- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-interjuja-a-kossuth-radio-jo-reggelt-magyarorszag-cimu-musoraban-7/ -

Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Nagy Katalin: A héten indított tájékoztató kampányt a kormány, amelyben Brüsszel terveiről számolnak be. Az első plakátok és on-line hirdetések megjelenése után rögtön reagált az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker, és azt mondta, hogy a magyarok összeesküvés-elméletével nem nagyon lehet mit kezdeni. A stúdióban köszöntöm Orbán Viktor miniszterelnököt. Borítékolható volt Brüsszel felháborodása. Miért van szükség erre a tájékoztatásra?

Jó reggelt kívánok mindenkinek! Egy fontos választás előtt állunk. Azon a magyarok már nem lepődnek meg, mert hozzászoktunk ahhoz, hogy minden választási kampány előtt fölforrósodik a levegő, hiszen a választási kampányok általában fontos kérdések eldöntését jelzik előre. Most ez Európa esetében is így van. Tehát nem önmagában az az érdekes, hogy elmegyünk majd, és választunk, hanem az az igazán érdekes, hogy miről fogunk dönteni, és itt most Európa jövőjéről van szó. A tét nagy, a viták erőteljesek, a téthez méltóan erőteljesek a viták, és mindenki figyel a másikra, bármilyen kampányesemény történik, akkor megmozdul az érintett összes többi európai párt. Én arra törekednék, ahogy a normális emberi gondolkodás szabályai szerint ez kívánatos, hogy választás előtt először tisztázzuk a tényeket, és azt gondolom, hogy először a kormány kötelessége áll itt be, a kormánynak kell segítenie abban, hogy az emberek tisztán láthassák, hogy miről szól az európai választás, és utána megindulhatnak majd a pártok a kampányaikkal. Tehát most egy olyan szakaszban vagyunk, amikor már mindenki a kampányban gondolkodik, de még nem tisztáztuk pontosan, hogy mi is a tétje ennek a választásnak. Ilyenkor kell információs, tájékoztatási kampányokat folytatni, ahol el kell mondani az embereknek, hogy mi is a választás tétje. Abban azért nincs vita, hogy a választás tétje a bevándorlás. Arról már kevesebbet tudnak az emberek, hogy milyen részletkérdésekből épül fel a bevándorlás problémája, ahogy a tájékoztatási kampány is mondja: mire készül Brüsszel, márpedig az embereknek joguk van tudni, hogy mire készül Brüsszel. Ezt összeszedtük hét pontban, én ezeket az ügyeket mind konkrétan ismerem, az erről szóló vitáknak személyesen is része voltam és vagyok, és most a magyar emberek is megérthetik, hogy mit is jelent a migráció, milyen eszközöket kíván Brüsszel bevetni, hiszen Brüsszel egyébként bevándorláspárti többséget tud most magáénak. A brüsszeli bürokraták – ahogy mi hívjuk az ottani döntéshozókat – mind növelni szeretnék a bevándorlást, ami a mi fölfogásunk szerint azt jelenti, hogy Európa nem marad az európaiaké. Ennek az eszközeiről, módszereiről szól ez a tájékoztatási kampány; aki tudni akarja, akit ez érdekel, most ehhez az információhoz hozzáférhet, elolvashatja, sőt többletinformációkat is kaphat még tőlünk.

Azt állítja Brüsszel, hogy ők egyfolytában azon dolgoznak, hogy megvédjék Európa határait. Most ők is indítottak egy válaszkampányt, sőt, ugye a héten egy megállapodást is aláírtak arról, hogy a Frontexet bővítik. Igaz, hogy egy kicsit elhúzzák időben, mert 2021-től indul, és, ugye, majd csak az veszi igénybe, aki akarja, nem lesz kötelező. Tehát ők úgy érzik, hogy nem pontosak, nem igazak azok az állítások, amelyek a magyar kampányban szerepelnek.

Igen, de ez egy olyan vita, ami értelmes vita, tehát ezt beszéljük meg. Ami a határvédelmet illeti, ha a határt meg akarnák védeni, akkor hogy’ kerültek a migránsok Európába? A migránsok azért kerültek Európába, mert nem védték meg határokat. Sőt, a vezetőink, például a bizottság elnöke, Juncker úr is folyamatosan arról beszél, hogy lehetővé kell tenni a legális migrációt Európába. Tehát ők azon dolgoznak, hogy a ma még törvénytelenül Európa területére lépő emberek megkapják a jogi lehetőséget, hogy ugyanúgy jöhessenek, mint eddig, csak immáron jogilag szabályozott és törvényes keretek között. Mi ezzel nem értünk egyet. Aztán az Európai Parlamentnek is több döntése van, amely elősegíti a következő időszakban a migrációnak a támogatását. Hatalmas pénzekről beszélünk, sok-sok milliárd forintot kívánnak adni a migrációt támogató civil szervezeteknek, hogy ők mentorálják a bevándorlást. Tehát kifejezetten pénzt költünk arra, hogy népszerűsítsük a bevándorlás gondolatát, és újabb és újabb csoportokat hozzanak be Európába. A Frontex kibővítése jó természetesen, de a nagyságrendekkel azért nem árt tisztában lenni. Egész Európa határrendszerét akarják védeni körülbelül tízezer emberrel, és csak Magyarországon a déli határ védelmére körülbelül nyolcezer embernek kell változó intenzitással fegyverben állnia, hogy azt a határszakaszt védeni tudja úgy, hogy közben még nincs is migrációs közvetlen nyomás, csak egy folyamatos fenyegetés. Mi lesz, ha ott majd feltűnnek több tízezren? Akkor nyilván nekünk is növelnünk kell az odavezényelt fegyveres egységeknek a számát. Tehát Európa nem képes fölállítani egy olyan határvédelmi erőt, amely teljes hosszában képes lenne az európai határokat megvédeni, következésképpen a határok védelméért továbbra is a tagállamoknak, a nemzetállamoknak, így Magyarországnak is kell a felelősséget vállalni, de ezt megtagadják tőlünk. Például hiába kérjük, hogy legalább a felét térítsék meg a határvédelmi költségeknek, a fülük botját sem mozdítják.

Egyszer már ígérték.

Többször is ígérték, de egyszer sem adtak egy fillért sem. Olyan még nem volt, hogy ígérni ne tudtak volna, de teljesíteni azonban nem teljesítenek. Tehát én azt látom, hogy miközben beszélnek határvédelemről, a valóságos intézkedésekben semmilyen segítséget nem adnak a nemzetállamoknak a határvédelemhez, ellenben olyan programokat hirdetnek meg, ami a migrációt és a migránsokat immáron törvényesen szabályozott keretek között behozná az Európai Unióba.

Most jött válasz arra a kérdésre, amit Deutsch Tamás novemberben tett fel az Európai Bizottságnak, hogy hány migráns kapott név nélküli migránskártyát. Megdöbbentő az adat. 90 ezret írt a válaszban az Európai Bizottság, és milliárd forintokra tehető az az összeg, amit fel is vettek ezekről a kártyákról. Csak az a gond, ugye, hogy ez nem törvényes ez a tranzakció, mert a bankkártyának kellene a tulajdonos neve rajta legyen.

Lehet persze az erről szóló jogi vitát is lefolytatni, ezt én kevésbé tartom fontosnak. Az igazán fontos dolog a szándék, ami e mögött húzódik meg. Ha nem támogatjuk a migrációt, akkor miért osztogatunk pénzzel feltöltött kártyákat a migránsoknak? Hát azért adunk nekik pénzt, hogy be tudjanak jutni az Európai Unióba. Mi ezzel egyáltalán nem értünk egyet, mi ezt a kezdetektől fogva elleneztük, és az unió ezt a gyakorlatot folytatni szeretné. Tehát a magyar kormány tájékoztatási kampányának mind a hét pontja tényekkel alátámasztott. Nem is vitatkoznak velünk, nézze meg, hogy a vita nem arról szól, hogy egy-egy konkrét ügyben mi az igazság, hanem általában azt mondják, hogy ez nem így van, ez torzítás, ez valótlanság, de amikor konkrétumokat kérünk, akkor nézzük meg, melyik pontján is volna valótlan az, amit mi mondunk, akkor hirtelen csend lesz. Tegnap a kormányinfón nagyon világosan, tényekkel bizonyítva igazoltuk ezeknek az állításoknak a helyességét. Én még egyszer mondom, beszéljünk egyenesen, le vannak leplezve, tehát az igazság az, hogy a brüsszeli bürokraták terveit egy ilyen kampány leleplezi. És ilyenkor a leleplezettek nem elégedettek a magyar kormánnyal, de hát nekünk a magyar emberek felé kell elszámolnunk azzal, amit csinálunk, a mi felelősségünk az ő irányukban áll fent, és nem pedig a brüsszeli bürokraták irányában.

A néppárt rendkívüli frakcióülést fog tartani a magyar kampány miatt, ez a legfrissebb hír.

Remek, ez nagyon helyes, mert akkor legalább megbeszélhetjük, hogy mi az a hét pont, amit mi valóságosnak gondolunk, ők pedig vitatják. Szerintem is, ha vita van, véleménykülönbség van, akkor beszélni kell, hajrá, készen állunk.

Úgy fogalmazott Jean-Claude Juncker még a hét elején, hogy gyűlöletkeltő a kampány. Gyűlöletkeltő dolgot nem nagyon találni benne, valóban leleplező és szembesítő. Nyilván nem lehet jó érzés szembesülni azzal öt év után, hogy az a politika, amit a brüsszeli vezetés folytatott, nem volt eredményes, és azt nemcsak úgy légből kapva állíthatják a választók, hanem látják az eredményét.

Nézze, sok rétege van ennek a vitának. Az egyik az, hogy jól láthatóan az európai elit elszokott attól, hogy szabad róluk bíráló dolgokat mondani. Szóval egy demokráciában azért ez nem fog menni, tehát egy kampányba nem lehet úgy belemenni, minthogyha a XIX. század végén lennénk, Ferenc József idejében, és azt mondanánk, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve, miközben a világ egyik legnagyobb gazdasága kilépett az Európai Unióból, és közben migránsok milliói jöttek be az Európai Unióba. Tehát ezért valakinek a felelősséget viselni kell, és az igazság az, hogy a felelősséget az európai intézmények vezetői viselik. Ezt nem lehet elkerülni. A szovjet időkben volt olyan, hogy nem lehetett beszélni arról, hogy a helyzet milyen. A helyzet rossz. Kudarcot vallottunk számos kérdésben, természetesen Magyarország osztozik az Európai Unió sorsában, tehát a sikerek is közösek meg a kudarcok is, mi csak annyit mondunk, hogy olyan vezetőket kell választanunk – éppen erről szól a választás –, akik nem követik még egyszer azokat a hibákat, amelyek az elmúlt öt évben megtörténtek. Nem lehet a dolgokat, a hibákat szőnyeg alá söpörni, egyébként sincs akkora szőnyeg, ami alá beférne két olyan kapitális hiba, mint a britek kiengedése és a migránsok beengedése.

A családvédelmi akcióprogramnak rendkívül nagy nemzetközi visszhangja lett nagyon gyorsan, és nagyon megosztottak a vélemények. Az egyik oldal azt mondja, hogy végre, erre van szükség, a magyar kormány távlatokban gondolkodik, és a magyar népességet úgy akarja növelni, hogy magyar gyerekek szülessenek. A másik oldalon pedig egy csípőből elutasító, és bizony nagyon megbélyegző állításokat is megfogalmaznak, például ez a rendszer őket a harmincas évek Európájára emlékezteti, és mindenki, aki tanult egy pici történelmet, vagy élt, akkor az tudja, hogy ez a Hitler-időszakra vonatkozik.

Az arányokról érdemes beszélni, mert valóban, ha az ember csak sajtóhírekre támaszkodik, akkor olybá’ tűnik, minthogyha megoszlanának a vélemények, de nem írja le ez a kifejezés a helyzetet. A vélemények nem megoszlanak, hanem van egy hatalmas nagy tömeg – nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában –, aki hagyományos módon éli az életét, és pontosan tudja, hogy a legfontosabb a gyerek és a legfontosabb a család. Mi vagyunk – nem tudok százalékot mondani, de szerintem – jóval 90 százalék fölött, és vannak emberek, akik hozzáférnek a médiához, akik befolyásosak és akik különböző módon gondolkodnak, mint a nagy többség. Ezt nem megosztottságnak nevezném, hanem az, hogy vannak furcsa, a mi hagyományos életmódunk szempontjából nézve különös életmódot választó emberek, akik nem értenek egyet azzal, amit mi javasolunk. De mi nem javasoltuk, hogy mindenkinek kötelező gyermeket vállalni. Tehát a különbség az, hogy akinek nem tetszik a családvédelmi akcióterv, majd nem él az abban foglaltakkal. De bennünket, akik meg ebben a hagyományos, családtisztelő világban szeretnénk élni, nem érdemes támadni, tehát tartsák meg a véleményüket maguknak. Most mi azt tesszük, hogy lehetőségeket kínálunk az embereknek: aki akarja, választja, aki nem akarja, nem választja. Miért kell elrontani azoknak az embereknek a lelkesedését, a kedvét, a bizalmát, a jövőbe vetett hitét, akik akarnak élni a lehetőségekkel? Aki nem akar, ne vegye igénybe, aki pedig igénybe szeretné venni, az pedig tegye ezt meg. Tehát én ezért a negatív véleményekkel egész egyszerűen nem vagyok hajlandó foglalkozni egész addig, amíg az el nem éri a diplomáciai udvariasság határértékét vagy küszöbét. Mert amikor külföldi országok vezetői mondanak ilyeneket, akkor persze Magyarország becsületének megvédése érdekében diplomáciai lépéseket kell tenni, tiltakozni kell, be kell őket hívatni a nagykövetségről, szóval egyáltalán: el kell végezni az ilyenkor szükséges munkát, de ne engedjük, hogy ezt a hatalmas nagy többséget, amelyhez mi mindannyian tartozunk, abba a helyzetbe lavírozzák, vagy olybá tüntessék fel, minthogyha egyébként itt egy, az embereket megosztó kérdéskörről lenne szó. Épp arról van szó, hogy a családtámogatási intézkedések bevezetése előtt mi létrehoztunk egy hatalmas nemzeti egységet. A nemzeti konzultációban megteremtettük azokat a pontokat, amelyekben egyetért az emberek többsége, egymillió-háromszázezer ember volt hajlandó ebben a vitában részt venni, majd utána megmértük és kiderült, hogy a családvédelmi lépéseket az emberek tekintélyes része támogatja. Sosincs 100 százalékos nemzeti egység, de amikor az emberek túlnyomó többsége egy oldalon van, egy ügyet fontosnak tart és támogat, azt nyugodtan nevezhetjük nemzeti egységnek. Szerintem Magyarországon a családok támogatásának ügyében létrejött egy nemzeti egység, és nekünk, a kormánynak a munkánkkal ezt az egységet kell szolgálnunk.

A hazai ellenzéki pártok is az elején nagyon bírálták, nagyon nem tetszett a terv, most már eljutottunk oda a második héten, hogy most már kiegészítő javaslatai vannak. Akkor ezek szerint mégiscsak értik, hogy miről van szó.

Itt arról van szó, hogy Magyarországon egy olyan politikai kultúra alakult ki az elmúlt időszakban, hogyha a kormány mond valamit, például jó idő van, esik az eső, tehát mindegy, hogy mi az állítás, amit mondunk, az ellenzék abban a pillanatban a másik álláspontra helyezkedik. Így azért nem lehet értelmesen beszélni. Nézze, én voltam ellenzékben 16 évet, tehát ha így politizáltunk volna, akkor örök életre ellenzékben maradtunk volna. Az embereknek nem arra van szükségük, hogy a jó dolgokat elrontsa az ellenzék, hanem ott, amikor jó dolgok születnek, akkor a saját tudását is tegye hozzá a jó dolgokhoz. Ezért én üdvözlöm, hogy az ellenzéknek vannak mindenfajta javaslatai, ezeket majd mind meg fogjuk fontolni természetesen. A családtámogatás is egy olyan dolog, amely sosem örök, nem egy lezárt lista, az élet nem áll meg, mindig változik, mindig jönnek fel új jelenségek, azokra érdemes válaszolni, vannak tapasztalatok, amelyeket érdemes értékelni, tehát én üdvözlöm, sőt kérem is az ellenzéket, hogy folyamatosan konstruktív módon járuljon hozzá az ország számára fontos ügyek jó eldöntéséhez.

Éppen az előbb beszélgettünk az építőipar bővüléséről, és mondta a szakszövetség elnöke, hogy nagyon örülnek annak, ők is javasolták annak idején, hogy a csokot lehessen felhasználni használt lakásokra is.

Egyszerűnek tűnik ez a javaslat. A csoknál egyébként, tehát a családtámogatási, otthonteremtési, a családok otthonteremtési támogatásánál korábban is létezett, ma is létezik a használt lakásokra vonatkozó lehetőség. Ezzel azért kell óvatosan bánni – miközben ez egy remek irány egyébként, tehát én osztom ezt az álláspontot –, mert ennek a költségvetési hatásai tudnak a legbizonytalanabbak lenni. Tehát itt történhet meg az, hogy csak nagy bizonytalanság mellett tudjuk megbecsülni, hogy mennyi ember él majd ezzel a lehetőséggel, és annál rosszabb nincs, ha meghirdetünk valamit, és egy év után meg azt kell mondanunk, hogy túl sokba kerül, nem tudjuk folytatni, mert akkor egy csomó embernek elvesszük a kedvét, a reményét, úgy érzik, hogy kimaradtak valamiből, tehát óvatosnak kell lenni. Ezért most mit csinálunk? Most azt csináljuk, hogy összekapcsolunk két dolgot, a gyermekvállalás kérdését és a falvak problémáját. Ugyanis az történik, hogy Magyarországon számos olyan falu néptelenedik el, amelynek hatalmas történelme van, tehát több száz éves falusi közösségek szűnnek meg – részben mert kevés gyerek születik, részben mert elmennek onnan az emberek. Mi a falusi életformát értékesnek tartjuk, én személyesen is tudom, hogy milyen az, mert egy falusi fickó lennék mégiscsak, hiába élek most már hosszú évek óta városban, de ha az ember falusinak születik, élete végéig az marad. Én azt egy nagyon fontos dolognak tartom, hogy Magyarországon az a fantasztikus együttélési forma, amely mint a vérerek hálózza be Magyarországot, és a magyar falvak rendszerét jelenti, ne szűnjön meg. Itt azt csináljuk most, megvizsgáltuk, hogy melyek azok a falvak – sajnos több mint kétezer ilyen falu létezik Magyarországon –, ahol a népességcsökkenés üteme meghaladja az ország általános népességcsökkenésének az ütemét, mert sajnos – családtámogatás ide-oda –, azért még mindig kevesebb gyerek születik, mint amennyien kilépnek az életből Magyarországon. Éppen ezt szeretnénk megváltoztatni. De vannak falvak, ahol ez még rosszabbul néz ki. Ez több mint kétezer falu, és itt most lehetővé tesszük azt, hogy a gyermeket vállalók, egy-, két- és háromgyermekesek, ha otthont akarnak maguknak teremteni, akkor az elérhető támogatási összegeket használt lakás vásárlására, bővítésére és felújítására is használhatják. Ez azt jelenti, hogy, mondjuk, egy háromgyermekes család, ha falun nagyobb lakást szeretne, és nem akar új lakás építésébe belevágni – habár én erre is biztatnám őket –, de úgy gondolja, hogy nem ez az ésszerű. nagyon sok az üresen álló, jó állapotban lévő épületünk is vidéken, mármint falun, inkább ilyeneket akar megvásárolni, akkor ahhoz igénybe vehessen egy tízmillió forintos támogatást rögtön, kezdő lépésként, aztán fölvehet hozzá kedvezményes hitelt is. Azért ez egy háromgyermekes család számára szerintem fantasztikus lehetőség, falusi emberként mondom, ismerve az ottani életviszonyokat meg árviszonyokat, ezzel azért meg lehet indulni, ez már egy olyan ajánlat, amit érdemes komolyan venni.

Ott többet ér az a pénz, ugyanaz a pénz, mint városban.

Másképpen élünk, tudja, mi falun másképpen élünk, másképpen számolunk, mások az összegek, más a létfenntartás. Egy társasházban másképpen van az élet, mint egy családi házban. Ez a kedvezmény is, amiről én beszélek, ez a támogatás is a családi házakra vonatkozik. Én csak annyit szeretnék még ehhez hozzáfűzni, hogy én megpróbálok, vagy mi megpróbálunk lépésről lépésre haladni, és mindenkivel megkötni azokat a szövetségeket, amikre szüksége van Magyarországnak. Ugye, Tarlós Istvánnal kötöttünk egy megállapodást arról, hogy létrehozzuk a Budapesti Közfejlesztések Tanácsát, hogy a budapestiek otthona is fejlődjön. Aztán létezik egy Modern Városok Program, amit Kósa Lajos dolgozott ki, és visz továbbra is, ez a nagyvárosokban élő magyarok számára nyújt lehetőséget. És most megindítottuk a Magyar Falu Programot, amit Gyopáros Alpár parlamenti képviselő barátunk visz. Több száz találkozó van a háta mögött, több száz településen járt, beszélt polgármesterekkel, kikértük a véleményüket, tehát minden intézkedés, amiket most a faluk érdekében meghoztunk, hosszas konzultációk előzték meg. Így volt egyébként a családokkal is, tehát amikor én azt mondtam, hogy szeretnék megállapodást kötni a magyar hölgyekkel vagy nőkkel, akkor, ugye, Novák Katát kértem fel, az államtitkár asszonyunkat, hogy dolgozza ki ennek a részleteit, hogy ezt öntse valahogy formába. Ezt meg is tette. Ez a családvédelmi akcióterv is Novák államtitkár asszonyt dicséri elsősorban, de a politika igazságtalan, mert én kerülök a színpadon a figyelem középpontjába, nem azok, akik kidolgozták ezt a tervet, holott igazából a munka oroszlánrészét ők végezték el. Szóval megállapodásról megállapodásra próbálok haladni, mert én abban hiszek, hogy egy közösség vagyunk, egy nemzet, a fontos kérdésekben állapodjunk meg egymással, kössünk szövetséget, és utána pedig hajtsuk végre ezeket a közös terveket. Most ez fog történni falun is. Én nagyon hiszek abban, hogy a falu nem a múlthoz, hanem a jövőhöz tartozik, és én abban hiszek, hogy minőségi életet lehet élni falun, és egyáltalán nem a világ végén él az ember, és nincs elvágva a világtól akkor, hogyha úgy dönt, hogy egy kis faluban éli az életét. Én is egy 2000 fő alatti faluban nőttem fel, ott jártam iskolába, azt a világot ismertem meg, ott tanultam viselkedni, írni-olvasni, az életről kialakított felfogásomnak a fundamentumait ott kaptam meg, és örülök annak, hogy ez így történt. Biztosan sokan vannak még Magyarországon, sok százezren olyan fiatalok, mint én voltam 50 évvel ezelőtt.

Amikor ismertette a családvédelmi akciótervet és programot, akkor nagyon sokan azt mondták, hogy na, ebbe tönkre fog menni az ország, mert ennyi pénzt nem lehet kigazdálkodni. Varga Mihály hogyan számol?

Szűken mér, de hisz nagy úr. A pénzügyminiszter mindig aggodalmaskodik, és jól teszi, mert ha mindenkit elkapna a hév, meg a lelkesedés, mint ahogy bennünket egy-egy alkalommal elkap, akkor a végén adósságban úszna az ország. Tehát kell egy higgadt, nyugodt ember, aki kiszámítható, akit nem ragadnak el se a negatív, se a pozitív érzelmei, hanem felteszi a könyökét az asztalra, és csak azt mondja, hogy számoljunk. Ha nincs ilyen ember a kormányban, akkor a jóindulat tönkreteszi az ország polgárainak az életét, merthogy a pokolba vezető út is csupa jó szándékkal van kikövezve, és ez igaz a politikára is. Tehát mindig kell lenni egy felelős embernek, egy megbízható embernek, egy kiszámítható embernek. És az, hogy az országot most felminősítették, és fogják is még a jövőben, szerintem egy vitán felül álló elismerése a pénzügyminiszter munkájának. Én mindig is nagy véleménnyel voltam róla, hosszú évek óta dolgozunk együtt a pénzügyminiszter úrral, az ellenzék meg persze mindig fűrészeli, de vannak azért az országon kívüli szereplők is, hiszen egy világgazdasági rendszer része Magyarország, és ott jól látszik, hogy az elmúlt évek teljesítménye, ami persze az emberek és a kormány közös teljesítménye, a hangsúly az embereken van inkább, amely együttműködést a pénzügyminiszter irányította, kiváltotta az elismerést az ország határain kívül, és ez pénzben mérhető előnyökkel jár, és fölminősítik. Lassan, de biztosan, lépésről lépésre fölminősítik az országot. Ez azt mutatja, hogy a pénzügyminiszter – miközben persze támogatja a családokat –, hiszen ő maga is nagycsaládos ember, pontosan tudja, hogy miről van szó, ráadásul karcagi vidéki ember, az sem New York, nem a világ urbánus középpontja, tehát pontosan tudja, hogy milyen a vidéki élet, milyen a falu, miközben ezt mind támogatja, és egyetért, azért ő pontosan behatárolja a lehetőségeket és megmondja, hogy ez belefér, ez pedig nem fér bele. Az ő véleményét mindig elfogadom, mert az ország pénzügyeinek rendben kell lenni, minden jövőbeni tervünk, sikerünk azon áll vagy bukik, hogy rendben vannak-e az ország pénzügyei. Itt higgadtságra, csigavérre, nyugalomra és felelősségteljességre van szükség. Örüljünk, hogy ilyen pénzügyminiszterünk van.

Ugye, februárban hangzottak el a tervek, a részletes szabályokat ki kell dolgozni, a minisztériumok ezen dolgoznak, eldől, hogy hány törvényt kell módosítani, az meg az országgyűlés dolga, ugye?

Most ott tartunk, hogy a családvédelmi akcióterv a következő kormányülésen kerül napirendre. Szerdán is volt kormányülés, akkor is érintettük, de úgy látom, hogy pénzügyileg pontosan leszabályozott, részletkérdéseket is tartalmazó szabályokat a következő kormányülésen fogunk véglegesíteni, és akkor lesznek ebből kormányrendeletek, és lesz ebből törvény is. Törvényeket kell módosítanunk három-négy helyen bizonyosan. A falusi csok kérdését, általában a magyar faluprogramot a mostani kormányülésen véglegesítettük, jóváhagytuk, tehát ott úgy látom, hogy már újabb kormánydöntésre nincs szükség, jöhetnek a végrehajtási rendeletek. És az igazság az, hogy foglalkoztunk gazdaságfejlesztési kérdésekkel is, amely 440-450 falut érint konkrétan, erről még nem beszélünk a nyilvánosság előtt, de ezeket a döntéseket is meghoztuk, a részletszabályok kidolgozása folyamatban van. És Balog Zoltán is részt vett a kormányülésen, korábbi miniszterünk, aki pedig a roma-, illetve a cigányügynek a felelőse a kormányban, és egy átfogó helyzetjavításra vonatkozó tervet tett le az asztalra a lakhatástól az oktatásig, ezt is megvitatta hosszan a kormány a szerdai kormányülésen, és lesz egy nagy átfogó cigány, roma felzárkóztatási programunk is, amit meg fogunk indítani a következő időszakban. Ennek a részleteit még legalább egy-két hónapig azonban reszelgetnünk kell.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.