- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-exkluziv-interjuja-az-m1-ma-este-cimu-musoraban/ -

Orbán Viktor exkluzív interjúja az m1 „Ma este” című műsorában

Volf-Nagy Tünde: Köszöntöm a nézőket! Üdvözlöm, Miniszterelnök úr! 916 új megbetegedést regisztráltak egyetlen nap leforgása alatt. Ma reggel ülésezett az operatív törzs, utána pedig a gazdaságvédelmi operatív törzs. Milyen döntések születtek?

Én is minden reggel úgy kezdem a napot, hogy megnézem a számokat. Nem szeretek rossz hír postásaként föltűnni, de azt kell mondanom, hogy készüljünk fel arra, hogy lesz ez a szám még magasabb is. Amire azonban elsősorban figyelnünk kell, az a járvány második hulláma idején nem a megbetegedések száma, hanem elsősorban a halálozások száma. Mert most másképpen védekezünk, és ennek a védekezésnek a következtében magasabb a fertőzöttek száma, de sikerülhet alacsonyan tartani a haláleseteknek a számát. Tehát most a védekezésnek a sikerét a halálesetek, illetve a megmentett életek számában tudjuk mérni.

A járvány első hulláma mindenkit meglepett, és szinte napok alatt kellett fontos döntéseket hozni. Most a második hullámra azért lehetett számítani, sőt valamilyen formában föl is lehetett rá készülni. De azért ez a második hullám egészen más, mint amilyen az első volt. Egyrészt napról napra újabb rekordok születnek, ahogy utalt rá Miniszterelnök úr. Azonkívül pedig az első hullámnál lezárt az ország, míg most, a második hullámnál azt mondta Miniszterelnök úr, hogy működnie kell az országnak úgy, hogy az emberi élet védelmét is biztosítani kell. Hogyan lehet ezt a két tényezőt, ezt a két nagyon fontos tényezőt összeegyeztetni?

Ha egy veszélyhelyzetben védekezni kell, márpedig így volt ez tavasszal, és így van most is, akkor a védekezéshez, ha azt akarjuk, hogy az sikeres legyen, kell haditerv. És volt egy haditervünk tavasszal, és van egy haditervünk most, ősszel. Ez két különböző haditerv. Annyiban könnyebb a helyzetünk most ősszel, hogy van tapasztalatunk. Tehát sok mindent tudunk, amit tavasszal még nem tudtunk. Egy ismeretlen ellenséggel álltunk szemben. Most azért már jól ki ismertük. Másfelől tavasszal az egész világon, így Európában sem voltak fölkészítve az egészségügyi ellátórendszerek, hogy megvédjék a polgáraikat. Magyarországon is kellett izgulnunk, hogy vajon képes lesz-e arra a magyar egészségügyi rendszer, hogy megvédje az embereket. A válasz az, hogy képes volt rá, köszönet az orvosoknak, köszönet a járványügyi szakembereknek, az ápolónőknek, Müller Cecíliának, Kásler miniszter úrnak, tehát sok mindenkinek. De összességében végül is a magyar egészségügyi rendszer bírta a terhelést, kibírta a nyomást, és most őszre már egy nyugodt ütemben teljesen föl tudtuk készíteni a kórházainkat, az egészségügyi védekezéshez szükséges eszközöket gyártó vállalatainkat arra, hogy lesz egy második hullám. És könnyebb a helyzetünk most azért is, mert aki időt nyer, életet nyer, és mi nyertünk néhány hónapot. A nyáron levezényeltünk egy nemzeti konzultációt. És pontosan tudjuk, hogy mit várnak az emberek, mit remélnek, mit akarnak, hogyan akarják a védekezést irányítani, vagy hogy’ tanácsolják nekünk, miképpen irányítsuk a védekezést, és ez nagy nyugalmat ad. Tehát ha lefordíthatom a kérdését a saját személyemre, akkor azt mondom, hogy tavaszhoz képest most sokkal nyugodtabb vagyok, és valószínűleg magabiztosabb is, mert pontosan tudom, hogy kivel állunk szemben. Pontosan tudom, hogy a védekezéshez megvannak az eszközeink, és pontosan tudom, hogy az emberek mit akarnak. Nem egyedül állok én sem a gáton, hanem van mellettem egymillió-nyolcszázezer ember, nekik is szeretnék köszönetet mondani, akik visszaküldték a nemzeti konzultációs kérdőívet, és kijelölték a védekezés irányát, ami teljesen egyértelmű. A védekezés iránya úgy hangzik, hogy Magyarországnak működnie kell. Azt várják a kormánytól, azt várják tőlem, az egészségügyi rendszertől, a gazdaságirányításban résztvevőktől, hogy tartsuk működőképes állapotban Magyarországot, és ne engedjük, hogy a vírus megbénítsa az ország és a magyarok mindennapjainak életét.

A nemzeti konzultációt lehetett alapként kezelni a döntésekhez? Kérdezem ezt azért, mert ezek a kérdések, válaszok még akkor születtek, amikor egészen más szituáció volt, mint ami most van.

Igen, de tudtuk, hogy mi lesz a döntő kérdés. Ha ma Ön beszél bármelyik magyar családanyával vagy bármelyik magyar munkással, dolgozóval, munkavállalóval, akkor azt látja rajta, azt olvassa ki a mondataiból, hogy aggódnak, hogy vajon nem ismétlődik-e meg az, ahogy tavasszal volt, hogy a védekezés érdekében le kell zárni az országot. És akkor nincsen munkahely, és akkor nincs iskola, és akkor nincsen óvoda, és akkor mindent át kell alakítani, akkor digitális oktatás van, és kétséges, hogy a család megtakarításai elégségesek-e, hogy kibírják a járvány végéig. Tehát mindenki aggódik ma Magyarországon, hogy vajon a védekezésnek az eredménye nem az lesz-e, hogy megint leáll az ország. És ezt elmondták a kérdőívekben, hogy nem akarják, hogy leálljon az ország. Azt akarják, hogy működjön. Nekünk az a dolgunk, hogy olyan védekezést rakjunk össze, egy olyan haditervet, amely megvédi az emberi életet és közben működőképes állapotban tartja Magyarországot. Ez lehetséges. Van ilyen haditerv, e szerint hozzuk a döntéseinket.

Mennyire lehet összeegyeztetni egészségügyi szakemberek, tisztiorvos, virológusok, járványügyi szakemberek véleményét gazdasági szakemberek véleményével?

Ez egyáltalán nem lehetetlen, csak külön helyiségben kell őket tartani. Viccet félretéve, mindenkinek megvannak a maga szempontjai. Azt a virológusok, orvosok, járványügyi szakemberek is látják, hogy most olyan tanácsokat kell adniuk a számunkra, hogy ne kelljen leállítani az országot. Tehát nem akarunk kijárási tilalmat, kijárási korlátozást, nem akarunk visszalépni a digitális oktatáshoz, hanem azt akarjuk, hogy minden a maga rendjében működjön. Munkahelyek, iskolák, sőt még a sport is, sőt még a kultúra, sőt még a művészet. Szóval, hogy normális életkeretek lehessenek Magyarországon. Működjön a turizmus, a vendéglátás. Nem mondom, hogy minden ugyanúgy tud működni, mintha mi sem történt volna, de működőképességét a dolgoknak fönt lehet tartani. Ehhez persze az kell, hogy az a néhány, nem sok, néhány biztonsági szabály, amelyet meghoztunk, amit előírtunk, azt mindannyian tartsuk be. Tehát ott, ahol kell, viseljük a maszkot, ott, ahol kell, tartsuk a távolságot, rendszeresen figyeljünk arra, hogyha rosszul érezzük magunkat, ne menjünk emberek közé, és így tovább. Számos szabályt hoztunk. Bezártuk most a látogatási lehetőségeket, illetve a látogatási lehetőségek elől a kórházakat meg az idősotthonokat. Nem kell megszegni a szabályt, nem kell beravaszkodni, hanem akkor tudni kell, hogy most nem lehet menni, akkor nem megyünk. Ha a BKV-n vagy a tömegközlekedési eszközökön maszkot kell hordani, akkor maszkot kell hordani, ha a boltban csak maszkban lehet együtt lenni a többi emberrel, akkor azt tartsuk be. Ma hoztunk néhány olyan döntést, amely szankciókat is elrendel. Tehát például, ha valaki egy boltban nem viseli a maszkot, akkor ő is kap egy büntetést, ez elkerülhetetlen és a boltos is kap egy büntetést. És a boltos második esetben kap egy figyelmeztetést, harmadik esetben be fogjuk zárni az üzletet. Tehát van néhány szabály, amit mi nagy tisztelettel kérünk mindenkitől, hogy tartsák be. Nem akarunk durvaságot, nem akarunk erőteljes föllépést, nem akarjuk az állam izmait mutogatni, csak belátást kérünk mindenkitől. De nem akarunk kétséget hagyni afelől sem, hogyha nem tartják be a szabályokat, akkor azt ki kell kényszeríteni.

Ugyanakkor pedig, Miniszterelnök úr, ugye, a szankciókról, a szigorról, a rendőrökről is beszélt kórházak, idősotthonok esetében, ugye, rendőrök felügyelik, hogy valóban látogatási tilalom legyen, és ezt valóban be is tartsák. És azt mondta Miniszterelnök úr, hogy ezt akár rendőri erővel is el kell érni. Ez nem inkább félelmet kelt az emberekben, mint megnyugvást?

Jól kell mondani. Tehát ha fenyegetően mondjuk, akkor mindenki ideges lesz tőle, de én szeretném világossá tenni, hogy mi a közös érdektől vezettetve hozzuk meg ezeket a döntéseket. Tehát most nem azért akarjuk betartatni a szabályokat, mert a szabály az szabály, és önmagában a szabály betartása a helyes, hanem fordítva: azt akarjuk mondani, hogy emberek, ezek a szabályok mind értelmes szabályok. Védelmi szabályok. Ha nem tartjuk be ezeket a szabályokat, bajt hozunk a fejünkre. Nemcsak a sajátunkra, hanem elsősorban másokéra, ezért az a helyes, ha betartjuk a szabályokat. És joggal várja el a másik ember is tőlünk, hogy tartsuk be a szabályokat. Ha pedig nem, akkor joggal várják el az emberek a rendőrségtől, hogy tartassa be a szabályokat. Csak ezt nem durván kell, hanem a közjó érdekében világos, értelmes, az együttműködés hangján megfogalmazott kérésként kell megfogalmazni.

Miniszterelnök úr, az előbb az iskolákat említette. Sokan gondolják azt, hogy felelőtlenség volt elkezdeni ezt az évet, bár a kislányom azt mondta, hogy ezt a kérdést föl ne merjem tenni, nehogy eszébe jusson Miniszterelnök úrnak bezárni az iskolákat, mert ő olyan boldog, hogy iskolába lehet járni. Felelőtlenség volt, különösen úgy, hogy a számok egyre növekednek, és az oktatás továbbra is folyik?

Egyértelmű volt a konzultáció alapján, meg ha az embernek vannak gyerekei, nekem van néhány, hogy a szülők azt szeretnék, hogy szeptemberben normális rendben kezdje meg a működését az iskola. És ha baj van, akkor az osztályokat próbáljuk inkább átszervezni, ha izolálni kell, akkor az osztályokat, és ne az egész iskolát zárjuk be. Ráadásul vannak olyan települések, ahol soha nem is volt, meg nem is lesz koronavírus, ott az iskolákat nyilván nem értelmes dolog bezárni. Tavasszal más volt a helyzet. Nem tudtuk pontosan, mekkora kárt tud okozni a vírus, és azt sem tudtuk, hogy az egészségügyi rendszerünk kibírja-e a nyomást, ezért az volt a normális, ha mindent megtettünk, hogy az egészségügyre nehezedő nyomást csökkentsük. Hát emlékezhetünk rá, Nyugat-Európában ezrek, tízezrek haltak meg a kórházakban vagy a kórházak folyosóin, tömegsírokba temették őket. Tehát nagyon súlyos helyzet volt tavasszal. Magyarország nemcsak ezzel a mércével mérve, hanem bármilyen mércével mérve jól vette az akadályt. Ha itt lenne siker, akkor mondhatnám, hogy sikeresen védekeztünk, összevetve a teljesítményét az országnak más országokéval. Tehát tavasszal ez volt a helyes politika, hogy az iskolákat bezártuk. Ott is sokat gondolkodtunk ezen, de végül erre jutottunk. Ennek nincs most indoka. Egész addig, amíg a halálozási számok nem kezdenek emelkedni, márpedig egyelőre úgy tűnik, hogy sikerül megvédeni az időseket, addig föl sem merül az a gondolat, hogy az iskolákat korlátozni kellene.

Egyelőre úgy tűnik, mondta Miniszterelnök úr, Gulyás Gergely azt mondta, hogy a vírus valószínűleg nem annyira virulens, mint amilyen tavasszal volt. Erre pedig azt mondják neves orvosok, hogy nem ez az oka, hogy kevesebben kerülnek kórházba, lélegeztetőgépre, vagy kevesebben halnak meg, hanem az, hogy egyszerűen most még a fiatalokat támadja meg, de napok múlva akár az idős korosztályba is megérkezhet. Erre fel vannak készülve?

Óvnék mindenkit attól, mármint a magamfajta laikusokat, hogy hirtelen gyorstalpalón virológussá képezzék át magukat. Tehát persze mindenkinek van véleménye, ez talán elkerülhetetlen, de nem kell azt hinnünk, hogy értünk hozzá. Én magam sem merem ezt állítani, csak annyit merek mondani, hogy vannak tapasztalataink. A döntéseket pedig úgy kell meghozni, hogy a virológus szakembereket, az orvosokat, a minisztert, a járványügyi szakembereket meghallgatjuk, és az ő véleményükből hozzuk össze végül is a döntéseinket. Meglátjuk, mi lesz. Egy dolog biztos: minden nap dolgozni kell, tehát minden reggel föl kell hívni a szakembereket, minden héten többször össze kell velük ülni, meg kell őket hallgatni. Itt most a rugalmasság, a cselekvőképesség, az azonnali reagálás képessége a legfontosabb. Én minden napomat így kezdem, és minden hetemet így élem, minden héten legalább egyszer, de inkább kétszer-háromszor találkozom az operatív törzzsel, találkozom a gazdasági operatív törzzsel, és ha szükséges, akkor mindig alakítunk a döntéseinken. De most még nem tartunk a részleteknél, most még a döntéseink irányát kell kijelölni. Az emberek is ezt várják tőlünk, és én azt üzenem az embereknek, hogy a döntéseink iránya egyértelmű: az országnak működnie kell.

Az országnak működnie kell, mondja Miniszterelnök úr, és negatív példaként Svédország jutott eszembe, akik, ugye, nem védekeztek, mondván, hogy a gazdaságnak, az országnak működni kell. Ennek következtében elszabadult a járvány, és nagyon sok halálos áldozat volt. Nem tartanak attól, hogy ez a forgatókönyv akár Magyarországon is előfordulhat?

Nagyon fontos, hogy ne feledkezzünk meg az idősekről. Tehát abban minden szakember egyetért, hogy a legnagyobb veszélynek a valamilyen krónikus betegségben szenvedők és az idősek vannak kitéve. Tehát nekünk külön figyelmet kell fordítanunk arra, hogy mi van velük, ezért ez folyamatos. Van egy járványügyi figyelőszolgálat, folyamatosan figyeljük, hogy mi történik, és ha szükséges, akkor majd hozunk korlátozó intézkedéseket. Most is van az asztalon néhány. Ezek persze nem a mindennapi élet korlátozásáról szólnak, hanem, mondjuk, olyan kérdések, hogy 23 óra után bezárjuk-e a bárokat és a szórakozóhelyeket, vagy sem? Milyen módon kényszerítsük ki a maszk viselését boltokban vagy éppen a közlekedési eszközökön? Bezárjuk-e, már döntöttünk is erről, a kórházak és az idősotthonok látogatási rendjét átalakítva a kaput a látogatók előtt? Vagy bemehetnek-e a szülők az iskolába? Nem mehetnek be a szülők az iskolába.

Sajnos igen.

Vagy az iskolába belépő gyerekeknek a hőmérsékletét megmérjük-e. Október 1-jétől képesek leszünk arra, hogy minden gyermekét megmérjük. Ma is ajánlott mindenhol, de október 1-jétől ez kötelező lesz, és a feltételei is meglesznek. És sorolhatnám tovább, tehát számos praktikus döntést hozunk napról napra, amellyel védjük egyébként az idős honfitársainknak az egészségét és az életét. Ezt tartom a legfontosabbnak. Én emberéletekben számolok. Szerintem a tavaszi védekezéssel több ezer, de inkább tízezer idős magyar ember életét mentettük meg, és most sem fogunk kockára tenni egyetlen életet sem, de közben az országnak működnie kell, és a két dolog együtt szerintem lehetséges.

Azt mondta Miniszterelnök úr, hogy állig felfegyverkezve állunk a vírussal szemben. Igaz ez az egészségügyre is? És nemcsak a fegyverre gondolok, hanem a katonára is. Elég a fegyver, és elég a katona?

Igen. Tehát van több mint tízezer ágy, amit ha kell, akkor ma estétől egy járvány esetén a betegek rendelkezésére tudunk bocsátani. Az ágyak mellé vannak orvosok, vannak ápolók, ha kell, vezényelni is tudjuk őket. Vannak védekezési eszközök, vannak lélegeztető készülékeink. Tehát amikor azt mondtam, hogy sokkal nyugodtabb és magabiztosabb vagyok, és lehetünk mindannyian, mint voltunk tavasszal, az azért van, mert egy nagy katonai gyakorlatban teszt alá, nyomáspróba alá helyeztük a magyar egészségügyet, és állta a próbát. Azóta még erősítettünk, még hoztunk döntéseket, tehát én biztos vagyok abban, hogy egyetlen magyar embernek sem kell szenvednie vagy meghalnia azért, mert az egészségügyi rendszer ne tudná őt befogadni, és számára megfelelő ellátást adni. Minden magyar élet megvédésére képes a magyar egészségügy.

Picit a gazdaságról is beszéljünk. Az optimisták azt mondják, hogy az első féléves gazdasági adatok Magyarországon jobbak voltak, mint Európában általában. Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban, Spanyolországban, illetve az Egyesült Királyságban is nagyobb a gazdasági visszaesés, mint Magyarországon. A pesszimisták pedig azt mondják, hogy még így is recesszióban van az ország.

Én sem vagyok híve a méricskélésnek, mert mit segít rajtunk az, hogy másokhoz képest milyen képet mutat az ország? Rajtunk az segít, hogy mi van Magyarországon, illetve az segít, hogyha javítunk a helyzeten. A legfontosabb a munkahely. Tehát a magyar kormánynak volt egy nagyon világos vállalása, e mögött a mondat mögött én is ott álltam, és azt mondtam, hogy amennyi munkahelyet a vírus tönkretesz, annyi munkahelyet fogunk teremteni. Ha Ön megnézi az idei, mondjuk, márciusi számokat, tehát a válság előtti számokat, hogy mennyien dolgoztak akkor, meg a mostanit, akkor azt fogja látni, hogy tartottuk az ígéretünket. Sőt, a munkahelyek száma növekedni fog az év hátralévő részében, tehát nem munkahelyeket fogunk veszíteni, hanem új munkahelyeket fogunk létrehozni, hiszen nagyon sok energiát és pénzt fordítottunk arra, hogy beruházásokat indítsunk el. A magyar vállalkozások nem meggyengülnek, hanem megerősítettük őket. Egy helyen van komoly baj, ez a turizmusnak a budapesti része, ugyanis a budapesti turizmus majdnem száz százalékban a külföldiekre épült. És ez most beszakadt. És az az üzleti modell, ami mentén működnek a szállodák meg az éttermek Budapesten, nem lesz fönntartható nemcsak ebben az évben, hanem a következő évben sem. Az, hogy a vendégéjszakák több mint kilencven százalékát külföldiekhez lehet kötni, nem tartható fönn, mert nem fog, nem áll, tehát a világ turizmusa nem tér vissza a régi kerékvágásba szerintem még 2021-ben sem. Tehát Budapesten valamit másképpen kell csinálni, üzleti modellt kell váltani, külön segítséget kell adni az itteni taxisoknak, vendéglátósoknak, szállodásoknak, és így tovább, általában az idegenforgalomhoz kötődő szektorban dolgozóknak. Egyébként a többi helyen a beruházások és a fejlesztések föl tudják szívni azt a munkaerőt, ami esetleg egyik vagy másik cég csődje, tönkremenetele esetén fölszabadul. Tehát összességében képesek vagyunk elegendő munkahelyet teremteni. Amire figyelni kell még, az a családok életszínvonala. Ez nem fél év, itt szerintem másfél-két évben kell gondolkodnunk. Most úgy látom, hogy az lesz a helyes, hogyha létrehozunk egy családügyekért felelős, családokkal foglalkozó tárca nélküli miniszteri pozíciót is. Tehát az államtitkár asszony, Novák Katalin, aki az Emberi Erőforrások Minisztériumán belül dolgozott, azt hiszem, hogy az ő hatáskörét és lehetőségét meg kell növelnünk annak érdekében, hogy a családok életszínvonalát meg tudjuk majd védeni, és ezt a munkát majd neki kell irányítania október 1-jétől.

Az imént a taxisofőröket, budapesti taxisokat említette Miniszterelnök úr. Nemrég taxival utaztam, és azt kérdezte tőlem a taxisofőr, hogy nekünk ki segít? Mert, ugye, az látszik, hogy a belföldi turizmus virágzik. Balatonfűzfőn voltam augusztus végén. Szerintem ennyi embert életemben nem láttam még a Balaton partján. Ugyanakkor Budapest bajban van, és azt mondják Önök, hogy a fővárosnak kell segíteni, például a budapesti taxisofőrnek, hiszen az iparűzési adót ők szedik be. Ugyanakkor pedig a másik oldal azt mondja, hogy a kormány magára hagyja a fővárost.

Nem, mi segítünk mindenkinek. Tehát csökkentettük a járulékokat, ez érinti a fővárosban élőket is, vagy csökkentettük a tb-járulékot. Az a fővárosi vállalkozókat is érintette, vagy a kata szerint adózóknak is adtunk három hónapon keresztül kedvezményt. Nem tettünk különbséget Budapest meg vidék között. Itt inkább arról van szó, hogy kell egy speciális budapesti program. Még egyszer mondom: üzleti modellt kell váltani itt, Budapesten. Az jó hír, hogy a fővárosnak van több mint százmilliárd forintnyi szabad pénzeszköze, amit fel tud használni erre a célra. Szerintem eljött az ideje, hogy ezt bevessük.

Pénteken Miniszterelnök úr a V4-országokkal egyeztetett is. Ugye, az világosan látszik, hogy a V4 megerősödött ebben a válságban, az összetartás megerősödött. Az első hullámban a V4-országok nagyon jól álltak, viszont most, a másodikban annyira nem. Németország például Brüsszel és Párizs után most már Prágát is rizikóterületté nyilvánította. Ennek fényében indokolt kivételezni a V4-országokkal beutazás szempontjából?

Mindig indokolt, leginkább azért, mert velük napi kapcsolatban vagyunk. Tehát mi pontosan tudjuk, hogy mi történik Prágában, hogyan védekeznek, milyen döntéseket hoznak. Most föl is állítottunk egyébként egy járványügyi egyeztetőirodát a lengyel elnökség szárnyai alatt, hogy ez a kapcsolat még erőteljesebb legyen. Tehát ha Ön azt kérdezné tőlem, hogy melyik más országról tudjuk a legnagyobb biztonsággal, hogy jól vagy rosszul védekeznek-e, akkor azt mondanám, hogy a szlovákokról tudjuk, a csehekről tudjuk, meg a lengyelekről is tudjuk, mert velük napi, élő kapcsolatban vagyunk. Ezért rájuk nézve mindig érdemes külön szabályokat létrehozni vagy alkotni, mint a többi ország számára. Tehát én a V4-eket, bármilyen ügyről legyen szó, kereskedelemről, beutazásról, határrendészetről, turizmusról, mindig külön csoportként kezelem a gondolataimban meg a szabályalkotás során is. Arra kell fölkészülnünk egész Európában, hogy a fertőzések száma nagyobb lesz, hiszen elérte a fiatalokat is. Most már nem gócok vannak, hanem tömeges fertőzés van. Tehát minden országban magasabb lesz a fertőzések száma. A jól védekező országokban alacsony lesz a halálozások száma és attól függően, hogy milyen a kormányzati teljesítmény, lesznek képesek megvédeni az emberek és családok életszínvonalát vagy sem a kormányok. Szerintem Közép-Európában nemcsak Magyarországon, hanem a cseheknél és a lengyeleknél, szlovákoknál is a kormányok elég jól néznek ki, hogy azt merjem mondani, hogy meg fogják tudni majd védeni a családjaik életszínvonalát. Magyarország is ehhez a csoporthoz tartozik. Menni fog ez. Tehát megvédjük az idősek életét. Tudomásul vesszük, hogy egy magasabb fertőzöttségi mutatóval kell együtt élnünk, és ugyanakkor a gazdaság működőképességét és az ország működőképességét megőrizzük, és segítünk mindenkinek meggyógyulni természetesen. Tehát ha baj van, akkor a kórházaink állnak mindenki rendelkezésére.

Én, magam a járvány első hullámát Berlinben töltöttem, és az volt a tapasztalatom, hogy a koronavírus mellett egy másik vírus is pusztított az európai és a német sajtóban és politikában, amely Magyarország hitelét igyekezett rontani. Azt szinte naponta lehetett olvasni, hogy a magyar parlament nem ülésezik, illetve, hogy a kormány eldugta a törvényt. Ezt ráadásul egy magyarul igen jól beszélő német újságíró írta. A Bertelsmann Alapítvány aznap is lesújtó képet festett a magyar demokrácia állapotáról, amikor az Európai Bizottság megerősítette az intézkedések alkotmányosságát, most pedig, ugye, a határkorlátozás miatt kapott a magyar kormány hideget-meleget. Miből gyökereznek ezek a kritikák?

Hát nagy állam, nagy arc. Tehát a németek valamiért azt gondolják, hogy az ő demokráciájuk jobb, mint Magyarországé. Tévednek. Valamiért azt gondolják, hogy a sajtószabadság ott jobb állapotban van, mint itt. Tévednek. Ha a média sokszínűségét nézzük, azt kell mondanom, Magyarország megelőzi Németországot. Ha a jogállamot nézzük, azt kell mondanom, hogy a magyar jogállam kiállja a versenyt a német jogállammal, de a nagy országoknak van ez a tulajdonsága. Nagyok, azt gondolják, mindent jobban tudnak. Ezt nekünk derűsen kell fogadnunk.

Ha van az embernek hozzá mindig derűje. Mindenesetre minden napnak megvan a maga baja, ahogy Máté evangéliuma fogalmaz, és hát így a járvány idején az az érzése az embernek, hogyha az aznapi feladatot ellátta, akkor már mindent megtett. Ugyanakkor vannak hosszú távú projektek, mint például a német elnökség idejére tervezett hetes cikkely lezárása, a migráció, amely most már nemcsak biztonsági, hanem egészségügyi probléma is, vagy Kína és Európa viszonya. Mennyire tart annak a következményeitől, hogy ezek a nagyon fontos kérdések, hosszú távú kérdések nem időben vagy nem kerülnek napirendre?

Magyarországon napirendre kerülnek, ezért ettől nem tartok. Hogy Európa kellő ütemben foglalkozik-e és kellő mélységben a válság alatt ezekkel a kérdésekkel, az egy másik kérdés. A németek egyébként igyekeznek, nem érheti szó a ház elejét, tehát ezeket a kérdéseket igyekeznek napirenden tartani. De akármit is csinál Brüsszel, itt, Magyarországon ezek a kérdések napirenden vannak. A magyar külügyminiszter nemrégen jött vissza Kínából, én éppen most voltam a V4-eknél, tehát mi a nagy, hosszú távú ügyekkel is foglalkozunk a válságkezelés mellett. Az kétségkívül igaz, hogy van egy különbség, és ez fenn is marad a V4-országok, Közép-Európa és Nyugat-Európa, mondjuk, Németország között. Tehát ők elkötelezték magukat egy nyitott társadalom mellett, amiben a határoknak nincs jelentősége, a migránsokat beengedik, sőt behívják, és ők egy ilyen vegyes világot képzelnek el, idegen kultúrákból érkezett emberekkel akarnak együtt élni. Szívük joga. Mi ezt itt nem akarjuk Közép-Európában. Ezért láthatóan meg érzés szempontjából is nyilvánvalóan, folyamatosan különböző világok jönnek létre, mondjuk, Berlinben és Németországban, és más a világ Budapesten meg Magyarországon. De ez így lesz hosszabb távon is, mert mindenki úgy él, ahogy szeret, és joga van úgy élni, ahogy élni szeret. Tehát mi, magyarok nem akarunk migránsokat, nem akarunk nyitott társadalmat, nem akarunk összekeveredni másokkal. Keresztény magyar civilizáció akarunk maradni. Örülünk persze minden más kultúrából érkezettnek, akit meghallgathatunk, de ennek az országnak a jellegét, a karakterét és a gazdáját végképp, mármint hogy a magyar nemzet a gazdája ennek az országnak, ezt nem fogjuk, nem akarjuk megváltoztatni, akkor sem, hogyha más országok más úton járnak. Németország és néhány nagy nyugat-európai ország egy másik, migránsbarát útvonalat fog követni a következő évtizedekben. A különbség közöttünk ezért láthatóan majd növekedni fog, de ez nem jelenti azt, hogy a mi életünk ne lenne legalább olyan jó, mint az övék, a gazdaságunk ne lehetne ugyanolyan versenyképes. Tehát azt hiszem, hogy mi jól döntöttünk, mert testhezálló magyar világot építünk. Nem idegen hacukát akarunk magunkra húzni, hanem egy keresztény, magyar hagyományokból építkező életet szeretnénk nemcsak a magunk számára, hanem a gyermekeink számára is, és ehhez jogunk van.

A koronajárvány alatt, az első hullám alatt a siker titka a gyorsaság volt. A veszélyhelyzetet a magyar kormány az első fertőzött megjelenése utáni hetedik napon vezette be. Összehasonlításképpen Berlinben a 37., Spanyolországban pedig a 45. napon. Ha a gazdaság működőképességének fenntartása legalább olyan fontos cél, akkor emellett az ilyen gyors döntéshozásra van lehetőség?

Volt jelentősége ennek tavasszal. Most inkább a magabiztos kiszámíthatóság, szerintem erre van szükség. Tehát én nem akarok drámai döntéseket hozni, és nem szükséges hirtelen radikális irányváltást végrehajtani, mert nincs olyan lehetőség elméletileg sem, amire ne készültünk volna föl. Tehát pontosan tudjuk, hogy A-, B-, C- és D-forgatókönyv esetén mit kell tenni. Tehát az, amit én most üzenek Magyarország polgárainak, nem az, hogy mi képesek vagyunk egyik napról a másikra akár irányt is váltani, hanem az, hogy van egy haditervünk, annak vannak fejezetei, döntései, pontjai, aszerint haladunk, és ha mindenki szépen, nyugodtan, higgadtan elvégzi a munkáját, és betartja a szabályokat, akkor az idősek életét megvédjük, a családok életszínvonala nem fog csökkenni, és Magyarország működni fog. Erre van lehetőség. A kormányzati haditerv erre nemcsak esélyt, hanem garanciát is ad, de ennek a lényege most nem a gyorsaság, hanem sokkal inkább a higgadt, nyugodt, kiszámítható kormányzati politika.

Miniszterelnök úr, köszönöm szépen!