- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-beszede-a-jarmuipari-tesztpalya-alapkoletetelekor/ -

Orbán Viktor beszéde a járműipari tesztpálya alapkőletételekor

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Zalaegerszeg városának Elöljárói, minden kedves Érdeklődő!

Van az a szakállas vicc, amit most itt el fogok mondani, amely úgy hangzik, hogy van ugyan egy megírt, alapkőletételre alkalmas beszédem, de mielőtt elmondanám a beszédemet, szeretnék mondani valamit.

A helyzet úgy fest, hogy néhány fontos napját éli most a magyar ipar. Itt vagyunk ma Zalaegerszegen, a tesztpálya alapkövét fogjuk letenni. Ha nem tévedek, Mihály, akkor a jövő héten Gödön egy hatalmas, nagy Samsung gyárat fogunk átadni, és rá egy hétre pedig elmegyünk Szegedre, ahol átadjuk azt a hatalmas nagy, lézeripari kutatóközpontot, amely szintén egyedülálló lesz Európában. Ezt azért idézem most Önök elé, mert a Gödön megvalósuló beruházás egy dél-koreai beruházás, az ELI szegedi beruházása, a lézerberuházás Szegeden egy európai uniós forrásból megvalósuló beruházás, és ez a tesztpálya pedig magyar költségvetési forrásból létrejövő beruházás. Ezt csak azért szerettem volna ide idézni Önök elé, hogy láthassák, hogy minden hangszeren játszunk. A magyar kisebbrendűségi érzés egyik állandó megnyilvánulási formája, amikor azt lehet hallani, hogy európai uniós források nélkül nem is lenne gazdasági növekedés Magyarországon. Éppen most 4 százalék fölé lendültünk az év első negyedévében. Mindenkit szeretnék emlékeztetni, hogy ez a tesztpálya az élő bizonyíték arra, hogy mi nem mankóval közlekedünk, nem más lábán állunk, vannak saját erőforrásaink, vannak saját képességeink, és saját erőből, és kizárólag saját erőből is képesek vagyunk európai és világszintű teljesítményre. Arra is szeretnék mindenkit emlékeztetni, Varga Mihály miniszter úr vezetésével már az első kormányunk idején, 1998 és 2002 között, amikor még se híre, se hamva nem volt az európai uniós tagságnak, akkor is képesek voltunk olyan gazdaságpolitikát megvalósítani, amely 4 százalék fölé emelte a gazdasági növekedést, sőt volt olyan negyedév, amikor még az 5 százalék fölé is tudtunk menni. Azért szerettem volna világossá tenni itt, Önök előtt, hogy amikor beruházások, fejlődés történik Magyarországon, akkor minden magyar tudhassa, hogy ezt nem ajándékba kapja, ezt a saját tehetségének, a saját munkájának, a saját elszántságának és a saját bátorságának köszönheti.

Még szintén, mielőtt elmondanám a beszédemet, szeretnék mondani valamit Vigh képviselőtársam hozzászólása kapcsán is, mert nagy neveket említett ő itt, mint elődöket. Koplárovics Béla nevét becsúsztatta a Zalaegerszeg futballcsapata mögé, de ezért őt is idézzük itt meg, mint történelmi tettet végrehajtó személyt. A dolog mégis úgy áll, hogy amikor az ember a világnak erre a tájára gondol, vagy itt alkot valamit, akkor joggal érzi úgy, hogy hozzátesz, hogy folytat, hogy nem a semmiből indul, hanem bizony tehetséges és komoly nemzedékek előzték meg a mi életünket, akik naggyá tették ezt a régiót, ezt a megyét és ezt a várost is. És higgyék el, jóleső érzés – remélem, Önök is osztoznak benne –, hogy mi, ez a nemzedék is hozzátehet valamit ahhoz a teljesítményhez, amit Vigh képviselőtársam idézett itt meg az előbb.

Érdemes talán egy gondolatot annak is szentelni, hogy miért éppen Zalaegerszegre került ez a beruházás. Sose beszélünk ezekről, hiszen az egyes számú politikai tanács a mi szakmánkban úgy hangzik, hogy a virslit bemutatjuk az eladótérben, de sosem hívjuk be a vendéget, hogy megnézze, hogyan készül. Ez a helyszínkijelölés folyamatára is igaz. Megünnepeljük, hogy hova kerül valami, de sose hívjuk be az embereket, hogy azokat a véres vitákat is láthassák, amik arról szóltak, hogy a sok lehetőség közül miért pont ezt választjuk ki, de közben mindenki tudja – éppúgy, mint a virslivásárló –, hogy ezt a döntést azért megelőzték komoly viták – én sem akarom ezt eltagadni –, és komoly más lehetőségek is számításba jöttek. De az igazság az, hogy volt a polgármester úr, a képviselő úr és köztem egy megállapodás már évekkel korábban, ami még ahhoz az eseményhez vezet vissza, amikor a Flextronics elkezdte itt elbocsátani az embereket, és úgy érezték az itt élők, hogy az egyetlen komoly, méretes beruházás is szedi a sátorfáját, vagy legalábbis összébb húzódzkodik, és ebből még itt gazdasági katasztrófa is lehet, vagy legalábbis nagyon sok ember elveszítheti a munkáját, és megfogalmazódhat az az üzenet a fiatalok számára, hogy itt fogynak a munkahelyek, nem pedig nőnek, ami egy ilyen város számára, ami a fiatalok megtartásában létfontosságú módon érdekelt, katasztrofális üzenet lett volna. És azóta dolgozunk azon, hogy találjunk egy olyan nagy beruházást, akár külföldit, akár magyart, amely Zalaegerszegen valósul meg, és azt üzeni az itt élőknek, különösen a fiataloknak, hogy Zalaegerszegnek van jövője, sőt nagy jövő előtt áll. Az igazság az, hogy ezt a beruházást lényegében a zalai fiúk hozták össze: a képviselő úr, a polgármester úr, és itt Palkovics államtitkár urat is meg kell említenem, aki az itt megidézett vitákban erőteljesen képviselte a szülőföldjének az érdekeit, és miután nekem is abban a szerencsében volt részem, hogy lehúzhattam másfél évet, mint zalaegerszegi ideiglenes lakos, úgy éreztem, hogy talán ez a döntés helyes, és én is hozzá tudok járulni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Vigh képviselőtársamnak igaza van: most egy beruházásról beszélünk, de valójában a jövőre gondolunk, mert ez a beruházás új távlatokat nyit ki. Olyan távlatokat, amiket még pontosan föl sem tudunk mérni. Nem véletlenül van itt a gazdasági miniszter is, nem véletlenül érkeztek más autóipari központokból is ide. Látom a Suzuki gyár képviselőit, látom a kecskemétieket, de itt vannak az audisok is. Nem véletlenül vagyunk itt ilyen sokan, mert mindannyian érezzük, hogy egy ilyen tesztpálya nemcsak önmagában jelent értéket és lehetőséget, hanem a jövő számára is szélesre tárja az ajtót. És itt, miután valóban az ipari forradalmat engedjük be Zalaegerszeg térségébe, és ennek az ipari forradalomnak a jótéteményeit és a jövendőbeli fejleményeit csak részlegesen tudjuk fölmérni, ezzel ma még nem ismert, újabb és újabb lehetőségek előtt is kinyitjuk a kaput. Nagy dolog ez, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Még egy dologról szeretnék itt említést tenni. Amikor a kormányberuházásokról szoktunk dönteni, akkor rendszeresen visszatér az a gondolat, hogy jól fog-e ez kinézni, vagy hol helyezkedik el az európai rangsorban egy ilyen beruházás, és a kormány általában azzal a dörgedelmes figyelmeztetéssel szokta zárni a határozatait, hogy legalább olyan jó legyen, mintha Ausztriában lenne. És látom, hogy itt van Ausztriának is a nagykövete, akit tisztelettel köszöntök. Be kell vallanom, hogy a minőség, a „hogyan nézzen ki”, a „legyen rendben”, a „tudjuk, hogy mit csinálunk” ügyében még mindig Ausztriát tekintjük olyan zsinórmértéknek, amely alatti színvonalon nem érdemes Magyarországon beruházást létrehozni, mert mi azt a színvonalat célozzuk meg történelmileg, amelyet a szomszédunk innen néhány kilométerre már megvalósított.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek után elmondanám a beszédemet, ha megengedik. Ha egyetlen mondatban kellene értékelni ennek a beruházásnak a jelentőségét és a súlyát, akkor azt mondanám, hogy a jövő megtalálta Zalaegerszeget. Azért jöttünk össze ma ennek a tesztpályának az alapkőletételekor, mert azt reméljük, hogy amikor ez elkészül, akkor nem az országban, de egész Európában is egyedülálló lesz. Ha jól értettem meg a térképeket, akkor egy hasonló tesztpálya létezik valahol Spanyolországban, és az a mi technikai színvonalunknál – miután korábban valósult meg, érthető módon – alacsonyabb színvonalat képvisel. Zalaegerszeg ezzel a 40 milliárd forintból megvalósuló beruházással felkerül a járműipari kutatás-fejlesztés és tesztelés világtérképére. Mi, magyarok pedig teszünk egy lépést abba az irányba, hogy Közép-Európa egyik járműipari központjává váljunk. Ez a beruházás egyszerre nyújt új lehetőséget a Magyarországon dolgozó járműipari vállalatoknak, az ebben az iparágban elhelyezkedni akaró szakembereknek, kutatóműhelyeknek és a beszállító vállalkozásoknak is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Fontos, hogy lépést tartsunk a fejlődéssel, és figyeljünk azokra az országokra, amelyek a tempót diktálják. Ipari forradalom ügyében Németország jár az élen. Nekünk tehát Németországot, mint a küszöbön álló új ipari forradalom élharcosát is érdemes látnunk, aki egyben a legfontosabb és leghűségesebb gazdasági partnere is Magyarországnak. A velük való együttműködés tette lehetővé, hogy a magyar gazdaság egyik húzóerejét ma a járműipar adja. A járműipar teljesítménye tekintélyes százalékban járult hozzá ahhoz, hogy az első negyedéves növekedési adatok alapján Európa öt leggyorsabban növekvő gazdasága közé tudjon kerülni Magyarország, de a magyarok elégedetlen fajta és olyanok, mint az a sportoló, amelyik átveszi az érmet, fönn áll a dobogón, elindul lefelé, és már azon jár az esze, hogy mikor és hol lesz a következő versenye. Úgyhogy nem érjük be ezzel az ötödik hellyel sem, szeretnénk, hogyha Európa három leggyorsabban növekvő gazdasága közé tudnánk kerülni az év végére.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A gazdasági növekedés mértéke és a munkanélküliség mértékének csökkenése azt mutatja, hogy jól megyünk, jó erővel, jó sebességgel haladunk, de miután most egy modern beruházásról beszélünk, el kell mondanom, hogy a sebesség önmagában nem elegendő. Nemcsak jól kell menni, hanem jó irányba is kell menni. Meggyőződésem, hogy ez egy olyan beruházás lesz majd, amely a helyes irányt jelöli ki a magyar járműipar fejlődése számára. Talán azt is érdemes elmondani, hogy nem fogadjuk el azokat a bántó kritikai véleményeket, amelyek az Audi, a Mercedes vagy a Suzuki kapcsán állandóan azt a szóösszetételt használják, hogy mi egy autó-összeszerelő munkát végző ország vagyunk. Én egyáltalán nem becsülöm le azt a képességet, amikor egy ország képes Audit, Mercedest meg Suzukit gyártani, sőt inkább büszkék lehetünk erre. De van igazság azért ebben a kritikában, mert mi többet szeretnénk, mint egyszerűen csak gyártani ezeket az autókat; azt szeretnénk, hogyha itt is terveznék legalább részben őket, és itt is fejlesztenék őket legalább részben, és itt is tesztelnék őket, ha lehet, akkor teljes egészében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Természetesen ahhoz, hogy ez a beruházás beváltsa a hozzá fűzött reményeket, még sokat kell dolgoznunk itt, Zalaegerszegen. Hogy kihozzuk ebből a beruházásból az összes lehetőséget, ahhoz még a kapcsolódó beruházásokat is el kell végeznünk: a tesztpálya felújításán túl meg kell építeni az M7-est Zalaegerszeggel, a zalaegerszegi tesztpályával összekötő útvonalat. Erről az előbb láthattunk egy filmet. Meggyőződésünk, hogy a pénzügyminiszter úr nem lesz szőrösszívű, amikor a beruházáshoz szükséges, egyébként még hiányzó forrásoknak az előteremtéséről dönt a következő napokban a kormány. A tervezések már megindultak, a határidőket tartani tudjuk, de a beruházás egy részét saját forrásból kell majd fedeznünk, és itt számítunk a pénzügyminiszter jóindulatára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amikor ipari forradalomról meg digitalizációról beszélünk, akkor elsősorban a lehetőségekről szoktunk beszélni, de azért ebben a körben emlékeztessük magunkat arra, hogy ennek azért vannak kockázatai is. Egy olyan nagy átrendeződés előtt áll az európai gazdaság, amelynek nem minden következményét látjuk világosan. Nyilvánvaló, hogy például a digitalizáció meg a gépes szervezés jó néhány, gépek által elvégezhető munkának a terhét és súlyát leveszi az ember válláról, és átviszi a gépekhez. A kérdés csak az, hogy mi lesz az emberekkel? Tehát az ipari forradalomnak még van néhány olyan összefüggése, amelyre világos választ kell adnunk. Hogy a robotizáció és a digitalizáció okán felszabaduló új munkaerőt, régi-új munkaerőt hol próbáljuk alkalmazni, milyen lehetőséget tudunk nekik kínálni; hogy a digitalizáció, amely bejön az otthonunkba, veszélyeket rejt az együttélésünkre, a gyerekek nevelésére nézve, ezekre a veszélyekre is mind-mind föl kell készülnünk, és szeretném jelezni, hogy a kormány tudatában van ezeknek a kockázatoknak. Tehát mi nem úgy vagyunk rajongói az ipari fejlődésnek, hogy közben szemellenzősek lennénk, és nem látnánk azokat a kérdéseket, amelyeket az ipari fejlődés hoz magával mind a magyar nemzet, mind a közösségeink, mind a családunk, mind pedig a munkát vállaló magyar emberek számára. Ezekkel tisztában vagyunk, ezekkel foglalkozunk, és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy az új ipari forradalom lehetőségeit teljesen kihasználjuk, a kockázatait pedig a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni tudjuk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Talán érdemes még arról mondani néhány szót, hogy Európában ma nem egyszerűen beruházásokért folyik verseny. Ilyen is van, szerintem Palkovics államtitkár úrnak és Lepsényi államtitkár úrnak az éleslátását dicséri, hogy megtalálták ezt a rést az egyébként öldöklő európai járműipari versenyben, ahol mi elsők tudunk lenni. Tehát van egy öldöklő verseny, de közben arra is emlékeztetnünk kell magunkat, hogy a gazdasági versenyen túl azért jövőképek versenye is zajlik Európában. Milyen Európában fogunk majd élni tíz-húsz-harminc év múlva? Az ilyen beruházások meg ahogyan mi gondolkodunk ezekről a beruházásokról, erre a kérdésre is választ adnak. A mi jövőképünk az a hagyományos európai élet, amely munkára, innovációra és teljesítményre akarja építeni az európai jövőt. A mi képzeletünk egy olyan Európát fogalmaz meg, amelyet húsz-harminc év múlva a mi gyermekeink meg az unokáink ugyanúgy képesek lesznek fölismerni, mint ahogy a szüleink meg a nagyszüleink is fölismerték, és mindenfajta fejlődés mellett az értékek megőrzéséről is gondolkodnunk és gondoskodnunk kell. Tehát miközben üdvözöljük az ipari fejlődést, ki kell állnunk a hagyományos európai értékek mellett, a családok mellett, a nemzeti közösségeink mellett, az egyházi közösségeink mellett, a gyermeknevelés hagyományos formái mellett, a hagyományos családmodell mellett, egyáltalán: érdemes kiállni minden mellett, minden európai hagyomány mellett, amelyet össze lehet illeszteni azzal a hatalmas lendülettel, előrehaladó ipari fejlődéssel, amelyet meg nem tudunk elkerülni. A bajoroknak van egy kicsit mulatságosan hangzó, de pontos leírása erről a helyzetről, amikor azt mondják, hogy a kívánatos európai élet az, amikor bajor bőrnadrágban vezetjük a BMW-t. Itt egy kicsit erősnek tűnik ez a kép, de jól adja vissza a dolog lényegét, hogy mi magyar Magyarországot akarunk, hogy mi a Magyarországon meglévő tartalékainkat akarjuk mozgósítani, amikor újabb és újabb munkaerőről beszélünk. Nem akarunk bevándorlókat, nem akarunk migránsokat. Tisztában vagyunk a magyar családokat fenyegető azon veszéllyel, hogy nem születik elegendő gyermek. Ezért fontos, hogy a legmodernebb iparpolitikát összeillesszük, párosítsuk egy hagyományos családmodellt védő, kormányzati családpolitikával, gyermekeket, fiatalokat és családokat támogató politikával. Fontos, hogy amikor egyébként fejlődésről, pénzről, jövőről és távlatokról beszélünk, akkor elhangozzon néhány mondat arról is, hogy végül is milyen lesz az az élet, amelyben élvezni akarjuk ennek a beruházásnak az előnyeit, a hozadékát és profitját. Szeretném tehát világossá tenni, hogy a mi szemünk előtt egy teljesítményre, munkára, innovációra és hagyományos értékekre épülő európai jövő áll. Meggyőződésünk, hogy egy ilyen Európában mi, magyarok helyt tudunk majd állni.

Végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy megköszönjem mindenkinek azt a munkát, amit ennek a beruházásnak az elindítása érdekében végzett. Mindenkinek köszönetet mondok, aki lehetővé tette a munkájával, hogy ezt az alapkövet ma itt lerakhassuk.

Köszönöm szépen az együttműködést a polgármester úrnak. Itt visszaidézem korábbi beszélgetésünket, amikor először tárgyaltam vele, mint polgármesterrel, és megkérdeztem, hogy mégis mit akarsz a várossal? Milyen város legyen ez a Zalaegerszeg? És azt mondta, hogy persze itt sok kérdésre kell válaszolni, de a legfontosabb, hogy a gazdasági dinamizmusát nyerje vissza, és ő azt szeretné, hogyha a polgármesteri időszakát úgy őrizhetné meg az emlékezet, mint amely időszak alatt a legnagyobb modernizációs gazdasági lépések történtek meg Zalaegerszegen.

És ide visszaidézem a Vigh képviselőtársammal folytatott beszélgetéseimet is, akivel nagyon régen dolgozom már együtt, aki pedig mindig arra emlékeztet engem, hogy Zalaegerszeg nagyon fontos, de egész Zala megyében kell gondolkodni, és olyan beruházásokat kell létrehozni, hogy azok az emberek, akik nem Zala megye központjában, hanem a hagyományos zalai életformát életben tartva a környékbeli falvakban élnek, nekik is legyen olyan iskolájuk és munkalehetőségük, amely a zalaegerszegiekéhez hasonló életszínvonalat és életminőséget tesz számukra elérhetővé.

Kedves László!

Remélem, hogy ez a beruházás nemcsak a zalaegerszegieknek, hanem egész Zala megyének lehetővé teszi azt az életminőséget, amelyet minden magyar embernek kívánunk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.