- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-a-kossuth-radio-jo-reggelt-magyarorszag-cimu-musoraban-12/ -

Orbán Viktor a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország” című műsorában

Nagy Katalin: Ma is korán kezdte a munkát az operatív törzs a Belügyminisztériumban. A miniszterelnök is ott indította a napot. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktort. Mik a legfontosabb friss információk ma?

Jó reggelt kívánok! 6 órakor ül össze minden nap az operatív törzs, ott kezdjük a munkát, és minden nap este fejezzük be, általában az akciócsoportok vezetőinek a jelentéseit hallgatjuk meg. Kicsit katonaság-szaga van a dolognak, de szerencsére voltunk katonák, így át tudtunk állni erre az életmódra. A friss adatok reggel 6 órakor úgy hangzottak, hogy van 85 betegünk, közülük 6 súlyos, van 1 halottunk, és van 7 gyógyultunk. Ez nemzetközi összevetésben azt mutatja, hogy még mindig a csoportos megbetegedések szakaszában vagyunk, tehát nem léptünk át a tömeges megbetegedéseknek az időszakába. Ez be fog következni valószínűleg, mindenki azt mondja – az orvosprofesszorok is –, hogy az átlépés, tehát a fertőzés nagyarányú megnövekedése nem kerülhető el, de a lassítása lehetséges. És azért kell lassítanunk a folyamatokat, hogy az egészségügyi ellátórendszer képes legyen befogadni a súlyos eseteket. Egyelőre az orvosok kevés biztos támpontot adnak. Nagyon sok okos orvos van Magyarországon, ez az első tapasztalatom. Munkacsoportokkal találkozom, vannak orvos matematikusaink, virológusaink, kutató orvosaink, tehát egészen felvillanyozó, hogy egy tízmilliós országban ennyi jó koponya jön-megy, éli az életét, szakmák termelnek ki világszínvonalú embereket. Szóval velük beszélgetve azt látom, hogy ők azért óvatosak, mert még nem elegendő az az esetszám, amit ők közvetlenül tudtak tanulmányozni. Olyan 3.000 fölötti a mérések száma, a klinikai, laboratóriumi körülmények közötti méréseké, de vannak más mérések, gyorsteszt, ilyen-olyan-amolyan, annak 60-80 százalékos a megbízhatósága. De amiből le lehet vonni a betegek kezelésére vonatkozó orvostudományi következtetéseket, azok az akkreditált laborban végzett, klinikailag igazolt mérések. Ebből olyan 3.000-nél vagyunk körülbelül, és még kell több esetszám ahhoz, hogy az orvosok azt merjék mondani, hogy ez így van, ez úgy van, az amúgy van. Most azt merik mondani, hogy valószínűleg így van, a mostani tudásunk szerint így van, s ez meg nekem nem ad elegendő támpontot, hogy világosan tudjak beszélni az embereknek arról, hogy a betegségnek melyik korcsoportra nézve, melyik foglalkozási csoportra nézve, milyen egészségügyi állapotban lévő csoportra nézve mi a következménye. Mert úgy látom, hogy a legnagyobb bizonytalanságot ez okozza; az emberek nem tudják, hogyha megkapják ezt a fertőzést, mi fog velük történni. Ezt meg kell nekik mondani, de most még csak valószínűségeket tudunk mondani. Én azt várom, hogy jövő héten a betegellátással foglalkozó orvosi munkacsoportom képes lesz egyértelműen és világosan megmondani Önnek, a gyerekének, hogy körülbelül fertőzés esetén mire számíthat. S akkor szerintem, ha a járvány nem is hagy alább, de a félelem kisebb lesz.

Hogyan értékelik akár ott, az operatív törzsben, akár az orvosok az intézkedések, a szigorú intézkedések hatását? Megfelelő? Elegendő?

Az orvosok szerény emberek, és ez talán jól is van így, tehát senki nem dicsérgeti itt a saját lovát. Azt látom, hogy jól döntöttünk, amikor megfogadtuk a járványügyi szakemberek tanácsát, és az intézkedéseinket a járvány korai szakaszában már bevezettük, tehát megelőző jelleggel, és ezért a terjedés lassúbb. De abban azért minden matematikai modellel foglalkozó szakember – van egy ilyen csoportom is – egyetért, hogy lassítani ugyan tudjuk a vírusnak a terjedését, de a végén a megbetegedéseknek a száma nagyjából ki fog egyenlítődni egész Európában. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy az igazi probléma, az a drámai helyzet, mint Olaszországban, abból állhat elő, hogyha gyorsan fut föl a megbetegedések száma, ezért a nagyszámú ember között nagy számban vannak olyanok, akik intenzív orvosi ellátásra szorulnak, és nincs elegendő intenzív ágy, lélegeztetőkészülék, és így tovább, ami be tudja őket fogadni. Erre mondják azt, hogy összeomlik az egészségügyi ellátórendszer. Ugye, ez ellen két módon lehet védekezni: megnöveljük a kapacitásokat, tehát a humánerőforrást is meg az eszközöket is, ezért folyamatosan vásárolunk, beszerzünk, és így tovább, raktározunk, készülünk a tömeges helyzetre. Tehát az egyik, hogy megnöveljük az ellátáshoz szükséges eszközöknek a számát. A másik pedig, hogy lassítjuk a beérkező, intenzív ellátásra szoruló embereknek a számát. Mind a két dolgot egyszerre tesszük.

Lehet beszerezni? Mert éppen arról olvastunk, ugye, Olaszországban elmondták azt, hogy nem segítette Olaszországot sem az Európai Unió, sem Németország, sem az erős Franciaország. Tehát olyan megrendelések szállítását állították le, amelyek már ki voltak fizetve. És tudjuk, hogy Magyarországon például maszkból vagy védőfelszerelésből sincs elég. Erről az orvosok is beszámolnak.

De van elegendő, ez nem felel meg a valóságnak. Milliószám vannak maszkjaink, gyártunk is ilyeneket, a börtönökben például a rabok gőzerővel dolgoznak. Nyersanyagot is szerzünk be, amiből le tudjuk gyártani a maszkokat. Különböző típusú maszkok vannak, mindegyikből vásárolunk. Most a beszerzés különböző kalandos részleteiről inkább nem beszélnék, de a lényeg az, hogy minden eszközzel mindenhonnan szerzünk be. Nem könnyű, kétségkívül, különösen a határok lezártsága miatt. Ezért alapvetően légi úton, de nem kéregetünk, tehát nem megyünk az unióhoz, hogy adjatok, meg segítsetek, meg ilyesmi, mert az nem működik, hanem magunkról gondoskodunk. Tehát én kiküldtem az összes portyázót, akit ki lehet küldeni, az összes nemzetközi kapcsolatrendszerünket beindítottuk. Pekingtől Sanghajig a repülőtereken ott vannak az embereink, elrendeltük a fizetési könnyítéseket, a közbeszerzési szabályokat megfelelő mértékben átalakítottuk. Tehát ma óriási hálózattal, nagy kiterjedésű hálózattal a csápjainkat kinyújtva szerzünk be mindenféléket. Nem igaz, hogy nincs elegendő eszköz, mindenből van elegendő eszköz a mostani fertőzési szinthez, de miután nagyobbra készülünk, ezért nekünk most többet kell venni, mint amennyi az adott pillanatban szükséges annak érdekében, hogy amikor majd tömeges lesz a járvány, akkor mindenkinek jusson ezekből az eszközökből. Van egy fölhasználási sorrend, amit az operatív törzs előírt, hogy először az egészségügyi ellátásban dolgozóknak fogjuk majd odaadni a maszkokat meg a szükséges eszközöket, aztán a közbiztonságban dolgozó embereknek, aztán a közigazgatásban dolgozó embereknek. Tehát nemcsak raktárra gyűjtjük az eszközöket, hanem amikor majd tömeges lesz a járvány, akkor a kiosztásnak is van egy világos rendje, hogy ki milyen sorrendben fogja ezt megkapni, de mindenből van elegendő. Tegnap a pénzügyminiszterrel is beszéltem, átnéztem a számokat, mennyit költöttünk eddig, mennyit fogunk költeni. Továbbra is az a helyzet, hogy a pénzügyminiszter felülről nyitott kasszával dolgozik, a védekezéshez szükséges 10 milliárdok folyamatosan rendelkezésre állnak, és folyamatosak a beszerzések.

Az egészségügyi kapacitás rendben van? A kórházakat kijelölték, ott működik a dolog?

Úgy fest a dolog, hogy mire van szükségünk? Először is kellenek az ellátásban dolgozó emberek. Itt köszönetet is kell mondani az orvosainknak meg az ápolóinknak meg a növendékeinknek is, tehát az orvostanhallgatóknak, mert ők önként is jelentkeztek, de miután veszélyhelyzeti rendelkezések vannak Magyarországon, ezért el tudunk rendelni olyasmit most, amit máskor nem lehet. Így például elrendeltük, hogy nekik be kell állniuk az egészségügyi szolgálatba. Nem kellett őket egyébként erre noszogatni, mert maguktól is jelentkeztek. Tehát ezzel megnöveltük azoknak a számát, akik az egészségügyben dolgoznak. Föl kell arra készülni, hogy minden védekezés esetén is lesznek közülük megbetegedések, ők majd onnan kijönnek, helyükre újabbak lépnek be. Ez egy katonai akcióterv, ami a megtörténő események modelljeivel dolgozik. Tudjuk, hogy mikor mennyi beteg van, ahhoz mennyi emberre lesz szükség, abból mennyien fognak megfertőződni. Kínában az orvosok 4 százaléka fertőződött meg, Olaszországban 10 százaléka. Tudjuk, hogy amikor ők kiesnek, kik lépnek a helyükre, tehát ez egy rendes katonai akcióterv. Ugye, itt egy kollektív védekezési rendszerről beszélünk. Én azért hirdettem ki a veszélyhelyzetet, mert normális körülmények között a védekezéshez szükséges intézkedéseket csak hosszú hónapok alatt lehetett volna nagyon sok vita után meghozni. A veszélyhelyzet fölhatalmaz arra, hogy ezeket a döntéseket vita nélkül és gyorsan lehessen meghozni. Ezért úgy is számolok, hogy most a kilencedik napon vagyunk a veszélyhelyzet kihirdetése óta, és azt tudom mondani, hogy a kollektív védekezést megszerveztük, és a sürgősségi veszélyreakciókat a magyar társadalom bemutatta, leadta, tehát megindította. Tehát ma egy védekezésre berendezett állapotban lévő közösség a magyarok közössége. Aki kívül van a közösségen, mert bajba került valahol, ott Szijjártó miniszter úrék gondoskodnak róla, hogy haza tudjanak jönni. A határainkat teljes kontroll alatt tartjuk, lezárjuk, csak humanitárius folyosók működnek. Elegendő számú katona és rendőr áll rendelkezésre, a tiszti növendékeket is egyébként mozgósítottuk. A létfontosságú vállalatokhoz kirendeltem a katonai törzseket, hogyha szükség lesz a felügyelet vagy irányítás átvételére a cégeknél, akkor ott a katonák, rendőrök kéznél legyenek. Az orvosok beosztását elvégeztük, a járványügyi kórházakat kijelöltük. Tudjuk, hogyha elkezd növekedni az intenzív betegeknek a száma, akkor hova visszük őket először, ha az betelt, akkor utána hova visszük, építünk járványkórházat és így tovább. Tehát van egy rendes katonai tervünk a védekezésre. Azt tudom mondani, hogy fölállt az ország a védekezés logikája szerint, tehát úgy vannak a figurák elhelyezve a sakktáblán, hogy meg tudjuk védeni az országot, illetve a magyar embereknek az egészségét. Sőt, ezen már túl is léptünk, mert mikor a védelemre való berendezkedéssel végeztünk, akkor megkezdtük a gazdasági következményeknek a fölmérését, előrejelzését, sőt már az első intézkedéseket is meghoztuk a gazdaság érdekében. Ez a készültségnek egy második fokozata.

Ha már említi a gazdasági intézkedéseket, Európa legbátrabb lépéseinek nevezte egy román lap azt, amit Ön bejelentett szerdán.

Ilyenkor kell vigyázni, ha román lapban dicsérik az embert.

Tehát hogyan látja, elegendőek lesznek ezek, mert az ágazat szereplői nagyon sokan örülnek ezeknek az intézkedéseknek, csak a szakemberek azt mondják, hogy nem biztos, hogy ez elég lesz, lehet, hogy további lépésekre van szükség.

Ez egészen bizonyos. Tehát nagyon fontos, hogy a gazdasági következmények elhárításánál jó kiindulópontot vegyünk föl. Tehát jól határozzuk meg, hogy mi a cél. Most a cél az, hogy lehetőleg minél kevesebben essenek ki a munkából, és aki valamilyen okból nem tud dolgozni, minél hamarabb visszatérhessen a munkába. Ez a legfontosabb, mert ha munka van, minden van. Ha munka nincs, semmi nincs. Ha nincs munka, egy ideig lehet fizetni ugyan hitelből, költségvetésből, annak a vége rövid úton csőd lesz. Tehát nagyon fontos, hogy az ország dolgozzon, fönn kell tartani ezt a képességét. Persze ez nem lehetséges minden körülmények között, mert a gyerekkel otthon kell maradni, elbocsátják az étteremből meg a szállodából azt, akinek most éppen nincsen munkája, tehát ez nem könnyű. De aki elveszíti a munkáját, vagy kiesett a munkából, annak segítséget adunk, hogy átvészelje ezt a helyzetet, és a végén minél gyorsabban visszajöhessen dolgozni, illetve próbáljuk a vállalkozókat abba a helyzetbe hozni, hogy ne kelljen elbocsátaniuk az embereket, hanem vagy megállapodással alakítsák át a munkavégzésnek a rendjét, vagy tartsák meg a munkavállalókat, ameddig csak lehet. Ha elbocsátják őket, utána nehezebb visszaépülni. Tehát a célja a mi gazdasági intézkedéseinknek az, hogy a munkalehetőségek ne vesszenek el, és megvédjük a munkahelyeket úgy, hogy közben mindenki el tudja végezni azt a munkát – elsősorban otthon, a családja körében –, ami meg a válságkezeléshez, a járvány kezeléséhez kell. Most ezért a legjobb intézkedés – gondoltam én, de úgy látom, a románok szerint is így van ez, az, hogy a mindennapi élet példáiból indulunk ki. Mitől fél az ember? Attól fél az ember, hogy elveszíti a munkahelyét, vagy otthon kell maradnia, közben ketyegnek a hitelei, a hitel mögött fedezet van, és előbb-utóbb azt elviszik, illetve az eladósodásra meg az elmaradt fizetésre kamatot kell fizetni meg kamatos kamatot. És a végén úgy, mint a devizahiteles időszakban, átcsapnak a feje felett a hullámok, és pénzügyileg tönkremegy. Ettől félnek az emberek. Ezért az első intézkedés, amit hoztam, az volt, hogy a kamattörlesztéseket és a tőketörlesztéseket a felvett hiteleknél felfüggesztettük egészen az év végéig. Tehát nem kell attól tartani, hogyha most nem tud fizetni, akkor tönkremegy az élete és lenullázódik az, amit az elmúlt tíz évben felépített magának, és felhalmozott, nem kell tartania, mert nem vihetik el a feje fölül a házat, nem vihetik el a gépkocsiját, egyáltalán megmarad az anyagi biztonsága. Ez egy óriási összeg, egyszerű kis mondatnak tűnik, hogy nem kell fizetni hitelt vagy kamatot, de Magyarországon egy évben a bankoknak fizetett összes vállalkozói és magánszemélyi kamat- és hiteltörlesztés 3.600 milliárd forint magasságában van. Most, ugye, március közepén vezettük be ezt az intézkedést, tehát két és fél hónap már elment, de ez még így is iszonyatos összeg, ami most kinn marad az embereknél. És ez jól van így. Ez volt az első intézkedés. A második az érzékeny ágazatoknak a beazonosítása. Kijelöltem egy minisztert Mager Andrea személyében, akinek az a dolga, hogy a gazdasági élet szereplőivel egyeztessen, minden foglalkozási ágnak a képviselőivel egyeztessen, a foglalkozási ágak képviselőnek vezetőit arra kértem, hogy jelentkezzenek a kormánynál, hozzák a számaikat, a bizonyítékaikat arra nézve, hogy az ő ágazatuk milyen súlyosságú veszélybe került és kerül a jövőben, hogy ennek megfelelően tudjunk orvosságot felírni nekik. Most az egyeztetések eredményeképpen, sok száz egyeztetés történt egyébként, az iparkamara nagy segítséget nyújtott ebben, beazonosítottuk az azonnal nagy bajba került ágazatoknak a listáját. Ezeket megneveztük a taxisoktól a vendéglátósokon át a szállodásokig, és az ő számukra járulékfizetési könnyítéseket rendeltünk el, valamint az újonnan felvett hitelek tekintetében is egy könnyítést rendeltünk el. Tehát a bajba jutott ágazatokat megsegítettük. Majd még további lépéseket kell tenni ezeknek az ágazatoknak az érdekében, és majd újabb ágazatok is bekerülhetnek ebbe a körbe, attól függően, hogy a miniszter asszonynál kik milyen érveket, milyen számokat, milyen jelentéseket tesznek le, és miben tudunk velük megegyezni. Mert szeretnék mindenkivel megegyezni.

A bankok partnerek?

Az igazság az, hogy ezt nem kérdeztem meg, de a reakcióikból úgy látom, hogy igen.

Mert azért, ha ilyen óriási összegről van szó, amit Ön is említett, ami kinn marad az embereknél, viszont ez a túlélést biztosítja. Milyen intézkedések várhatók abban az esetben, hogyha a fertőzés és a járványveszély az a tömeges kategóriába lép át?

A legfontosabb, hogy addigra már a betegség lefolyásával foglalkozó orvos munkacsoport a lehető leggyakrabban kommunikáljon az emberekkel, és elmondja, hogy most mi fog történni. Még egyszer mondom: Ön személy szerint tudja, hogyha holnap reggel ezt a vírust megkapja, akkor a következő néhány napban mi lesz Önnel, tehát mi az a betegség, milyen tünetekkel kell majd szembenézni, mert az a problémánk, hogy nincsen ellenszer, nincsen vakcina. Bár dolgozik egyébként egy virológusokból álló felfedezői munkacsoport is, aki megpróbálkozik azzal, hogy a már más betegségek céljából forgalomba hozott gyógyszereket próbálja módosítani, hátha ezzel gyorsabban találjuk meg a megfelelő gyógyszert, mintha teljesen új vakcinát fejlesztenénk ki, tehát van egy ilyen gyógyszermódosítással foglalkozó munkacsoport, meg persze originális kutatások is vannak, hogy hátha megtaláljuk a vírus ellenszerét. Fantasztikus agyú kutatóink vannak egyébként, a magyar tudományegyetemek vezetőivel, mármint az ilyen részleg vezetőivel személyesen is találkoztam. Meggyőződtem róla, hogy nagyon komoly, nemzetközileg elismert kutatásokat folytatnak Magyarországon, és egyáltalán nem kizárt, hogy valamilyen eredményre majd jussanak. Azt nem állítom, hogy ők fogják felfedezni a vakcinát, de odáig eljuthatnak, hogy már forgalomban lévő gyógyszereket tudunk úgy módosítani, hogy azok legalább a tünetek enyhítésére alkalmasak lesznek a koronavírus esetében. Ez a remény él. Majd meglátjuk, hogy mit hoz a jó szerencse meg a kutatói zsenialitás. Tehát a legfontosabb az, hogyha a helyzet súlyosbodik, akkor a betegség lefolyásáról megbízható, a magyar adatok feldolgozásából, a magyar tényekből kiinduló tájékoztatást tudjunk majd adni. A második, hogy tudjuk, hogyha megnő a fertőzöttek száma, akkor megnő majd azoknak a száma, akik intenzív ellátásra szorulnak, tehát nem tudják otthon kivárni, amíg a tüneteik elmúlnak, bár a nagy többség nem ilyen lesz, de nagyon sokan orvosi, pontosabban kórházi ellátásra szorulnak majd, ráadásul intenzív ellátásra. Őket majd be kell szállítani, számukra ágyat kell biztosítani, ott intenzív ellátási feltételeket kell teremteni a lélegeztetőkészülékek beindításával egyetemben, azt is beleértem ebbe. Ezeknek a kapacitásoknak a felhizlalása, felszaporítása ebben a pillanatban zajlik. Amit a mostani tudásunk alapján mondhatunk, az, hogy a legtöbb intenzív ellátásra szoruló beteg az időskorú honfitársaink közül kerül majd ki. Nem véletlen, hogy külön szólunk és beszélünk róluk és hozzájuk, mert tudjuk, hogy amikor majd a betegség elterjedtebb lesz, akkor ők fognak megjelenni leginkább, sőt első helyen az intenzív ellátásra szorulók körében. Ez nem jelenti azt, hogy minden fiatal eleve védett, mert azok a fiatalok, akár gyermekek is, akik egyébként immunhiányos állapotban vannak, azokat is súlyosan érintheti ez a vírus. Ebből nincs nagyon sok Magyarországon százalékban számolva, de úgy egyenként ez nagyon sok gyermeket és családot érint. Ugyanakkor az is világos, hogy ahol nem immunhiányos helyzetben lévő gyermekek vannak, az ilyen gyermekeknek a megfertőződése nem jár intenzív kezelést igénylő tünetekkel. Ezért van az, hogyha a szülő nem tudja másképp megoldani a gyermeknek a felügyeletét, akkor az iskolákat nyitva tartottuk gyerek megőrzés céljából, és az iskolaigazgatóknak a kötelessége, hogy gondoskodjanak arról, hogy a gyermekek kis csoportokban, tehát alacsony fertőzési kockázattal vagy anélkül az iskolába beadhatók legyenek, ott megőrzik, ott foglalkoznak velük, ott tanítás is folyik majd. Tehát nem kell megijednie annak a szülőnek, aki úgy érzi, hogy nem tudja megoldani, hogy ő személyesen otthon maradjon a gyerekkel, be tudja adni az ügyeletre kijelölt óvodába, és minden iskolába is be tudja adni megőrzésre a gyermekét. Bár minden szülő nyilván arra törekszik, hogy inkább ő maradjon otthon a gyermekkel. De ez nem történhet a végtelenségig, ezért arra számítok, hogy nő azoknak a száma, akik majd be akarják adni a gyerekeket az iskolákba, az iskolaigazgatók erre ki vannak képezve. Ezt a munkát végzik. Van egy külön oktatási munkacsoport, amely nemcsak a digitális oktatási renddel foglalkozik – bár ez is egy szép és eddig sikeresnek tűnő munka, minden döccenő ellenére is –, hanem az is dolga ennek az akciócsoportnak, hogy gondoskodjon arról, hogy a szülők beadhassák megőrzésre a gyereket az oktatási intézménybe.

A másik nagyon nagy gond a nagyszülők. Én ezt személyesen is tudom igazolni. Nagyon nehezen érti meg a 80 éven felüli anyukám, hogy bár ő ugyan nagyon aktív, hogy ne menjen sehová. Mindenki erről panaszkodik, nem lehet az idősebbeket, mert ők azt mondják, hogy ők már annyi mindent túléltek, nekik ez meg se kottyan…

Nem vagyunk könnyű helyzetben. Az én édesapám is 80 éves az idén, és még él a 99 éves nagymamám is, tehát én is ismerem ezt a helyzetet. Megértem őket, mert ahogy szokták mondani, ne csináljunk Krisztusból bohócot, nehogy már a fiatalabbak adjanak tanácsot az idősebbeknek. A világ normális rendjében ez fordítva van. Aki többet tapasztalt, az tud tanácsot adni a kevesebbet tapasztaltnak, vagyis az idősebbek tudnak nekünk tanácsot adni. És ez a világ normális rendje, de itt talán érdemes a nagyszülőknek egy kicsit megengedőbbnek lenniük a mi irányunkban. Higgyék el nekünk, hogy értük aggódunk. Nem attól tartunk, hogy az idősek majd megfertőznek másokat, nem erről van szó, hogy ők tehertétel lennének vagy veszélyforrás – ezt én is visszautasítom –, hanem arról van szó, hogyha a járvány tömegessé válik, akkor a legnagyobb bajba ők kerülnek majd. És mi aggódunk értük, ezért adunk számukra tanácsokat, vagy adunk nekik észrevételeket. Ugyanakkor én úgy érzem, hogy az nem lenne helyes, talán jogilag megoldható lenne, bár ez is kétséges, hogyha most mi, fiatalabbak kezdenénk kötelező rendszabályokat hozni az idősekre. Lehet, hogy eljutunk oda, amikor ez az ő érdekükben mégis be kell, hogy következzen. Ezt én szeretném elkerülni, hogy parancsolgassunk az időseknek, de kérni, hangsúlyosan kérni talán szabad. Még egyszer mondom: arra kérem, ideértve a saját családtagjaimat is, arra kérem az idős embereket, hogyha tehetik, sőt ha nem tehetik, akkor is, maradjanak otthon, gondoskodunk az ellátásukról. Az önkormányzatok utasításokat kaptak, ami ebben a veszélyhelyzetben lehetséges, tehát utasításokat kaptak az önkormányzatok arra, hogy kötelesek ellátni az otthon maradó időseket. Tehát akiknek nincs családtagjuk, aki segíthetne, de idős emberként otthon maradnak, ott az önkormányzatok gondoskodnak bevásárlásról, étkezésről, ránéznek az idősekre, hogyha a vírustól függetlenül kerülnének nehezebb egészségügyi helyzetbe, ami idős embereknél előfordul, akkor ne legyenek otthon magatehetetlenül. Tehát az önkormányzatok kapcsolatba léptek az idősekkel, tudunk gondoskodni róluk, ha otthon maradnak, akkor is.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.