váratlan eseményekhez szükséges pénzeszközöket tartalmazza – ilyenkor magasabb összeggel kell tervezni. Meg is emeltük vagy 50 százalékkal a szokásos tartalékalapját a költségvetésnek, hogyha nemzetközileg kedvezőtlen események történnek, akkor azonnal tudjon a kormány parlamenti felhatalmazással a háta mögött reagálni. Hiszen van egy olyan pénzügyi alap, amely az intézkedések forrását adja.

– Van még egy fél percünk. Tegnap este nézte a Horvátország-Argentína mérkőzést?

– Minden meccset nézek. Ha nem is akkor, amikor adják, hanem éjszaka felvételről, de követem.

– Meglepő volt az eredmény?

– Nézze, a horvátok… Először is, nem tartozik ide, én Peru-szurkoló vagyok, és tegnap vérzett a szívem, mert kiestünk. Mindenkinek vannak gyerekkori szokásai, nekem az, hogy Cubillaséknak szurkolok, de ez most talán kevésbé tartozik ide, de Horvátországnak egész egyenesen világbajnoki reményei is lehetnek. Nagy dolog ez. Én szeretem a közép-európai országokat. A horvátok egyébként is közel állnak a magyarok szívéhez. Gratulálok nekik és remélem, hogy a lehető legmagasabbra fognak jutni ezen a világbajnokságon. Hajrá, horvátok!

– Orbán Viktor miniszterelnököt hallották, köszönöm.