Orbán Viktor beszéde az új Duna-híd alapkőletételekor
2017. október 17. Komárom

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszterelnök Úr, kedves Vendégeink a folyó túlsó oldaláról, tisztelettel köszöntöm mindannyiukat.

Magyar mondás szerint előre nem kell inni a medve bőrére, mégis már itt abban a hangulatban vagyunk, mintha megépítettük volna ezt a hidat. Erre a jókedvre az jogosít föl bennünket, hogy nem az első közös kísérlete ez Szlovákiának és Magyarországnak a tekintetben, hogy új hidat építsen a Dunán. Én jól emlékszem – bár nem tegnap volt –, amikor az esztergomi Mária Valéria hidat sikerült közös erőfeszítéssel Szlovákiának és Magyarországnak újjáépítenie. Ezért is van most ez a virágos jókedvünk, mert azt gondoljuk, hogyha akkor az sikerült – azt hiszem – nehezebb műszaki körülmények között, mint amilyen a mostani lesz, akkor biztosan sikerülni fog megvalósítani a most kitűzött céljainkat is, és fölépítjük majd ezt a hidat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A komáromiak egy olyan városban élnek, ahova rendszeresen a Duna hoz el bennünket. Jól emlékszem, 2013 júniusában többször is megfordultam itt, az Önök városában. Van is itt jó néhány arc, akire emlékszem. Ez volt az az időszak, amikor meg kellett védeni Komáromot, és az egész ország azért szorított, hogy ez sikerüljön, és akkor az önkéntesek, a katasztrófavédelem emberei és a vízügy emberei közös erőfeszítéssel meg is védték az Önök városát, Önök pedig kitartottak az akkori nehéz időkben, éjjel-nappal dolgoztak, és meg is mentették a várost. Aztán emlékszem arra is, hogy 2014 februárjában is járhattam itt, akkor meg a komárom–almásfüzitői árvízvédelmi fővédvonal alapkőletétele miatt voltam itt. És most, ahogy érkeztem Önökhöz, láttam, hogy az alapkő nem maradt árván, hanem az út elkészült, a gát elkészült, és azt kell mondanom, hogy határidőre sikerült teljesíteni azt, amit akkor vállaltunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mai esemény egy jó példa arra, hogy a Duna bennünket, magyarokat és szlovákokat nem elválaszt, hanem összeköt egymással. Emlékszem, amikor a Mária Valéria hidat adtuk át, akkor még egészen más szelek fújdogáltak Európában. Akkor még azért dolgoztunk, hogy a Kelet és a Nyugat között tudjunk kapcsolatot teremteni, és a visegrádi országok együtt beléphessenek az Európai Unióba. És akkor a Mária Valéria híd építésekor át is élhettük azt a szabadságot, amit aztán később Schengen jelentett a számunkra. Megértettük annak a hídnak az építésekor, milyen lesz majd az, amikor mindannyian az Európai Unió tagjai leszünk, és mindenfajta határellenőrzések nélkül utazhatunk, kereskedhetünk, dolgozhatunk egész Európa területén.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Akkor azt gondoltuk, az az állapot, hogy Európa külső határai zárva lesznek, a belső határai pedig kinyitva, egy hosszú-hosszú időre szóló állapot lesz. Ma azt látjuk, hogy nem így van, más szelek fújnak most; Európa külső határai nyitva vannak, a belső határait pedig egyre inkább le akarják zárni. A napokban tárgyalhattam Pozsonyban Szlovákia miniszterelnökével, mert ott volt egy V4-es csúcs, és abban állapodtunk meg, hogy nem törődünk bele ebbe a helyzetbe, vissza fogunk térni az eredeti európai értékekhez és célkitűzéshez. Azt akarjuk, hogy Európa külső határai legyenek zárva, és a belső határai pedig továbbra is nyitottak legyenek. És szeretném világossá tenni, hogyha rajtunk múlik, akkor ez így is lesz. Talán ha Miniszterelnök úr megengedi, hogy azt mondjam, hogy a visegrádi együttműködés ma azért nyugszik erős alapokon, mert olyan vezetők állnak a közép-európai országok élén, akik a saját hazájukon túl Közép-Európában is gondolkodnak. És nekünk meggyőződésünk, hogy aki Közép-Európában gondolkodik és cselekszik, jót tesz mind a négy visegrádi országnak, de ezen túl ezzel a gondolkodásmóddal jót tesz egész Európának is. Szerintem ennek köszönhető, hogy az elmúlt időszakban Szlovákia és Magyarország mind a politikában, mind pedig a gazdaságban megtalálta az együttműködésnek a közös pilléreit.

Én szeretnék is Robert Fico miniszterelnök úrnak köszönetet mondani az elmúlt évek közös munkájához. Közösen ismertük fel, hogy a két nemzetet akkor tudjuk még sikeresebbé tenni, hogyha a határaink mentén újabb és újabb kapcsolatokat hozunk létre. Önök is láthatják, ezért összekötjük országainkat utakkal, vasutakkal, gázvezetékekkel és hidakkal is. Meggyőződésem, hogy ennek a munkának a legnagyobb nyertesei a két ország határán lévő települések és az ott élő emberek lesznek. Ha megengedi a miniszterelnök úr, fölidézem azt is, hogy az elmúlt három évben hat új kapcsolatot építettünk ki Szlovákia és Magyarország között. 2016 szeptemberében, amikor átadtuk a teherkompot, 20 kilométer alá csökkentettük a határátlépési pontok közötti távolságokat. A korábbi állapotokhoz képest ez szép eredmény. Zárójelben teszem hozzá, hogy azonban még mindig messze van a nyugat-európai 2-4 kilométeres távolságtól. Ez azt jelenti, tisztelt Miniszterelnök úr, hogy sok munkánk lesz még a jövőben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Látva a terveket nem fér ahhoz kétség, hogy mind fizikai valójában, mind pedig szimbolikus jelentőségében egy szép építmény készül majd el itt, amelyre méltán lehetnek büszkék a szlovákok és a magyarok a Duna mindkét partján. Legyen ez a híd annak a jelképe, hogy megvédjük Európa külső határait, és továbbra is nyitva tartjuk a belső határokat. Legyen bizonyíték arra, hogy mi, szlovákok és magyarok európai polgárként egy átjárható, bejárható Európában hiszünk.

Mindezek után szeretném végül megköszönni a szlovák kormánynak, a komáromi önkormányzatoknak és minden szervezetnek, akik részt vettek ebben a szakmai előkészítő munkában, köszönöm a munkájukat, amely lehetővé tette, hogy a mai napon ezt az alapkövet lerakhassuk. Isten éltesse a város, mindkét város polgárait! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.