- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-interjuja-a-888-hu-n/ -

Orbán Viktor interjúja a 888.hu-n

GFG: Mindörökké Fidesz?

Orbán Viktor: A Fidesz igazi self-made történet. A Fidesz-sztori arról szól, hogy jön tíz-húsz-harminc srác valahonnan, fellázadnak, elegük van a világból, amely körülveszi őket, felhajtják a gallérjukat, és megcsinálják a saját történetüket. Mi nemcsak politikai értelemben számítottunk senkiknek, földrajzilag is a ködbe vesző végekről jöttünk. Ami engem illet, talán én lehettem az első ember a családban, akinek azt mondták, hogyha van meló a kertben, és van lecke, akkor a lecke jön előre. 1982-ben jöttem az egyetemre, a budaörsi kollégiumban laktunk, és én csak a 40-es busszal mertem közlekedni, az jelentett nekem biztonságot. Aztán persze megértettem, hogy mindent meg lehet tanulni. Ha nagyképűsködnek az évfolyamtársaid, akkor el kell olvasni azt a tíz könyvet, megnézni azt a húsz-harminc filmet, amivel le vagy maradva, majd utoléred őket. Ezek nem igazi problémák, ezek mind megtanulhatók. A karakter az, ami nem tanulható. És ott a Fideszben erős karakterek kerültek egy közösségbe. Olyan emberek, akik csak magukra és egymásra számíthattak. Ezért van az is, hogy a Fidesz ma is modernebb, mint bármelyik jelenlegi vetélytársa. Amikor már éppen kezdenénk belemerevedni a dolgokba, akkor képesek vagyunk megrázni magunkat, körülnézni, hogy mi van a világban, olvasni, tanulni, érdeklődést mutatni a világ új dolgai iránt. Ez egy bizonyos szellemi izgalmat tart fenn nálunk, de mindez inkább a karakterből jön, semmint az iskolázottságból. S itt van valahol a most megválasztott amerikai elnökkel is valamiféle rokonság. Rajta is érezni ezt a self-made man mentalitást.

GFG: Ezt a rokonságot sejthette meg Trump, ezért telefonált?

Orbán Viktor: Ráérzett. (nevetés)

GFG: Hogy kell ezt egyáltalán elképzelni, milyen volt ez a telefonbeszélgetés Trumppal?

Orbán Viktor: Egy igazi amerikaival beszéltem, Trump nem egy dolgokat túlbonyolító politikus, aki már a megszólítással is gondban van. Volt közös hang. Ez ritka a politikában, főleg egy nagyhatalom elnökével. Végül is nincs a világon olyan ember alkotta dolog, amit ne lehetne megváltoztatni. Meg lehet változtatni Magyarországot, meg lehet változtatni Európát és az Egyesült Államokat is. Egy országot megváltoztatni csak olyan embernek van esélye, akiből hiányzik a megfelelési kényszer, egyenesen beszél, kimondja, amit gondol, és ha mond valamit, annak van veleje. Az Egyesült Államokat megváltoztatni elnöki pozícióból is gigászi, szinte lehetetlen feladat, a legtöbben meg sem kísérelték. Talán majd most.

Én harminc éve nyomom az ipart, sokféle politikai karaktert láthattam. Trump és csapata nem úgy néznek ki, mintha be akarnának iratkozni bármilyen tanfolyamra. Self-made figurák jönnek, akik önmagukban is sikeresek, akik nem úgy kezdik a mondataikat, hogy „én is ismerem a nemtudomén kicsodát”, hanem azt mondják: „én azt csináltam, hogy”. És ők nagyban csinálták azt, hogy. Azt gondolom, hogy az akolmeleg, „egy keretben bégetünk” szoclib világnak vége van, a többes szám első személyű mondatok helyett gyakrabban fogunk hallani egyes szám első személyt: „én azt gondolom”, „én azt tanultam”, „nekem az a tapasztalatom”, „én ezt csinálom.” Karakteresebb, vagányabb politika ideje jön.

Fűrész Gábor: Érdekes, hogy ugyanazt kapja Trump, mint amit a magyar kormány is megkap. Ugyanazok a vádak, ugyanazok a kritikák.

Orbán Viktor: Volt egy status quo, ami nagyjából a nyolcvanas évek végétől jött létre, és ezt szinte mindenki megváltoztathatatlannak gondolta. Olyan rendíthetetlennek hitt pilléreken nyugodott, minthogy a demokrácia csak liberális lehet, Oroszország csak ellenség lehet, a nemzetközi szervezeteknek mindig igazuk van a nemzetekkel szemben, a szabadpiacnak mindig igaza van az állammal szemben, a politikusoknak az emberek helyett az ideológiára kell hallgatniuk. Most az történik, hogy ezek a rendíthetetlennek tűnő pillérek recsegnek-ropognak, alig-alig tartják már az építményt. Akik ezeken a pilléreken állnak, ugyanúgy látják Trumpot, mint minket, csak mivel Amerika nagyobb, számukra Trump veszélyesebb. De onnan nézve, ahonnan ők nézik a világot, a méretet leszámítva sok a hasonlóság.

Fűrész Gábor: Ellenség volt Amerika?

Orbán Viktor: Az amerikai néppel általában jó barátságban voltunk, jó együttműködésünk volt az amerikai gazdasági szereplőkkel, viszont egyes amerikai politikusok valóban ellenségesek voltak, és nemcsak velünk, hanem egész Közép-Európával. Megveszekedetten ellenségesek. És ha ezt magunkra vettük volna, akkor megalázva éreztük volna magunkat. Odaadtak nekünk egy fecnit, és azt várták el tőlünk, hogy fogadjuk el, amit feltételekként erre írtak. Abból indultak ki, hogy Közép-Európában kétfajta vezető van: az egyik korrupt, a másik Putyin embere, vagy az is lehet, hogy mind a kettő egyszerre, ezért nekik az a dolguk, hogy ezeket a vezetőket visszaszorítsák. Tehát a szuverenitás viselkedési normáját teljes egészében zárójelbe tették, és a direkt beavatkozás mellett tették le a voksukat. A yes-man típusát akarták elterjeszteni, hogy jönnek, előadják a feltételeiket, és itt olyan vezetők lesznek majd, akik erre csak azt mondják: „yes, sir!”

Ez volt az ellenséges viszony személyes része, e mögött volt egy ideológia is, amit ők nemes egyszerűséggel csak soft powernek neveznek. Ez azonban nemcsak teória, hanem egyúttal körmönfont akcióterv is. NGO-kon, alapítványokon, civil szervezeteken, médián keresztül érvényre juttatni a saját érdekeiket; ez volt a cél, és ezt Soros Györgyön keresztül látták megvalósíthatónak. Nézzétek, a most lezajlott romániai választáson magyarellenes hang – leszámítva egy-két ostoba esetet – lényegében nem volt. Erre az a magyarázat: nem a magyarok voltak a fő veszély, hanem Soros György. A győztesek a Soros-rendszer ellen kampányoltak, azt mondták, az igazi ellenfél nem a töredékpártok, hanem a Soros által támogatott NGO-k, alapítványok.

GFG: A Politico szerint a jövő év Soros éve lesz.

Orbán Viktor: Nem az övé lesz, hanem róla fog szólni; a kettő nem ugyanaz. Mert mi a logikus válasz a kialakult helyzetre? Minden országban azon lesznek, hogy Sorost kiszorítsák. Ezt már most lehet érzékelni Európában. Felderítik, honnan jöttek a pénzek, milyen titkosszolgálati összefüggések vannak, milyen NGO-k milyen érdekeket képviselnek. A következő év Soros és az általa szimbolizált erők kiszorításáról fog szólni. Ilyen értelemben tehát a Politico jóslata indokolt.

GFG: Merkel viszont negyedszer is indul a kancellárságért. Innen nézve ezt akár viccesnek is lehetne nevezni. Van humora Angela Merkelnek?

Orbán Viktor: Nehéz megmondani, hogy egy német mikor viccel, és mikor gondolja komolyan. Egy biztos: Merkel nem a humorra építi a pályafutását. Ő igazi erőpolitikus. Ügyesen és tudatosan használja az erőt. Ezt be kell látni, függetlenül attól, hogy menekültügyben a frászt hozta ránk. Nem véletlen, hogy ő van legrégebben hatalmon Európában. Tegyük hozzá azt is, hogy a németek eleve nagyon erősek. Márcsak azért is, mert ott vannak mindenhol. Ezért bármilyen érdekütközés adódik, egy kisebb országnak úgy érdemes manőverezni velük szemben, hogy a németeknek többe legyen a leves, mint a hús, vagyis ne érje meg nekik érvényesíteni az erőfölényüket. Ne felejtsük el, hogy öt évvel ezelőtt a magyar média meghatározó része még német tulajdonban volt. Amikor a németekkel konfliktusos álláspontot képviseltem, másnap a német tulajdonban lévő magyar sajtó rögtön ellentámadást intézett. Ez a helyzet mára megváltozott. Ez már egy más világ.

GFG: És mikor lesz nekünk Volkswagenünk?

Orbán Viktor: Abban, hogy nekünk nincsenek világbrandjeink, komoly szerepet játszik a belső piac mérete. Egy tízmilliós piaccal eleve nehéz komoly brandet építeni. Én nem is ezt céloznám meg. Bár az remek, ha jönnek olyan fiatalok, akik megpróbálnak ilyen dimenzióban gondolkodni, hátha kijön abból is valami, én inkább regionális erőközpontokban gondolkodom. Már van ilyenünk: a MOL, az OTP, a Richter. Ilyenből kellene még vagy négy-öt, és ha lenne nyolc-tíz regionális központú, akár a régión is túlmutató magyar multi, az már komoly dolog lenne. Megnéztük például, hogy csinálták mindezt az észak-olaszok, a bajorok. Amikor átszámoltuk az erősségeiket a magyar méretekre, azt találtuk, ha bajor típusú gazdasági szerkezetet és stabilitást akarunk, akkor nekünk 12 ezer exportképességgel bíró kis- és középvállalkozással kellene rendelkeznünk. Valahol kétezerről indultunk, és úgy becsüljük, hogy most úgy 6 ezer környékén vagyunk. Ezt kecsegtetőbbnek gondolom, mint a látványos világbrandépítéseket.

Tóth Dalma: Maradjunk még egy kicsit Merkelnél. Ő betiltaná a burkát, Ön betiltaná?

Orbán Viktor: Sznobul úgy kell mondani, hogy igazi paradoxonnal állunk szemben. A kígyó a saját farkába harap. A liberális megközelítés önmaga cáfolatába fordul, én az egészet szájtátva figyelem. Azt mondani, hogy bejöhetsz az országomba, majd megmondani, hogy mit hordhatsz, és mit nem, ezt józan ésszel nehéz felfogni. Becsületesebb dolog azt mondani, nem látlak szívesen, maradj kívül, mert előre látom, hogy mi lesz ebből. Ha viszont valakit beengedek – nem tömegesen, hanem vendégként –, akkor nem sanyargatom, hanem azt mondom, hogy szabad ember vagy, azt csinálsz, amit akarsz, ha betartod a törvényeket. Ha burkában akarsz járni, akkor burkában jársz, ha vendégem vagy, szabad vagy. De tömegesen beengedni, majd megijedni nem jó politika. Azt hiszem, egy súlyos hiba kétségbeesett korrigálási kísérletéről van szó. Afféle utóvédharcról.

Ketipisz Sztavrosz: Mit szól hozzá, hogy Virginában betiltották a Huckleberry Finnt? (Virginia államban néhány napja kitiltottak az iskolai tananyagból két világirodalmi remekművet azért, mert gyakran előfordul bennük a nigger – magyar néger – kifejezés. Évek óta megy a huzavona amerikai államokban arról, hogy ki kell cserélni a regényekben ezeket a szavakat – a szerk.)

Orbán Viktor: De hiszen ez egy híres rasszizmus elleni könyv! Ezt hívom én liberális aberrációnak.

GFG: Vége van, vége lesz, vagy soha sem lesz vége a liberális aberrációnak?

Orbán Viktor: Semmi nem tűnik el sohasem teljesen. Különböző formákban és hullámokban előbb vagy utóbb minden visszajön. Az éppen adott korban élők felelőssége, hogy melyek lesznek az arányok. Hogy ma a liberális aberráltságok milyen teret nyernek, azon múlik, hogy a most élő emberek körében ez milyen visszhangra talál. Minden rajtunk múlik. Minden visszajöhet, ha mi úgy akarjuk, és semmi nem jön vissza, ha mi nem akarjuk. Ez leginkább a mi döntésünk.