Orbán Viktor a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában
2020. december 4.

Nagy Katalin: A német uniós elnökség javaslatot tett Lengyelországnak a vétót elkerülő kompromisszumra. A lengyel kormány tegnap késő este úgy nyilatkozott, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén eláll a vétótól. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Mit gondol erről? Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok! Idézzük fel a történetet. Tehát az Európai Uniónak most kell elkészítenie a következő hét évre szóló költségvetését, és a világjárvány-helyzet miatt meg kell segítenie gazdaságilag azokat az országokat, akik bajba jutottak. Ezt a két dolgot egy lépésben szeretné megtenni az unió, és vannak országok, amelyek úgy döntöttek, az Európai Parlament többsége is osztja ezt az álláspontot, hogy mindemellett még egy jogállamiságnak nevezett plusz jogszabályt is hozzá kell fűzni ehhez a pénzügyi csomaghoz. Ezt mi nem fogadjuk el, mert jól látható, hogy a pénzügyi csomagban meg tudunk egyezni, a politikai kérdéseket tartalmazó, hozzáfűzött rendeletben pedig nem tudunk megegyezni. Ugyanakkor időt veszíteni nem szabad. Mi azt javasoltuk a németeknek, hogy a két dolgot külön kell egymástól választani. Minden nehézség nélkül el tudjuk fogadni gyorsan a költségvetést és a gazdasági helyreállítási alapot, és a politikai vitákat eredményező rendeletet, amit jogállamisági rendeletnek hívnak, azt pedig tegyük félre, és vitassuk meg később, mert nem tudjuk azt lefolytatni, és mi sem tudunk arról megegyezni olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan szükség lenne a bajba jutott országoknak – akik között egyébként nincs ott Magyarország – a gyors pénzügyi segítségre. Ez a mi javaslatunk. A lengyelekkel erről is állapodtunk meg, hogy azonos álláspontot fogunk képviselni, egyik ország sem fogad el olyan álláspontot, amit a másik nem fogad el. Nekünk ez a megoldás, amit Ön említett, hogy valami nyilatkozatot hozzáfűznek, mint a tacepaóra rajzszöggel feltűznek egy valami kis emlékeztetőt, ez nem fog menni. Tehát Magyarország ragaszkodik ahhoz, hogy a két dolgot külön kell választani.

Na, de akkor mi lesz a magyar–lengyel megállapodással? Ön úgy fogalmazott, hogy Magyarország nem fogad el olyan megállapodást, amely Lengyelország számára nem elfogadható.

Igen, és ugyanezt vállalták a lengyelek is.

Tehát akkor ők sem fogják elfogadni.

Ez oda-vissza van. Tehát ez úgy történt, hogy kiadtunk egy közös nyilatkozatot, lengyel–magyar közös kormánynyilatkozatot, és azt mind a két miniszterelnök aláírta.

Azért azt mondta itt a napokban Weber úr, ugye, aki a frakcióvezetője az Európai Parlamentben a néppártnak, hogy ők azért szeretnék ezt hozzátenni, hogy ez ne legyen politikai kérdés és az EP tulajdonképpen, tehát a parlament ne is tudjon ebbe beleszólni, legyen ez a bizottsághoz delegálva, és hogyha valakinek ellenvéleménye van, akkor az Európai Bíróságon meg lehet támadni.

Beszél mindenki mindenfajta szamárságot. Ez Weber úrra is igaz. A magyarok lehet, hogy nincsenek olyan sokan, mint a németek, de nem vagyunk hülyék, és nem most jöttünk le a falvédőről. Tehát mi az események között, amelyek egymástól látszólag függetlenek, összefüggést tudunk teremteni, mert van hozzá gondolkodási képességünk. Az mégiscsak egy figyelemre méltó jelenség, hogy miközben zajlik a járvány, betolnak elénk egy gazdaságvédelmi akciótervet, amelyhez hozzácsatolnak egy politikai rendeletet, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamokra a többség erejénél fogva rá lehessen kényszeríteni bármit, amire rá lehet húzni azt, hogy jogállami, márpedig az minden, mert az életünknek az egyik fundamentumáról beszélünk. Tehát amire rá lehet húzni, azt annak minősítik, és utána egyszerű többséggel elfogadtatják. Ez ma nem lehetséges, mert a mostani szabály, aminek a fenntartását követeli Magyarország, az, hogy nem lehet többségi döntéssel egyetlen tagállamot sem rákényszeríteni olyasmire, amit nem akar. És most itt, a járvány árnyékában egyszer csak előkerül egy bevándorlási javaslat a bizottság részéről, ami a legkendőzetlenebbül tárja fel, hogy mit is akar csinálni az Európai Unió. Be akar hozni 34 millió migránst, vagy legalábbis 34 millió migránsnak akar lakást adni, segélyt adni és állampolgárságot is adni. Tehát mi tudunk összefüggést teremteni aközött, hogy van egy javaslat, amely általános elvi kérdésekkel foglalkozik, elveszi tőlünk az ellenállás jogát, majd betolnak egy olyan javaslatot, amit mi mindig is elleneztünk. Mi látjuk, hogy mire megy ki a játék. Azt akarják elérni, hogy a migrációval kapcsolatos elutasító magyar és lengyel álláspontot le lehessen verni egy egyszerű többségű szavazással. Erről szól a történet. Persze nyelvileg jogállamról, pénzről, támogatásról van szó, de nem, ennek az egész dolognak a középpontjában az áll, az a szíve közepe, hogy szemben a mostani helyzettel, ahol nem lehet bennünket kényszeríteni bizonyos dolgok elfogadására, most létrehoznak egy olyan jogszabályt, amivel majd lehet bennünket kényszeríteni, és a végén hiába küzdöttünk most már 5-6-7 éve az ellen, hogy bevándorlóországgá tegyék Magyarországot, hiába küzdöttünk azért, hogy mi mondjuk meg, hogy kikkel élünk együtt Magyarországon, hiába mondtuk, hogy nem akarunk migránsországgá válni, most kitalálnak egy jogi eszközt, ugyan másra hivatkozva, de erre fogják használni. És ez be fog következni, ismerem őket elég jól, ott ülök közöttük több mint tíz éve, tehát nekem mondhatnak, amit akarnak, én csak egy dologban hiszek: a jogi garanciákban.

Múlt pénteken, amikor itt volt, és először egyeztetett Morawiecki kormányfővel, akkor én azt kérdeztem Öntől, hogy bármelyikük is érzékelt-e bármifajta nyomásgyakorlást vagy bármilyen politikai eszközt arra, hogy megosszák Önöket? Na, azért, ami az elmúlt héten történt, akár Szájer József brüsszeli ügye, akár a Deutsch Tamás elleni támadás, azért azt mutatja, hogy ez a nyomásgyakorlás szintet lépett. Erről mit gondol?

Nem jóindulatú értelmezése az eseményeknek az, amit Ön mond, különösen a németekre nézve nem jóindulatú. Kizárni semmit sem lehet, én csak azt tudom mondani Önnek, hogy semmilyen bizonyítékot nem láttam, amely az Ön által említett eseteket összefüggésbe hozná, bizonyíthatóan összefüggésbe hozná a most zajló költségvetési vitával. Fantáziám nekem is van, de a politikában a tények elsőbbséget élveznek a fantáziával szemben.

Van egy olyan terv az asztalon, Brüsszelnek egy olyan terve, hogy nem lenne szükséges mind a 27 tagállamnak megállapodnia, elég lenne 25, tehát kihagynák Lengyelországot és Magyarországot. Csak, ugye, erre azt mondják, hogy de hogyha ebben nincs benne a két közép-európai ország, akkor már jövőre a kohéziós alapokból nekik járó összeget sem lehetne lehívni. Ez a variáció elképzelhető megoldásként, hogy 25 tagállam megállapodik?

Az Európai Unió Alapszerződése, ami az alkotmánynak felel meg, az egy vastag kötet, lehetetlen szó szerint megjegyezni, de az én tudásom szerint, aki azért néhányszor már keresztülfutottam ezen a törvénykönyvön vagy szerződésen, és ismerem az összes olyan szakaszt, ami elméletileg számításba jöhet az egységes akarat kikerülésére, azok között olyat, ami alkalmas lenne ennek a problémának a megoldására, én nem találtam. De sohasem szabad kizárni, hogy másoknak több eszük van, mint nekünk, ezért én csak azt tudom mondani, hogy az én tudásom szerint ilyen lehetőség nincs. De én megfordítanám a dolgot: de miért volna az baj? Ugye, most két pénzügyi csomagról beszélünk, amit összekapcsoltak. Az egyik a költségvetés, hét évre szól. Ha most nem állapodunk meg januárig, majd megállapodunk később, arra mindenkinek szüksége van, az abban szereplő összegek így is, úgy is járnak Magyarországnak, azt nem lehet tőlünk elvenni, csak az a kérdés, hogy az mikor lép hatályba. A szabály az, hogyha nem tud január 1-jén hatályba lépni, akkor az előző év egytizenkettedének a logikája szerint kell haladni, 12 hónapból áll egy év, tehát havi folyósítással működik az unió. Itt semmi probléma nincs, nem kényelmes ugyan, de ezt az élet megoldja, ott pénzt Magyarország nem veszít. A másik dolog, amiről Ön beszél, ezt korábban Újgenerációs Pénzügyi Alapnak hívták, most Helyreállítási Alapnak hívják, ez egy másik dolog. Itt arról van szó, hogy közösen veszünk fel hitelt. Ha tehetném, és az én szavam döntene, akkor Magyarország ebben nem venne részt, ugyanis én nem akarok – magunk között legyen mondva, és szerintem Magyarország sem teszi jól, ha közösen akar – felvenni hitelt Görögországgal, Olaszországgal meg olyan országokkal, amelyeknek az államadóssága az éves teljesítményüknek a 150-180-190 százalékán van. Mert közösen fogjuk fölvenni azt a hitelt, közösen is fizetjük vissza, és aki nem tudja visszafizetni, és erre már volt egy-két ország esetében példa, azok helyett azoknak kell visszafizetni, akik képesek fizetni. Mi mindig fizetünk, mi mindig minden adósságot visszafizetünk. Tehát biztosak lehetnek abban, hogyha más kidől mellőlünk, akkor mi helyt fogunk állni, erre kötelez majd bennünket a közös hitelfelvétel. Én megmondom őszintén, nem örülök annak, hogy Magyarország ebben részt vesz. Az a kérdés, hogyha nem örülünk neki, akkor miért veszünk benne részt? Azért veszünk benne részt, mert ha nem közösen csináljuk ezt, akkor a bajba jutott országok, akiknek az államadóssága az egekben van, a gazdasági összeomlás szélére sodródik. Ezért mi szívességet teszünk azzal, hogy hajlandóak vagyunk részt venni ebben a 27-ekre kitalált, helyreállítási kölcsönfelvételre épülő alapban. Ez Magyarország részéről egy szolidaritási gesztus, ez nem érdeke Magyarországnak. Sokkal közelebb van az érdekünk ebből a szempontból az osztrákokhoz, a hollandokhoz, és sorolhatnám tovább. De mi annak ellenére, hogy a rövid távú érdekeink ezt nem igazolják, azt gondoljuk, hogy jó, hát vállaljuk közösen ezt a kockázatot, hogy meg tudjuk menteni gazdaságilag Európát, de ezt úgy beállítani, hogy ebből kimaradni probléma Magyarország számára, az butaság.

Ön hogy’ látja, jövő héten, 10-én lesz megegyezés? És azt elfelejtettem még megkérdezni, hogy a lengyelek kaptak egy javaslatot a német elnökségtől. Magyarország kapott bármifajta javaslatot a kompromisszumra?

Mindenki ismételgeti az álláspontját, azt nem nevezem ajánlatnak, hogyha a jól ismert álláspontot hol telefonon, hol személyesen, hol videokonferencián megismételjük. Magyarország álláspontja világos: politikai kérdéseket nem lehet összekötni gazdasági kérdésekkel, tehát a helyreállítási alapot és a költségvetést le kell választani a jogállamiság nevet viselő, politikai kritériumokat tartalmazó rendeletről. A két dolgot külön pályán kell futtatni, az egyiket gyorsan le kell zárni, a másikról tárgyalni kell, és majd, amikor lehet, meg kell egyezni. Ez a magyar álláspont. Ezt mások nem fogadják el, ők össze akarják kötni. Őmiattuk nem lesz pénz gyorsan azoknak, akik bajba jutottak, őmiattuk nem lesz költségvetés, nem miattunk. Mi azon a jogi állásponton vagyunk, ami alapján most működik az unió. Ők ezt meg akarják változtatni. Mi azt mondjuk, hogy minden maradjon úgy, ahogy volt, és akkor mindenki elégedett lehet: gyorsan megy a pénz, gyorsan megindul a költségvetés, és lehet folytatni a politikai vitákat. A mi álláspontunk ésszerű, az övék nem, ők meg akarnak most valamit változtatni a költségvetéshez hozzákapcsolva – azt kell mondanom, hogy nyomás alá helyezve bennünket, hogy udvariasan fogalmazzak –, fogadjunk el egy változást azért, mert ha nem, akkor a Jóisten tudja, milyen nagy bajok fognak bekövetkezni. Na, de hát még egyszer mondom: nem most jöttünk le a falvédőről. Nem kell megváltoztatni a fennálló jogi helyzetet, és minden flottul, gyorsan megy majd.

Ön utalt arra, hogy előállt Brüsszel egy bevándorlásra vonatkozó tervvel. Azzal, hogy 34 millió embernek akarnak lakást adni, bevándorlóknak, és segíteni akarják őket a lakhatásban, de nemcsak ez jött szóba, hanem az is, hogy szavazati jogot is adnának, sőt azt szeretnék, hogyha ezek a bevándorlók által összehozott szervezetek ugyanúgy részt vehetnének a politikai döntéshozatalban, mint egy teljes jogú európai uniós polgár, illetve ország. Erről mit lehet mondani?

Először is ne lepődjünk meg. Ez maga a Soros-terv. Soros György megírta. Én ezt olvastam, ezért áll vitában Magyarország Soros Györggyel. Mert neki van egy migrációs terve. Ezt ő közzétette, olvasni lehetett. Ez 6 pontból áll, pontosan ezeket a dolgokat tartalmazza. Hogy be kell hozni a migránsokat, lakást kell nekik, 34 millió embernek akarnak lakást adni. Utána, miután ezek az emberek általában nem dolgoznak, szociális segélyt kell nekik adni, és utána pedig meg kell nekik adni a szavazati jogot. Kire fognak szavazni? Hát arra, aki behozta őket! Ki hozza be őket?

Egy darabig, nem?

Ki hozza be őket? A baloldali kormányok! Ha majd többen lesznek, akkor persze majd és a biológia törvényei szerint meg a matematika szabályai szerint az ő arányuk nő, a nem migráns őslakosoké pedig csökken. Majd, amikor elég sokan lesznek, akkor majd persze nem szorulnak a baloldali pártokra, akkor majd saját politikai szervezeteik lesznek, de idáig nem látnak előre.

De van már muszlim párt…

Igen, de azok most még kicsik, nem jelentősek. Ugye, ez most egy másik beszélgetés, és nem akarom fölenni a műsoridőnket, de egyszer arról is érdemes beszélni, hogy hol van a politikai döntéshozók horizontja. Tehát milyen időtávra terveznek? Mennyire látnak előre? És a mi szakmánknak – ha szabad így fogalmaznom –, az államvezetésnek van egy olyan kellemetlen fejleménye az elmúlt másfél-két évtizedben, ezt közelről látom, magam is tapasztalom, hogy a politikai beszéd, a kommunikáció, az emberekhez való beszéd és az ebből fakadó politikai gondolkodásnak az időtávja egyre rövidebb. Korábban az volt, hogy voltak hosszabb távú vagy középtávú programok. Ma a politikában alig beszélünk közép- és hosszú távú programokról. E helyett bejött először, hogy akkor a címoldalon mi lesz majd másnap az újságban. Aztán most már újság sincsen, most már az a kérdés, hogy egy órán belül mi lesz az online felületeken, ki mit mondott, és arra hogyan reagált. S ez beszűkíti a gondolkodásmódot. Most is itt egy migrációs vita, arról nem hallok egyetlen véleményt se, hogy akkor tíz-húsz év múlva milyen arányban lesznek majd más kultúrából és civilizációból jövő migránsok egy országban, és mennyi lesz az őslakosoknak az aránya, és ebből mi következik a politikára nézve? Az biztos, hogyha 34 millió embernek a baloldaliak Európában szavazati jogot adnak, akkor hosszú időn keresztül számíthatnak arra, hogy az ő szavazatukat és támogatásukat élvezik. A magyar baloldal is ezen töri a fejét. Ne áruljunk zsákbamacskát, ne csak a Nyugatról beszéljünk, hanem magunkról is. Tehát a magyar baloldal abban töri a fejét, hogy a Soros-tervet Magyarországon is végrehajtják nagy európai zászlók alatt, hiszen ezt csinálja Németország, Franciaország és így tovább, ide is bejönnek a migránsok, mi ellen fogunk állni, mert mi magyarok vagyunk, meg keresztények, ők meg meg fogják adni a terveik szerint az állampolgárságot az ide bejött migránsoknak, eljön a választás, baloldalra fognak szavazni, és a baloldal nyer. De az ország veszít! Történelmi távlatban is veszít. Ezért állok ellent. Ezért mondom a mi híveinknek, a jobboldalnak, ezért mondom a keresztény, nemzeti közösséghez tartozóknak, egyáltalán mindenkinek, akinek gyereke van, és a saját életén túl is tud gondolkodni, mert a mi életünk majd véget ér, kinek mikor, de belátható időpontban ez be fog következni, de utána vannak gyerekeink meg unokáink. Ezért beszélek sokat a gyerekesekhez meg azokhoz, akiknek unokáik vannak, mert az ő felelősségérzetük meg az időtávuk az szükségszerűen hosszú. És ők tudnak, és az élet rá is viszi őket, hogy hosszú távon gondolkodjanak. Ne engedjék, hogy Magyarországot átalakítsák. Se Brüsszelnek ne engedjék, se a magyar baloldalnak.

Vírus és vakcina. Ugye, hallunk arról, hogy Moszkvában elkezdik a tömeges oltást, hallunk arról, hogy Nagy-Britanniában úgy tervezik, hogy a hónap végén, december végén elkezdhetik a tömeges oltást, és az is most egy friss információ, hogy a Pfizernek a vakcinája először Amerikába fog menni. Tehát hónapokat kell erre Európának várnia. Hogyan számítunk? Mivel számolunk?

Ellentmondó híreink vannak arról, hogy mi lesz. Azt tudjuk, ami már megtörtént. És itt kaptunk egy nagy pofont. Most nem Magyarországként kaptuk, hanem mint Európa, mint Európai Unió. Igazából Brüsszelnek keverték le ezt a pofont, de akkorát rezeg, hogy még én is érzem. Kilépett az Európai Unióból Nagy-Britannia. Brüsszel arról beszélt, hogy összeomlás, vége van Nagy-Britanniának, ennél rosszabb döntést még az életben senki nem hozott, a briteknek végük van. Beesik egy világjárvány. Mi 27-en itt rendelgetünk, én várom a brüsszeli megrendelőlapokat, befizetem a pénzt, befizeti Magyarország a pénzt a különböző kutatásokba, hogy majd egyszer lesz vakcina. S akkor itt van a kilépett Nagy-Britannia, aki ma reggeltől tömegesen olt. Egy olyan vakcinával olt, amit mi is megrendeltünk közösen Brüsszellel. Hogy van ez? Most akkor a britek tényleg olyan rosszul jártak? Tehát az egész ügynek van egy, a pandémián, tehát a járványon túlmutató kérdése. Most akkor ki az akcióképes? Aki bennmaradt, és Brüsszellel együtt van, vagy az, aki saját úton jár, és saját megoldást keresett? A válasz az, hogy aki kilépett, saját úton jár, saját megoldást keres, az hamarabb tudja megvédeni a polgárainak az egészségét meg az életét, mint mi, akik bennmaradtunk. Ez a valóság. Ezzel azért érdemes szembenézni. Miközben itt jogállamiságnak nevezett politikai vitákkal töltik az urak az időt, aközben ott, ahol leginkább szükség van politikusokra és döntésekre, az emberek életének a megvédése, egy járvány megfékezése, ott egész egyszerűen megelőznek bennünket azok – most a britek –, akik kiléptek az unióból. Tehát nagy lecke ez, lesz min gondolkodni, és lesz miről beszélnünk majd a hamarosan esedékes európai uniós csúcson. Én azt mondom, hogy a járvány elleni védekezés és a vakcina nem politikai kérdés, hanem az a feladat, hogy minél gyorsabban minél megbízhatóbb vakcinákat tudjunk fölkínálni az embereknek. És ebben nem akadályozhat meg bennünket politikai megfontolás, ezért nekünk Keleten is tárgyalni kell, meg Nyugaton is. És nem akadályozhat meg bennünket gyógyszergyártó cégeknek, nagy multicégeknek az érdeke. Tehát azt nem tudom elfogadni, hogy az befolyásolja egy magyar ember életének a megmentését, hogy majd multinacionális cégek hogyan tárgyalnak Brüsszelben, és ha nem jól, akkor napokkal később érkezik a vakcina, az alatt meghal naponta 150-200 ember. Tehát ez nem gyerekség, amiről beszélünk. Itt emberéletekről van szó. Tehát mindent meg fogok tenni, és mindent meg fogunk tenni, hogy akárhonnan is, de vakcina Magyarországon a lehető leggyorsabban és legmegbízhatóbb módon legyen. Ezért is indítottuk el a regisztrációt. Egy honlapot nyitottunk, ott lehet regisztrálni. Talán fontos, hogy az emberek tudják, hogy amikor lesz vakcina, akkor az oltás nem a regisztráció sorrendjében fog történni. A regisztráció azért fontos, hogy tudjuk, hogy ki kér vakcinát, mert ez önkéntes lesz.

Nem kér mindenki.

Nem kér mindenki. Most is, ugye, most fejeztük be az eddigi legnagyobb tesztelési akciónkat, hogy nyissak egy zárójelet, ahol a kórházi dolgozókat, a szociális intézetben dolgozókat, az óvodákat és iskolákat is leteszteltük, és 70 százalék volt hajlandó tesztelni. Tehát nem arról beszélünk, hogy oltást kapni, hanem 70 százalék vállalkozott arra, hogy őt leteszteljék, a többi elutasította. Tehát nem olyan egyszerű ez. Az emberek emberből vannak, vannak gondolataik, és nem haptákban állnak, és várják a parancsot, hanem a saját gondolkodásuk szerint alakítják az életüket. Ha magyar, akkor meg különösképpen így van, ismerjük saját magunkat. 30 százalék még tesztet sem kért. Tehát azért kell regisztrálni, hogy föl tudjuk mérni, hogy mégis az önkéntes vakcinára mekkora lesz a kereslet, ki akarja, és ki nem. Azonban a beoltás sorrendje, mert nem lesz egyszerre annyi vakcina, hogy mindenkinek jusson, tehát sorrendet kell fölállítani, annak van egy rendje, az operatív törzs eldöntötte – most onnan jöttem –, ezt még egyszer leellenőriztük, tehát világos elsőbbségi sorrend van, hogy kik kapják meg először. Az egészségügyi dolgozók fogják egyébként első helyen megkapni, mert ők küzdenek a többiek életéért. Utána pedig a súlyos állapotban lévőket fogjuk besorolni, és csak utána jön mindenki más, de még további sorrendeket is megállapítottunk. Úgyhogy keressük, hajtjuk, kutatjuk a vakcinát, mi magunk is kutatunk, beszállunk az oroszok kutatásába, a kínaiakkal rendszeresen beszélünk, izraeli reményeink is vannak, és persze a nyugati cégekkel közösen Brüsszellel is tárgyalunk.

December 11-e után hogyan alakulnak a korlátozások?

Ma péntek van, és nem tudok még erre a kérdésre válaszolni. Tegnap meghallgattam a járványügyi szakembereket. Szóval mi egy komoly ország vagyunk, minden ilyen találkozó után ez megerősödik bennem, az a jó érzés, hogy azért komoly koponyák vannak ebben az országban. Fantasztikus összefüggéseket tárnak föl, fantasztikus adatsoraik vannak, mély elemzésekkel segítik a munkánkat, tehát hálás vagyok nekik, és az egész ország nevében a tudósainknak köszönettel tartozunk. Ma egy másik tudóscsoport érkezik, a Kásler miniszter úr körül működő Egészségügyi Tudományos Tanács. Ez egy másik összetételű, tudósokból álló, tudós orvosokból álló csapat. Most őket fogom meghallgatni, szombaton is lesz még két-három konzultációm, ott már gazdasági embereket is meg akarok hallgatni. Vasárnap délután lesz egy megbeszélés, amely előkészíti a hétfő reggel 6 órakor esedékes operatív törzs ülését, és a hétfő reggel 6 órakor esedékes operatív törzs ülésén születnek meg a döntések arról, hogy mi lesz december 11. után, ideértve a karácsonyt és a januárt is. Azt szeretném világossá tenni, hogy az első megbeszélések alapján a professzoraink, a tudósaink és az orvosaink mereven elleneznek mindenfajta nagyobb lélegzetű enyhítést.

S végül Romániában december 6-án parlamenti választások lesznek. Ez azért is lehet érdekes, és fontos a számunkra, mert azért emlékeztet bennünket december 5-ére, mégpedig 2004. december 5-re, amikor volt egy népszavazás Magyarországon, és nagy sebet ejtettünk a határainkon túl élő magyarokon azzal az eredménnyel. Ön hogyan látja?

Ha már szóba hozta, akkor azért persze a rossz dolgokkal szembesülni kell, nem kell becsapni magunkat, de alábecsülni sem szabad. Tehát valóban: december 5-én csorba esett a becsületen.

Nem volt elég az igenek száma…

Nézze, a baloldal azt mondta, hogy 23 millió román, tehát volt egy nagy baloldali, magyarellenes, nemzetellenes kampány, beszéljünk egyenesen. Ennek a maradványai megvannak, mert a baloldal vezető pártjának a politikájában még mindig fellelhető. Tehát ők ellenségesek a határon túli magyarokkal. Egy teljesen más koncepciót képviselnek. Mi a nemzetegyesítés és az összeműködés koncepcióját képviseljük, a baloldal pedig a leválasztás koncepcióját. Tehát ők a határon túlra rekedt, a trianoni diktátum után a határon túlra rekedt közösségeinket le akarják választani rólunk. Szerintük ők nem magyarok, hanem egy másik országnak a polgárai vagy, ha magyarok is, az kevésbé fontos, minthogy egy másik ország polgárai. Ez a baloldalnak az álláspontja. Ez egy markáns különbség Magyarországon közöttünk, a jobboldal és a baloldal között. Ők nyertek decemberben, 2004-ben, amikor nem volt elég az igenek száma. De az igenek száma azért több volt, mint a nemeké, és ez volt az az erkölcsi alap, amire a 2010-es választási győzelem után, ami, ugye, kétharmados támogatottságot hozott – amiért örökre hálás vagyok a magyar választópolgároknak –, ezt a csorbát kiküszöbölhettük. Ezt kiköszörültük. Tehát ez a csorba nincs többé, tehát a seb be van gyógyítva, be van kötözve. Kettős állampolgárság van, nemzeti összetartozás napja van, és a baloldal, amíg nem jut többségre Magyarországon, addig ez nem is változhat meg. A magyar nemzet egységes és oszthatatlan, és határa az országoknak van, de nem a nemzeteknek. Mert az a határokon átívelő, a nemzetek, nemzetrészek egyesíthetőek. Ez a mi politikánk. Na, most innen érdemes nézni a Romániában esedékes parlamenti választást. Románia egy fontos ország egyébként, függetlenül a történelmi vitáktól, amelyek nem egyszerűek, és elég mély sebeket is hagytak, de ettől még itt élünk egymás mellett. Élni kell. Románia fontos ország a számunkra. A negyedik legfontosabb exportpiacunk. Nagyon élénk gazdasági együttműködést alakítottunk ki. Az ottlévő magyarokkal összejárunk, összekapcsoltuk magunkat, ezzel, ha odamegyünk, pénzt viszünk Romániának. Tehát azt gondolom, hogy nagyon sok közös érdeke van Romániának és Magyarországnak. Az egyik közös érdek szerintem az, hogy az a jó, ha mind a két országban stabil kormányzás van. Úgyhogy mi reméljük, hogy a román választás eredményeképpen egy stabil román kormány jön létre, és azt is reméljük, hogy az ott élő magyarok, akiknek külön politikai szervezete van, az RMDSZ, amely egy példaértékű összefogást hozott létre, sikeresen szerepel majd a választáson. Ez szerintem egyszerre román és egyszerre magyar érdek, ezért én arra kérek minden erdélyi magyart, hogy most vasárnap menjen el szavazni, és támogassa a magyar összefogást, és támogassa az RMDSZ jelöltjeinek listáját.

Köszönöm! Orbán Viktor, miniszterelnököt hallották.