- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-interjuja-a-kossuth-radio-180-perc-cimu-musoraban-2/ -

Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában

Kocsis Éva: Fél nyolc után öt perccel a 180 percet hallgatják. A stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt!

Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat.

Mi mással kezdhetnénk, mint a brit népszavazás eredményével. Azt tudtuk, hogy szoros lesz az eredmény, de azért most már látszik minimális nyilatkozatokból, a piac reakciójából, valójában sokkolta a hír a világot, hogy Nagy-Britannia távozik az Európai Unióból. Önt?

A politika a lehetőségek művészete, azokat számba kell venni kellő időben. Az európai vezetőkről nem kell feltétlenül kitűnő véleménnyel legyenek az emberek, de azt sem érdemes föltételezni róluk, hogy nincs meg a magukhoz való eszük. Tehát Európában mind a két forgatókönyvet – a maradást és a kilépést is – már hónapokkal ezelőtt mindenki végiggondolta, így én is.

Azt mindenki elmondta, mert nyilván nem volt más lehetősége, hogy igen, felkészültünk, van tervünk arra az esetre, ha Nagy-Britannia távozik, de azért a piac reakcióján nem az látszik, hogy nagyon készültek arra, hogy a britek mennek.

A piac és a politika két különböző dolog; a piac a mában él, a politika a jövőben.

Vagyis akkor Önnek van elképzelése, hogy mi fog történni az elkövetkezendő hetekben, években?

Hogyne, ez a felelőssége és a kötelessége a mindenkori magyar és más nemzetek miniszterelnökeinek, de szerintem fontos, hogy nehogy orra bukjunk, mármint nehogy összegabalyodjon a lábunk. Ez akkor szokott intellektuális értelemben előfordulni, amikor az ember nem helyes sorrendben válaszolja meg a kérdéseket. Most nem az a kérdés, hogy mi lesz, hanem hogy mi van?

Miért, mi van most?

Először is szerintem tiszteletben kell tartani a britek döntését azért, mert minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy a saját sorsáról ő maga döntsön. Ha van unió, ha nincsen, ez egy olyan alaptétel, amely fölötte áll minden modernkori politikai építménynek. Ez az európai kultúra, az európai civilizáció és az európai értékek lényege. Minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy a saját sorsáról ő maga döntsön. Ez történt. Ez az első dolog. A második dolog: elemeznünk kell, hogy milyen ügyek voltak meghatározóak ebben a vitában, mert itt nemcsak egyszerűen egy szavazás történt, hanem – ahogyan az méltó egyébként a britekhez, mégiscsak az európai politikai kultúra egyik bölcsőjéről beszélünk és a parlamentarizmus anyaföldjéről –, tehát ott egy nagyon komoly, hónapokon át tartó vita zajlott, amiben minden kérdés előkerült, de amit én most próbálok magamban is tisztázni, hogy mely téma volt a döntő és a meghatározó, és úgy látom, hogy a meghatározó erejű kérdés az a bevándorlás kérdése volt. Illetve azt is mondhatnám, hogy a népvándorlás kérdése. És a britek keresték arra a kérdésre a választ, hogyan tudnak ellenállni a modernkori népvándorlásnak, hogyan tudnak ellenállni a bevándorlásnak, a migránsoknak, hogyan tudják továbbra is saját kezükben tartani a saját életüket. Úgy érzem, úgy látom, hogy ez volt a meghatározó kérdés. Ennek is van tanulsága. Na most, ami ezeket a tanulságokat ránk, illetve az Európai Unióban maradó országokra nézve és magára Brüsszelre nézve illeti, szerintem az egyetlen mondat, amit ma biztosan mondhatunk – megelőlegezve a későbbi hosszas elemzéseket – az, hogy Brüsszelnek meg kell hallania az emberek hangját. Ez a legnagyobb tanulsága ennek a döntésnek.

Na, ez lett volna a következő kérdésem, hogy mindaz a figyelemfelhívás, amit egyébként már tapasztaltunk más helyhatósági, tartományi, országos választásokban a tagországok között, el fog-e jutni a címzetthez? Mert azt mindenki egyértelművé tette, Ön is arról beszél, hogy tulajdonképpen a fő kérdés az, hogy mi vezetett ide, hogyan jutottunk el oda, hogy Nagy-Britannia távozik az Európai Unióból? Ez egy jelentős kritika a brüsszeli vezetés felé.

Szerintem ezeket az elemzéseket érdemes elvégezni, de én megismétlem a józan ész szabályai szerint ma kiindulópontnak tekinthető tényt: a meghatározó téma a Nagy-Britanniában, illetve az Angliában zajló vitában az volt, hogyan tudják megtartani a szigetüket. Hogyan maradhatnak azok, akik? Hogyan tudják megvédeni magukat a migránsokkal szemben, a bevándorlással szemben, és elégedettek-e azzal a politikával és védelemmel, amit ebben a tárgyban az unió nyújt. Úgy érzem, hogy nem voltak vele elégedettek. Na, most lépjünk egyet oldalra. Miért van bent Magyarország az Európai Unióban? Magyarország azért van bent az Európai Unióban, mert mi hiszünk egy erős Európában. De Európa csak akkor erős, hogyha az olyan nagy jelentőségű kérdésekre, mint a bevándorlás, olyan válaszokat tud adni, amely nem meggyengíti önmagát, hanem megerősíti. Ezeket a válaszokat az Európai Unió nem adta meg. Sőt, ellenkező válaszokat adott. Olyan válaszokat, mármint a bevándorlás és népvándorlás kérdésében, amit jól láthatóan sokan, a britek esetében például a többség nem az erős Európához, hanem a gyenge Európához vezető döntéseknek látott. Én e körül a kérdéskör körül keresném a megoldást, de itt abba is hagyom, ha megengedi, nem fogok több kérdésére ebben az ügyben válaszolni, mert ma abból fog állni az életünk, hogy folyamatosan egyeztet a 28, vagyis most már csak 27 miniszterelnök egymás között. Az európai intézmények már üléseznek, megbeszéléseket tartanak, egész nap tárgyalni fogunk a visegrádi vezetők egy külön körben is, még ha nem személyesen is, csak telefonon keresztül, de egyeztetünk. És kedden pedig európai uniós csúcs van Brüsszelben, amikor összeül a 27, illetve még a britek ott lesznek, tehát 28 miniszterelnök. Szerintem ezek előtt az egyeztetések előtt annál többet mondani, mint amit én most tettem, felelőtlenség lenne.

Arra sem válaszol, hogy kell-e személyi következmény, személyi felelőst keresni a kérdésben? Akár Brüsszelben, akár Nagy-Britanniában?

Ez a britek dolga.

De Brüsszelben? Ez Brüsszel felé is egy pofon. Ön is utalt erre.

Ne vágjunk az egyeztetések elé!

Magyarországra hat-e, gyakorolt következménye az ott lévő munkavállalóink? Velük, mi lesz?

Most egy hosszabb jogi folyamat következik. Erről sem érdemes semmit mondani addig, amíg ennek a körvonalait nem látjuk, hogy ezek milyen hosszú ideig tartanak, mi lesz a tartalmuk. Nyilván az a megoldás kézenfekvő itt, hogy Nagy-Britannia megállapodást fog kötni a tagságról szóló szerződés helyett az Európai Unióval, és abban rendezi ezeket a kérdéseket.

A bevándorlás kérdése, a migráció fő kampánytéma volt Nagy-Britanniában is és természetesen az Európai Unióban is. Magyarország népszavazásra készül, hogyha jól tudom, a mai kormányülésnek az egyik fő témája az lesz, hogy lényegében elhárultak a jogi akadályok az őszi népszavazás elől. De még mielőtt a magyar helyzetről beszélnénk, beszéljünk egy picit az európai aspektusról. A mostani megoldáskeresés, megoldástalálás, válaszkeresés lelassul a jelenlegi helyzetet látva?

Nem bonyolódnék ebbe, csak azt mondanám, hogy minden nemzetnek meg kell védenie a saját külső határait. Különösen, hogyha az egybeesik az Európai Unió külső határaival. Magyarország ilyen ország, tehát én nem okoskodnék, nem bonyolítanám, hanem világossá tenném azt az egyszerű álláspontot, miszerint Európa és benne Magyarország elég erős ahhoz, hogy bármilyen népvándorlással szemben meg tudja magát védeni. Bármilyen illegális migrációval szemben meg tudjuk magunkat védeni, ha akarjuk. Mi, magyarok akarjuk, ezért meg is fogjuk magunkat védeni.

Hogy fog kinézni? Van már arról tervük, hogy fog kinézni a magyar népszavazási kampány? Lesz kampány?

Természetesen lesz kampány, lesz vita, mégiscsak a nemzet jövőjének egyik vagy talán legfontosabb kérdéséről van szó. Értelmes, higgadt és izgalmas beszélgetésekre, vitákra, talán értelmesnek mondható kampányokra is lesz lehetőség. Az akadály valóban elhárult. Ugye, mondjuk úgy, hogy a balliberális oldal meg akarta fúrni a népszavazást. Tehát minden lehetséges jogi eszközt bevetett, és megtámadta az erről szóló parlamenti döntést. Azonban ez nem sikerült. Mégiscsak a XXI. században élünk, demokrácia van, nem hiszem, hogy bármilyen balliberális politikai hazai vagy nemzetközi mozgalom elvehetné a magyar emberek jogát, hogy döntsenek a saját sorsukról. A bírói fórumok döntéseikkel ezt az állítást meg is erősítették. Szerintem a magyar demokrácia erős lábakon áll, és a nép el fogja dönteni, mit akar.

Mit lát a következő hónapokban? Felerősödik az ideérkező migránsok áradata? Milyen információi vannak?

Ide nem tudnak érkezni, csak a határig.

Európába.

Csak a határig.

…Európába érkező migránsok áradata.

Azzal számolni kell, mert a népvándorlást és a migrációt kiváltó okokat nem szüntettük meg. Az általunk, általam tett javaslatot, a Schengen 2.0-t bár fölvette az olaszok saját javaslatával együtt a saját napirendjére az Európai Unió, tehát tárgyalunk róla, bekerült a nemzetközi dokumentumokba az olasz és a magyar javaslat is, de az abban foglalt javaslatokat még nem fogadták meg, és döntést nem hoztak. Tehát, ha a mi javaslatunkban szereplő döntést, miszerint senkit nem engedünk be, föl kell tartóztatni a határnál mindenkit, és egy Európai Unión kívüli területen kell összegyűjteni minden migránst, és az ő bevándorlási kérelmük elbírálását, vagyis a jogi eljárásokat ott, az Európai Unió területén kívül kell lefolytatni, ha ezek a döntések megszülettek volna, akkor egész Európa olyan biztonságban lenne, mint Magyarország, vagyis a határainál meg tudná állítani a népvándorlást. Ezek a döntések nem születtek meg, ezért vannak rések az Európai Unió határrendszerén, de ez a rés nem Magyarországon van, a magyar határvédelem szilárdan áll a lábán.

Ahogy már mondtam, ugye, a mai kormányülés terítékén ott lesz a népszavazás is, az őszi népszavazás is a témák között. Mikorra készülnek a népszavazást illetően?

Ez a köztársasági elnök kizárólagos joga. Természetesen a lehetőséget a törvényben foglalt határidők meghatározzák, de az elnök úrnak a döntését kell megvárnunk.

Beszéljünk más, belpolitikai ügyekről itthonról! Például a takarékszövetkezeteknek az átalakításáról. Ebben az ügyben korábban megszólalt a Bankszövetség is, és megszólalt Demján Sándor is, aki a múlt héten azt mondta, hogy az Önnel folytatott egyeztetésnek köszönhetően megakadályozták, hogy egy parazita csoport szívja ki a takarékszövetkezetek vagyonát. Azt is hozzátette, hogy a szövetkezeti törvény szellemi atyja és mozgatója Spéder Zoltán volt. Miért ingott meg a bizalma benne?

Kiben?

Spéder Zoltánban.

Semmilyen személyes, bizalmi kérdésről nincs szó.

Miért beszélt róla Demján Sándor?

Ezt talán tőle kell megkérdezni.

Csak azért kérdezem, mert Önök egyeztettek.

Igen, mi beszéltünk a takarékszövetkezetekről, tehát én nem szoktam senkivel más személyekről beszélni. A miniszterelnöknek nem az a dolga, hogy személyes és személyi kérdésekkel foglalkozzon, hacsak azok nem az ő hatáskörébe tartoznak, de itt nem erről van szó. Tehát az üggyel foglalkozunk. Az ügy fontos és lényeges. Magyarországon ha azt a szót hallja például most a hallgató, hogy banktulajdonos vagy bankrészvényes, akkor öltönyös emberekre gondol szerintem, akiknek a fizikai munkától nem elhasználódott keze van, elegáns nyakkendője, valószínűleg drága órája, és egyáltalán: semmiképpen nem úgy néznek ki, és nem úgy élnek, mint ő, aki hallja a híreket róluk. Most a takarékszövetkezetek egy érdekes kivétel ez alól, mert a takarékszövetkezetekben a tulajdonosok olyan emberek, mint Ön vagy én, tehát olyan ember, akik nem bankár, nem banktulajdonos, hanem normális, nem nagy pénzügyi vagyonok fölött rendelkező magyar állampolgár. Akár Ön is lehet takarékszövetkezeti tag, és ezen keresztül aztán tulajdonos. Ad absurdum: még én is lehetnék, speciel én nem vagyok, még mielőtt ez a kérdés nagyobb hullámokat vetne. Tehát a takarékbank-rendszer, illetve a takarékszövetkezeti rendszer tulajdonosai egyszerű polgárok, ezért kezelte az egész ügyet kiemelten mindig is a magyar kormány. Ugye, ahogy lenni szokott, a mi népünk is olyan, hogy vannak benne jobb és kevésbé erőteljes részek, és itt is történtek, ebben a takarékszövetkezeti rendszerben visszaélések. Ön is emlékezhet az erről szóló híradásokra: rendőrségi eljárások, bankfelügyelők, szóval sok minden történt itt. Sokan visszaéltek azzal a lehetőséggel, hogy itt egyszerű polgárok is lehetnek banktulajdonosok. És ezeknek a bajoknak a mértéke olyan erejű volt, hogy a kormánynak itt közbe kellett lépnie. Ugye, több szövetkezetet be is kellett csukni, szanálni kellett, mindenfajta jogi eljárásokat kellett megindítani. A kormány úgy döntött, hogy ez így nem maradhat, mert ez destabilizálhatja a magyar pénzügyi rendszert, és ráadásul ellentétes az egyszerű banktulajdonos emberek érdekével, ezért itt beavatkoztunk, és meghirdettünk egy takarékszövetkezeti koncepciót. Újjászerveztük az egészet. Ez nagyon nagy munka volt. Az embereknek egyébként sok pénzébe is került. Beletettünk vagy 130-140 milliárd forintot a költségvetésből a takarékszövetkezeti rendszer újjászervezésébe, és szerintem szép munka történt. Tehát én azt gondolom, hogy a takarékszövetkezeti rendszer újjászervezése egy klasszikus, elismerésre méltó, szép szakmai teljesítmény. Le is zárult ennek az első szakasza. Most a szerencsétlenséget az okozza, hogy ez az egész folyamat, ami szerintem pozitív, összeépült egy másik üggyel, ami a posta, az FHB, itt jön be az Ön által is említett banktulajdonosnak a neve, szóval az ott történő dolgok összeértek, ráépültek valahogy a takarékszövetkezeti rendszer ügyére. Ezt tette szóvá a Bankszövetség és Demján Sándor, ezért kellett velük beszélnem, és mindenfajta kétségek és kételyek merültek föl. Korábban is voltak már itt jogi eljárások, amelyek a tényeket próbálták tisztázni, ez erősödött most föl, és ezeknek a kétségeknek, kételyeknek – itt az elnök úr nyilatkozata szerint talán gyanúról vagy vádról is beszélhetünk – a tisztázása zajlik ebben a pillanatban, szabályos rendőrségi eljárás keretében.

Van még egy ügy, amiben egy tisztázás zajlik. A Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszterre a múlt pénteken terhelő vallomást tett a Prisztás-gyilkosságért egyébként már elítélt Portik Tamás. Azt mondta, hogy Rogán Antalnak kenőpénzt kellett fizetnie, hogy Habony Árpád nagynénje olcsóbban juthasson ingatlanokhoz. Rogán Antal egyébként tagadta ezeket az állításokat, és hamis tanúzásért feljelentést is tett, tesz Portik ellen. Ön megkérdezte Rogán Antalt, hogy mi történt?

Természetesen nem.

Mert Ön tudja, hogy mi történt?

Nem, hanem mert bűnözőkkel nem foglalkozom, tehát az, hogyha egy bűnöző megvádol egy magyar kormánytagot, még a miniszterelnökkel való beszélgetésre sem elegendő ok.

De például Révész Máriusz azt mondta, hogy egyetért azzal, hogy egy bűnöző mondott valamit és kétségbe vonható az állítás, szerinte ki kell vizsgálni. Ön szerint?

Ezt majd eldönti az, aki érintett. Ha jól értem, itt jogi eljárások vannak, de én, Magyarország miniszterelnöke nem vagyok hajlandó semmilyen gyilkosságért, vagy bármilyen más ügyben elítélt bűnözőnek a véleményével foglalkozni.

Akkor gondolom, hogy lezártnak tekinti ezt az ügyet.

Ki sem nyitottam.

Beszéljünk a foci Eb-ről. Hogy történelmi siker, amit Magyarország aratott, azt egy-két kétkedőn kívül lényegében mindenki elismeri. Ez hatalmas siker, az is nagyon látszik, hogy összehozta az országot. Abban viszont megoszlanak a vélemények, hogy merre tovább, és abban is, hogy minek tulajdonítják ezt a sikert. Ön minek?

Először is le a kalappal, mert ez egy nehéz sportág. Ez a harcosok sportja, méghozzá az elegánsan harcolók sportja, hiszen nem ökölcsatára kell menni. Nagy szív kell ehhez a sportághoz, erős lélek, nagy akarat és komoly fölkészültség, aki itt helytáll, az valaki. Tehát itt nem lehet véletlenül helytállni, különösen nem ennyiszer egymás után, mert nemcsak kint kellett helytállnunk, hanem ki is kellett jutni egy ki-ki meccsen, ami lelkileg még megterhelőbb. Tehát le a kalappal! A második dolog, hogy a hőseink, vagy a játékosaink mögé is érdemes nézni, mert őket mind nevelte valaki: utánpótlásedzők, kis klubok, van, aki egészen kicsi faluból érkezik, van, aki egészen elmaradott térségből érkezik, velük valakik foglalkoztak. Rendes magyar emberek foglalkoztak velük, akik láttak bennük tehetséget, vagy ha nem láttak bennük tehetséget, akkor is azt gondolták, hogy helyes, ha az ilyen gyerekekkel foglalkozunk, tehát itt sok ezer testnevelő tanár, edző, klubokban dolgozó szertáros néni, takarító, tehát rengeteg, sok-sok ezer embernek a munkája van ebben. És amikor a kalapunkat most megemeljük, akkor a játékosok előtt emeljük meg, de egyúttal tiszteletünket fejezzük ki azoknak is, akik segítették, hogy ők ide eljuthassanak. Én is lehúztam harminc évet öltözőkben, pontosan tudom, hogy mennyi embernek kell dolgoznia ahhoz, hogy egy klub működjön, ideértve a kis kölköket edzésekre hozó nagyszülőket, nagymamákat, szóval rengeteg emberről beszélünk. Ez egy nagy dolog. Aztán fontos talán arról is beszélni, hogyha kiestél a világ vérkeringéséből és egy ilyen, világszerte népszerű, ezért mindenki által űzött sportágnak a körforgásából, akkor ha oda vissza akarsz kapaszkodni, azt csak szisztematikus munkával lehet elérni. A libalegelőről nem lehet egyetlen lépéssel a világszínpadra föllépni, hanem ki kell húzni magunkat abból a helyzetből, ahol vagyunk, évekig kell dolgozni, aprólékos munkát kell végezni, fejleszteni kell az edzőképzést, az utánpótlást, a klubokat, sok mindent kell csinálni, hogy aztán a végén a siker megszülethessen. És persze kell egy – most ez esetben egy német – edző, aki a szerintem nem kétségbe vonható magyar tehetséghez a rendszeres munka erényét is párosítja, és létrehoz egy olyan sajátos elegyet, ami aztán a nemzetközi sikerekhez vezethet bennünket. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a siker legnagyobb pillanataiban kell a leginkább mértéktartónak lenni. Tehát minél sikeresebb az ember, annál higgadtabban és tisztábban kell látnia a helyzetét, egyébként meglepetések érhetik. Tehát tudnunk kell, hogy kik vagyunk, és hol tartunk, és hogy mi az a munka, amit már elvégeztünk, és mi az a nagyon sok munka, ami még előttünk áll. Én magunkat emlékeztetném erre. És persze most, hogy a belgákkal játszunk, minden magyarnak kétszeresére nő a szíve, vagy két szíve lesz hirtelen, mindenki úgy gondolja, hogy ide nekünk az oroszlánt is, de én a mértéktartás erényére szeretném fölhívni a figyelmünket, hozzátéve, hogy a futballt azért szeretjük, mert bármi megtörténhet. Ezért érdemes teljes szívvel szurkolni a csapatnak, akármi is lesz az eredmény, a meccs előtt vagyunk most, és a futball törvénye az, hogy bármi megtörténhet. Ebben érdemes hinni.

Gondolom, egy eredményt se fog tippelni.

Nem, de én ott leszek, és azok között a magyarok között leszek, akik megpróbálják majd befújni a labdát a kapuba.

Az a magyar hozzáállás, amire Ön is utalt, hogy nyilván ilyenkor mindenki azt várja, hogy Eb-győztes lesz Magyarország, egyébként most a szurkolásban jól látszott, hogy lényegében mindenki úgy érezte, hogy a magyarok ott vannak, és ők győztesek akkor is, hogyha nem így szerepeltek volna. Ez jól látszott az ünnepléseken. Talán soha nem volt az elmúlt évtizedekben olyan örömünnep, mint ami Budapest, Magyarország utcáin tapasztalható volt.

Egy látomásos élményben van részünk mindannyiunknak, ezt hívják kegyelmi állapotnak, ami most már napok óta tart. Ez egy olyan érzés, amikor az emberben az a gondolat fogalmazódik meg, hogy az időből is meg a térből is kimetszették azt, ami éppen történik. Én is, amikor visszagondolok a francia hadjárat három ütközetére, úgy érzem, hogy ez még mindig történik, tehát ennek nincsen vége, tehát ez kívül áll időn, téren, és amíg élni fogok, mindig is úgy fogok rá gondolni, hogy még éppen történik, mintha éppen most ott lenne előttem. Ez nagyszerű dolog, a sportban ez nagyszerű dolog, ezért is vagyunk oly sokan szerelmesek nemcsak a labdarúgásba, hanem másba is, mert itt voltak a jégkorongozóink, azért az úszóink rendben vannak. Szóval vannak itt sportágak még, a tornában mintha most valami visszakapaszkodási életjeleket adnánk, talán még az atlétikában is, szóval itt azt kell mondani, hogy a magyaroknak van tehetségük a sporthoz, és egyszerre sokfajta sporthoz van tehetségük, és ez nagy motiváció a gyerekeknek is, egy fölhajtóerő, egy szép dolog, a sport jó dolog, nemes dolgokra tanít, az élet szép oldalához tartozik. A kormánynak nem kell sokat okoskodnia, a kormányzatnak nemzeti ügyként kell kezelnie a sportot, nem szabad engedni, hogy pártpolitikává váljon, és lehetőséget kell adni minél több embernek ebben a nagyszerű élményben, hogy a maga képességei szerint és szintjén része lehessen. Ezért kell nemzeti ügynek tekinteni a sportot. Én sosem engedtem, hogy a sport belesüllyedjen a pártpolitikai vitáknak a mocsarába még akkor sem, hogyha nagyon sokan szerették volna lesüllyeszteni. Tehát azt kívül és magasan fölötte kell tartani, mert a legnagyobb dolog a sportban mégiscsak az, hogy a sportban mindig többes szám első személyben beszélünk, ott ’mi’ van. Tehát amikor a Katinka bejut a célba, akkor mi győztünk, persze ő győzött, de végül is mi győztünk. És amikor továbbjutunk csoportelsőként, akkor mi jutottunk tovább, és mi vertük meg az osztrákokat, és ha majd valamikor kikapunk, akkor majd mi fogunk kikapni, tehát itt csak ’mi’ van, és ez adja a nagyszerűségét a dolognak.

Ez jól látszott az utcán örülő tízezrekből. Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét hallották.