- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-beszede-a-nemzeti-konzultacio-zaroesemenyen/ -

Orbán Viktor beszéde a nemzeti konzultáció záróeseményén

Nekem már nem sok minden maradt, kevés a hús a csonton. Mindenekelőtt azonban, mielőtt belevágnék a mondandómba, először is engedjék meg, hogy néhány jelenlévőt, néhány vendégünket külön is köszöntsem. Külön szeretném köszönteni Schmitt Pál alkotmányozó köztársasági elnökünket. Ne felejtsük el sohasem, hogy mindazoknak az intézkedéseknek, döntéseknek, félénken mondom: sikereknek a lehetőségét, alapját az új alkotmány teremtette meg, amelynek elfogadása Schmitt Pál nélkül nem lett volna lehetséges. Köszönjük szépen! Tisztelettel köszöntöm Boross Péter miniszterelnök urat is a társaságunkban, aki nekem személyesen is régi vitapartnerem és szövetségesem. Hálás vagyok neki, hogy mind a mai napig a mostani polgári, nemzeti és keresztény kormány munkáját tanácsaival és tapasztalataival, bölcsességével segíti. Tisztelettel köszöntöm Dalma asszonyt, köszönjük szépen, hogy itt van közöttünk, és vele együtt itt van Mádl Ferenc köztársasági elnök urunk emléke is. Tisztelettel köszöntöm Antall József özvegyét is, kezét csókolom, köszönjük szépen, hogy el tetszett jönni, és így – anélkül, hogy beszélnénk erről – meg tudjuk idézni az első demokratikus kormányzat emlékét is, amely fontos útravaló a mostani kormányzat számára. Az igazság az, hogy külön köszöntöm a KDNP-nek az elnökét, nemcsak azért, mert bevált szövetséges és jó bajtárs, illetve a KDNP tagjai jó bajtársak a számunkra, hanem azért is, mert irigylem őket, illetve irigylem őt, ő még mondhat fejből is beszédet. Nekem ez meg van tiltva mondván, hogy itt minden szónak jelentősége van, így a szerelem sem a régi már. Tisztelettel köszöntöm Kósa Lajos frakcióvezető urunkat, aki abból a szempontból játszik Magyarország politikai életében fontos szerepet, hogy neki kell a hátországot biztosítania a számunkra. Mi neki, illetve a frakciónknak vethetjük a hátunkat, amikor nehezebb politikai döntésekre készülünk, a parlamenti képviselőink nélkül ugyanis semmilyen kormányzati döntés nem lenne lehetséges. És köszönetet kell mondanom Varga Mihály miniszter úrnak is, aki pedig mindannyiunknak, de nekem különösképpen nagy segítség, hiszen lehetővé teszi a biztos államháztartási kormányzás a számunkra azt a lehetőséget, hogy ne a pénzügyekkel, hanem más, politikai természetű ügyekkel tudjunk, tudjak foglalkozni. Mihály, hálásak vagyunk ezért!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

De persze az ember hiába van eltiltva a fejből való beszéléstől arra hivatkozva, hogy reagálnia kell néhány elhangzott gondolatra, csak szerez magának némi szabadságot. Én is így vagyok ezzel, és nem állhatom meg szó nélkül Varga Mihály miniszter urunk két gondolatát, amihez csatlakozni szeretnék.

Az első az a kérdéskör, hogy most akkor sikeres-e a magyar gazdaság, vagy nem, aminek persze mindenkinek meglehet a maga véleménye, és aki a józan ész szabályait tiszteli, aligha adhat egyfélétől különböző választ erre a kérdésre. De nem is ez az izgalmas kérdés, hanem az, hogy aki a nyilvánvaló tények ellenére is azt akarja nekünk elmagyarázni, hogy nem járunk jó úton, miért teszi ezt? Ez az igazán izgalmas kérdés! És itt szeretném világossá tenni, hogy sikeresnek lenni nemcsak abból a szempontból mérlegelendő kérdés, amelyről Varga Mihály beszélt, hogy lehet azt nézni innen is meg onnan is, hanem azt is föl kell tennünk, onnan is meg lehet közelíteni ezt a kérdést, hogy kinek sikeres. És kétségkívül senki sem tagadhatja le, mondjuk, a makrogazdasági számok javulását, amiről előttem két képviselőtársam is beszélt, illetve a miniszter úr is szólt, de mégis: a kritikák heve, tüze csak nem akar alábbhagyni, aminek nem nagyon látom más, lehetséges észérveken nyugvó magyarázatát, minthogy mi nem úgy vagyunk sikeresek, ahogy mások szeretnék, hogy sikeresek legyünk. Ugye, mi a magunk magyar módján vagyunk sikeresek. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy amikor sikeresek vagyunk, mint a számokat is hallhatták, hogy a pénz, a teljesítmény valahová kerül. Kikhez kerül? Ez itt a kérdés. És nekünk mindig is lesz egy vitánk a globális elittel, a globális politikai és gazdasági elittel, mert ők azt szeretnék, ha a magyar nemzetgazdaság sikeres lenne, jó makrogazdasági számokat mutatna, de úgy, hogy az első helyen nekik jó, és második helyen jó a magyaroknak. Mi meg hogy, hogy nem, épp a fordítottját gondoljuk. Mi egy olyan gazdaságpolitikát akarunk, amely első helyen a magyaroknak jó, és csak második helyen a globális elitnek. Azt persze senki sem gondolhatja, hogy lehetséges olyan gazdaságpolitikát folytatni a mai nyitott, modern világgazdaságban, ahol a globális tőke, a külföldi beruházók nincsenek jelen. És nem is lenne helyes, hogyha ezek kiszorításán gondolkodna bárki. A nemzetgazdaság egészébe való helyes beillesztés módja az a kérdés, amiről érdemes beszélnünk, és mi úgy illesztjük be a nemzetközi tényezőket a magunk gazdaságpolitikájába, hogy abból olyan siker keletkezik, ami első helyen a magyaroknak jó és utána a többieknek. És ezért mondtuk azt – függetlenül a bennünk meglévő kíváncsi kérdésektől –, hogy micsoda nagyszerű dolog, hogy az Egyesült Államok elnöke is pontosan így gondolkodik, amikor azt mondja, hogy Amerika az első, America First. Mi is ezt mondjuk: Magyarország az első, és utána következik mindenki más. Mihály, engedd meg, hogy még ennyivel csatlakozzak ahhoz, amit elmondtál.

Van még egy fontos kérdés, amit szeretnék kommentálni, ez pedig a hányan dolgoznak, és jó-e, hogy ilyen sokan dolgoznak Magyarországon? Kétségkívül létezik olyan közgazdasági gondolkodásmód is, amely azt mondja, hogy a vendégmunkások beengedése jót tesz a munkaerő-piaci versenynek. Én ezt a véleményt nem osztom. Szükség lehet természetesen kívülről jövő munkaerőre, hogyha a magyar már elfogyott, de ez egy fontos megszorítás: egész addig, amíg Magyarországon van munkaerő, addig nem szabad senki másnak munkát adni, csak a még állás nélkül lévő magyaroknak. Ezt nemcsak azért mondom, mert így igazságos, mert ha magunk elé képzelünk egy országot, egészen más a kultúrája és a lelkülete egy olyan országnak, ahol minden munkát az a közösség végez el, amely közösség tulajdonolja azt az országot, ideértve egyébként a legnehezebb vagy legkevésbé becsült munkát is vagy a legkevésbé megfizetettet is, mint egy olyan ország lelkülete, amely rendszeresen lenéz bizonyos fajta munkákat, amelyet maga már nem hajlandó ellátni, és lepasszolja másoknak. Meggyőződésem, hogyha azt akarjuk, hogy Magyarország erős nemzet legyen, akkor először is mindenkinek munkát kell adnunk, és mindenfajta munkát meg kell becsülnünk: a takarítónő munkáját is, az útkaparóét is, a segédmunkásét is, az állattartóét is, minden egyes magyar ember munkáját meg kell becsülni. Ezért helyes a minimálbér emelése, és egész addig, amíg van munka nélkül magyar ember, addig nem kell gondolnunk arra, hogy másoknak saját magunkon kívül munkát adjunk. Ez a második megjegyzés, amit, Mihály, ha megengeded, hozzá szerettem volna fűzni az előadásodhoz. Most nézzük, készültem is.

Tisztelettel köszöntök mindenkit Szent László királyunk születése napján. Mielőtt mondandómra térnék, illő és érdemes megemlékeznünk országépítő királyunkról. Szent László megerősítette a magyar államot, amelyet megvédett minden külső támadástól és belső ármánytól, a hatalmasságok között reálpolitikát folytatva biztosította országunk függetlenségét. Stop Brüsszel. Megvédte a magyarokat a nomád népek pusztításától. Stop migránsok. A Szent István-i úton haladva megerősítette a magyar állam és a magyar nemzet identitását. Stop Soros. Ezer éve járnak a magyarok ezen az úton, és erről az útról mi, mostani magyarok sem akarunk letérni.

De, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ez nem egy történelmi konferencia. Mi azért jöttünk ma össze, hogy megvonjuk a sorrendben ötödik nemzeti konzultációnk mérlegét, és persze ha már konzultáció volt, amit le kell zárnunk, akkor gondoltuk, hogy tartsunk egyfajta nyári seregszemlét, hogy ne csak úgy szétoszoljanak a hadak, aztán ki tudja, hogy szeptemberben, mikor és hol látjuk egymást újra. Szeretnénk rendezett formában lezárni a politikai évadot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Három évtizeddel ezelőtt, az akkor szárnyait bontogató politikai közösségünk közös álma a vasfüggöny lebontása és Európa egyesítése volt: kommunisták le, szovjetek ki. Az vezetett minket, hogy megvalósítható Schuman és Adenauer európai gondolata. Gondoltuk, megvalósítható úgy, hogy mi, magyarok ennek az Európának szabad, független nemzetként aktív, teljes jogú tagjai lehetünk. A magyarok szerencséjére Németország élén egy nagy kancellár, Helmut Kohl állt, aki megragadta a Gondviselés elsuhanó köpenyének szegélyét – ahogy azt Bismarck tanította –, és egyesítette Németországot, ezzel visszafordíthatatlanná tette a „kommunisták le, a szovjetek ki” európai politikát. Mi segítettük Németországot az NDK-sok átengedésével, a vasfüggöny lebontásával, Kohl pedig Európa kapuját nyitotta ki a magyarok előtt. Hála és köszönet. Az európai egység, a szabad és független európai nemzetek erős szövetsége a mi politikai hitvallásunk sarokköve volt, és marad is. Amikor 1990-ben elindítottuk, majd 2004-ban sikerre vittük Európa újraegyesítését, nem gondoltuk volna, hogy Európa egysége és jövője még a mi életünkben újra veszélybe kerülhet. Néhány éve azonban ismét azt látjuk, hogy Európa veszélyben van. Veszélyben az egysége, s ezért veszélyben a jövője is.

Két súlyos történelmi kérdés feszegeti ma Európa egységét. Az első az illegális bevándorlás problémája, amit megalapozottan szoktunk újkori népvándorlásnak nevezni. A másik kérdés, hogy milyen jövő felé tartunk: Brüsszel Európája vagy a nemzetek Európája felé. A tét komoly, ezért mindkét kérdésben óriási erők feszülnek egymásnak. Két olyan vita közepén állunk, melynek kimenetele hosszú évtizedekre megváltoztathatja Európát, az európai emberek mindennapjait, a saját életünket, a gyerekeink és – lassan erre is gondolnunk kell – az unokáink jövőjét. Ha rossz lapra teszünk, elveszíthetjük a kultúránkat, az államunkat, az életformánkat, a biztonságunkat, mégpedig egyszer és mindenkorra visszafordíthatatlanul, úgy, ahogyan ezt Semjén Zsolt elnök úr az előbb érzékletesen elmagyarázta nekünk. Ezekben a vitákban mindenkinek van véleménye, és akinek megfelelő hangszórója és erősítője is van hozzá, az teli tüdőből hangoztatja a saját álláspontját.

Az illegális bevándorlással kapcsolatban az európai vezetés, különösen annak baloldali szárnya érvek arzenáljával bombázza Európa polgárait, és próbálja elaltatni éberségüket. Ilyen érv, hogy illegális bevándorló, illegális migráció nincs is: aki ide akar jönni, itt akar letelepedni, annak legyen szabad bejárása Európába; másodlagos, ha engedély nélkül, papírok nélkül lépi át a határt, megsértve a hatályos törvényeket. Ilyen érv, hogy az európai embereknek humanitárius kötelességük befogadni a bolygó egyik legkisebb kontinensére akár a fél világot is. Mondják, hogy ez akkor is így van, ha a hatalmas vagyonnal és gazdasági erővel rendelkező, a migránsokkal rokonnép, szomszédos államok nem engedik be, hanem Európa felé terelgetik őket. És ilyen érv az is, hogy nekünk gazdasági érdekünk lenne bevándorlással kezelni Európa súlyos népesedési problémáit és az ebből fakadó munkaerőhiányt. Nem zavarja őket, hogy közben kilóg a lóláb: Európa-szerte néhány országot leszámítva magas a munkanélküliek, különösen pedig a fiatal munkanélküliek aránya, az eddig érkezett bevándorlóknak pedig csak töredéke állt munkába. Az őrült ötletek csimborasszója, hogy némelyek a szolidaritásra hivatkozva azon fáradoznak, hogy kötelező jelleggel, kvótarendszerrel vagy épp migránsfalvak kialakításával minden uniós tagállamba migránsokat telepítsenek. Ráadásul most azoktól az országoktól várnak együttműködést, akiknek a véleményét meg sem kérdezték, amikor annak idején úgy döntöttek, hogy tömegével hívják be Európába a migránsokat, és közben egyébként megünnepelték a saját nagylelkűségüket is.

Kitérő. Nem akarok részt venni abban a történelemhamisítási német kísérletben, amely a migránsok 2015-ös beengedését Németország helyett Magyarország nyakába akarja varrni. A német sajtóban folynak ilyen kísérletek. A történelmi igazság kedvéért azonban elmondom, hogy a német kancellárnak köszönettel vettem akkor a segítségét, de leszögeztem, hogy a helyzetet a schengeni szerződés szerint Magyarország képes és kész kezelni Magyarországon belül. Azt javaslom egyébiránt, hogy most három hónapra jegeljük a németekkel fennálló vitáinkat. Ott választási kampány van. Mi abban nem akarunk részt venni. Vannak olyanok, akik bele akarnak rángatni minket, például régi jó barátunk és hívünk, Schulz elvtárs, aki már az Európai Parlamentben is igazi brüsszelitaként kiütést kapott tőlünk vagy még pontosabban: a nemzeti függetlenség és a szabadság gondolatától. Most, hogy visszatért Németországba, és bukásról bukásra bukdácsol, súlyos választási vereség, sőt lebőgés elé néz, jobb híján magyarellenes epeömlésekkel akar jó pontokat szerezni a német választók körében. Ez felelőtlenség. Államférfi ilyet soha nem tesz, bár lehet, hogy ez az ambíció itt nem is játszik szerepet. Mi őrizzük meg a hidegvérünket, viselkedjünk felelősen, és ne üljünk fel a német baloldal provokációinak. És esténként mondjunk el egy csendes imát Angela Merkel győzelméért. Igen, a nemzetszolgálat néha személyes áldozatot is kíván.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A multikulti dugába dőlt. Ennek árát most az összes tagállammal, köztük velünk akarják megfizettetni. A nyugati országokba oktalanul beengedett migránsokat most szét akarják osztani azok között, akik megvédték magukat, és nem engedték be őket a saját országukba, mint például Magyarország. Persze megértjük őket, valójában ők is szabadulni akarnak tőlük, csak nem vallják be. Szégyellik. Ezért találták ki a szolidaritás szöveget, mégiscsak elegánsabb az erkölcsi jót kifejező szolidaritásra hivatkozni, mint bevallani, hogy most már kívül akarják őket látni a saját országukból. A nép persze nem ilyen szemérmes és szégyellős, ők nyíltan bevallják, azért támogatják egyes országokban a kvótákat, mert ez azt jelenti, hogy tőlük majd migránsokat fognak elvinni. Ez az igazság! A szétosztás, a baj szétosztása azonban rossz módszer, és nem európai módszer. Mi azt javasoljuk, hogy akinek a migránsok már nem kellenek, ne szétossza Európán belül, hanem szállítsa ki őket Európából. Ehhez minden segítséget megadunk. Ezért támogatjuk az olasz és a német belügyminiszter közös javaslatát, hogy a határvédelem vonalát toljuk előre Líbiához, sőt le, Líbia déli határáig. Nos, ebben Európa számíthat Magyarország közreműködésére.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A brüsszeli gépezetbe azonban homokszem került. Az európai vezetés ma aggodalommal figyeli, hogy hagymázos ötletei folyamatosan megtörnek az uniót alkotó egyes nemzetállamok ellenállásán. S éppen ezen a ponton mutatkozik meg teljes valójában a másik európai vita. Ezért van az, hogy némelyek az Európai Egyesült Államok létrehozását hirdetik, a bevándorlási politika és minden lényeges pénzügyi és gazdasági döntés Brüsszelbe helyezését akarják elérni. Az Európai Egyesült Államok hívei valójában egy birodalmi központot akarnak, ahonnan akadálytalanul keresztülvihetik az olyan ötleteiket, mint az illegálisan érkezett migránsok szétosztása, a közös adópolitika vagy a közös szociális politika. Ezekkel a véleményekkel szemben állnak azok – köztük mi is –, akik a nemzetek Európáját akarják. Mi, akik a nemzetek Európáját akarjuk, nem vagyunk euroszkeptikusok. Bár ezt írja rólunk a nyugati sajtó, ez egész egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Mi eurorealisták vagyunk, akik nem homokra, hanem valóságos, sziklaszilárd alapokra akarjuk építeni az Európai Uniót. S csak egy ilyen politikai talapzat van, és ez az európai nemzetek valósága. Ma az unió ezen alapokon áll. Az egész európai uniós ácsolat ezen nyugszik, erre támaszkodik. Ha ezt elmozdítjuk, akkor Brüsszel és az egész európai integráció belerendül. Ez a gaulle-isták politikai igazsága, amit mi, késői követői osztunk. Egyetlen nemzetnek sem adhatják parancsba, hogy kikkel éljen együtt a saját országában. Ez csak a nemzetek szuverén döntése lehet. Itt a globális elit érdekeivel és érveivel szemben elsőbbséget kell adni a nemzeti és közösségi szuverenitásnak. Mi, eurorealisták azt mondjuk, hogy a bajt ott kell megfékezni, ahol keletkezett, a migrációt a legelején kell megállítani. Nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget kell odavinni, ahol a baj van. Mi azt mondjuk, meg kell védeni a határainkat, családjainkat, ezt írják elő az érvényben lévő nemzetközi szerződések, másfelől ami még fontosabb: ez elemi érdekünk.

A tömeges integráció illúziója megbukott, fájdalom, bármilyen jól is mutat papíron és a tankönyvekben, az igazság az, hogy nem működik; helyette párhuzamos társadalmak jönnek létre növekvő bűnözéssel, romló közbiztonsággal, terrorveszéllyel és terrortámadásokkal. Hovatovább nap mint nap érkeznek hírek Európából kisebb vagy nagyobb terrorista akciókról. A távoli, más kultúrákból érkező migránsok ha tömegével jönnek, nem tudnak integrálódni. Az igazság az, hogy nem tisztelik a mi kultúránkat, nem tisztelik a mi törvényeinket, a mi életformánkat, hanem helyet készítenek a sajátjuknak, aztán visszaszorítják a mienket, és végül lecserélik a sajátjukra. A migránsok kérdése ezért a szuverenitás- mellett identitáskérdés is. Nézzék meg a statisztikai számokat. Brüsszel elosztási, szétosztási, mi, közép-európaiak pedig szuverenitási és identitáskérdésnek tekintjük. Ezért nem tudunk egymással zöld ágra vergődni. A vita egyre hevesebb, egyre inkább elrugaszkodik a valóságtól és a józan észtől is, egyre erősödnek a szélsőséges nézetek és megnyilvánulások. A mi véleményünk szerint az Európa jövőjével kapcsolatos vitákban nem dönthet más, mint Európa. Ezen az Európán pedig mi nem Brüsszelt értjük, nem az európai vezetőket értjük, hanem az európai polgárok közösségét. Athéntól Helsinkiig és Lisszabontól Szófiáig. Csak az ő véleményük számít. E helyett viszont azt látjuk, hogy Európa, ami a demokrácia őshazája, leszokott arról, hogy megkérdezze az emberek véleményét. Mi 2010 óta a legfontosabb közös ügyekben kikérjük a magyarok véleményét. Idén márciusban az ötödik nemzeti konzultációt indítottuk útjára, s most éppen az imént említett kettős vitában kérdeztük meg az embereket. S ezzel meg is érkeztem előadásom lényegének kezdőpontjához, eddig tartott a bevezetés.

Ami a lényeget illeti, május 31-én lezárult a Brüsszellel kapcsolatos nemzeti konzultáció. Egymillió-hatszáznyolcvanezren, egész pontosan: 1.688.044-en töltötték ki a kérdőívet, ami minden eddigit jóval meghaladó rekord. Hat kérdést tettünk föl, melyek mindegyike Magyarország nemzeti függetlenségéről szólt, három a migránsválsággal kapcsolatosan, három pedig a gazdasági döntéseket illetően. A tények önmagukért beszélnek. Tekintve, hogy mind a hat kérdésben egyetértés mutatkozott, kimondhatjuk, hazánkban szinte teljes konszenzus van abban, hogy gazdaságunk függetlenségét és migrációs politikánkat meg kell védenünk a brüsszeli beavatkozástól. Mind a hat kérdésben elsöprő támogatást kapott az az álláspont, miszerint Brüsszelt meg kell állítani mind a migránsválság, mind a lopakodó központosítás és jogelvonás ügyében. Az emberek egyöntetűen kiálltak amellett, hogy a magyar gazdaságot érintő döntések itt szülessenek, és az általuk megválasztott emberek hozzák meg azokat, akik felelősséggel is tartoznak nekik. Azt mondták, továbbra is mi döntsünk az adókról, az energiaárakról, és ne engedjük át, illetve ki ezeket a döntéseket. A magyarok, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem akarnak illegális migránsokat befogadni. A kérdőívből kiderül, az igazság az, hogy egy darabot se, átmenetileg se, sehogyan se. A magyarok teljes összhangban azt akarják, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy megvédjük az országot az illegális bevándorlóktól.

Kitérő. Zárójelben jegyzem meg, hogy eközben Magyarország erejét meghaladó módon segíti a bajba jutott térségekben élő keresztény közösségeket pénzügyi és egyéb adományokkal, és az ország teherbíró képességét meghaladó arányban fogadunk be ezekből az országokból is, számos muszlim országból is állami magyar ösztöndíjjal külföldi hallgatókat. Sok százan tanulnak ma az Önök, magyar adófizetők pénzén az ezekből az országokból érkező diákok itt, Magyarországon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egyetértés van abban is, hogy az illegális bevándorlókat ne hagyjuk szabadon kószálni az országban esélyt adva nekik arra, hogy felszívódjanak, eltűnjenek a szem elől, hanem addig tartsuk felügyelet alatt őket, amíg a hatóságok döntenek az ügyükben. Teljes az egyetértés, hogy az illegális bevándorlást segítő tevékenységet, mint az embercsempészetet és az illegális bevándorlás népszerűsítését büntetni kell. A magyar emberek átlátnak a szitán, világos számukra, hogy a külföldről pénzelt szervezetek jelentős része titokban az illegális bevándorlást szervezi, támogatja és finanszírozza, vagyis valójában akarva vagy akaratlanul az illegális migráció és a nyomában járó terrorizmus trójai falovaként működik. Ez nemcsak magyar felismerés. Olaszországban ezt már nyíltan tárgyalják, s a többi országban is egyre nehezebb elleplezni, hogy az embercsempészek és az illegális bevándorlást segítő, úgynevezett NGO-k egy közös maffiahálózatot alkotnak. Érthető, ha a magyarok tudni akarják, ellenőrzés alatt akarják tartani, hogy ki támogatja ezeket a külföldről pénzelt szervezeteket, mit akarnak ezek, és mit csinálnak itt, nálunk. Röviden összefoglalva a válaszadók gyakorlatilag teljes egyetértésben kimondták, hogy a magyarok nem akarják Brüsszelnek átadni az irányítást. Nem akarnak több hatalmat, több hatáskört átadni, mint ami az eredeti megállapodásokban, a csatlakozási szerződésben le van fektetve. Magyarország egy európai ország, amely védi a jelenlegi európai vívmányokat, azokat nem akarja lebontani, nem akarja feladni, és nem akarja kockáztatni. Úgy, ahogy ez olvasható: Magyarország tehát erős és büszke európai ország, amely kitart véleménye és érdekei mellett. Így állunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nemcsak a magyar nemzet vélekedik így Európában. Nekem dolgom az is, hogy az összeurópai felméréseket is tanulmányozzam, és abból azt olvasom ki, azokból az derül ki, hogyha a részletkérdésekben vannak is eltérések az egyes nemzetek között, de az alapvető kérdésekben ugyanazt az álláspontot foglalják el, mint a magyarok. Az európai nemzetek nem akarnak több bevándorlót, és nem akarják, hogy a migránsok megváltoztassák a kultúrájukat és az életüket. Az európai felmérésekből kiderül, hogy az emberek a munkájukat nem féltik a migránsoktól – nyilván látják, hogy a többségük nem akar dolgozni –, de a biztonságukat, a testi épségüket, a javaik biztonságát igenis féltik. Ugyanez a helyzet Brüsszel súlyát illetően is. Világosan kiderül, hogy az európai nemzetek nem akarnak több hatalmat és több hatáskört átadni. Vannak persze ilyen vélemények is, mármint hogy még több hatáskört kellene átadni, de Magyarországon például ez csak 25 százalék, van közöttünk 25 százalék, aki ezt gondolja, az európai átlag pedig egyharmad. Ez nem kevés, nagy kisebbség, egyértelmű kisebbség, de nem kevés. Jól mutatja, hogy az Európai Egyesült Államok programja egyharmadnyi, tehát komoly támogatást élvez Európában, még ha most kisebbségben van is. Ez azt mutatja, hogy a vita komoly, és nincs lefutva. Summa summárum: az európaiak európai Európát akarnak, az eredeti, az alapítók Európai Unióját akarjuk, nem pedig egy brüsszeli királyságot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ahol királyságot építenek, ott persze mindig vannak a háttérben királycsinálók is. A történelemben ezek rendszerint kirívóan gazdag, nagyhatalmú, befolyásos emberek, akik a gazdagságuk okán általában felsőbbrendűségi érzéssel is meg vannak verve. Általában legkevésbé sem demokraták, mert világmegváltó, de legalábbis világmegváltoztató terveik gyakran ütköznek az emberek ellenállásába, akik a szellemi progresszió felől nézve eléggé el nem ítélhető módon nem akarnak kísérleti nyulak lenni. Most is van ilyen magát felsőbbrendűnek képzelő, elszánt és sikeres pénzember a háttérben. Pechünkre éppen egy magyar, Soros Györgynek hívják. Pech ez, mert úgy is lehet látni, mintha egy belmagyar vitáról lenne itt szó, de valójában egy Európa jövőjéről szóló vita hullámverésében állunk, méghozzá kötésig. Magyar, tehát eszes. Van neki egy terve, nem is titkolja, közhírré tette, évente egymillió, más kultúrából érkező migránst akar, ha kell, erőnek erejével, akár az európaiak határozott akarata ellenére is Európába telepíteni. Ne legyünk naivak, a humanitárius blablát nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk, ha egy ilyen pénzügyi spekulánsról van szó. Ha valóban segíteni akarna, akkor a temérdek pénzét segítségként odavinné, ahol arra szükség van, nem a bajt fokozná, és hozná át ide, Európába is. A jó szándékot eleve megkérdőjelezi, hogy egy olyan pénzügyi iparágban, a spekulációban dolgozik, ahol emberek millióin átgázolva, őket megrövidítve lehet csak pénzt gyűjteni, sehogy másképp. A jobb sorsra érdemes budapesti szerecsenmosdatók egyre szomorúbb látványt nyújtanak. A valóság az, hogy Soros György egy kiterjedt maffiahálózatot működtető spekuláns, aki Európa békéjét és jövőjét veszélyezteti. A migráció neki jó üzlet, s még jobb lenne, ha mi nem akadékoskodnánk. Magyarországra és személy szerint rám azért annyira dühös, mert mi a nagy tervének és nagy üzletének útjában állunk. Beszéljünk egyenesen, erről van itt szó.

Az igazsághoz tartozik, hogy világmegváltoztató tervei egy ideig hidegen hagytak bennünket, nem érték el az állami politika ingerküszöbét, megvoltunk vele mi egy fedél alatt is, elvégre az az elvünk, hogy mindenkinek jusson hely a nap alatt. S még sokáig el is lettünk volna békességben, ha nem evez veszélyes vizekre, ha nem hirdeti meg betelepítési programját, ha nem kezdi finanszírozni a migránsokat beszállító szervezeteket, és nem támogatja az NGO-k és az embercsempészek maffiahálózatát. Amikor ez megtörtént, akkor dőlt ki a liszt. Ez már nem ideológia, ez már nem politika, ez már nemzetbiztonsági kérdés. És hogyha a magyarok, a magyar családok, Magyarország biztonságáról, mai és holnapi biztonságáról van szó, akkor számunkra ott nincsen pardon, akkor nincs kimagyarázás, nincs filantróp blabla, liberális hablaty, akkor csak jog van, törvény, erő és védekezés. És ma védekeznünk kell, a jog, a törvény és az állami erő súlyával. És védekezni is fogunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A helyzet tragikuma az, hogy ma több kérdésen is Soros ad utasítást az unió vezetőinek, azok pedig, mint Önök is láthatták egyenes adásban, hajbókolnak előtte. Nyilvánvaló, hogy az ő megrendelése a kötelezettségszegési eljárás is, amit Brüsszel indít Magyarország, Lengyelország és Csehország ellen, amiért elutasítjuk a kötelező betelepítési kvótát. Figyeljünk arra is, hogy ellenfeleink bevetették az antiszemita kártyát. Ezt visszautasítjuk. Ennek a vitának nincs faji vagy származási alapja. Mi ilyen alapon egyszerűen nem vitázunk. Számunkra az érvek súlya és nem az érvek gazdájának származása számít. Mindenki ismeri a kormány álláspontját, az antiszemitizmussal szembeni zéró toleranciát. Mindannyian tudjuk, hogy a magyarországi zsidó polgártársaink közössége a kormány védelme alatt áll, s amíg mi felelünk az ország közállapotaiért, erre a védelemre ők mindig számíthatnak is. S bár ezt az ingoványos terepet jó minél hamarabb elhagyni, annyit azért jegyezzünk meg, hogy akik antiszemitizmussal támadnak bennünket, a migránsokkal valójában tízezres kontingensekben szállítják be az antiszemitizmust Európába. Migránspolitikánk tehát az európai zsidó közösségek érdekét is szolgálja, és ez akkor is így van, ha ők nem állnak ki nyíltan az elemi érdekeik mellett, és szótlanul tűrik, hogy az őket is védelmező magyarokkal szemben méltánytalan támadások történjenek. Fontos, hogy tudjátok, fontos, hogy tudják, tisztelt Hölgyeim és Uraim, amit teszünk, nem az elismerésért és a háláért tesszük, hanem azért, mert van becsület, és van emberség, amelynek szavát a magyar kormány mindig követni fogja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Eddig meleg nyarunk van, és még forróbb ősz vár ránk. Fontos, hogy a nehéz témák mellett se veszítsük el a jókedvünket és a derűs életszemléletünket. Újabb kemény csaták elé nézünk, különösképpen, mivel közelednek a választások. Soros mindent el fog követni, hogy Magyarországon olyan kormány legyen, amelyik úgy táncol, ahogy ő fütyül, amelyik lebontja a kerítést és megnyitja a határokat az illegális bevándorlók előtt. A helyzet komolyságát jól mutatja, hogy a Jobbikot is befogta a hálójába. Most a nemzeti konzultáció után nekünk az a dolgunk, hogy először is megőrizzük a nyugalmunkat. Az a dolgunk, hogy lássuk politikánk erkölcsi helyességét. Az a dolgunk, hogy erőnk magabiztos tudatában legyünk. Semmi fellengzősség és semmi nagyképűség, csak a szikár tény: mi a magyar emberek oldalán állunk, a magyarok pedig támogatják a kormányt Brüsszellel és Sorossal szemben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül innen is szeretném megköszönni a nemzeti konzultációban résztvevőknek, hogy elmondták a véleményüket, és határozottan kiálltak Magyarország függetlensége mellett. Szép nyarat mindenkinek! Ne feledjük: nem fogjuk hagyni, hogy Soros nevessen a végén.

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!