- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-interjuja-a-kossuth-radio-vasarnapi-ujsag-cimu-musoraban-2/ -

Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Vasárnapi Újság” című műsorában

Nagy Katalin: Éles volt a helyzet a héten Brüsszelben, és nemcsak azért, mert a Brexit elhalasztását kérte a brit miniszterelnök. Szerdán délután tartotta közgyűlését az Európai Néppárt, ahol a Fidesz kizárásáról tárgyaltak. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Most eltelt néhány nap, még most is jó kompromisszumnak tartja az eredményt?

Jó reggelt kívánok a hallgatóknak! Időt nyertünk, az ilyesmi sosem jó. Ha onnan nézzük azonban, hogy mégis csak 13 párt kezdeményezte a Fidesznek az eltávolítását az Európai Néppártból, akkor a végkifejlet elfogadhatónak mondható. Mindenki időt nyert, a néppárt is meg mi is. Majd az európai választások után eldöntjük itt, a Fideszben, hogy mi jó Magyarországnak, a néppárton belül kell-e folytatnunk, vagy valamifajta új pártszövetségben van inkább a helyünk. Ez egy régi vita, tehát nyilván pártügyekkel nem szoktuk untatni a nagyérdemű, politika iránt érdeklődő közvéleményt, de ez a feszültség a 13, alapvetően skandináv, Benelux párt között és közöttünk, nemcsak a Fidesz, hanem általában a közép-európai pártok között egy régi keletű vita, mert az a 13 párt kivétel nélkül bevándorláspárti politikai erő. Ők azt a szárnyát képviselik az Európai Néppártnak, amely a migrációt nem akarja megállítani, hanem törvényesíteni akarja. Tehát ők bevándorláspártiak, és az az ellentét, ami az egész Európai Unión belül feszül – államok között is – megjelent a néppártban is, és a baloldal elérkezettnek látta a pillanatot, hogy indítson ellenünk egy támadást. Nekünk meg az volt a dolgunk, hogy a támadást elhárítsuk. Ez megtörtént.

Nagy várakozás előzte meg ezt a közgyűlést. Három órán át vitáztak. Nagyon sokan kíváncsiak voltak az eredményre. Hány eshetőségre készültek fel, amikor elindultak tárgyalni?

Általában a hentest nem szoktuk megkérdezni arról, hogy hogyan készül a virsli, meg nem szoktuk bevinni oda, hátra, hanem inkább megnézzük az árut, amikor az kész van úgy, ahogy azt a hentes elgondolta. A politikának erről a taktikai oldaláról általában nem szívesen beszélnek a politikusok, én sem tartozom azok közé, akik peep show-t csinálnak a politikából. Megvan a dolgok elintézésének a sajátos rendje a politikában, és ez nem mindig felemelő, mert ott alkukat kell kötni, ott néha ravaszkodni is kell, néha pókerarcra van szükség, máskor fel kell gyűrni az ingnek az ujját, szóval sokfajta eszköz van egy ilyen belső vitában, és ez egy kétségkívül bonyolult helyzet volt. Azt biztosan tudtuk, hogy bennünket nem lehet se kizárni, se felfüggeszteni, tehát ez mégis csak egy ezeréves ország, egy olyan kormánypártról beszélünk, amely a negyedik ciklusát, a harmadikat egymásután, összességében a negyedik ciklusát tapossa, és egy olyan pártról beszélünk, amely az elmúlt három európai választáson a legsikeresebb európai párt volt. Tehát ha a vita odáig jutott volna, hogy nem találunk megoldást, akkor felálltunk volna, és mi lépünk ki. Tehát én úgy ültem ott, hogy az egyik kezemben a kilépési, hivatalosan megírt nyilatkozat volt, a másik kezemben pedig számoltam, hogy hogyan alakulnak éppen az erőviszonyok a teremben. Ennek megvan a maga módja, nem is akarom Önöket ezzel untatni, a lényeg mégis inkább az, hogy tudtuk, hogy mi vár ránk, mert, ugye, évek óta ezek a pártok támadnak bennünket, együtt általában a liberálisokkal, szocialistákkal. Tehát ez egy bevándorláspárti platform, amely keresztülhúzódik a pártokon, és így belóg a lába az Európai Néppártba is, és ezek a pártok évek óta közösen támadják Magyarországot, és ennek az a következménye, hogy az egész Európai Néppárt folyamatosan balra tolódik. És ez a bevándorláspárti szárny nem is csinál abból titkot, hogy ők egy bevándorláspárti nagykoalíciót akarnak a választás után. Azért mondom, hogy most várni kell, és majd döntsünk inkább az európai választás után, mert az erőviszonyok majd kirajzolják a lehetőségeket, hiszen itt egy bevándorláspárti nagykoalíciót megépíteni akaró csoport támadott meg bennünket. Tehát ők a színfalak mögött már szerintem lényegében lepacsizták a dolgot, egymás tenyerébe csaptak, és a zöldekkel, liberálisokkal, szocialistákkal egy bevándorláspárti nagykoalíciót akarnak. Azt is tudják, hogy a Fidesz sohasem támogatna egy ilyen nagykoalíciót, idehaza sem kötünk semmilyen koalíciót a volt miniszterelnök pártjával, a Demokratikus Koalícióval, és nem akarunk ilyen helyzetbe kerülni az európai színtéren sem. Tehát itt most egy hosszabb küzdelemnek az előestéjén vagyunk. Kérdés az, hogy bele tudnak-e meg bele akarnak-e szólni a magyar emberek ebbe az egész vitába. Én csak azt tudom mondani nekik, hogy most is az a recept a jó recept, amit a korábbi konfliktusok idején alkalmaztunk. El kell menni a választásokra, és meg kell mutatni a brüsszelieknek, hogy Magyarországon azt történik, amit a magyar emberek akarnak, és nem Brüsszelben fogják mindenfajta, éppen balra húzó és tolódó pártok, meg Soros György féle ilyen civil szerveztek irodáiban eldönteni, hogy mi történik Magyarországon és mi történik Európában. Ki kell állni és meg kell mutatni.

Azért itt a szavazás eredménye azt mutatja, hogy mindenki vagy majdnem mindenki megértette azt, hogy két hónappal választások előtt nem lehet egy párt egységét megbontani. Ezt Macron elnök, bár neki, ugye, semmi köze az Európai Néppárthoz, úgy fogalmazta meg, hogy a törzsi logika győzött az elvek felett ezzel a kompromisszummal.

Az a probléma, amit Ön a francia elnök nevének említésével lerajzol, egy valóságos probléma, hiszen például a francia elnök egy másik pártszövetséghez tartozik. És egy magamfajta józan magyar ember azt a kérdést teszi fel, udvariasan persze, aztán már Önnek mi köze van ehhez? Söprögessen a saját portája előtt, van Önnek saját pártszövetsége, ezt majd mi eldöntjük. De nem így van, nem ez a gyakorlat, mert sajnos az Európai Néppárt már nem az a párt, ami Helmut Kohl idején volt, amikor erős volt, határozott, biztos lábakon állt, és ő szabta meg, illetve mi szabtuk meg az európai politikának a ritmusát, egy szerencsétlen sorsúvá vált ez a néppárt, emellett elvesztette a szuverenitását, és baloldalról diktálnak ennek a néppártnak. És a néppárt pedig ahelyett, hogy versenyezne a baloldallal, felvenné a kesztyűt, sokkal inkább együttműködni akar ezzel a baloldallal. Ebből fakad az, hogy elfogadják és eltűrik a kettős mércét, különösen, ha közép-európia országokkal szemben alkalmazzák. Tehát az Európai Néppártnak vissza kell nyernie a szuverenitását, nem lehet egy ilyen félbaloldali, sodródó párt. Majd amikor döntünk az európai választás után Magyarországon, hogy a néppártban folytatjuk-e, akkor az egyik döntő szempont éppen ez lesz, hogy folytatódik-e a kettős mérce alkalmazása, kiáll-e a hagyományos értékeink mellett az Európai Néppárt, vagyis bevándorlásellenes párt lesz-e, kiáll-e a keresztény értékek védelme mellett, vagy tolódik továbbra is, ahogy eddig tette, baloldali irányba, és akkor nekünk valami új dolgot kell csinálnunk. Ez nem olyan nehéz feladat, persze könnyűnek sem mondanám, de egy jó pillanatban vagyunk, hiszen mindenki látja, hogy itt egy kifutó modellről beszélünk. Tehát itt a múlt emberei szólaltak meg az elmúlt időszakban. Európa történetében most lezárul egy fejezet, és egy új Európa megépítéséhez kell hozzákezdenünk, mert ha nem akarjuk, hogy Európa a technológiai fejlődésben, a gazdasági növekedésben, a külpolitikában folyamatosan teret veszítsen, mint ahogy ez most történik, akkor az európai politika szintjén valami egészen új dolgot kell csinálni, egy új kezdetre van szükség, és majd meglátjuk, hogy ebből mi következik a pártok magatartására. Tehát most egy intellektuálisan kifejezetten izgalmas időszak következik, az európai választási eredmények ismeretében fel kell rajzolnunk egy új Európának a kontúrjait.

Addig akkor optimista a választásokig, és utána pedig majd realistaként kell gondolkozni, amikor meglátjuk az eredményeket? Azért kérdezem, mert a Pew Research kutatása azt mutatja, hogy az Európai Unió tagállamaiban lévő polgárok 62 százaléka úgy gondolja, hogy Brüsszel nem képviseli az uniós polgárok érdekeit. Tehát ez ad némi reményt arra, hogy valóban itt változás lesz majd a választások után?

Én is inkább Magyarországra összpontosítok először. Mit látunk Magyarországon? Magyarországon azt látjuk, hogy az emberek 75-80 százaléka híve annak, hogy Magyarország az Európai Unió tagja legyen. Ugye, ezt egy népszavazáson el is döntöttük, mielőtt beléptünk volna. És különösen 2010 óta, amióta nem szolgai módon meg lakáj módon viselkedünk Brüsszellel szemben, hanem a nemzeti büszkeség és önérdek talaján állva alakítjuk a viszonyainkat, ami persze konfliktusokkal is jár, azóta az emberek egyre inkább úgy látom, hogy támogatják azt a gondolatot, meg is nőtt az európai uniós tagságunk támogatottsága, hogy nekünk ott a helyünk, hiszen európaiak vagyunk, részt akarunk venni az európai döntéshozatalban. Tehát nemcsak Európában, hanem az Európai Unióban is ott van a helyünk, és van egy magas támogatottsága ennek, de ha azt kérdezik az emberektől, hogy szerintük jó felé mennek-e a dolgok, kell-e változtatni Brüsszelben, akkor majdnem ugyanennyien, hetvenegy-néhány százaléka a megkérdezetteknek azt mondja, hogy hát persze, legyünk tagja az Európai Uniónak, de sürgősen változtassuk meg, mert ez így nem lesz jó. Tehát az emberek egyszerre akarják megőrizni az uniót, és akarnak mélyreható változásokat. Nekünk, mint magyar kormányzópártnak a választások után ezt a koncepciót kell képviselnünk Európában, és ezt is fogjuk. Én semmilyen pártfegyelem érdekében nem adom föl azokat a fontos dolgokat, amelyeket a magyar emberek eldöntöttek: keresztény kultúra védelme és a migráció megállítása.

A baloldal azt mondja, hogy fölfüggesztették a Fideszt. Ugyanakkor a hazai ellenzék is azt mondja, hogy most már Magyarország érdekeit nem tudja képviselni a Fidesz, és, mondjuk, a Demokratikus Koalíciónak kell ezt a feladatot majd ezek után ellátni. Ezt hogy látja?

Hát ez egy zagyvaság. Vegyük most ezt a hetet, ami a hátunk mögött van. Természetesen vannak pártmegbeszélések, de azért a fontos dolgok nem ott dőlnek el. A fontos dolgok a miniszterelnökök tanácsában dőlnek el, mint ahogy most is volt ez a szerda délutáni néppárti összejövetel, majd csütörtökön megkezdődött az igazi mérkőzés, az igazi menet. Mondjuk úgy, hogy a nehézsúlyú fiúk összegyülekezése, vagyis a 28 miniszterelnök tanácskozása a Brexitről, a Kínával való kapcsolatokról, a külpolitikáról, a gazdasági kilátásokról. Szóval az igazán fontos dolgokról. És a miniszterelnökök tanácsában természetesen minden ország kormányfője ott ül és képviseli a saját hazája érdekeit, mint ahogy én is teszem. Ezt megelőzően a négy visegrádi ország miniszterelnökével is tárgyaltam. Tehát nekünk az államközi kapcsolatokban kell érvényesíteni a befolyásunkat az Európai Unióban, és természetesen ott alanyi jogon a mindenkori magyar miniszterelnök képviseli Magyarországot, és védi Magyarország érdekeit. Tehát az érdekérvényesítő befolyásunkra ennek nincsen semmilyen hatása.

Az Európai Unió hivatalos, illetve a csúcson most a hivatalos programban, ugye, nem szerepelt a migráció. Mégis érdekes volt az, hogy csütörtökön délelőtt, mert Angela Merkel, amikor elindul a csúcsra, mindig a Bundestagban szokott beszélni. Tehát érdekes volt az a pillanat, amikor a német kancellár kint áll a képviselők előtt, a jobb kezét így ökölbe szorítja és ütemesen, a mondanivalója megerősítésére mozgatja, és azt mondja, hogy az nem lehet, hogy a migrációkérdés kapcsán egyes tagállamok kijelentik, hogy ők nem hajlandók befogadni menekülteket. Hát akkor négy év után még mindig ugyanott tart Angela Merkel, mint 2015-ben?

Persze, a bevándorláspárti országok és azok vezetői nem adták föl azt az elképzelésüket, hogy ők át akarják alakítani Közép-Európát is. Tehát magukat már átalakították, hiszen milliószám fogadtak be migránsokat, és létrehozták a saját, ahogy mi, magyarok mondjuk, kevert kultúrájú társadalmát. Ők ezt elegánsabban mondják, ők multikulturális társadalomnak nevezik. És az a törekvésük, hogy minden országot ilyenné alakítsanak. Én azért állom a sarat ezekben a vitákban, hiába 84 milliós ország Németország, Magyarország meg egy 10 milliós ország, de én szemrebbenés nélkül a legdurvább konfliktusokat is vállalom, mert úgy gondolom, hogy az igazság a mi oldalunkon van. Talán udvariatlanság ezt erkölcsi fölénynek nevezni, de az erkölcsi előny kétségkívül Közép-Európánál van, hiszen nekünk van egy elképzelésünk a saját életünkről, és azt nem akarjuk ráerőltetni a nyugatiakra. A nyugatiaknak is van egy elképzelésük a saját életükről, például bevándorláspártiak, nem védik a keresztény kultúrát, ők kevert társadalmat akarnak, ők nem ítélik különösebben veszélyesnek a terrort és a közbiztonság romlását. Tehát nekik is van egy elképzelésük egy multikulturális kevert világról. És ők viszont – szemben velünk – ezt ránk akarják kényszeríteni. És ez adja igazából az erőmet a magyar választók támogatottsága mellett, hogy mi az igazság oldalán állunk. Az nem lehetséges, hogy csak azért, mert egy ország nagyobb, vagy mert esetleg többen vannak, vagy mert régebb óta tagjai az Európai Uniónak, ők úgy gondolják, hogy megmondhatják nekünk, hogy mi milyenné váljunk a következő évtizedekben. Ez lehetetlen! Úgyhogy rázhatja itt az öklét akárki, meg tapsolhat ütemesen régi idők hangulatát idézve bármely parlamenti közönség vagy parlamenti képviselők gyülekezete, Magyarország nem fog engedni abból az alapvető jogából, amiből ezer éve nem engedünk. Vállaltunk ezért szabadságharcokat, konfliktusokat. Tehát nem engedünk abból a jogunkból, hogy a magyar emberek fogják eldönteni, hogy itt, Magyarországon az életünket meghatározó fontos kérdésekben mi történjen. A kevésbé lényeges kérdésekben persze lehet kompromisszumot kötni, de a legfontosabb kérdésekben nem. És most épp egy ilyen böjti időszakban vagyunk, ahol különösen kiélesedik az embernek az az ösztönrendszere, hogy a fontos dolgokkal kell foglalkozni, mert, ugye, a böjti időszak is arra való, hogy a fontos dolgoknak elsőbbséget adjunk a sürgős dolgokkal szemben. Tehát az európai politikában is ilyenkor könnyebb nekünk a lényegre összpontosítani. A lényeg pedig a migráció és az Európai Unió jövője. Az igazság az, hogy Brüsszelben, akik Brüsszelben élnek, és brüsszeli politikát csinálnak, nagyon messze vannak tőlünk. És most nemcsak földrajzi távolságra gondolok, hogy Brüsszel 1.600 kilométerre van innen, hanem fölöttünk is vannak. Tehát az ő lábuk nem ér le a földre. Ők egy brüsszeli buborékban élnek, én ezt így hívom. Egy igazi buborék, amelyben mindig együtt vannak, és amely saját nyelvet eredményez, azon beszélnek, saját megközelítéseket eredményez. Ez egy brüsszeli bürokrata elit, amely elvesztette a kapcsolatát a valósággal, a tényleges politikai, gazdasági, társadalmi élettel, ami itt zajlik az európai tagállamok földszintjén. És nekünk nem szabad megijedni attól, hogy ezek a brüsszeli bürokraták ebben a burokban olyan jól átgondolnak mindent, olyan elegáns, okos nyelvezetet alkalmaznak, és ilyen látványos, de valójában sunyi módon akarják ránk kényszeríteni azt, amit ők ott, a fejünk fölött kigondoltak Brüsszelben. Nekünk itt két lábbal kell állnunk a földön, a nemzeti érdekekből kell kiindulni, és kicsit földszagúan ugyan, de szépen, nyugodtan, higgadtan, folyamatosan ki kell tartani a saját nemzeti, Magyarország esetében a magyar érdekek mellett. Ha engedjük, hogy a brüsszeli buborék minket is elemeljen a valóságtól, eltávolítson az emberektől, akkor végül Európa bajban lesz. Végül is az Európai Unió nem Brüsszelben van, hanem Prágában, Varsóban vagy éppen Madridban vagy Budapesten, tehát a tagállamok világában található meg Európa és az Európai Unió. És erre mindig emlékeztetnünk kell a bürokratákat. Mi alkalmazzuk őket, mi fizetjük őket, mi bízzuk meg őket, és nem fordítva, ezért ők nem mondhatják meg nekünk, hogy mit csináljunk. Mi mondjuk meg nekik, hogy nekik mit kell tenniük.

Igen, de vannak eszközeik. Hát most majd például párhuzamosan folyik vizsgálat a magyarországi jogállamiságról. Ugye, a „bölcsek tanácsa”, ami most a kompromisszum eredményeként megszületett, három neves néppárti politikus fogja vizsgálni Magyarországon a jogállamiság helyzetét. És folyamatban van az a bizonyos hetes cikkely szerinti eljárás Magyarország ellen, amelyben szintén ugyanezt a magyarországi jogállamiságot vizsgálják. Két szinten megy. Még majd lehet még több szinten elindítani Magyarország ellen különböző vizsgálatokat?

Az Ön kérdéséből is kiderül, hogy a viták mindig ugyanarról szólnak. Hol számosabb eszközt alkalmaznak velünk szemben, hol tartanak néha egy kis szünetet, de hát az egyik fél sem adja fel a saját álláspontját. Ezek a buborékban ülő brüsszeli bürokraták sem adják fel meg mi, magyarok sem. Ezért a konfliktusok mindig ugyanarról szólnak. Most, ha visszagondolunk az elmúlt tíz évre, akkor a konfliktusokat úgy lehet leírni, ezeket a vitákat úgy lehet meghatározni, hogy mi nem vagyunk hajlandóak azt csinálni, amit Brüsszel diktál, ha az a magyaroknak nem jó. Kezdődött 2010-ben, amikor ők megszorításokat követeltek. Itt álltunk Görögországhoz hasonló nehéz gazdasági helyzetben az összeomlás szélén. Ők megszorításokat követeltek. Mi erre válaszképpen hazaküldtük az IMF-et, meg csökkentettük az adókat. Azután ők azt akarták, hogy a bankok a devizahiteleket százszorosan bevasalhassák az embereken, mi meg ehelyett inkább elszámoltattuk a bankokat. Aztán azt akarták, hogy az ő cégeiknek, akik itt tulajdonolták akkor még az energiarendszert, fizessék a magyar emberek Európa legmagasabb rezsijét, ők ezt akarták. Mi meg ehelyett lecsökkentettük. Aztán azt mondták, hogy engedjük be a migránsokat. Mi meg kerítést építettünk. Aztán most azt mondták, hogy fogadjuk vissza a migránsokat. Mi meg nem vagyunk hajlandóak elfogadni a kötelező betelepítési kvótát. Tehát a logikája a vitának mindig ugyanaz. Brüsszel akar valamit, ami szerintünk nem jó a magyar embereknek. És akkor ellenállunk. Persze, a kép egy kicsit torz, mert a közfigyelem mindig a konfliktusokra összpontosít. Az igazság az, hogy van sok dolog, amit Brüsszel akar, és jó a magyar embereknek, és azt vita nélkül meg szoktuk valósítani. És olyan is van, hogy mi akarunk valamit, ami jó a magyar embereknek, Brüsszel meg elfogadja. De van néhány alapvető stratégiai, jövőt meghatározó kérdés, ahol nem ez a helyzet, és ezek a konfliktusok látványosan megjelennek. De ez mindig ugyanaz a vita és mindig ugyanazok között.

Nagy volt az érdeklődés, és készült egy felmérés, a Google Trendsnek van egy ilyen elemző programja, amelyik azt tudja vizsgálni, azt képes vizsgálni, hogy egy adott időben, mondjuk, a vezető hírekre hányan voltak kíváncsiak. És például március 20-án, most szerdán, ugye, két nagy téma volt, két vezető hír volt, a Brexit, a másik pedig a néppárt és a Fidesz vitája. És az az eredmény jött ki, hogy kétszer annyian követték a Fidesz és a néppárt vitájának eredményét, mint Theresa May javaslatát. És nemcsak Magyarországon, Olaszországban meg Ausztriában, hanem Belgiumban is. Ez mutathatja azt, hogy esetleg nemcsak, mondjuk, az ellenérdekelt fél kíváncsi erre, hanem valóban egyfajta, mondjuk, az embereket érdeklő dolgokban vagy egy átalakulás, hogy mégiscsak az Európai Uniónak van egy másik fele, ahol lehet, hogy a valósághoz kicsit közelebb állnak a gondolkodással?

Ahhoz, hogy az ember megalapozottan és átgondoltan képviselje Magyarország érdekeit a nemzetközi térben, ahhoz tudás és információ kell a többi ország gondolkodásáról is. Tehát nem lényegtelen a magyar érdekek érvényesítése szempontjából, hogy mit gondolnak éppen a belgák, az olaszok vagy a lengyelek. Ezért megbízható módszerekkel, külsős cégeket szoktunk megbízni azzal, hogy rendszeresen végezzenek fölméréseket az Európai Unió mind a 28 országában. Tehát én egy adatbázisból dolgozok, ami alapján tudom, hogy melyik országban mi a közhangulat, mi a legfontosabb téma, mit gondolnak az emberek, és tudom, az hogyan befolyásolja a politikusokat, hiszen szakmabeliek vagyunk. A legutóbb is készült egy ilyen nagyon nagy fölmérés mind a 28 országban, talán a fölmérését készítők nyilvánosságra is hozzák majd ennek bizonyos részeit, és abban én pontosan látom, hogy a migráció a legfontosabb kérdés. Ez keresztülvágja az országot, mármint keresztülvágja az országhatárokat. Minden országban fontos, Belgiumban és Hollandiában éppúgy, mint Magyarországon. És ebből tudom, hogy kik a gyenge meg kik az erős ellenfelek. Itt van például a Timmermans nevű, buborékban élő ember, aki a szocialistáknak a jelöltje az Európai Bizottság egyik legfontosabb pozíciójára. Én látom a holland közvéleményt, és most a héten is volt egy, a holland felsőházat újraalakító választás Hollandiában, ahol például ennek az embernek, ennek a Timmermansnak a pártja akkorát bukott, mint az ólajtó, ha szabad ilyen népiesen fogalmaznom. Elvesztette az emberek bizalmát, és közben ő jön ide Budapestre, meg járja Európa fővárosait, hogy kioktasson bennünket demokráciából, miközben otthon az emberek éppen útilaput kötöttek a pártjának a talpára. Na, most, ha az Európai Unió ezt folytatja, és ez magyarázza az érdeklődést, az emberek mindenhol elégedetlenek a mostani gyakorlattal. Ha az unió azt folytatja, hogy elfekvőnek, politikai elfekvőnek használja az uniós fontos döntési pozíciókat, és a saját hazájukban megbukott embereket küld Európába, és akikben nem bíznak otthon az emberek, azokat elküldik Brüsszelbe, azzal nem növelni fogják az emberek bizalmát az Európai Unió iránt, hanem radikálisan csökkenteni. Tehát ilyen Timmermans típusú embereknek, akiket otthon elzavarnak a választópolgáraik, nem szabad pozíciót adni Brüsszelben, mert ezzel az egész európai uniós együttműködést gyengítjük le. Ez felelőtlenség volna. Tehát ezért van az, hogy egy tízmilliós ország, mint Magyarország kormányzópártjáról szóló vitát Európában mindenhol nyomon követik, mert ez nem Magyarországról szól mindösszesen, hanem az ő problémáikról is, hogy hogyan küzd és harcol egy tízmilliós ország kormánya és annak miniszterelnöke a nemzetek jogaiért olyan emberekkel szemben, akiket otthon már régen elzavartak, és most egy brüsszeli egzisztenciából, illetve egzisztenciában élve egy sajátos közegben megpróbálják az akaratukat ráerőltetni azokra, akik már egyszer leszavazták őket. Tehát az európai helyzet az, ami kiélezte a figyelmet a mostani vita iránt.

A választásokig két hónap van. Mi a feladat most a Fidesz és a kormányzó pártok számára?

Ugye, most kicsit dühösek ránk Brüsszelben, mert az európai választási kampány előestéjén mi egy tájékoztatási kampányt folytattunk Magyarországon, ahol lényegében lelepleztük, hogy mire készül Brüsszel. Ugye, Önnek is joga van tudni, hogy mire készül Brüsszel. A magyar kormány egy tájékoztatási kampány keretében elmondta az embereknek, hogy a legfontosabb kérdésben, a migrációban milyen tervek vannak az Európai Unió bizottságának az asztalán. És miután lelepleztük őket, ahogy az lenni szokott, ilyenkor dühösek, de hát muszáj emlékeztetnünk az embereket arra, hogy egy-két héttel ezelőtt például az Európai Parlamentben a magyar baloldali képviselők szavazatával is elfogadták, hogy a következő költségvetési hétéves ciklusban emeljék háromszorosára a migrációs alap költségvetését. Tehát a feladatunk most az, hogy folyamatosan tájékoztassuk az embereket arról, hogy mire készül Brüsszel. Nem szabad meghátrálni, nem szabad megijedni azért, mert az ellenfél megsértődik, és a leleplezett emberekre jellemző dühvel támad bennünket. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mire készül Brüsszel. Eljön a választás napja: május 26. Én azt kérem a magyar emberektől, hogyha szeretik a hazájukat, ha ki akarnak állni a hazájuk érdeke mellett, akkor föltétlenül jöjjenek el, vegyenek részt a választáson. Mutassuk meg Brüsszelnek, álljon ki Magyarország mellett, adjanak elegendő erőt, és utána, a választásokat követően egy új Európa fölépítésében aktív magyar részvétellel jöjjenek szebb idők.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.