- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-a-kossuth-radio-jo-reggelt-magyarorszagcimu-musoraban/ -

Orbán Viktor a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!”című műsorában

Nagy Katalin: Az Európai Parlament jogi bizottsága összeférhetetlenséget állapított meg Trócsányi László biztosi pozíciója, valamint a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda állami megrendelései miatt, és ezért 11:9 arányban leszavazták a jelöltet. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Hogyan értékeli a kormány ezt a fordulatot, és mit lépünk?

Jó reggelt kívánok a tisztelt hallgatóknak! Először is az alaphelyzet nem változott, Trócsányi László egy kiváló ember, egy nemzetközi tekintélyű jogtudós és tapasztalt diplomata. Meggyőződésem, hogy a legalkalmasabb ember arra, hogy az Európai Bizottság tagja legyen, és biztossá váljon. Mi, magyarok büszkék lehetünk Trócsányi Lászlóra, az eddigi életművére, a megírt könyveire és a tudományos előadásaira is. Van neki egy bűne. Senki sem hibátlan. Az ő bűne az, hogy segített a kormánynak és személyesen nekem megvédeni Magyarországot a migrációtól, és segített abban, hogy okmányok nélkül, szabálytalanul Magyarország területére senki se tehesse be a lábát. Ezt dörgölik most az orra alá, ugyanis az ország megvédéséhez nemcsak kerítés kell, katona meg rendőr, hanem kellenek olyan jogszabályok is, amelyek a fundamentumát adják a hatósági föllépéseknek, és ezeket valóban az ő segítségével alkotta a kormány, alkottuk meg. Persze, azt nem lehet mondani, hogy az kizáró ok lenne, mert minden országnak az a dolga, illetve az igazságügy-minisztereknek minden országban az a dolguk, hogy megalkossák azokat a jogszabályokat, amiket a választott képviselők, ez esetben a magyar parlament feladatul szabnak a kormány számára. Ezért ezzel támadni nem lehet, ezzel nem is szemből támadnak, hanem egy ilyen sunyi oldalvágást tettek, és nem is a külügyi meg a szakmai bizottságban kaszálták őt el, hanem bevitték az egész ügyet egy sajátos, összeférhetetlenségi, jogi bizottságba, és ott erre hivatkozva, jogi összeférhetetlenségre hivatkozva végül is pártalapon 11:9 arányban ellene szavaztak. Ez a helyzet. Én tegnap már beszéltem Ursula von der Leyen asszonnyal, hiszen van egy helyzet, ami így kialakult, és amit meg kell oldani, azt meg is fogjuk, meg is fogom oldani. Abban maradtam a bizottság elnökével, hogy megvárjuk, amíg leírják ennek a jogi bizottságnak a véleményét, mert jogi kérdésekről politikai alapon szavazni egy dolog, de amikor le kell írni, és a tényeket meg kell jelölni, akkor az már egy nehezebb helyzet. Úgyhogy megvárjuk, amíg írásba foglalja a bizottság a döntését, és utána ismét konzultálok majd a bizottság elnök asszonyával.

De milyen lobbitevékenység folyhatott itt, hiszen a múlt héten lezárta már a jelölt dossziéját a bizottság, aztán újra megnyitották. Vajon miért?

Azért, mert egy éles harc zajlik, és a következő években is zajlik majd az európai bevándorlásellenes és bevándorláspárti erők között, amit úgy is mondhatunk régi nyelven, hogy a jobboldal és a baloldal között. A baloldal álnok és könyörtelen, kitartó, tehát nincs elveszett labda, ez a fajta középpályás a baloldal; addig mennek, amíg az ellenfél mozog, amíg egy újabb kiskaput nem találnak. Ha kell, akkor partvonalon kívülről hoznak segítséget, megbeszélik a bíróval, szóval mindent kitalálnak. Ez egy nagy csata, amikor a baloldallal kell az embernek szembefordulnia, de hát mi sem most jöttünk le a falvédőről, majd menni fog ez.

Hogyha megérkezik írásban ez a határozat, akkor mit lehet tenni? Gondolkodnia kell a kormánynak egy újabb jelöltön?

A miniszterelnöknek az a dolga, hogy miután több információja van, mint az embereknek általában, ezért előre gondolkodjon. Úgyhogy ha a kérdést így kell értenem, akkor van a zsebemben második, harmadik és negyedik megoldás is.

Meglátjuk akkor, hogy melyiket húzza majd elő. Ön Rómában járt az elmúlt hétvégén, ahol egy olyan rendezvényen lépett fel, ahol az olaszok régi-új miniszterelnöke is fellépett, csak az volt az érdekesség, hogy az olaszok kifütyülték a saját miniszterelnöküket, a magyar miniszterelnököt meg megtapsolták. Mi lehet ennek az oka?

Először is az, hogy a mediterrán politikának a hangulata más, tehát ezt itt, Magyarországon mi nehezen tudjuk elképzelni, bár hogyha belelendülünk, akkor a mi érzelmeink is tudnak szárnyalni akár az égig. Ez Olaszországban inkább napi rutingyakorlat, tehát ott az érzelmi kilengések azok nagyok. A déli ember déli ember, amit gondol, annak erőteljes formában ad kifejezést: fütyül, örül, tapsol, énekel, amit gondol. Ez nagyon látványos, és a magyarok számára kicsit szokatlan. Mi egy kicsit fegyelmezettebb és talán korlátoltabb vagy korlátozottabb viselkedéskultúrában nőttünk fel. A visszafogottság valahogy Magyarországon a pozitív erények közé tartozik akkor is, hogyha az ember szíve már vinné, akkor is arra tanítanak meg nevelnek bennünket, hogy csak módjával és visszafogottan. Olaszországban ez nem így van. Úgyhogy én nem vonnék le abból nagy következtetést, hogy valakit kifütyülnek, vagy éppen megéljeneznek, mert az a mindennapi élet része. De valóban azért fogadtam el a meghívást, ellenkező esetben nem tettem volna, mert az olasz miniszterelnök is ott volt. Egy másik országba politikai nagygyűlésre elfogadni meghívást mindig kényes dolog, mert önmagában felveti a „beleavatkozik az ügyeinkbe” gyanúját. Ez alól egy kivétel van, hogyha olyan rendezvényre megy az ember, ahol a hazai vendéglátó ország miniszterelnöke is ott van, mert akkor ez rögtön egy más minőséget kap. Ez egy nagyszerű rendezvény volt, ezek olasz hazafiak voltak, a mi fajtánk, azt is mondhatnám, szárnyaltak az olasz zászlók, szárnyalt az ének, volt büszkeség, öntudat. Keresztény kultúrából kinőtt szervezetről van szó, tehát otthon éreztem magam, egy 2004-2005-ös polgári köri rendezvényre hasonlított leginkább az összejövetel. Akkor voltak ilyen magasan Magyarországon is az ellenállás zászlói. Ők is ellenállásban vannak, hiszen átalakították a kormányt. Nem volt választás, tehát választás nélkül alakították át. Nagyon sok olasz úgy érzi, hogy a feje felett történt, ami történt, és ráadásul sokan érzik úgy, hogy azt az embert távolították el a kormányból, a belügyminisztert, Salvini urat, aki a biztonság garanciája volt Olaszországban, hiszen ő lezárta a kikötőket a migránsok elől, visszaszorította a bűnözést, szigorú szabályokat hozott, tehát az olasz emberekért dolgozott. Ő most hiányzik, hiszen ahogy lenni szokott: ha baloldali kormány alakul, akkor rögtön megkezdődik a kikötők kinyitása, rögtön megérkeznek a migránsok, nem megállítják őket, hanem beszállítják őket, és a gazdaságban pedig jönnek a megszorítások meg az adóemelések. Nagyjából egy ilyen horizont rajzolódik ki az olasz emberek szeme előtt, és nincs jókedvük.

Azért Contétól meg is kapta a magyar miniszterelnök, hogy miért avatkozik bele az olasz belpolitikába. Na, de úgy tűnik, hogy Conténak sikerült belesimulnia a baloldali álláspont elfogadásába is. Ezek szerint akkor most ezzel a fordulattal Magyarország elveszített egy szövetségest a migráció elleni harcában?

Igen, átmenetileg igen, de az, hogy Conte úr belém kapott, azt provokálta ki, hogy nekem egyenesebben kellett beszélnem az olasz helyzetről, hiszen ő előttem beszélt, és azt mondta, hogy én nem segítek, és Magyarország nem segít az olaszoknak, úgyhogy hányják ezt csak az én szememre az olaszok. Ezt a kérdést én meg is kaptam, és megmondtam világosan, hogy ez nem így van. Van, amiben tudunk segíteni, és van, amiben nem tudunk és nem is akarunk segíteni. Tehát abban nem segítünk se a baloldalnak, se senkinek, hogy megnyissák a kikötőket, migránsokat szállítsanak be, és hogy szétosszák ezeket az embereket Európában, hiszen a szétosztás olyan, mint egy meghívólevél; ha be lehet jutni és utána pedig elhelyeznek bennünket – gondolhatja egy migráns –, akkor miért ne indulnék neki? Tehát ez egy meghívás, tehát ebben nem tudunk segíteni. Ezért a szétosztási kvótát sem tudjuk támogatni, de két segítséget fölajánlottam. Azóta erről csend van. Én mondtam, hogy a határvédelemben tudunk segíteni, tehát ha katona vagy rendőr kell az olasz határokra, akkor tudunk küldeni. Ha kell, akkor az olasz határszakasz bármely részét át tudjuk venni megőrzésre, állunk rendelkezésre. Szétosztási kvótáról szó sem lehet, de kiszállítási kvótát támogatok, tehát ha végre Európa azt mondaná, hogy bejött x számú, néhány millió illegális bevándorló és migráns Európába, vigyük őket haza, és mindenkinek vállalnia kell pár tízezret, akkor Magyarország szívesen vállalja, és mi hazavisszük őket akkor is, ha nem Magyarország területén vannak. Ezt a segítséget fölajánlottam, de láthatóan ez nem kell, mert nekik az a politikájuk, hogy ők be akarják hozni ezeket az embereket. Nem akarom őket gyanúsítgatni, de jobb, ha egyenesen fogalmazok, minthogyha köntörfalaznék. Az igazság az, hogy a baloldal azért nyitja meg a kikötőket, és azért hozza be őket, mert később ezeknek a migránsoknak meg fogja adni az állampolgárságot, és ezek az emberek immáron olasz és más európai állampolgársággal a zsebükben mindig a baloldalt fogják támogatni, a jobboldalt meg a keresztényeket sosem, hiszen ők muszlim hátterű bevándorlók, tehát ez a jobboldal, baloldal, keresztény alapon álló és nem keresztény alapon álló európai pártok versenyfutását eldöntheti. Ha sikerül nekik elegendő számú embert behozni, azzal hosszú távon és történetileg is eldől egy európai versenyfutás a keresztény, nem keresztény, jobb- és baloldali pártok között Európában. Ez az igazi tétje ennek a küzdelemnek. Erről persze szégyenlősen ők nem beszélnek, amikor én beszélek, akkor meg megsértődnek, de hát akinek van szeme a látásra, az pontosan érti, hogy mi történik.

A visszaszállítási kvóta tehát lehet alternatívája az elosztási kvótának. De nagyon úgy tűnik, hogy Máltán a magállamok megállapodtak egy bizonyos elosztási kvótában, és nem kell attól tartani, hogy megint visszajutunk oda, ahonnan elindultunk 2015-2016-ban, hogy rá akarják majd erőltetni a kisebb államokra is? Tehát a magállamok majd a perifériára is ráerőltetik az akaratukat?

Nem oda juthatunk, hanem ott vagyunk. Tehát most visszalépés történt. Ugye, mégiscsak Ausztriában, ahol a hét végén vannak választások, most nincs erőteljes jobboldali kormány, amely felemelhetné a hangját, holott egyébként érintve van, hiszen Ausztriában nagyon sok migráns tartózkodik. Remélem, hétfőn már eggyel többen leszünk az európai porondon, akik ellenzik a bevándorlást. Olaszországban baloldali fordulat történt, Spanyolországban bár a baloldal nem tud kormányt alakítani, de a választásokat is majd csak később fogják kiírni, tehát egyelőre hatalmon vannak, és úgy érzik, hogy ezek a két-három országban bekövetkezett változások elegendő többséget adnak nekik, hogy ráerőszakolják a baloldaliak a közép-európai népekre ismét az elosztási kvótát. Ez a valóság. Könnyű elképzelni ezt a helyzetet, tehát ül valahol valóban nehéz életkörülmények között Fekete-Afrikában vagy éppen Ázsiában egy fiatalember meg a családja, és azon gondolkodik, hogy mit tegyenek. Segítség nem jön, mert az Európai Unió meg a világ más, gazdagabb országai sajnos sokkal kevesebb segítséget adnak nekik, mint amire szükségük volna, nem épül föl az a világ, ami reményt adna nekik, és ami hosszabb távon vonzó otthont adhatna a számukra. Legalább az életképes fiatalember menjen el valahová, ahol pénzt lehet keresni, pénzt tud hazaküldeni, hogy utána tudja majd vinni a család többi tagját. Hová lehet menni? Ugye, a gazdag arab országok nem engedik be őket, hiába muszlimok ők is, nem engedik be, tehát Szaúd-Arábiába, Katarba nem lehet menni természetesen. Az Egyesült Államok védi magát, éppen most csökkentették a kvótáikat. Ausztrália hajóval elviszi őket távoli szigetekre. Egyetlen kontinens van, amelyik az öngyilkos hajlamainak engedve nem védi a saját identitását, nem méri fel a mai döntéseinek középtávú következményeit: Európa. Akkor menjünk Európába. Mi történik, ha Európába megyünk? Hát először is beengednek, az embercsempészeknek kell adni pár ezer dollárt, azok majd elvisznek a tengerre, ott összeszednek bennünket, bevisznek a kikötőkbe, és utána szétosztanak. Ezeken a nehéz sorsú vidékeken Afrikában és Ázsiában egyetlen hír van, hogy az európai államok hajlandóak szétosztani az illegálisan érkezett migránsokat, és akkor fölkerekednek, nekiindulnak, megkeresik az embercsempészeket, és végül is az embercsempészek fogják eldönteni, hogy kik jönnek be Európába és ki nem, mert az európai államok nem tudják, nem hajlandóak megvédeni magukat. Ez a helyzet. Közép-Európa, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Horvátország, Szlovénia ezzel áll élesen szemben. Ezt mi nem akarjuk, a nyugatiak pedig jól láthatóan politikai megfontolásokból egy ilyen politikát folytatnak.

Igen, azért elhangzott a héten egy érdekes mondat Manfred Weber szájából, hogy azért a kvóta már egy lejárt ügy. Tehát van arra remény, hogy a néppárton belül vagy a néppárt mellett még más politikai közösség is azt mondja, hogy nem biztos, hogy jó elővenni egy olyan receptet, ami nem vált be, láthatóan nem vált be.

Van erre esély, ennek az oka a következő, ugye, ennek a baloldali ellentámadásnak, ami most zajlik. Ne felejtsük el, hogy, az osztrák kormányt kilőtték még az európai választások előtt. Az olasz belügyminisztert leválasztották a kormányról, és a kormányt is leválasztották a népről. Az Európai Parlamentben bevándorláspárti többség van. A bajorok, akik egy ideig velünk voltak, a német belpolitika sajátosságai miatt kihátráltak ebből a pozícióból. Tehát most egy olyan szakaszban vagyunk, amikor az európai parlamenti választások eredményeképpen, ha a baloldal összeadja az erejét, akkor többsége van az Európai Parlamentben. Tehát ma az Európai Parlamentben bevándorláspárti többség van, de a miniszterelnökök között nem ez a helyzet. Mert az Európai Parlamentben könnyű bevándorláspártinak lenni, de a miniszterelnököknek haza kell menniük a saját népük elé, ki kell állni, és azt kell mondani, hogy akkor hányadán is állunk. Hogyha bevándorláspárti pozíciót foglalnak el, a legtöbb országban elzavarják őket – nagyon helyesen. És én remélem, hogy az ilyen országok száma nőni is fog. Ezért nem az Európai Parlamenten belüli erőviszonyokra építem én a reményeimet, hogy sikerül visszaverni ismét az elosztási kvótát, hanem sokkal inkább a miniszterelnökök közötti erőviszonyra, és ott van is esélyünk. Ha megalakul az új bizottság, most ne felejtsük el, még a régi, bevándorláspárti bizottság van hatalmon, az új bizottságot a mostani miniszterelnökök által delegált tagokból állítják fel. Itt sokkal nagyobb hatása és befolyása van a delegáló miniszterelnököknek, mint a parlamentnek. A parlament azért akarja most kilőni egy-egy jelöltjét a miniszterelnököknek, mint például a magyarokét, Trócsányit, most még, mert ha azok bekerülnek a bizottságba, akkor a bizottság is jobban fog hasonlítani a tanácsra, mint a parlamentre. Tehát ezért van egy bevándorláspárti parlament és talán bevándorlásellenes miniszterelnöki tanács közötti konfliktus is, és ebben a térben helyezkedik el a kettő között a bizottság, amelynek az összetételéért folyik most a harc.

Igen, de talán éppen ezért szeretnék, hogyha a máltai megállapodás, mondják, hogy ez csak egy tervezet, a belügyminiszterek tanácsába akarják elküldeni a javaslatot, és ott próbálják azt majd elérni, hogy mindenki csatlakozzon ehhez a javaslathoz.

Igen, de ezt így szokták csinálni. Én tegnap hosszan tárgyaltam a belügyminiszterünkkel, készültünk erre a következő belügyminiszterek európai csúcstalálkozójára, áttekintettük a helyzetet, és ott a tényekből kiindulva azt látjuk, hogy azok az országok, amelyek most Máltán a leghangosabban újabb kvótákat követelnek, még az általuk vállalt korábbiakat sem teljesítették. Kértem a belügyminisztert, hogy ezt mondja is el. Tehát Németország… Most nem akarok neveket mondani, de vannak azok az országok, amelyek ott voltak Máltán, és élharcosai az elosztási kvótának, és a régi döntések alapján vállalt kvótáikat is harmadában-negyedében teljesítették. Ezt azért mondjuk el, mielőtt újabb kvótákról akarnak döntést hozni a belügyminiszterek.

Hogyha el is mondja majd Pintér Sándor ezt, akkor a belügyminiszterek hogyan fognak dönteni? Mert azt már láttuk korábban is, hogyha a belügyminiszterek elfogadtak valamit, akkor utána úgy tettek az Európai Bizottságban, minthogyha az egy magasabb szintű, akár, mondjuk, a tanácsban elfogadott döntés lett volna.

Valóban volt már arra példa, hogy kicseleztek bennünket, miniszteri szinten átvágták, kicselezték, tőrbe csalták, lépre csalták, ahogy tetszik, a miniszterelnököket, de hát a jó pap is holtig tanul, mi is tanultunk ebből. Kizártnak tartom, hogy még egyszer sikerüljön ilyen kültelki trükkel átverni a miniszterelnököket, mint ahogy’ néhány évvel ezelőtt sikerült. Mi is jobban figyelünk, és remélem, hogy a belügyminiszterek szintjén is meg tudjuk állítani a szétosztási kvóta bevezetését, és ha nem, akkor pedig kinyitjuk a jogi lehetőségét annak, hogy a miniszterelnökök tanácsa elé kerüljön az ügy, és majd akkor ott végezzük el a munkát.

A hétvégén Fidesz-kongresszust tartanak. Kilencévnyi kormányzás után, 31 éves történelemmel a háta mögött miről fog beszélni majd a Fidesz-kongresszuson a miniszterelnök?

Most még csak péntek reggel van, és nekem vasárnap délután kell beszélnem, tehát még van időm. Így is mindig izgulok, úgyhogy ne növelje, legyen kedves, a szorongásomat, majd mondok valamit, de a dolog lényege, hogy valóban különleges felelősség azért a Fidesz elnökének lenni. Leginkább azért, mert a Fidesz elnöke az elmúlt kilenc évben egyben miniszterelnök is. Ez egy nehéz munka, szép munka, tehát egy percig sem panaszkodom, talán a legszebb munka. De nehéz is, és nemcsak nekem kell személyesen hordoznom ezt, hanem egy kormányzó pártnak lenni is nehéz. Nemcsak nekem, a tagoknak is, hiszen nagyon nehéz időkben élünk, itt van ez a bevándorlási csata, akkor itt volt egy 2008-2009-es pénzügyi válság, egy csődbe ment Magyarország, amit talpra kellett állítani. Akkor van egy elgondolása Magyarországnak a saját életéről, ami különbözik attól, amit nagyon sokan szánnak nekünk Nyugaton. Akkor azért mégiscsak ki kell állni, harcolni kell, a belpolitikai viták brutálisak Magyarországon, nagyon régen voltak ilyen közönségesek és durvák, mint manapság, de most már évek óta ebben élünk, tehát nem könnyű kormányzópárti – nem miniszterelnöknek – tagnak lenni, egyszerű Fidesz-tagnak sem könnyű. Nem csoda, hogy a többiek bele is roggyantak. Tehát ha visszanézek a rendszerváltásra, ugye, én harminc éve vagyok parlamenti képviselő, és a nyolcvanas évek közepe óta vagyok a politikában, tehát én emlékszem mindenkire, személy szerint is, a szervezetekre is, és mind elfogytak, elmaradoztak mellőlünk, mert nehéz ez a munka, koptat, súlyt tesz az ember nyakára, bírni kell, és nagyon sokan egész egyszerűen összeroskadtak. Hol vannak már olyan pártok, mint MDF, SZDSZ és kisgazdapárt, és sorolhatnám tovább? Tehát a tagoknak, a Fidesz-csoportoknak, a kormánynak és a miniszterelnöknek is tudatában kell lennie annak, hogy nagy feladat és nagy tény, hogy még talpon vagyunk. Hálát kell adni a Jóistennek, meg kell köszönni az embereknek, hogy segítettek bennünket a munkánkban, és végig kitartottak mellettünk. Egyébként nyilván a jövőről fogok beszélni, csak még nem tudom, hogyan ragadjam meg a jövő grabancát, hogyan rángassam oda a pódiumra, de majd vasárnap délutánig ez is meglesz.

Nyilván az is szóba kerül majd, hogy hogyan küzd a kormány a nemzetközi színtéren azért, hogy azokat az elképzeléseket, amiket közösen megalkotott a párt, meg tudja valósítani. Ehhez milyen a támogatás?

Erről is kell beszélni, meg egy önkormányzat választás előestéjén is vagyunk. Rengeteg polgármester-jelöltünk van, sosem volt ennyi. Mi azért a súly alatt, mint a pálma, növünk, a teher alatt nő a pálma, és egyre nagyobbak és erősebbek vagyunk. Tehát egy optimista és jókedvű kongresszusra készülök, amely egy nagy megmérettetés, de egy újabb növekedést eredményező megmérettetés előtt áll reményeim szerint: ez az önkormányzati választás. Budapest különösen fontos, látom itt a kampány eseményeit, amiket nem kell nekem kommentálni, mert nem a miniszterelnök dolga, hanem az egymással viaskodó főpolgármester-jelölteké. De hát, ugye, nekem volt kihívóm a baloldal főpolgármester-jelöltje, Karácsony úr, volt már miniszterelnök-jelölt is. Most látom ezt a hangfelvételt, meg nézem, csetlik-botlik, tehát lassan megsajnálom, tényleg olyan lehetetlen helyzetekbe sodorja magát, de nagyon remélem, hogy az emberek majd alkalmas embereket választanak nemcsak Budapesten, hanem máshol is. A Fidesz éppen ezért, a jövőért viselt felelősség tudatában kell, hogy megtartsa ezt a kongresszusát. A felelősséggel az is együtt jár, hogy nem szabad homokba dugni a fejünket, és nem szabad illúziókat kergetünk, tehát jól, pontosan, életszerűen kell felmérni a helyzetünket. Látni kell, hogy egész Európa, a mi tágabb hazánk is nagy, fájdalmas átalakulásokon megy keresztül, ez csatákkal, küzdelmekkel jár. Ha akarunk, ha nem, mi benne vagyunk. Én is szeretnék nyugodt és unalmas nemzetközi politikát, de az nem lesz ilyen a következő években sem, és ha azt akarjuk, hogy Magyarország biztonságos és sikeres ország maradjon, akkor ki kell állni a saját érdekeink mellett, és ki kell állni Magyarország mellett. Tehát nehéz, gyakran igazságtalanul nehéz évek előtt áll a Fidesz.

Igen, de a gazdaság szerencsére jó állapotban van. Éppen ma számoltunk be arról itt, a reggeli műsorban, hogy a Jász Menedzser Klub elnöke azt mondta, hogy lehet, hogy az Electrolux kivonulása vagy félig-meddig kivonulása 800 embernek most elveszi a munkáját, de hála Istennek a korábbi évek fejlődése lehetővé teszi azt, hogy ezek az emberek el tudjanak helyezkedni. Azért tíz évvel ezelőtt nem mondott volna ilyet egyetlenegy szakmai szervezet vezetője sem.

Igen, meg másfajta kormány van. Tehát amikor kiderült ez a hír, akkor másnap már két minisztert én elküldtem Jászberénybe, és mondtam, hogy mindenkivel üljenek le, mindenkivel tárgyaljanak, mert a kormány segíteni fog, ha szükséges, hogy senki ne maradjon munka nélkül. Most egy olyan világban élünk – ez nem így volt korábban, a szocialisták alatt egy más észjárás uralkodott –, ahol mindenki akar dolgozni, és tud is dolgozni, és a kormány segít az embereknek abban, hogy munkát találjanak. A Fidesz-kormány előtti időszakban mindenki ügyeskedni próbált, és segélyekből próbált meg állami juttatásokból meg mindenfajta kiskapukat kihasználva boldogulni, mert becsületes és tisztességes munkából rendesen megélni nagyon nehéz volt. Nem mondom, hogy lehetetlen volt, ne vitassuk ezt el azoktól, akiknek sikerült akkor is. Biztos lehetséges, csak nehéz volt. Most ez az általános gyakorlat. Tehát munkából, tisztességesen, becsületesen elvégzett munkából az ember fenn tudja tartani a családját. Nem mondom, hogy kolbászból van a kerítés, nincs tejjel-mézzel folyó Kánaán, lesz majd, de ez még odébb van, ezért még sokat kell dolgozni, de azért egészen más helyzetben van Magyarország, mint korábban volt, és ez látszik is rajta. Nemcsak azon látszik, hogy rendezettebbek vagyunk, az ország és a városaink is, a falvaink, az emberek is rendezettebbek, a viselkedésünk is valamivel rendezettebb, de még messze van attól, hogy egy nagyvonalú és udvarias országot lássak magam előtt, de majd ez is eljön, ebbe az irányba haladunk szerintem. Összerendeződés, magabiztosság. Ha képesek vagyunk megoldani a saját problémáinkat, mert olyan soha nem lesz, hogy ne legyenek problémáink, meg tudunk velük birkózni, nem kell megijedni, fel lehet emelni a fejünket, társakat lehet keresni a bajok megoldásához, és végül közösen úgyis sikerülni fog. Külön-külön, egyenként is sikerülhet úrrá lenni a nehézségeken. Azért ez a hangulat, ami önbecsülést és önbizalmat ad, ma sokkal erőteljesebb, mint tíz évvel a Fidesz-kormányzás megkezdése előtt volt, és ezt nyugodtan írhatjuk a Fidesz javára is. Nemcsak az övére, de az övére is.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.