- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-beszede-az-ubm-feed-kft-takarmanykevero-uzemenek-atado-unnepsegen/ -

Orbán Viktor beszéde az UBM Feed Kft. takarmánykeverő üzemének átadó ünnepségén

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm a polgármester urat, Kerezsi Miklós urat, az Oprea családot, Varga Ákos urat. Tisztelettel köszöntöm a helyi hatóságok képviselőit. Hallom, hogy vannak közöttünk parlamenti képviselők, románok is. Őket is a Jóisten éltesse, köszönjük, hogy eljöttek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Megtiszteltetés számomra, hogy Kerelőszentpálon itt lehetek Románia, és ha jól értettem a tulajdonosokkal folytatott megbeszélésemen elhangzottakat, akkor nemcsak Románia, hanem a térség, talán az egész közép-európai térség egyik legnagyobb takarmányelőállító üzemének átadásán. Nyilván engem azért hívtak meg ide, hogy néhány gondolattal hozzájáruljak ehhez az eseményhez. Először is a magyarokhoz szeretnék szólni. Egy nemzetstratégiát le lehet írni bonyolultan is, és le lehet írni egyszerűen is. Miután nekünk nagynevű és fantasztikus elődeink voltak, ezért ők megfogalmazták már azt, amit nekünk csak megérteni kell. A legnagyobb magyarnak nevezett Széchenyi István egyszer azt mondta, hogy magyarnak lenni páratlan élmény, csak nem kifizetődő dolog. A mi nemzetstratégiánk lényege abban, áll, hogy legyen továbbra is magyarnak lenni páratlan élmény, és végre, egyszer már a történelemben legyen kifizetődő dolog is. Ebből a nézőpontból üdvözlöm ezt a beruházást, mert azt a reményt adja a magyaroknak, hogy túl a kultúránkon, a nyelvünkön, a történelmünkön, amely a múltba mutat, van itt nekünk jövőnk is, és képesek leszünk – ahogyan az előbb Kelemen Hunor elnök úr mondta – jólétet, biztonságot teremteni magunk, a családunk és a gyermekeink számára is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A második gondolat, amivel köszöntöm Önöket, Közép-Európáról szól. Természetesen nemzetek vannak ebben a térségben, de szükséges és nem halasztható tovább annak fölismerése, hogy ezek a népek sorsközösségben vannak. Persze vannak közöttünk ellentétek is, de vannak dolgok, érdekek, amelyek összekapcsolnak bennünket. És hogyha a közép-európai népek nem értik meg, hogy az együttműködés útját kell választani, például közös beruházásokkal, akkor hiába léptünk mi be az Európai Unióba, mindig csak kullogni fogunk a gazdagabbak és a szerencsésebbek mögött. Ha azt akarjuk, hogy nekünk is érdemeinknek, szorgalmunknak és munkánknak megfelelő lehetőség, pénz, erőforrás jusson az európai gazdaságban, akkor nekünk együtt kell működni. Jó példákat tudok mondani Önöknek. Szerbiával például kiváló gazdasági együttműködést valósítottunk meg, a szlovákokkal kiváló gazdasági együttműködést valósítottunk meg, és megnéztük, hogyan csinálják a szükségesnél sajnos jóval kevesebb számban megmaradt németek, hogyan csinálják ezt itt, Romániában, és megtaláltuk azt a modellt, azt az alapítványi modellt, ahogy a németek támogatják az itt élőket úgy, hogy közben együttműködnek a románokkal, és ezt a módszert a román kormány is elfogadta. Azt szeretném tehát Önöknek mondani, hogy igaz, hogy előrébb vagyunk már a szerbekkel és a szlovákokkal való együttműködésben, és valamelyest le vagyunk maradva a román–magyar együttműködés tekintetében, de ez nem egy behozhatatlan hátrány. Ha vannak vállalkozó kedvű magyarok, és vannak vállalkozó kedvű román családok itt, mint ahogy ez esetben vannak, akkor a román–magyar gazdasági együttműködés sokkal nagyobb lendületet kap majd, mint azt ma sokan gondolják.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindig azt szokták mondani, hogy az Európai Unióból pénz érkezik a mi országainkba. Ebben van igazság, de szeretném Önöknek föltárni azt a tényt is, hogyha megnézzük, hogy mennyi pénz érkezik be, és a pénzbefizető nyugat-európai országok mennyi pénzt visznek ki a mi országunkból, akkor azt kell mondanom, hogy többet visznek ki, mint amennyit behoznak. És ha nem akarjuk, hogy ez az idők végezetéig így maradjon, akkor cselekednünk kell, föl kell venni a kesztyűt, versenyezni kell velük. Olyan technológiát kell meghonosítani, mint amivel ők dolgoznak, aztán majd fejlesztenünk kell, hogy kicsit még eléjük is menjünk, és lépéselőnyt szerezzünk. Vállalni kell ezt a versenyt, vállalni kell az együttműködést, és akkor, bár tudom, hogy ez kicsit illuzórikusan hangzik most még itt, de öt-tíz-tizenöt év múlva meg fogják látni, az a távolság, amely a kommunizmustól nem szenvedett országok és a kommunizmust elszenvedett országok között ma még megvan, ez a távolság sokkal gyorsabban csökken majd, mint azt gondolnánk. Mi, magyarok legalábbis ezt jól látjuk. Magyarországon a dolgok a gazdaság tekintetében ígéretesen alakulnak. Nemcsak a nagy makrogazdasági számok mondatják velem ezt, hanem azok a cégek is, amelyeknek a történetéről az előbb itt hallhattunk, akik itt megjelentek, akik magyar cégek, és akik keresik az együttműködést az itteni partnerekkel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez az oka annak, hogy Magyarországon vannak olyan pénzügyi intézmények, például az itt már megemlített Eximbank, amelynek az a dolga, hogy megpróbálja a szomszédos országok és a magyar vállalkozók közötti együttműködést finanszírozni, támogatni és bátorítani. Én büszke vagyok arra, hogy a magyar kormánynak lehetett szerepe abban, hogy ez a nagyszerű beruházás itt megvalósulhatott.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Vannak persze történelmi elmaradásaink. Itt szeretném megemlíteni, hogy a román kormánnyal komoly tárgyalásokat folytatunk annak érdekében, hogy az infrastrukturális összeköttetések is végre létrejöjjenek az országaink között. Az autópályákból – ugyan látom, építik, építik, de – még messze nincsen elegendő. Azt meg végképp nem mondhatnánk, hogy a magyar rendszer össze lenne kötve a romániai autópálya-rendszerrel, és ez egy buta dolog, ezen változtatni kell. Hasonló a dolog a vasúti összeköttetéssel, úgyhogy komoly tárgyalásokban vagyunk annak érdekében, hogy egy igazi nyugat-európai 300 kilométer per óra fölötti sebességgel közlekedő gyorsvasutat építsünk meg Bukarest és Budapest között, ami Kolozsvárt is bekapcsolja a közép-európai gazdasági vérkeringésbe. Ezek nagy dolgok, ma még ugyan hihetetlennek tűnő dolgok, de ha képesek voltunk arra, hogy a szerbekkel megvalósítsuk a Belgrád–Budapest gyorsvasúti összeköttetést, akkor miért ne sikerülhetne ez itt a románokkal is?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretnék arról is mondani egy szót, hogy választások lesznek. Beszéljünk egyenesen: fontos választások lesznek. Ugyan a legfontosabb Önöknek az, ami itt történik, utána az a legfontosabb, ami Magyarországon történik, de most egy olyan világban élünk, ahol egyáltalán nem mindegy, hogy mi történik Brüsszelben, és mi történik Európában. Ezért – az elnök úr előttem nagyon puhán érintette ezt a kérdést, mondhatnám filozófiailag – én szeretnék azonban direktben és egyenesen beszélni. Valóban választanunk kell, kedves Hunor, és jó döntéseket kell hoznunk, és nemcsak Magyarországon, nemcsak Romániában, de Brüsszelben is választanunk kell. Olyan vezetőket kell odaküldenünk, olyan képviselőket kell odaküldenünk, akik kiállnak a román, kiállnak a magyar, kiállnak a közép-európai érdekek mellett. Ezért bár ez egy gyáravatás, mégis arra szeretném biztatni a magyarokat is meg a románokat is, hogy menjenek el a május 26-án esedékes európai választásra; akarjunk részesei lenni Európának, akarjuk kihasználni az abban rejlő lehetőségeket, akarjuk, hogy legyen ott hangunk, és ha ezt akarjuk, akkor tegyük is meg azt, amit ennek érdekében meg kell tennünk.

Végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, azzal zárom a mondandómat, hogy ez egy beruházás. De jelzem az Önök számára, hogy a magyar kormány pénzügyi alapokat is fölállított, hitelintézeti kereteket is felállított annak érdekében, hogy a következő beruházások is megvalósulhassanak. Tehát nemcsak számíthattak ránk ennél a beruházásnál, hanem számíthatnak ránk a jövőben is. És miután a román kormánnyal sikerült megegyeznünk, hogy Magyarország hogyan tud hozzájárulni a Székelyföld, illetve az Erdélyben működő magyar–román vegyesvállalatoknak a fejlesztéséhez, a magyar kormány a magyar gazdaság segítségével az ehhez szükséges forrást előteremtette, ezért arra kérek mindenkit, hogy figyeljék a megnyíló lehetőségeket, a pályázati fölhívásokat, a különböző információkat, keressék a lehetőségét annak, hogy a Magyarország nyújtotta gazdasági, pénzügyi keretek jól, okosan és mindannyiunk boldogságára biztonságos, boldog, minden nemzet számára az önazonosságot megerősítő módon kerüljenek fölhasználásra. Forduljunk a gazdaság felé, használjuk ki a következő öt-tíz év páratlan lehetőségét. Én úgy látom, hogy Magyarország nemcsak most erős, hanem erős lesz a következő öt-tíz évben is, és úgy mi döntöttünk, hogy az erőnket a közép-európai térség megépítésére fogjuk fordítani, az együttműködést fogjuk keresni a szomszédjainkkal. Véget ért szándékaink szerint az az időszak, amit úgy hívunk, hogy a száz év magány, amikor a magyarokban inkább ellenséget láttak, akiket el kell szigetelni. Itt az ideje, hogy együttműködjünk, és ha a száz év magány véget ér, és hajlandóak lesznek románok a magyarokkal, szerbek a magyarokkal és szlovákokkal együttműködni, akkor mindenki jól fog járni. Aki a magyarokkal együttműködik, biztosan jól jár. Erre a szavamat adom, és a magyar kormány az ehhez szükséges pénzügyi kereteket az Önök rendelkezésére is fogja bocsátani.

Vállalkozzanak, próbálkozzanak, hátha sikerül végre egyszer.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket!