Nagy Katalin: Tegnap este a magyar válogatott 2:1-re nyert Izland válogatottja ellen. Ez egy tétmérkőzés volt. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Hogyan telt a tegnap este?
Jó reggelt kívánok! Egybefolyt a reggellel, mert a meccs későn ért véget. Ugye, ez egy szenvedély, betegség ez a meccsnézés, és ilyenkor az ember nem tud aludni, csak forgolódik, és 5-kor kelek, mert 6-kor már operatív törzs van, úgyhogy sokat nem aludtam, de vigye kánya. Szerintem végre történt valami jó, ezt is mondhatnám. Büszkék lehetünk a fiainkra, mert nem egyszerűen futballmeccs volt, hanem harc volt, és vikingeket harcban legyőzni szerintem nagy dolog.
Sokáig azért nem reménykedtünk a győzelemben látva legalábbis az első félidőt, nem?
Nem az én dolgom a szakmai elemzés, bár minden magyar férfi csábítást érez erre, de ha megnézem a rangsort, hogy hol vannak jegyezve a játékosok, akkor papírformának is mondhatnám, de a futballba azért vagyunk szerelmesek, mert az az a dolog, ahol a papírformát fel lehet és fel is kell dönteni. Ezek a vikingek majdnem feldöntötték, úgyhogy drámai csatában realizáltuk a papírformát.
Nos, ezen a héten úgy fogalmazott, hogy azért van szükség a szigorú korlátozások bevezetésére, mert a szakemberek azt mondják, hogy anélkül csak 50 százalék az esélye annak, hogy az egészségügy állja a sarat, s ezért kell bevezetni, mert ha bevezetjük, akkor annak következménye lesz, és akkor biztos, hogy az egészségügy akár 90 százalékos biztonsággal is eleget tud tenni minden kihívásnak.
Ezt én szoktam mondani a szakemberekre hivatkozva…
Így van!
…akiktől valóban ezeket az adatokat és számokat kapom. Tehát a helyzet úgy fest, hogy nem tudtunk eddig elszakadni Ausztriától, tehát az a tendencia, ami Ausztriában érvényes, érvényes Magyarországon is. Ez alapján tudunk a jövőre nézve számításokat végezni. Miután fölkészítettük az egészségügyet, ezért minden technikai eszköz rendelkezésre áll, ami a védekezéshez kell: lélegeztetőgép, ágyak, maszkok, védőfelszerelés, de ember annyi van, amennyi, orvos és ápolónő, és azt meg lehet nagyjából becsülni, legalábbis az orvos-matematikusok nekem vagy nekünk meg tudták becsülni, hogy változatlan állapotok mellett ennyi orvossal és ápolónővel mennyi beteget tudunk nem ellátni, mert ellátni bármennyit el tudunk, hanem úgy ellátni, hogy esélyük maradjon a gyógyulásra. Tehát nem mindegy, hogy egy orvosra és egy ápolónőre hány beteg jut, annak van egy fölső határa, amikor az még szakszerű ellátásnak mondható, és azt a határt vészesen megközelítettük volna, vagy be is szakadt volna a födém, ha nem hozunk kijárási tilalmat is tartalmazó döntéseket, mert a kulcs a kijárási tilalom, amit senki sem szeret. Most még csak három napja élünk így, ott, a tizedik nap környékén, tizennegyedik nap környékén azért nagyon nehéz lesz. Tehát ilyen döntéseket hozni akkor kell, amikor már valóban fenyeget bennünket az egészségügy megbénulásának a veszélye. Szerintem jó ütemben, az osztrák tapasztalatok fényében, kellő pontossággal meghoztuk ezeket a döntéseket, és ezért én merem vállalni a felelősséget azért a mondatért, hogy 99 százalék fölötti az esélye annak, hogy az egészségügy ennyi emberrel, ennyi ápolóval, igaz, hogy medikusokat, katonákat és egyéb kisegítő embereket is vezényelnünk kell, és mozgósítanunk kell, de így, együtt a rendszer működőképes marad, és minden magyar megkapja a tisztességes ellátást. Ez azért fontos, mert senkiről sem akarunk lemondani. Nekünk minden élet számít, az idős embereké is. Látom, időnként azt mondják, aki meghalt idős volt, jó, és? Tehát minden élet számít, a nagyszülőké is számít meg a szülőké is, és minden emberért harcolni akarunk.
Szomorú képeket láttunk Nápolyból a héten. Azt láttuk, hogy a kórházak előtt állnak, jöttek a betegek, és a saját kocsijukban ülve kapják meg az ellátást. Kijön a nővérke, és kihozza az oxigénpalackot. Tehát ide, gondolom, senki nem szeretne eljutni sem Ausztriában, sem Magyarországon.
Most az operatív törzsből jövök. Előveszem a jegyzeteimet, amiket ott készítettem. Az a helyzet, hogy 6.690 emberünk van kórházban, 518-an vannak lélegeztető készüléken. Mozgósítottunk most sok diákot is. Most a műszaki egyetem diákjait mozgósítottuk arra, hogy ők vigyék ki taxisofőrként, ha szabad így fogalmaznom, pilótaként a medikusokat, akik a mintákat veszik le, tehát 400 diákot mozgósítottunk a mintavétel érdekében, plusz diákokat pilótának, akik szállást kapnak és napi háromszori étkezést. Azt kell mondanom, hogy ez egy folyamatosan fölfutó szám; akik eddig munkába álltak, azokról csak a legnagyobb elismerés hangján lehet beszélni. Tehát nagyszerű fiataljaink vannak, mert amikor kell, jelentkeznek, jönnek, végzik a dolgukat, hagyják magukat vezényelni, és teszik a dolgukat. Tehát én megemelem a kalapomat most nemcsak az orvosok és az ápolónők előtt, hanem az egyetemistáink előtt is.
Olvasni arról a sajtóban, hogy a pécsi klinika vezetője jelezte, hogy gondban van, mert sokkal több beteg érkezett be, és 24 óra alatt érkezett az osztályára ápoló, igaz, hogy nem Pécsről, hanem máshonnan, de megérkezett 24 óra alatt a segítség.
Ez a vezénylés nagyon nehéz dolog. Képzelje, hogyha Önt most innen átvezényelnék a gyulai stúdióba, mert menni kell.
Ezt mi ismerjük. Meg a vízügyesek is azt mondják, hogy ez azért nem olyan különleges dolog, bajban, ha menni kell, ha a Tiszán van árvíz, akkor a dunai vízügyeseket is átrendelik.
Ez így van, de én azt hiszem, hogy ezt az orvosok el is fogadták, ami a jövőt illető vitaként fönnmaradt, de szerintem már éppen rendeződő félben van, a békeidőben való esetleges, ami nem is vezénylés igazából, hanem átirányítás vagy áthelyezés, vezénylésre nincs szükség békeidőben, annak csak veszélyhelyzetben vagy háborús körülmények között van helye. Még azt elmondom az operatív törzs üléséről tájékoztatva Önt, hogy az iskolákat is átnéztük. Ugye, 500 középiskolánkban tértünk át digitális oktatásra, van Magyarországon körülbelül 2.950 óvoda, ebből 208-at bezártunk a fertőzés magas szintje miatt. Van kétezerötszáz-hetven-egynéhány általános iskola Magyarországon, ahol zajlik az oktatás, azokat nem zártuk be, de 239 általános iskolában át kellett térnünk a digitális oktatásra, mert a fertőzések száma magas volt. Tehát egyelőre nemcsak az egészségügyi rendszer, hanem az oktatási rendszer is bírja a nyomást.
A rendkívüli jogrend hatáskörében döntöttek arról, hogy megkönnyítik a vakcinák behozatalát Magyarországra. Ez nem megy majd a biztonság rovására?
Hosszan beszéltünk ma az operatív törzsben erről, hogy bizonyos, egyre népszerűbbé váló gyógyszereket szabad-e adni, mondjuk úgy, csak úgy vagy vényre vagy központi szétosztásban mindenkinek, vagy meg kell hagyni úgymond a klinikumban, hogy csak a kórházakban lehessen adni, illetve ha kórházon kívül adják az orvosok, akkor kell-e hozzá háziorvos vagy orvosi szem vagy orvosi kéz. Erről egy vita van a szakemberek között, ezt majd el fogják dönteni, és eszerint forgalmazzuk a gyógyszereket. Ezt azért említem példaként, mert jól mutatja, hogy Magyarországon nagyon szigorúak a gyógyszerforgalomba hozatalnak a szabályai. Ezeken valamit lehet könnyíteni, leginkább úgy, hogy határidőket rövidítenek le, de kihagyni vizsgálati fázisokat semmiképpen nem lehet. Mert amikor azt mondjuk, hogy nekünk minden élet számít, akkor nemcsak arról beszélünk, hogy aki beteg, azt meg tudjuk gyógyítani, hanem hogy szükségtelenül senki se kerüljön olyan helyzetbe, hogy rossz gyógyszer miatt betegszik meg. De a magyar járványügyi előírásrendszer, amit időnként merevnek érzek meg kicsit sarkosnak, poroszosnak, de azért biztonságot ad. Tehát miközben nem rugalmas, aközben azért garantálja a biztonságunkat. Nehéz a rugalmasság és a hatékonyság, a biztonság vegyületét megtalálni, de azon dolgoznak Müller Cecíliáék, hogy a szabályokat úgy módosítsák, hogy a biztonságot még megadják, de rugalmasabbak legyenek, mint amilyenek lenni szoktak.
Van átoltási terve a kormánynak, mert itt Merkely professzor úr a napokban azt mondta, hogy az elsődleges az, hogy az orvosokat és az egészségügyben dolgozókat kell majd beoltani, ha meglesz a vakcina, egyszerűen annál az oknál fogva, hiszen ők találkoznak a legtöbbet a betegekkel, tehát ők vannak leginkább veszélyben.
Igen, ők lesznek az első helyen, részben ők vannak veszélyben, részben őrájuk van a legnagyobb szükség, mind a két vektor vagy mind a két szempont ugyanabba az irányba mutat, és feléjük, rájuk, tehát őket kell majd elsőként beoltani. Most vakcina ügyben azt érdemes tudni, hogy a mi gondolkodásunk szerint az a jó, ha minél több vakcina áll rendelkezésre. Nem szabad belőle politikai ügyet csinálni. Vannak, akik törekednek erre, hidegháborúsdit játszanak, hogy Nyugat–Kelet.
Orosz nem jó, kínai nem jó…
Szerintem legyen minden, az emberek meg majd eldöntik, miután a beoltás nem lesz kötelező, és ha több vakcina van, akkor majd mindenki maga eldönti, hogy melyikben bízik inkább, egy amerikai cégnek a logikáját érzi magához közel, ami inkább üzleti megközelítésű, vagy az oroszt, ami nyilvánvalóan állami fejlesztés, vagy a kínait, ami meg még államibb, ha szabad így fogalmaznom, ezt majd mindenki eldönti, hogy miben bízik. Nekünk az a dolgunk, hogy segítsünk nekik, mármint az embereknek, hogy lehessen választási lehetőségük. A dolgok nem állnak rosszul, a vakcina már a horizonton van, néhány hetet kell még kibírni. Lesz vakcina, még ha az elején kisebb mennyiségben is, és akkor győzni fogunk a végén, mert meg tudjuk magunkat védeni majd a vírussal szemben. Tehát arra kérek mindenkit, hogy addig tartson ki, de addig viszont mindenképp tartson ki, amíg a vakcina meg nem jön.
Nem lesz, ugye, kötelező nyilvánvalóan ez az oltás, de azt mondják a szakemberek, hogy eddig körülbelül a magyar lakosság 10 százaléka esett át a fertőzésen, és ahhoz, hogy a járványt meg lehessen szüntetni, azt mondják a szakértők, hogy legalább a lakosság 50 százalékának túl kell jutni ezen a szinten. Tehát, hogyha az 50-et és a 10-et összevetem, akkor úgy tűnik, hogy 40 százalékot kellene beoltani. Lesz-e annyi vakcina, illetve, hogyha valaki nem akarja, nem lehet ráerőltetni nyilván.
Különböző elméletek léteznek. Én nem is merek állást foglalni, mert az egymással szembenálló elméletek mögött is nagyon nagy tekintélyű professzorok állnak a nemzetközi tudományos életben meg itthon is. Tehát ember legyen a talpán, aki itt állást tud foglalni, legjobb, ha nem is próbálkozom ezzel, majd meglátjuk. Ugye, az ember olvas ilyenkor, tehát én már márciusban hozzákezdtem, létezik a mindannyiunk, vagy sokunk által ismert „A pestis” című könyv, amit Albert Camus írt, de van egy nagy, kiváló tanulmánygyűjtemény, ami a magyar járványügy történetét dolgozza fel hosszú időkre visszamenőlegesen, hogy hogyan jöttek, és hogyan mentek el a járványok. Ennyit tud tenni az ember, és meghallgatja a szakembereket, és végül majd meglátjuk, hogy mi lesz. Az biztos, hogy a járványok el szoktak múlni, azt nagyon nehéz az irodalomból kihámozni, hogy pontosan miért is szoktak elmúlni a járványok, van, amikor vakcinát találnak föl, de ha nincs vakcina, akkor is valahogyan előbb-utóbb az megszűnik. De ha van vakcina, akkor sokkal gyorsabban szűnik meg. A kérdés inkább az, hogy egy nagy járvány, amikor visszaesik, akkor eltűnik-e a vírus, vagy itt marad, mint egy influenzavírus, csak kezelhető formává vagy formájúvá lehet alakítani, és lehet vele együtt élni, ezt nem tudjuk, ezek mind a jövő nagy kérdései. Szerintem Nobel-díjat fognak adni azoknak, akik biztos választ szállítanak ezekre a kérdésekre.
Tavasz után, a tavaszi zárás után éppen magára talált a gazdaság itt, nyár végén szeptemberre, de most ez a 30 napos zárás úgy tűnik, hogy néhány ágazatot igen-igen meg fog érinteni. Azok a támogatások, bértámogatások, illetve adócsökkentések, vagy elengedések, amelyeket meghatározott a kormány, az elég lesz-e? Ön hogy látja?
Két csoportba bontanám az intézkedéseinket. Meghoztuk azokat, amelyek a most elrendelt kijárási tilalom és egyéb korlátozások miatt azonnal és súlyosan érintenek néhány ágazatot. Itt 30 napra adunk segítséget. Például szállodák esetében a már beregisztrált vendégeket, akiket most nem tudnak fogadni a szállodák, ott a 80 százalékát a forgalomnak az állam megtéríti. Vagy például éttermekben az ott dolgozók bérének a felét kifizetjük, tb-járulékot nem kell utánuk fizetni erre a 30 napra, ha nem bocsájtják el a munkaadók ezeket az embereket és garantálják, hogy megkapják ezt a pénzt, amit miattuk adunk oda a vállalkozóknak. Tehát ezek áthidaló intézkedések. Tegnap is hoztam egy döntést a kereskedelmi és iparkamara elnökének javaslatára, hogy az elvitelre kerülő ételeknél az áfát vigyük le 5 százalékra. Tehát ilyenek naponta érkeznek majd, amelyek ezt a 30 napot igyekeznek kikönnyíteni. És van egy másik csoportja az intézkedésnek, egy másik akcióterv, gazdasági növekedési akcióterv. Egy ilyen munkacsoport folyamatosan dolgozik a miniszterelnökségen, ami azokat a hosszabb hatású és hosszabb távon érvényes döntéseket dolgozzák ki, amelyekkel majd újra lendületbe akarjuk hozni a gazdaságot. Ezek adócsökkentések alapvetően, hiszen a mi filozófiánk a munkára épül. Tehát mi munkaalapú gazdaságban hiszünk: ha munka van, minden van; ha munka nincs, semmi nincs. Ezért ezt most sem adjuk föl. Munkát márpedig a vállalkozók adnak leginkább, tehát most a cégeket, vállalatokat, vállalkozókat kell abba a helyzetbe hozni, hogy megtarthassák a munkaerőt, és fejleszthessenek annak érdekében, hogy új embereket tudjanak felvenni. Én tartani fogom azt az ígéretemet, hogy amennyi munkahelyet a vírus tönkretesz, mi annyi munkahelyet fogunk létrehozni.
Ezt nagyon jó, hogy említi, hogy ez egy új intézkedés, hogy az elvitelre igénybe vett ételek áfáját csökkenti a kormány 5 százalékra. Még jó egy órával ezelőtt éppen beszélgettem a vendéglátók és a szállásadók érdekképviseletének a vezetőjével, és ő mondta, hogy ez nagyon fontos lenne, és nagyon jó lenne, hogyha ez megtörténne.
Be is jutott a munkacsoportom elé, onnan pedig az asztalomra, és ezt talán ma reggel fogom aláírni.
És az iparkamarának a további ötlete, ugye, hogy felmerült, Parragh László azt mondta, felvetette a kormánynak az iparűzési adónak a felfüggesztését. Csak ettől meg az önkormányzatok nagyon félnek.
Az iparűzési adóét és a társasági nyereségadóét is, amire azt mondanám, hogy meredek, de azért föl lehet rajta kaptatni. Csak a kellő arányt kell eltalálni. De adót, adókat mindenképp kell csökkentenünk, mert ha nem csökkentjük az adót, akkor nem lesz munkahely. Tehát én elkötelezett vagyok az iránt, hogy a 2021-es évben érezhető mértékű adócsökkentés történjen. Ha kell, a központi költségvetés is vállalja ezt, és ha kell, akkor az önkormányzati költségvetések is. Aztán majd persze az életet finanszírozni kell az önkormányzatoknál is meg a központi kormányzatnál is, de ez másodlagos ahhoz képest, hogy most megmaradjanak a munkahelyek.
Az Európai Unióban, ugye, született egy megállapodás a múlt héten, amikor erről beszéltünk, a soros német elnökség és a vezetőség úgy döntött, hogy mégiscsak jogállamisági kritériumokhoz kötnék a kifizetéseket. Ön írt egy levelet a héten az uniós csúcsvezetőknek, amelyben azt mondta, vagy leírta, hogy Magyarország természetesen készen áll arra, hogy tárgyaljon arról, hogyha új mechanizmust szeretnének, jogállamisági mechanizmust bevezetni, de ha nem akar az elnökség tárgyalni, és elfelejti azt, hogy nyáron megállapodott a tanács, hogy ez nem kerül bele a megállapodásba, akkor viszont Magyarország, Lengyelországgal együtt kész arra, hogy megvétózza ennek a költségvetésnek az elfogadását. Erre most már jött egy-két válasz Németországból, amely nem igazán megértő, illetve azt mondják, akkor majd Magyarországot teszik felelőssé, hogyha nem sikerül elfogadni azt.
Mint a kérdésből is látszik, bonyolult ügy ez, sok leágazása van. Valóban több levelet is írtam, lassan ilyen Tolsztoj-regényhősnek érzem magam, de most ennek van szezonja, hogy leveleket kell írni. Azok legalább megmaradnak, és a történészeknek majd könnyebb dolguk lesz, amikor rekonstruálni akarják ezt a szerteágazó, európai kiterjedtségű vitát. Mindenesetre a magyar álláspont világos, egyértelmű, transzparens, tehát átlátható és kiszámítható volt mindig. Ugyanazt mondom most is, mint amit mondtam a nyári hónapokban, ami annál is inkább lehetséges volt, sőt könnyű a számomra, mert a magyar parlament hozott döntéseket. Mielőtt a júliusi tárgyalások megkezdődtek, a magyar parlament leütött néhány cöveket, hogy milyen esetben járulhat hozzá Magyarország a jogszabályok megváltozásához. Ezt én betartom. Eddig is betartottam, ezután is. Ezért nekem most nem kellett vétóznom, mert a magyar parlament döntött, a vétó megtörtént. Én csak egyszerűen a tény beálltát állapítom meg. Na, most tegnap hosszan tárgyaltam a német kancellárral ezekről a kérdésekről és a gazdaságról is, de erről is, és azt tudom mondani, amit neki is elmondtam, hogy először is a magyarok pénzét nem lehet elvenni. Szeretnék mindenkit megnyugtatni. Pénz lesz, a gazdaság működni fog, a fejlesztések megindulnak, miközben technikai viták zajlanak a háttérben, ez a magyar beruházásokat, a magyar pályázatokat, a magyar nagy átalakításokat, zöldítés, digitalizáció, a vállalkozások élénkítését nem fogja érinteni, útépítéseket, vasútfejlesztést… Tehát a magyarok pénzét nem lehet elvenni. Ez az első dolog, ahonnan érdemes ezt az egész ügyet szemlélni. Ugyanakkor a dolog, mármint a németek vezetésével kidolgozott új jogszabálytervezet, ami látszólag egy jogi kérdés körül forog, mert rule of law-nak nevezik ilyen sznobul, valójában nem a jogról, hanem politikáról szól. És azt el kellett mondanom nagyon világosan tegnap is, hogyha ezt a jogszabályt, amit kidolgozott az Európai Parlament és a német elnökség közösen, valóban elfogadják, kétharmad kell hozzá, tehát ezt nem tudjuk megvétózni, ezt ha elfogadják, akkor az Európai Unióból Szovjetuniót csináltunk. Mert az a Szovjetunióban volt szokás, hogy támasztottak egy feltételt, annak nem voltak objektív kritériumai. Felállítottak egy bizottságot, aki számon kérte ezeket a nem objektív kritériumokat, ideológiai alapon. Ha valaki elhajlott, eltért az ideológiai vonaltól, azt figyelmeztették, aki nem állt be a sorba, azt jól megbüntették. És aztán apelláta nem volt, föllebbezés sehol, eszi, nem eszi, nem kap mást. Ez volt a Szovjetunió. Ha elolvasom ezt a jogszabálytervezetet, ez pontosan ugyanaz. Objektív kritériumok nélkül, ideológiai alapon zsarolni akarnak országokat, jogorvoslati lehetőség nélkül. Nem ezt akartuk. Az uniót nem ezért hoztuk létre, hogy legyen egy második Szovjetunió. Tehát ezzel a ténnyel azért mindenkinek szembe kell néznie. Miután ez nekünk meggyőződésünk, ha egy francia, egy belga meg egy holland ezt nem érti, azon én nem lepődök meg, mert ott sohase volt kommunizmus, és sohasem álltak szovjet befolyás alatt.
Na, de miért nem kell? Kancellár asszonynak vannak tapasztalatai.
Ezt mondom is neki, de az a helyzet, hogy ilyenkor régen, a kommunista világban ezt úgy hívták, hogy szovjetellenes tevékenység, és akkor ezért volt a büntetés. Most ugyanez van. Európa-ellenes tevékenységért meg akarják büntetni a tagállamokat. S én azt is világosan képviselem, hogy persze lehet beszélni Európai Parlamentről, és meg kell adni neki a tiszteletet, kell beszélni bizottságról, oda is kijár a tisztelet, meg Európai Tanácsról, ott is dukál, de azért az alapegységei az Európai Uniónak nem az európai intézmények és nem Brüsszel, hanem a tagállamok. Az unióban az történhet, amit a tagállamok akarnak, és amit nem akarnak, az nem fog megtörténni.
A házelnök is úgy fogalmazott, Kövér László, hogy Magyarország nem tiltakozna az ellen, ha újra kellene tárgyalni, ha újfajta jogállamisági kritériumokat szeretne az Európai Bizottság, lehet arról beszélni, csak akkor a szerződést módosítani kell, a lisszaboni szerződést. De nem erről van szó, ők a mostani keretek, tehát a lisszaboni keretek között szeretnének egy másfajta mechanizmust.
Természetesen beszélni mindenről lehet. Az sem árt, ha a beszélgetés értelmes, de most nem is ez a legnagyobb problémánk. Hanem az, hogy nem erről kell beszélni, vagy ha igen, akkor ezt a szakértőkre kell hagyni. Ugyanis most arról kell beszélni, hogy hányan halnak meg, hogy hogyan tartsuk életben az egészségügyi rendszereket, hogy hogyan siettessük a vakcinát, hogy hogyan kell újraéleszteni a gazdaságot, hogyan kell megmenteni az emberek élete mellett a munkahelyeiket, hogyan kell garantálni az európai emberek gazdasági jövőjét. Ez a téma. Erről kell beszélni, ezzel kell foglalkozni, erről kell döntéseket hozni. És azoknak az országoknak, ahol az államadósság száz százalék fölött van – ezek tipikusan déli államok –, oda pedig azonnal el kell küldeni a pénzt vita nélkül, mert baj lesz. És miután egy unióban vagyunk, ha ott baj lesz, itt is baj lesz. Tehát Magyarország megoldja a maga problémáit, most az, hogy a közösen fölvett hitelből kinek mennyi pénzt adnak, az bennünket azért nem hoz lázba, mert hitelt mi is tudunk fölvenni, tegnap éppen 2,5 milliárd eurónyi hitelt vettünk föl könnyedén a pénzpiacon. Tehát nem Magyarországról van szó, hanem olyan országokról, ahol az államadósság több mint az éves gazdasági teljesítmény száz százaléka. Oda azonnal kell gazdasági injekció. Ezzel kell foglalkozni. Politika, ideológia, rule of law, ezek mind egy másik kategóriába tartoznak, és teljesen érthetetlen, hogy komoly emberek Brüsszelben fölcserélik a dolgok fontossági sorrendjét. Vissza kell állítani az élet normális rendjét, oldjuk meg azt a bajt, ami itt kopogtat mindannyiunk ajtaján.
Tegnap jött a hír, hogy az Európai Bizottság letette az LMBTQ-stratégiát az asztalra. Az Európai Parlament pedig arról beszélt, hogy tavasszal a szigorító intézkedések hogyan érintették az emberi jogokat.
Nem mondom, hogy ez fölösleges, tehát ilyen munkacsoportok legyenek, jogászokkal Rajnát lehet rekeszteni. Tehát hadd dolgozzanak. De a döntéshozóknak, tehát nekünk kell, hogy több eszünk legyen, mármint az ütemezést illetően. Mert a professzorok, emberijogi kérdések, hogyan hat egy-egy intézkedés, ennek a hatásmechanizmusát föltárni, rögzíteni, majd megfelelő pillanatban rendszerezetten döntéshozók elé tárni, ez mind értelmes dolog. De a szakértőkre tartozik, a dolgozószobák világa. A döntéshozóknak, nekünk, akiknek a döntésén valóban emberek élete múlik, nekünk most nem ezeket a tanulmányokat kell olvasni, hanem azt kell végezni, ami a mi munkánk. Azt a munkát kell elvégezni, ami a mienk. Döntéseket kell hozni, emberek életét, biológiai értelemben is, egzisztenciáját gazdasági értelemben kell megmentenünk.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.