- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-beszede-a-ii-budapesti-demografiai-forumon/ -

Orbán Viktor beszéde a II. Budapesti Demográfiai Fórumon

Good morning, Ladies and Gentlemen.

May I just repeat what the State Secretary was so kind to say that we Hungarians welcome all of you wholeheartedly here in our capital and we hope you will enjoy your stay with us. One of the consequences of being Prime Minister is that you are forced to speak your native language. May I just help you to enjoy the wonderful tone of Hungarian in the forthcoming several minutes?

Tisztelettel köszöntöm Önöket, Hölgyeim és Uraim, jó napot kívánok! Örülök, hogy itt lehetek az immár második alkalommal megrendezésre kerülő Budapesti Demográfiai Fórumon. Tisztelettel köszöntöm Önöket a magyar kormány nevében, mégis először engedjék meg, hogy európai politikusként szóljak Önökhöz. 2015-ben, amikor legutóbb találkoztunk, Európa ostrom alatt állt, illegális bevándorlók százezrei vonultak a balkáni útvonalon az Európai Unió belseje, a gazdagabb országok területei felé. A gépezet, amely ezt a hatalmas emberáradatot mozgatja, most, két év elteltével akadozni látszik. Sok-sok ember, tudós, szakértő, újságíró, politikus, keresztény-konzervatív civil szervezet munkájának, bátorságának és kiállásának köszönhetően az illegális migráció balkáni útvonalát sikerült lezárni. Köszönetet mondok mindenkinek, aki ebben segített bennünket. Majd utána Közép-Európából kiindulva sikerült megváltoztatni a nyugat-európai kormányok önveszélyes betelepítés párti politikáját. Bevallva-bevallatlanul, nyíltan vagy szégyenkezve, de megkezdődött a Willkommenskultur felülvizsgálata. Politikai, szellemi fordulat zajlik most. Európában az emberek fellázadtak, és kikényszerítették a változásokat. Ez jó hír. Ha viszont azt nézzük, hogy a migráció úgy működik, hogy az emberek a magasabb nyomású helyekről az alacsonyabbak felé vándorolnak, akkor azt is el kell mondanunk, hogy a java még hátra van. Európa öreg, gazdag és gyenge. A világnak az a része, amely az elmúlt években újabb és újabb embertömegeket bocsátott ki, viszont fiatal, szegény és erős. A világ erőteljesen népesedik, Európa fogy. A mozgás iránya törvényszerű, csak idő és politikai alkalom kérdése, hogy ismét becsatornázzák az útra kész milliós embertömegeket. A jogvédők és az embercsempészek bizarr koalíciója bármikor hajlandó arra, hogy némi bütykölés után újraindítsa a szállítószalagot. Mondhatnám úgy is, kedves Vendégeink, hogy az ostromlott Európa kapott egy szusszanásnyi időt, hogy felmérjük a károkat, betömjük a réseket, és megerősítsük a megroggyant falakat. Kaptunk egy kis időt arra, hogy a frissen szerzett tapasztalataink fényében újjászervezzük a politikánkat, és rendezzük a sorainkat.

Európa fővárosaiban már egyre inkább tudják ezt, de Brüsszelben ma még nem ez a dal a sláger. Brüsszelben a migrációról való beszéd még mindig a politikai korrektség foglya. Még mindig azokat tekintik, és csak azokat tekintik szalonképes megszólalóknak, akik a jogvédők és az európai liberális elit hangján beszélnek. Ma Európába még mindig azt látjuk, hogy aki nem csatlakozik az európai véleménydiktátumhoz, amit ők fősodornak neveznek, aki rá mer mutatni a bevándorlás és a terrorizmus közötti összefüggésre, vagy rámutat a bevándorlók és az őslakosok között már napjainkban is jelen lévő kulturális konfliktusokra, Európában szélsőségesnek bélyegzik. Ma számtalan ember kérdezi joggal szerte a kontinensen, hogy hány párizsihoz, brüsszelihez, berlinihez és manchesterihez hasonló eseménynek kell még Európában bekövetkeznie, hogy végre erőt vegyünk magunkon, és hajlandóak legyünk megvédeni magunkat? Mi kell még ahhoz, hogy Európában mindenhol megértsék, hogy olyan Európában akarnunk élni, ahol a játszóterek a gyerekek zsivajától hangosak, nem pedig szirénázó rendőr- és mentőautóktól?

Legutóbb is Európa jövőjét érte támadás, ártatlan, védekezni képtelen fiatalokra és gyermekekre csaptak le. Szeretném mondandóm elején világossá tenni, hogy Magyarország teljes mellszélességgel kiáll Nagy-Britannia mellett, minden erőnkkel azon leszünk, hogy Európa jövője biztonságba kerüljön. Fokozni fogjuk az Európai Unió déli határainak a védelmét, és senki olyat nem engedünk be, akinél csak a halvány gyanúja is felmerül annak, hogy meg akarja támadni a családjainkat és a gyermekeinket. Mi Magyarországon úgy gondoljuk, hogy csak akkor védhetjük meg jövőnket, ha megóvjuk a fiataljainkat, ha őket nem tudjuk biztonságban felnevelni, akkor a jövőnket sodorjuk veszélybe. Magyarország éppen ezért, minden körülmények között meg fogja védeni a családjait, legyen bármekkora is a brüsszeli ellenszél.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Európában ma különböző jövőképek késhegyre menő küzdelme zajlik, és ennek a vitának az a kiindulópontja, hogy miközben körülöttünk egyre többen vannak, addig itt, Európában mi egyre kevesebben vagyunk. Eljött az ideje az egyenes beszédnek: a mi hazánk, a mi közös hazánk, Európa vesztésre áll a nagy civilizációk népesedési versenyében. Egyre kevesebb házasságból egyre kevesebb gyermek születik, ezért a népesség öregszik és fogy. Európában ma erről két jól körülhatárolt álláspont született. Az egyiket azok képviselik, akik Európa demográfiai problémáit bevándorlással akarják kezelni, és van egy másik álláspont is, amit Közép-Európa, s benne Magyarország magáénak vall. A mi véleményünk az, hogy a demográfiai problémákat saját erőforrásainkra támaszkodva, saját tartalékainkat mozgósítva és – valljuk be – saját magunk lelki megújításán keresztül kell megoldanunk.

Kedves Vendégeink!

A kérdés úgy is feltehető, hogy miként szerzünk új matrózokat a hajónk fedélzetére? Kikötünk Tortugán, és összeszedünk mindenkit, akit ott találunk? Vállalva ezzel a kockázatot, hogy bár lesznek matrózaink, de egyszer majd olyan irányba tekerhetik a kormányt, amit mi nem akarunk? Vagy egy gyermekszületést ösztönző családpolitikával saját magunk állítunk ki elegendő matrózt és hajózó legénységet? Az első budapesti konferencián 2015-ben az egyik főelőadónk, Demény Pál professzor úr, aki most is itt van közöttünk, arról győzött meg bennünket, hogy az illegális migráció megállítása csak az egyik oldala az Európa jövőjéért folyatott küzdelemnek. Ez a harc, ami egy értelmes harc, csak akkor ér valamit, ha mellé tudunk helyezni egy olyan családpolitikát, amely helyreállítja a kontinensen a természetes reprodukciót, ezért a gondolatért hálásak vagyunk a professzor úrnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar kormány jövőképének középpontjában a család áll. „Legyenek erősek újra a családok!” – mondja a konferencia jelmondata. S helyesen mondja, mert az erős családok erős és versenyképes társadalmat, gazdaságot, erős és versenyképes Magyarországot és Európát hoznak létre. Fiatalkoromban Magyarországon még úgy kérdezték meg valakitől – igaz, én falun nőttem föl –, hogy hány gyereke van, hogy hány családja van. Ez a kérdés pedig azt a józan gondolkodást tükrözte, hogy minden gyerekben egy újabb család magját látták. A mi célunk ma is az, hogy Magyarországon minél több gyermek szülessen, mert ha van gyermek, akkor van jövő.

Szeretném Önöknek elmondani, hogy a mi hazánk, Magyarország ma osztozik Európa népességfogyási gondjában. Mi is rosszul állunk, nekünk is óriási fordulatot kell tennünk, hogy elérjük az ideális állapotot, hogy képesek legyünk saját magunk fenntartására. Csak két tényt idézek ide Önök elé. 1980-ban Magyarországon 10 millió 709 ezer ember élt, 2017-ben 9 millió 799 ezer. Vagyis kevesebb, mint negyven év alatt Magyarországon elfogyott majd’ egymillió ember. A külföldről jött vendégeinknek mondom, hogy ez több mint a II. világháború alatt elszenvedett teljes emberveszteségünk. A számok tehát már régóta azt mutatják, hogy határozott fordulatra lenne szükség Magyarországon és egész Európában is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amikor a hajó kapitánya meg akar fordítani egy nagy óceánjárót, hiába forgatjuk el a kormánykereket, a hajótest nem a következő pillanatban, hanem csak lassan veszi fel az új irányt. Miniszterelnökként úgy látom, hogy ilyen a népesedés- és családpolitikai fordulat is. A legfontosabb az úti cél kijelölése és a kormány hozzáigazítása. Fontos kimondani, hogy természetes reprodukció helyreállítása nemzeti ügy, nem egy nemzeti ügy a sok közül, hanem a nemzeti ügy. És európai ügy is: nem egy európai ügy, hanem az európai ügy. Itt, Magyarországon a kormány célja, hogy 2030-ra 2,1 százalékra emeljük a születési rátát, ami a társadalom reprodukcióját jelentené. Jelenleg ez az érték 1,5 százaléké.

Vagyis, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a népesedési fordulathoz először is kell egy jól beállított és rögzített kormánykerék. 2030-ra 2,1 százalékra kell emelnünk a születési rátát. Azonban nem elég csak felvenni a jó irányt, jó, ha tudjuk, hogy azt tartani is kell. Különösen, ha családpolitikáról és demográfiáról van szó, évtizedeken keresztül kell tartani, kormányzati ciklusokon keresztül kell tartani. Ez a népesedési fordulat első előföltétele.

A második előföltétel, hogy az ilyen fordulathoz kell egy jó hajómotor is. Harmincéves politikai munkámnak az egyik tapasztalata az, hogy a jelentős politikai, társadalmi és szellemi irányváltáshoz mindig szükség van anyagi erőforrásokra, szükség van életerős és versenyképes gazdasági modellre. Ha ez nincs ott a mégoly jól megfogalmazott és erkölcsileg mégoly helyes céljaink mögött, akkor a modern politikában az emberek nem adnak esélyt arra, hogy a fordulatot megvalósíthassuk. Ami bennünket, magyarokat illet, azt tudom mondani, hogy nálunk a gazdasági növekedés a 3 és 5 százalék közötti sávban van. Ez a mágikus GDP-növekedés. Az államadósság csökken, a munkanélküliség pedig lassan megszűnik. A mi politikánk és gazdaságpolitikánk célkeresztjében – éppen azért, mert a gazdaságpolitikánk sikeres – most már az a cél állhat, hogy minél több gyermek születhessen meg. Ehhez igazítottuk az adórendszerünket, ehhez igazítottuk az otthonteremtés támogatását, és ezt szolgálja a munkaalapú gazdasági rendszerünk is, amellyel hamarosan elérjük a teljes foglalkoztatottságot.

A harmadik dolog, ami a népesedési fordulathoz szükséges, tisztelt Vendégeink, egy jó állapotban lévő hajótest. Ne feledjék, számos jól teljesítő és irigylésre méltó életszínvonalú ország van ma Európában, amely a kiváló gazdasági mutatói ellenére mégis súlyos demográfiai problémákkal küzd. Magyarországon a nemzeti össztermék, a GDP 4,6 százalékát fordítjuk családtámogatásra, azonban ha a család mint közösségi forma nincs a fiatalok szívében az első helyen, hiába a gazdasági erő, a kiváló nemzetgazdasági mutatók, nem jutunk semmire.

Kedves Vendégeink!

Mi, akik itt élünk Közép-Európában, még szerencsésnek mondhatjuk magunkat. A közép-európai fiatalok többségének életében még mindig a házasság és a családalapítás jelenti az etalont. Ha megkérdezzük őket, hogy milyen jövőt képzelnek el maguknak, akkor kiderül, hogy a házasságot többre tartják az élettársi kapcsolatnál, és legalább két vagy három gyermeket szeretnének felnevelni. Mégis azt látjuk, hogy amikor a tervek a realitások mezejére kerülnek, a vágyott gyermekek egy része nem születik meg. Mi Magyarországon mindebből azt a következtetést vontuk le, arra jutottunk, hogy nekünk olyan politikát kell vinnünk, amely félretolja ezeket az akadályokat a fiatalok útjából. Minél erőteljesebben támogatjuk a családjainkat, annál több gyermek születik; kis támogatás – kicsivel több gyerek, nagyobb támogatás – sokkal több gyermek. Mi erre az egyszerű igazságra jutottunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Éppen ezért a magyar kormány úgy döntött, a kereszténydemokraták és a Fidesz kormánya úgy döntött, hogy Magyarországon 2018 a családok éve lesz. Szívből remélem, hogy az újabb akciótervünk – amely nem az első és nem is az utolsó, és amelyen még meg sem száradt a tinta a tegnapi kormányülésen fogadtuk el – nemcsak Magyarországra, hanem mint jó példa, az egész régióra hatással lesz majd.

Úgy döntöttünk, hogy a családi adókedvezmény mértékét tovább fogjuk emelni, és ennek középpontjába a kétgyermekes családokat állítjuk. Ők vannak a legtöbben Magyarországon. És én azt tanultam, hogy ahol van kettő, ott elfér három is, meg jut hely a negyediknek is, bátrabbaknál még az ötödiket is beszállásolhatjuk oda. A diákhitel-tartozással rendelkező fiatal nők számára két gyermek esetén a tartozás 50 százalékát, míg három vagy több gyermek esetén az adósság, a diákhitel-adósság 100 százalékát el fogja engedni a kormány. A diplomás gyed időtartamát – akik magyarok, értik, hogy ez milyen családpolitikai eszköz – kitoljuk egy évvel, így az a gyermek kétéves koráig meghosszabbodik az egyetemisták esetében is. Magyarország egy olyan ország, ahol a saját otthon kulcskérdés. Az én házam az én váram – így gondolkodnak a magyarok, ezért is nehéz itt jó politikát csinálni. Úgy döntöttünk, hogy a jelzáloghitellel rendelkező gyermekes családok a harmadik vagy további gyermekek esetén egy-egymillió forintot leírhatnak a tartozásukból, mert az állam azt tőlük át fogja vállalni. És végül soha nem látott nagyságú bölcsőde-fejlesztésekbe kezdünk. Mindenhol, ahol családok élnek, bölcsődét fogunk építeni, vagy ahol már van, és ráfér, ott fel fogjuk azt újítani. A külföldön tartózkodó vagy élő magyar honfitársaink előtt is megnyitjuk a családtámogatási rendszerünket. Óvatosan, de megnyitjuk. Ezért jövőre már ők is részesülhetnek a gyermek születésekor járó anyasági támogatásban, és jegyezhetnek az egész Kárpát-medencében babakötvényt is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A szellemi és intellektuális versenyképességünk és a jó politikai tervezés érdekében Kopp Mária szellemiségét most ideidézve egy kutatóintézetet szeretnénk felállítani. Támogatom, hogy ez egy nemzetközi think tankké váljon, hogy a családok segítéséhez, támogatásához, a családpolitikánk filozófiai megalapozásához, az európai és a világhelyzet pontos megértéséhez megfelelő tudás és intellektuális muníció álljon rendelkezésünkre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nagyjából ez a mi válaszunk 2017 májusában az európai civilizáció legnagyobb sorskérdésére. Úgy látom, hogy egy európai – nem magyar, hanem egy európai – népesedési fordulathoz szükséges szellemi, tudásbéli muníció már rendelkezésre áll. Ha csak azt a tudást összeillesztenénk, ami ebben a teremben most található, akkor nyugodtan mondhatom, hogy meglenne a szellemi alapja egy európai népesedési fordulatnak. Persze bátor, jó és új gondolatból sohasem elég, de ma nem ebben szenvedünk legnagyobb hiányt. Ma Európában inkább a jó példa, a jó és bátor kormányzati gyakorlat hiányzik, ezért Magyarország ma jó és bátor példát mutatva szeretne hozzájárulni Európa sikeréhez.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tudjuk, széllel szemben hajózunk. Európában ma inkább a hagyományos családok számára sértő, értékrelativizáló, liberális ideológia vezeti a politikusok és a média fősodrát, de mi, magyarok azt is tudjuk, hogy hajózni széllel szemben is lehet. Sőt, bármilyen meglepő, szembeszélben is lehet előrefele haladni. Mondják, hogy aki nem ismeri az úti célját, annak semmilyen szél sem jó. Ez fordítva is igaz: ha ismerjük a megcélzott kikötőt, bármilyen szelet fel tudunk használni, hogy célba juthassunk. Ez csak kitartást, bátorságot és a hasonszőrű társak szövetségét igényli. Örülök, hogy ma egy ilyen társaságban lehetek. Sok bátorságot, kitartást és egymás erősítését kívánom mindannyiunknak!

Köszönöm, hogy meghallgattak.