- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-beszede-az-i-irani-magyar-uzleti-forumon/ -

Orbán Viktor beszéde az I. Iráni–Magyar Üzleti Fórumon

Tisztelettel köszöntöm házigazdánkat, az iráni kormány képviselőjét, a megjelent hölgyeket és urakat! Azért jöttünk el ide, Önökhöz Iránba, hogy egy természetellenes állapotot megszüntessünk. Utoljára 27 évvel ezelőtt járt magyar miniszterelnök Iránban, ez ellentétes a józan ész szabályaival. De ha már régen voltunk itt utoljára, akkor most jó sokan jöttünk. Itt van például öt miniszter. Elnök úrnak mondom, hogy a magyar kormány tíz miniszterből és a miniszterelnökből áll. Itt tehát most van öt miniszter és egy miniszterelnök, érvényes kormánydöntéseket tudunk hozni, sőt szükség esetén a teheráni emigráns kormányunkat is meg tudjuk alapítani, ha kedvezőtlen híreket kapnánk otthonról, de erre nem kell számítani, mert Magyarország az egyetlen olyan ország Európában, amelyben 1990 óta, amikor először voltak demokratikus választások, minden parlament kitöltötte a négy évét. Soha nem voltak előrehozott választások. Magyarország ebből a szempontból a politikailag legstabilabb országa az Európai Uniónak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Igaz, hogy nem voltunk itt 27 éve, de az irániak eljöttek Magyarországra. Ebben a pillanatban is Magyarországon 1116 iráni diák tanul egyetemeken, magyar egyetemeken, és négyezer olyan iráni embert, szakembert ismerünk, aki az elmúlt években Magyarországon szerezte meg a diplomáját. Ez egy nagyon komoly szellemi erő, és a mi együttműködésünknek is kiváló kiindulási alapja. Szeretném az üzletembereket tájékoztatni arról, hogy a mai napon már megbeszélést folytattunk Dzsáhangiri első alelnök úrral. Holnap találkozni fogok Ali Hamenei legfőbb vallási vezetővel, utána Hasemi Ráfszándzsani ajatollahhal és végül Hászán Róhani elnök úrral is. Jól látható tehát, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság a legmagasabb szinten fogadja most Magyarországot, amiért hálásak vagyunk, és tiszteletet érzünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A múltat most időnk korlátozottsága okán nem idézem meg, de talán fontos azt megemlíteni, hogy a magyarokról, akiknek a származása valahova a ködös messzeségbe vész, és egyik legkedveltebb közéleti téma, hogy végül is honnan jövünk, és kik vagyunk, szóval rólunk, magyarokról az első írásbeli följegyzéseket perzsa és arab forrásokban találhatjuk meg, ami jól mutatja, hogy valamikor messze évszázadokkal, sőt több mint egy évezreddel ezelőtt hasonló tanácskozás már lehetett magyarok és irániak között. Ilyen értelemben tehát ez folytatása valaminek, ami korábban már létezett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Először is szeretnék gratulálni az irániaknak és az iráni gazdaságnak, hogy a nagyon nehéz szankciós időszakot túlélte. Sőt, nemcsak hogy túlélte, hanem jól láthatóan nagy energiákat, lefojtott energiákat halmozott föl, amelyek most kitörésre várnak, és amelyek egy nagy gazdasági korszakot indíthatnak el Irán fejlődésében. Nem kell ahhoz Nobel-díjas közgazdásznak lenni, hogy egy küszöbön álló fejlődés jeleit fölismerje az ember. Nyilvánvaló azokat a nemzeti össztermék adatokat, a nyersanyagtartalékok mértékét leíró számadatokat, a mostani pénzügyi mutatókat tanulmányozva, hogy a következő években itt hatalmas fejlődés következik majd be. Nem véletlen, hogy a korábban Iránnal szemben oly bőszen a szankciók mellett érvelő nyugati országok nagy delegációi adják egymásnak a kilincset, mert mindenki érzi, hogy itt egy komoly, nagy lehetőség nyílik ki. Nem sok ilyen van a modern világgazdaságban. Föl kell tennünk a kérdést, hogyha itt voltak az olaszok nemrégen, és nyilván mindig itt vannak az amerikaiak, és nyilván jön majd mindenki, akik méretükben, népességükben, nemzeti össztermékükben jóval nagyobbak, mint Magyarország, akkor vajon milyen lehetőségeik vannak itt a magyaroknak? Hiszen Magyarország egy tízmilliós ország, földrajzi méreteit talán Önök is ismerik, nemzeti össztermék mérete szintén ismert. Mi nem vagyunk méretekben versenyképesek az olaszokkal, a németekkel, az amerikaiakkal vagy a franciákkal. Akkor mégis: mit érhetünk itt el? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, azt hiszem, hogy az iráni barátainknak meg kell érteniük azt a különbséget, amely a magyar és az iráni gazdaság között van.

Hallom, hogy a költségvetési bevételeknek már csak 20 százaléka az olajbevétel, de ahhoz képest, amennyi nekünk van, ez is elég nagy számnak tűnik. Ugyanis Magyarország – szemben Iránnal – egy olyan ország, amelynek semmilyen nyersanyagkincse nincs, vagy ha valamicske van, az rendkívül csekély. Azok az energiaforrások és nyersanyagok, amelyek valaha a magyarokéi voltak, száz évvel ezelőtt elvesztek, mert elvették tőlünk azokat a területeket, ahol ezek találhatók, és a mai Magyarország területén ilyen források nincsenek. Ezért az, hogy Magyarország ma gyorsabban nő, mint az Európai Unió átlaga – a tavalyi évben is 3 százalék fölött nőttünk –, hogy a magyar gazdaság kilátásait mindenki pozitívnak tekinti, hogy Magyarországon nőnek a beruházások, és a világban keresik a magyarországi működés lehetőségét, ilyen körülmények között kész csoda. Minden, ami ma Magyarországon van, vagy Magyarországon üzleti lehetőségként létezik, minden eredményt és teljesítményt nem a nyersanyagainknak – hiszen azok nincsenek –, hanem a gondolkodásunknak, a szellemi teljesítményünknek és a fizikai munkánknak köszönhetjük. Innen érthető meg, mit tudunk mi fölkínálni az iráni barátainknak a gazdasági együttműködésben. Ma az első alelnökkel öt együttműködési területet azonosítottunk be, és döntést hoztunk arról, hogy fölállítjuk a gazdasági vegyes bizottságot, amelyet magyar részről majd Szijjártó Péter miniszter úr vezet. Az öt terület, amelyet beazonosítottunk, a következő.

Energetika. Az egy magyar dolog, tisztelt Elnök úr, hogy bár nincsen komoly olaj- és gázlelőhely Magyarországon, mégis a térség legnagyobb olaj- és gázipari cége egy magyar cég, mert vannak világszínvonalú finomítóink, tárolási kapacitásunk, szénhidrogénekre épülő vegyiparunk és az ehhez szükséges modern technológiánk. Úgyhogy érdekeltek vagyunk abban, hogy az energetikán belül kőolaj- és földgázipari együttműködés jöjjön létre országaink között. Az iráni nukleáris programban is szeretnénk részt venni, hiszen Magyarországon van atomerőmű, sőt bővíteni is fogjuk azt, van magas színvonalú szakemberképzés, és a szakemberképzés területén szívesen működnénk együtt az iráni atomtudósokkal és nukleáris szakemberekkel.

A második terület, amelyet a mai napon az iráni kormánnyal beazonosítottunk, a vízgazdálkodás, víztisztítás, vízrendszer-üzemeltetési technológiák alkalmazása. Amiről azt érdemes Önöknek tudni, hogy nekünk világszínvonalú technológiáink vannak. Méretben nem vagyunk versenyképesek a németekkel meg a franciákkal, de a technológiánk ugyanolyan világszínvonalú, sok esetben tőlük van, hiszen tőlük vásároltuk vissza a legnagyobb magyar vízgazdálkodási rendszert működtető céget, csak hatékonyabbak, olcsóbbak és gyorsabbak vagyunk.

A harmadik terület a tudás alapú gazdaság. Ahol különösen is az informatikai és távközlési megoldások alkalmazásában jegyeznek bennünket, valamint a magas szintű képzésre épülő gyógyszeripar és egészségügyi iparunk kiemelkedő, és nemzetközileg is versenyképes közepes és nagyobb cégekkel is rendelkezünk.

A negyedik terület a mezőgazdaság. Nem is annyira a mezőgazdasági termékek adásvételére gondolunk itt – bár kereskedni is jó dolog –, hanem elsősorban arra a lehetőségre, hogy magyar mezőgazdasági technológiákat alkalmazzunk a vegyesvállalatok keretében, vagy akárcsak itteni beruházási formában, ideértve az állategészségügyhöz kapcsolódó mezőgazdasági technológiákat is.

És végül megállapodtunk arról, hogy széleskörű oktatási és képzési együttműködést hozunk létre, illetve bővítjük a már meglévőt. A teheráni egyetem közép-európai központját akarjuk létrehozni Budapesten. Fölajánlottunk száz, a magyar állam által finanszírozott ösztöndíjat, egyetemi ösztöndíjat iráni hallgatóknak, és a perzsa nyelv- és irodalomoktatást is az ELTE keretein belül fejleszteni fogjuk a következő időszakban. Hogy ez mind működőképes legyen, aláírtuk a kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodást, és kormányzati szintű gazdasági együttműködési megállapodást kötöttünk.

Döntöttünk a teheráni külkereskedelmi irodánk létrehozásáról, és amint – reményeink szerint – a megállapodásnak megfelelően a szankció kifut, a szankció rendszer leépül, az Eximbank általi finanszírozás is lehetővé válik. Magyarországon az iráni–magyar gazdasági együttműködéshez nem a pénz hiányzik. Ha van ötlet, és van elgondolás, akkor a magyar Eximbank szinte korlátlanul képes arra, hogy ilyen vállalkozásokat finanszírozzon. A pénzügyi háttér rendelkezésre áll, és a pénzügyminiszter boldogan bocsájt a költségvetésből rendszeresen forrásokat az Eximbank tőkéjének emelésére. Addig is, amíg ez nem áll elő, egy speciális államigazgatási engedéllyel lehetővé tesszük a finanszírozást a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a gyógyszeripar területén, tehát ezeken a területeken már most képesek vagyunk finanszírozni a közös vállalkozásainkat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt gondolom, hogy ma nagy munkát végeztünk az Önök kormányának képviselőivel. Azt gondolom, hogy a lendület, amivel a kapcsolataink újjáépítéséhez fogtunk, méltó a két ország kulturális hagyományaihoz, és szeretném aláhúzni, hogy az üzlet természetesen fontos, és nyilván mindannyian pénzből élünk, de szeretnénk, hogyha az iráni–magyar kapcsolatoknak egy ezen túli, kulturális-szellemi dimenziója is megnyílna, erős lenne, és biztos hátteret adna az üzleti tevékenységhez. Magyarországról nyilván nem sokat tudnak errefelé, de annyit talán érdemes tudni az üzleten túl is Magyarországról, hogy mi egy olyan nép vagyunk, amelyet alapvetően a kultúrája határoz meg, az definiál. A nyelvünk és a kultúránk, amelyet – miután rokonaink a világban nincsenek, ezért – egyedülállónak tekinthetünk, és amiről azt gondoljuk, hogyha mi nem lennénk, akkor az emberiség számára sem létezne többé, és nagy feladat az, hogy ezt fönntartsuk, megmutassuk, műveljük, és másoknak is elérhetővé tegyük. Azt gondolom, hogy ez egy méreteiben ugyan a perzsa civilizációnál nyilvánvalóan kisebb, de a jövőre vonatkozó feladatokat tekintve egyáltalán nem kisebb feladat, illetve örökség, és nagyon remélem, hogy az iráni–magyar kulturális kapcsolatok szilárd hátországot és tartószerkezetet jelentenek majd a rövidtávú üzleti együttműködések számára.

Ebben a reményben köszönöm meg az elnök úrnak, hogy meghívott ide, az üzletembereknek mind a magyar, mind az iráni üzletembereknek pedig sok sikert kívánok!