- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-beszede-revesz-nyirlog-kft-uj-logisztikai-kozpontjanak-atadasan/ -

Orbán Viktor beszéde Révész-Nyírlog Kft. új logisztikai központjának átadásán

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindenekelőtt engedjék meg, hogy a meghívásért köszönetet mondjak a Révész családnak. Most meghallgattam a tulajdonost, és eszembe jutott az, hogy a mi szakmánkban is úgy van, hogy az erős emberek röviden beszélnek. És eszembe is jutott rögtön három történet. Churchillről jegyezték föl azt, hogy amikor az utolsó beszédét mondta el, akkor óriási, több ezres hallgatóság előtt kiment, és annyit mondott, hogy ne adjátok fel soha, soha, soha, soha soha, és lement a színpadról. Emlékszem arra is, hogy Helmut Kohl pedig egy alkalommal, amikor vendégséget adott, csak annyit mondott: rövid beszéd, hosszú kolbász. És az is eszembe jutott, ahogy hallgattam itt a tulajdonost, hogy Ronald Reagan is, amikor az első kormányülését – mint új amerikai elnök – megtartotta, összehívta a minisztereket, és azt mondta: „Két dolgot ki nem állhatok, a kommunistákat meg az adókat, na, ezekkel kezdjenek valamit.” És befejezte a kormányülést. Szóval azt akarom mondani ezzel, hogy a legjobb dolog az, hogyha a tulajdonosnak csak röviden kell beszélni, mert minden, ami mögötte van, magáért beszél. Ebben a helyzetben vagyunk itt a mai nap is. Mindannyian láthatjuk, mi minden van a Révész család teljesítménye mögött.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azonban miután én még nem tartok ott, mint az erős vezetők, azonban néhány gondolattal szeretném köszönteni a családot is meg ezt az alkalmat is. Az első dolog, amit szeretnék megosztani Önökkel, az, hogy most itt együtt vagyunk, és az együttlétünk apropója egy világos, nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy Magyarország kezdi végre összeszedni magát. Sok itt a fiatal, de látok azért velem egykorúakat is. Emlékezhetünk arra, hogy nem volt ez mindig így. Vezérigazgató úr megidézte a rendszerváltás első időszakát. 1990 óta vagyok parlamenti képviselő, jól emlékszem az egészre, és utcai harcosként ráadásul az első választás előtti időszakban is részt vettem, jól emlékszem arra, hogyan nézett ki akkor a magyar gazdaság, és az egész átmenet hogyan gyötörte meg az egész országot. Ez a piacgazdaságra való átmenet egy nagyon nehéz időszak volt Magyarország történetében, és voltak pillanatok, amikor egy fabatkát sem lehetett adni, illetve sokan voltak, akik egy fabatkát sem adtak volna ezért az országért. Aztán emlékszem arra is, hogy a 2008-2009-es pénzügyi válság lényegében a földre vitte a magyar nemzetgazdaságot, és akkor is kevesen voltak, akik azt gondolták, hogy lesz ebből még valami. És eltelt jó néhány év, és a mai együttlétünk is annak a bizonyítéka, hogy mégiscsak összeszedtük magunkat valahogy. Magyarország föltápászkodott, lassan a saját lábán áll, ha nem is olyan erősen még, ahogy szeretnénk, de legalább a saját lábán áll. És ilyen események történnek Magyarországon, ha nem is minden nap, de minden héten egy-egy újabb beruházás, egy-egy újabb fejlesztés, egy-egy pozitív jel és visszajelzés arról, hogy a munkánknak van értelme.

A második dolog, ami eszembe jutott, ahogy itt körbenéztem, az, hogy milyen jó, hogy végre Magyarország jövőjét már nemcsak Budapesten és nemcsak elméleti emberek írják, hanem valóságos vállalkozók, üzletemberek, befektetők, és az ország minden pontján, például a korábban oly sokszor elmaradottnak tekintett Nyíregyházán, amiről mi, akik ismerjük ezt a várost, pontosan tudjuk, hogy ez a jelző már régen idejétmúlt. Szeretném én azt, hogyha Magyarország minden nagyvárosa olyan jó állapotban lenne, és olyan szép fejlődési perspektívák előtt állna, mint amilyen előtt az Önök városa, Nyíregyháza áll.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Aztán eszembe jutott az is, hogy emlékszem arra is, hogy a nyolcvanas években, közepén a kommunista rendszernek már nem volt sem ereje, sem kedve elfojtani a magyar emberek vállalkozási kedvét. Ez volt a híres gmk időszak, az idősek talán még emlékeznek velem együtt erre. És akkor még nem gondoltuk volna ott a nyolcvanas évek közepén, hogy azok az emberek, akik mocorogni kezdenek, vállalkozásokba fognak, nekiindulnak, szinte elképzelhetetlenül, ma már elgondolhatatlanul nehéz körülmények között, 30 vagy 35 év elteltével milyen fontos emberéivé válnak a magyar gazdaságnak. Márpedig ez így történt, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a mai magyar tőketulajdonosok, vállalkozók és sikeres üzletemberek között nagy számban vannak azok, akik a nyolcvanas években alulról – mondhatom azt, hogy legalulról, azt is mondhatnám, hogy egy teherautó kormánykereke mögül – kezdték a pályát. És ma, ha ezek az emberek nem lennének, akkor a magyar nemzetgazdaság kizárólag külföldi tulajdonú cégekből állna.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez a nemzedék és ezek a vállalkozók, akik abból a korszakból nőtték ki magukat, mára komoly vállalkozókká, befektetőkké, cégtulajdonosokká, és jelentik azokat, azt a csoportot, adják a magyar gazdaságnak azt a csoportját, akik ma is törik az utat, és akik a hátukon viszik az országot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Meggyőződésem, hogy amíg Magyarországon ilyen vállalkozók és ilyen bátor, újba fogni, kezdeni képes emberek nőnek ki a földből – látom az új nemzedék képviselőit is –, addig a magyar gazdaságnak nincs miért aggódnia. Vendéglátónk, Révész Bálint például 1981-ben egyetlen teherautóval fogott hozzá a vállalkozásához. Ma egy rövid tesztvezetés erejéig meggyőződhettem arról, hogy ez nem PR fogás, ez valóban így van. Innen indult neki, aztán úgy, ahogy a középkorban az iparos legények tették, bejárta egész Európát, és kifigyelte azt, amit ott meg lehetett tanulni. Hazahozta, belevágott, megvalósította, és ma már egy egész cégbirodalmat jegyezhet. Azt is mondhatjuk, hogy Kelet-Magyarország legnagyobb, nemzetközi szinten is jelentős árufuvarozó cégének a vezetője, de a mostani megnyitó előtti beszélgetésünkben, ahol áttekintettük a nyíregyházi gazdasági helyzetet és a logisztikai iparág teljes magyarországi kínálatát, nyugodtan mondhatjuk, hogy ebben a szegmensben Magyarország piacvezetőjével van dolgunk.

Ez egy nagy magyar sikertörténet, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudom, hogy a szerénység kötelező, ezért alázatos hanghordozással, de mégiscsak mondjuk ki, hogy ez egy nagy magyar sikertörténet. Ehhez én szeretnék gratulálni. És mondjuk ki azt is, hogy büszkék lehetünk arra, hogy a magyarok között ilyen tehetséges vállalkozók is vannak. És azt kívánom mindannyiunknak, hogy jöjjön el az az idő is, amikor nemcsak a sportolóinknak, a tudósainknak meg a művészeinknek a teljesítményére vagyunk büszkék, hanem büszkék vagyunk azokra a magyar vállalkozókra is, akik a semmiből indulva képesek voltak egy ilyen hatalmas teljesítményt letenni Magyarország asztalára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ilyen történetekből és ilyen vállalkozókból kellene még néhány tucat, és akkor a magyar gazdaság is jobb állapotban lenne. Rátérnék – ha megengedik – a mostani alkalomra, a mostani beruházásra. Hallhattuk, hogy tíz hónap alatt mintegy kilencmilliárd forintból képesek voltak – ha jól értettem Révész úrnak a tájékoztatását – kifejezetten helyi vállalkozók segítségével egy ilyen nagy beruházást megvalósítani. Talán helyes, hogyha a Révész család mellett itt szót ejtünk azokról a cégekről is, akik megépítették ezt az egész logisztikai központot ilyen rövid idő alatt és ilyen színvonalon. Nekik is szeretnék gratulálni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar gazdaság tekintélyes részét ma külföldi vállalkozások adják. Szükségünk is van rájuk. A modern világgazdaságban nem boldogulunk már külföldi beruházók nélkül. Örülünk annak, hogy a Michelin itt, Nyíregyházán is vitézkedik, de el kell mondani azt, hogy természetesen miközben a külföldi vállalkozások is fontosak, a szívünkhöz a legközelebb mégiscsak a magyar vállalkozások állnak, és azt szeretnénk, ha a magyar gazdaságon belül minél több magyar tulajdonban lévő, nagy teljesítményre képes vállalkozó lenne. Az jó érzéssel tölt el bennünket, ez a következő gondolat, amely eszembe jutott, amikor meghallgattam a beruházásról szóló tájékoztatót, hogy megnyugtató érzés az, hogy az Önök városában, Nyíregyházán a magyar tulajdonban lévő vállalkozások és a külföldi nagy cégek képesek együttműködni. Mert nem ellenfelei vagyunk egymásnak, a külföldi beruházások és a magyar kézben lévő cégek ugyanannak a magyar nemzetgazdaságnak a részei, a közöttük lévő együttműködés, a közöttük létrejövő együttműködés a fejlődés kulcsa.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az exportmutatókról is szeretnék néhány szót szólni Önöknek, mert a házigazdánk ebből is kiveszi a részét. Logisztika nélkül nincsen exportteljesítmény. Az idén is úgy fest a dolog, hogy rekordmagasságba, vagy rekordgyanús magasságba emelkedik a magyar export teljesítménye. Fontosnak tartom, hogy miközben az export nagy részét szintén külföldi cégek adják, egyre növekvő arányban magyar cégek is közreműködjenek a magyar export előállításában és annak lebonyolításában logisztikai vállalatként is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Fontos számunkra az is, hogy ez egy családi vállalkozás. Erről már az államtitkár asszony beszélt. Én csak azt a tapasztalatomat szeretném Önökkel megosztani, hogy sokfajta gyárat láttam már, adtam is át jó néhányat, sokfajta tulajdonost is láttam, külföldit meg magyart meg jogi személyt meg családit is, és az a tapasztalatom alakult ki, hogy a legértékesebbek mégiscsak a családi tulajdonban lévő vállalkozások. Ennek meg az az oka, hogy az én tapasztalatom szerint a családi kézben lévő vállalkozások sokat törődnek azzal a közeggel, ami körülveszi őket. Az emberek is fontosak nekik. Azok az emberek is fontosak nekik, akik egyébként velük egy településen élnek, és akiket személy szerint is legtöbb esetben ismernek. Nem véletlen, hogyha megnézzük a közösségi célokhoz való hozzájárulás statisztikáit, akkor azt fogjuk látni, hogy a családi cégek járulnak hozzá a legnagyobb mértékben a helyi közösségek kulturális, művelődési, gyakran egészségügyi és gyakran sporttevékenységéhez vagy szabadidős tevékenységéhez.

Azt kell mondanom, ma már a magyar állam nem lenne képes arra, hogy kiszolgálja tízmillió magyar ember szükségleteit, kulturális, sport, szabadidő, vagy akár egészségügyi szükségleteit, ha nem lennének azok a családi kézben lévő vállalkozások, akik egy-egy városban, faluban felelősséget vállalva az ott élő emberekért ne vállalnának át ebből a feladatból a magyar államtól jelentős terheket. A Révész családdal is ez a helyzet. Szeretnék a magyar kormány nevében köszönetet mondani ezért is, az Ön családjának, tisztelt Révész Bálint, mert jól láthatóan az elmúlt időszakban a nyíregyházi sportklub vagy épp a nyíregyházi híres játszótér megépítésében az Önök családja és vállalata szinte kizárólagos kezdeményező szerepet játszott. Hálásak vagyunk ezért is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül szeretnék néhány szót szólni a jövőről is. A vezérigazgató úr pontosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy a gazdasági siker, fejlődés és növekedés kulcsa a bizalom. Lehet-e bízni abban, hogy hosszabb távon is fennmaradnak azok a keretek, amelyek között az ember a beruházását elgondolta és megindította. Hiszen nyilván üzleti modellek, üzleti kalkulációk és tervek vannak arra nézve, hogy mi hogyan térül meg, hogyan hajt hasznot, hogyan lehet kigazdálkodni a bekerülési költségeket. Én a magyar kormány nevében csak azt tudom mondani Önöknek, hogyha rajtunk múlik, akkor ezek a keretek hosszú ideig fönn fognak maradni, de miután demokráciában élünk, az ilyesmi elsősorban a magyar népen múlik. Úgyhogy a magam részéről azt kívánom mindannyiunknak, hogy a magyar nép higgadtan, nyugodtan értékelje az ország helyzetét, és mikor eljön a pillanat, akkor hozzon ésszerű, bölcs döntést arra vonatkozóan, hogyan folytassuk az életünket. Ez a döntés a következő évben meg fog születni. Én csak azt tudom mondani most a családnak átnyújtott gratulációkon túl a polgármester úrnak, azt tudom mondani a Nyíregyházán élő embereknek, hogy a magyar kormány továbbra is készen áll arra, hogy az itt élő emberekkel összefogva, az itt élő vállalkozókat elismerve és megbecsülve újabb nagyszabású tervek közös végrehajtásáért vállalja a felelősséget.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. A Révész családnak gratulálok, Isten éltesse mindannyiukat!