- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-interjuja-a-pannon-rtv-kozugyek-cimu-musoraban/ -

Orbán Viktor interjúja a Pannon RTV „Közügyek” című műsorában

Kozma Zoltán: Köszöntöm Önöket. Itt vagyunk Budapesten, a Karmelita Kolostorban, ahol exkluzív interjút ad a Pannon Televíziónak Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. Jó napot kívánok!

Jó napot kívánok!

Kezdjük a választással. Vasárnap választásokat tartanak Szerbiában. Budapestről nézve mi a tétje ennek a voksolásnak a szerbiai magyarság szempontjából?

Mi egy olyan nép vagyunk, mármint a magyar, amelynek a sorsát minden választás erőteljesen befolyásolja, tehát jelentéktelen választás magyar embernek nincs. Itt, Magyarországon is így van. Hogy miféle anyaországi kormány alakul, az befolyásolja az egész Kárpát-medencei magyarság sorsát, és hogy sikerül-e a szomszéd államok területén élő magyar közösségeknek megfelelő vezetőket kellő súllyal megválasztani, hogy ott ki tudjanak állni a magyar érdekek mellett. Tehát minden választás fontos. Az Önök választásával kapcsolatban, a szerbiai választással kapcsolatban itt, Magyarországon van egy ki lefutottság-érzés. Ezt veszélyesnek tartom, mert az ellenzék bojkottál, és így tovább, tehát itt van egy olyan érzés, hogy itt nagy baj nem történhet, de én már jártam úgy, hogy elvesztettünk választást, mert azt gondoltuk, hogy már a zsákban van, nagy baj nem történhet. Ilyenkor szokott megtörténni a baj. Tehát nagyon fontos, és erre kérem nagy tisztelettel a vajdasági magyarokat, hogy föltétlenül menjenek el választani, támogassák meg a magyar jelölteket, adják oda a bizalmukat, válasszanak jó vezetőket, mert a jó vezetők ott, kint előföltételei annak, hogy legyen partnere a kormánynak itt, bent.

A Fidesz–KDNP kormány a VMSZ-t támogatja. Egyetlen magyar lista a választáson. Miért?

Mert komolyan vehető tapasztalattal, múlttal, referenciával, tekintéllyel rendelkező erő csak a VMSZ van a Délvidéken a magyar szerveződések között, és én azt láttam, hogy persze sehol sem egyszerű a politikában az élet, kis lökdösődés, súrlódás mindig van, de a VMSZ képes arra, hogy összefogja a lehető legszélesebb körben a magyarokat, és nekünk mindig a magyar összefogást kell támogatni innen, Budapestről.

Miért fontos, hogyha úgy mondom, a magyar önrendelkezés egy kisebbségi létben? És itt most visszautalok a választásra, hogy egy erős magyar érdekképviselet miért fontos?

Tudja, nekünk eleve van egy hátrányunk, magyaroknak, hogy nincsenek rokonaink. Tehát mi egy kulturális és nyelvi sziget vagyunk itt, Európa közepén. Vannak latinok meg szlávok meg germánok, de magyarok csak mi vagyunk. Tehát miközben germán, latin meg szláv mindig lesz valamilyen elosztásban, amíg a világ világ, magyar csak addig van, amíg mi akarjuk, hogy legyen, és hogyha a közösségeink fölszívódnak, asszimilálódnak, beleolvadnak, elveszítik a magyar kultúrát és a magyar nyelvet, akkor egész egyszerűen el fogunk tűnni. És szerintem magyarok nélkül a világ szegényebb lenne, úgyhogy van egy küldetésünk is az egész világ felé, hogy a magyar kultúra megmaradjon, és azt mi képviseljük. És azt is tudnunk kell, hogy persze mindig lehetnek barátaink, de az embernek rokona csak az, aki vér szerint a rokona, tehát minden egyes elvesztett közösség vérveszteség Magyarország számára. Ezért ennek a tíz-egynéhánymillió embernek össze kell tartania, mindegyik közösséggel törődni kell. Egyetlen magyar sem lehet egyedül, minden magyar felelős minden magyarért, és ha választás van, és segíteni tudjuk egymást, akkor mindig segíteni is kell.

Beszéljünk egy kicsit a magyar–szerb kapcsolatokról is, hiszen az elmúlt években többször mondták Magyarországról is meg Szerbiából is, hogy csúcson vannak a kapcsolatok. Mondjuk, ezeket a kapcsolatokat a mostani választás hogyan befolyásolja?

Alapvetően. Az a helyzet, hogy a szerb–magyar kapcsolatok az elmúlt néhány évben emelkedtek fel olyan magas szintre, mint ahol vannak. Viharvert történelem van mögöttünk. Tehát most nem a múltról beszélünk, de ha a jövőről beszélünk, azért azt jó, ha tudjuk, hogy nem volt könnyű ennek a két népnek az együttélése, a Vajdaságban meg különösen nem. És erőfeszítés kellett hozzá, jó szándék is meg bizalom meg barátság, hogy ez a két nép úgy tekintsen egymásra, mint amelyik barát és szövetséges lehet a jövőre nézve. És nem minden ember fejében érik meg ez a gondolat; nem minden magyar fejben és lélekben van kész ez a gondolat, és nem minden szerb fejben és lélekben van már kész ez a gondolat. Most olyanok vannak kormányon Szerbiában, akik ezt így gondolják, és így érzik. Ezért nekünk az az érdekünk, hogy a barátaink és a lehetséges szövetségeseink legyenek kormányon mindig Szerbiában, akikkel tudunk közös jövőt építeni. Ez nem volt mindig így, és nem is lesz mindig így. Nagyon meg kell becsülni azt a kivételes lehetőséget, hogy most éppen ilyen emberek vannak kormányon és hatalmon Belgrádban. Tehát ezért szerintem nekünk az az érdekünk, hogy Szerbia stabil, kiegyensúlyozott és erős kormányzattal rendelkezzen, olyan emberekkel, akik értik a magyarokat, és tudják, hogyha a szerbek a múltnál egy szebb jövőt akarnak maguknak a jövőben, akkor a magyarokkal együttműködve érhetik azt el. És olyan magyarok legyenek itt kormányon, nálunk, akik tudják, hogyha a magyaroknak szebb jövőt akarunk, akkor azt a szerbekkel közösen érhetjük el. Vannak a két népnek közös stratégiai érdekei.

Meddig fejleszthető még ez a kapcsolat? Van-e még ezen túl, ami most van?

Nézze, boldogulni kell, tehát, ugye, minden egyes szövetség annyit ér, amennyit abból az emberek a mindennapi életben megéreznek. Az nagy előrelépés szerintem a Vajdaságban – ezek a személyes élményeim –, hogy az ellenségeskedés megszűnt, és nem gyanakodva tekint egymásra a két közösség. Ez már jó, de azért jobban lehetne élni, meg még lehetne több céget alapítani meg nagyobb vállalkozásokat létrehozni meg többet keresni. Tehát azt akarom mondani, hogy még azért a jó életnek nagy perspektívái és lehetőségei vannak a Délvidéken a magyaroknak is meg a szerbeknek is. Tehát most arra van szükség, hogy a politikában kialakított jó kapcsolatból minél több kézzelfogható előny származzon a szerbeknek is meg a magyaroknak is. Ezért fontos nekünk itt, Pesten azt pontosan tudunk, hogy nekünk nem szabad csak a Vajdaságra összpontosítanunk, nekünk egész Szerbiát kell látni. Nekünk a belgrádi kormányt is látnunk kell, és a magyar tőkének nem szabad megállnia a Vajdaságban, hanem egész Szerbia területén meg kell próbálni minél több szerb–magyar vegyesvállalatot kialakítani és így közösen boldogulni a kinti szerb vállalkozókkal. Ezért a Délvidék alá is kell menni. Ezt mindig el is mondja Vučić elnök úr, akinek nagyon nagy érdemei vannak a mostani kapcsolatok minőségét illetően. Ő ezt mindig elmondja; azt nem mondja, hogy elvárja, de így is lehet érteni.

Jólesik neki.

Igen. Azt mondja, hogy az a helyes, hogyha a magyaroknak a horizontja nem ér véget a Vajdaságnál, és nemcsak a magyar közösségek területeire összpontosítanak, hanem egész Szerbiát tekintsék partnernek. Igenis menjenek, a magyar tőke menjen a Délvidék alá, és ott is keressen partnereket. És én is mondom neki mindig, hogy az rendben van, hogy mi vagyunk, de Ti is gyertek, Ti is hozzatok létre Magyarországon, Magyarország területén szerb tőkével minél több céget, magyar–szerb vegyesvállalatot, hogy összecsomózódjék, összeszövődjék ennek a két térségnek az élete és a két népnek is az élete.

Ehhez nyilvánvalóan bizalom kell akár a két nép között, illetve a régiók közti bizalom vagy vállalkozók közti bizalom kell. Mondjuk, egy ilyen bizalom kialakításában vagy ennek a bizalomnak a kialakításához milyen szerep jut Pásztor Istvánnak?

Miután a bizalom nem általában van, hanem mindig konkrét emberek iránt, tehát Ön például bízhat abban, hogy én majd őszintén válaszolok a kérdéseire, én meg bízhatok abban, hogy Ön azért tesz fel kérdést, mert tudni akarja az én válaszomat, tehát ezek mindig személyközi dolgok, tehát személyek nélkül nincs bizalom. Kipróbált személyek kellenek, mert a bizalom egy olyan dolog, amit a magyar ember különösen megelőlegez, de hogyha a mindennapi élet nem erősíti meg, akkor az elvész. Most a magyar kormánynak Pásztor Istvánnal kapcsolatban az a tapasztalata, hogy mindig minden szavát betartotta, minden megállapodást teljesített, mi is így jártunk el, ezért jó okunk van azt hinni, hogy amíg ő a vezetője a vajdasági magyaroknak, addig bizalmi alapon áll a magyar kormány és a szerbiai magyarság viszonya.

Több megkezdett fejlesztés is van Vajdaságban, ami anyaországi tőkéből indult el. Mondjuk, ez a választás mennyire befolyásolja ezeknek a projekteknek – és ezt most általánosságban kérdezem – a kimenetelét?

Ugye, egyszer fönt, egyszer lent. Én mindig elmondom a szerbeknek, hogy a nyolcvanas években úgy volt, hogy ott Szerbia volt fönt – akkor még Jugoszláviának hívták –, Magyarország volt lent. Tehát ők voltak nekünk a Nyugat. Amikor én elvettem a feleségemet, és azt néztük, hogy hova menjünk nászútra, akkor mi Jugoszláviába mentünk nászútra. Meg ha az ember átment Szabadkára Szegedről, akkor úgy érezte, hogy egy szabadabb világba ment, és Jugoszlávia fejlettebb is volt, annak a szerbiai része is fejlettebb volt, mint Magyarország. Tehát a történelemben a dolgok gyorsan változnak. És nekem mindig az a véleményem egy népről, hogyha egyszer eljutott valahova, akkor képes lesz másodszor, és ha kell, harmadszor is eljutni oda. Most ugyan a magyar gazdaság erősebb, mint a szerb, ezt a számok egész világosan megmutatják, de ez nem lesz mindig így, mert az élet nem egysíkú. Lesz ez majd másképpen is, és a szerbek is lehetnek még erősebbek, mint most Magyarország. Kívánom is nekik egyébként, hogy legyenek minél erősebbek. Nekünk erős szerb gazdaság kell. Minél erősebbek a szomszédjaink, akik együttműködnek velünk, annál jobban járunk mi. Nem olyan bonyolult dolog ez. Úgy van, mint a családi életben. Ha az ember szomszédjának a telke rendezett, jómódú a szomszéd, együttműködő a szomszéd, akkor az én telkem is többet ér. Ha az ott le van rohadva, el van hanyagolva, a porta az ebek harmincadján és egy iszákos alak a szomszédom…

…akkor nincs kedvem kimenni az udvarra…

…meg az én telkem is kevesebbet fog érni. Tehát nekünk érdekünk, hogy olyan szomszédaink legyenek, mint amilyen képet most Szerbia egyre inkább mutat. A szerbek versenyképességét nem szabad lebecsülni, ezt Önnek nem kell mondanom, ez egy harcos nép, fognak ők jól teljesíteni, és a Balkánnak meghatározó országa lesznek, de már lehet, hogy most is azok.

A gazdaságfejlesztésről kezdtük el beszélni, illetve arról, hogy Szerbiában erősebb gazdaság kell. Magyarország is hozzájárul ehhez, hiszen Vajdaságban beindult a gazdaságfejlesztés. Ön miként tekint erre?

Én örülök ennek, mert – még egyszer mondom – a politikai kapcsolatok fontosak, de az igazán tartós alátámasztását két nép kapcsolatának a mindennapi életben megmutatkozó kapcsolat adja. Ha az ember jóban van a szomszédjával, ha van vele közös vállalkozása, ha vannak közös sportegyesületei, ha elmennek egymás kulturális rendezvényeire, sőt egymás templomaiba is, akkor valahogy az élet majd megszövi azt a hálót, ami utána békességet meg biztonságot, derűt tud adni az emberek életének. Én a gazdasági együttműködésben mindig többet látok, mint pénzt; az az élet valóságos szövete, és minél erősebbre szőjük, annál biztonságosabban és derűsebben fogunk élni.

Az elmúlt hónapokban a koronavírus volt az, ami meghatározta nemcsak a közbeszédet, hanem mindannyiunk gondolkodását is, és a koronavírus-járvány után, közben, nem tudjuk, hogy hol tartunk most, mégis sikerült a magyar –szerb határt megnyitni elsőként vagy akár az elsők között.

Elsőként.

Milyen üzenete van ennek?

Nézze, elsőként, és azt kell mondanom, hogy az európai uniós kívánalmak ellenére is, hiszen az mégiscsak egy példátlan dolog, hogy egy európai uniós tagállam, Magyarország a határát először egy Európai Unión kívüli országgal, Szerbiával nyitotta meg hamarabb.

Egy olyan országgal, bocsánat, amivel kapcsolatban még több ország még mindig nem nyitotta meg.

Így van! Én azt gondolom, hogy ehhez kellett Vučić elnök úr kétségkívül, a vele való tárgyalások. Jártam is Belgrádban, hogy ezt a kérdést személyesen is megbeszéljük, és megkaptuk azokat a garanciákat, amik nekünk kellettek, és mi is meg tudtuk adni Szerbiának a szükséges egészségügyi garanciákat, és így meg tudtunk személyesen gyorsan egyezni ebben a kérdésben. Nekem az az álláspontom továbbra is anélkül, hogy a vajdasági politika világából elkalandoznék a világpolitika mezejére, nekem meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak jobban szüksége van Szerbiára, mint Szerbiának az európai uniós tagságra. Szerbia kulcsállam, nem teljes az Európai Unió Szerbia nélkül, és azt gondoltam, hogy ez a határnyitás meg ez a bizalom, amit mi tudunk mutatni az Európai Unió irányából Szerbia felé, az hozzájárul majd Szerbia minél gyorsabb európai uniós integrációjához is.

Kicsit maradjunk ennél a témánál. Európa más részén ezt hogyan látják?

Rosszul, bandzsán, félszemmel, nem értik. Azt tudnunk kell, hogy, mi azt gondoljuk, hogy a nyugatiak mindent tudnak meg értenek, de ez nincsen egészen így. A mi történelmünket, a mi világunkat sajnos kevésbé értik a kelleténél – ez a migrációs ügyben teljesen nyilvánvalóvá vált –, önveszélyes politikát csinálnak. Aki milliószám enged be muszlim közösségeket a saját országába, az szerintem nem tudja, mit csinál, és nem ismeri Közép-Európa történelmét. Pedig ha elolvasnák a magyar történelmet, mondjuk, a szerb–magyar együttműködést a balkáni harcok idején, az Oszmán Birodalom időszakában, akkor láthatnák, hogy ennek komoly kockázata van. Tehát én azt gondolom, hogyha Európa biztonságot akar, és most nem is csak a gazdaságról beszélek, bár Szerbiának lenne gazdasági hozzájárulása is Európához, az Európai Unióhoz, de ha a biztonságról beszélek, az egyértelmű, hogy Szerbia nélkül nem lehet garantálni Európa biztonságát. Tehát Szerbia kulcsország.

Szerb–magyar fejlesztésekről is beszélgessünk. Van itt több szerb–magyar közös projekt, akár itt a Belgrád–Budapest vasútvonalra is hogyha gondolunk vagy akár más infrastruktúrafejlesztésekre is, ezek hogyan állnak?

Nem állnak rosszul. Én még nem vagyok azért elégedett, tehát nem dobálom a kalapomat még az égig. Ez a Belgrád–Budapest vasútvonal jól néz ki, ez már elég nagy ahhoz, hogy szabad szemmel is lehessen látni, tehát nem arról van szó, hogy kis- és középvállalkozók működnek együtt, hanem ez már azért egy zászlóshajó méretű program. Kicsit lassabban halad a magyar része, mint kellene, a szerbek gyorsabban haladnak, mint mi egyébként, tehát a saját házunk táján kell söprögetnünk, de kellene még egy vagy kettő, mert ez amennyire szerb–magyar, annyira kínai program is. De én még keresem azt az egy-két, ugyanilyen nagyságrendű szerb–magyar programot, ami látványosan bizonyítja a szerbeknek is meg a magyaroknak, hogy nagy ügyekben is tudunk együttműködni, és látványosan bizonyítja az Európai Uniónak is, hogy ilyen nagy projektekre alkalmas Szerbia, és szükségünk van arra, hogy bevonjuk őket a nagy gazdasági programokba. Úgyhogy keressük még ezt. Rendszeresen tárgyalunk erről Vučić elnök úrral, hogy az energetikában, vagy hol vannak olyan látványos…

…ugye, a gázvezeték kapcsán is együttműködnek…

Igen. A gázvezeték már egy komoly dolog. Ha az létrejön, és azokat át tudjuk adni, akkor ott egy pillanatra megállhatunk, és megveregethetjük egymás vállát, mert azért nagyon kevesen vannak a világon, akik ezelőtt öt évvel azt gondolták volna, hogy lesz egy olyan pillanat, amikor Szerbia felől jön a gáz nemcsak Magyarországra, hanem egész Európába, és Szerbia nem várja, hogy megérkezzen hozzá a gáz Magyarország felől, hanem ő járul majd hozzá az európai energiaellátás biztonságához. És ez a pillanat nincs messze, hamarosan be fog következni.

Térjünk vissza még egy kicsit a választásokhoz. Az elmúlt időszakban, az elmúlt kampányokban Ön rendre megjelent Vajdaságban. Most más kötelezettségek miatt nem tudott. Miért nem tudott eljönni?

Ott volt a házelnök meg a külügyminiszter is, és azt gondoltam, hogy jóból is megárt a sok, majd a következő alkalommal elmegyek.

Jó. Milyen üzenete van a vajdasági magyaroknak így, a voksolás előtt pár nappal?

Most volt az első világháborút lezáró békéknek és így a trianoni békediktátumnak is az évfordulója. Elég sokat kellett, tudtunk, akartunk gondolkodni történelmi távlatokban, és a magyarok számára egyértelmű a tapasztalat, hogy nekünk barátok és szövetségesek kellenek. És a magyarok csak azt érezhetik biztosan a magukénak, amit meg tudnak védeni. Ehhez meg ki kell állni magunkért, meg kell választani a vezetőinket, méltó partnerré kell válni a tárgyalásokban a szerbek irányában. Tehát magyar önszerveződés és önismeret és önérzet nélkül nincs derűs, boldog és gazdag vajdasági magyar közösség sem. Úgyhogy álljanak ki magukért. Magyarországra lehet számítani. Tíz év óta vagyunk kormányon, kicsit szégyelljük, de az igazság az, hogy a 2010-es időszakot megelőzően azért Magyarország, mint anyaország inkább mostohaanya volt, de az elmúlt tíz évben édesanyaként viselkedik, és ígérem a Vajdaságban élő magyaroknak, hogy Magyarországra az édesanyjukként, mármint igazi anyaországként számíthatnak a jövőben is.

A vajdasági magyarok pedig valahol mindig elöljárnak. Hogyha belegondolok, a gazdaságfejlesztés is onnan, az állampolgársági ötlet is talán onnan származik, illetve hát az egymilliomodik magyar is gunarasi volt, azt hiszem.

Én jártam ott.

És azt akartam kérdezni, milyen élményekkel szokott Ön ott találkozni, hiszen láttuk ott a családnál is megfordult…

Én előfordulok néha a Vajdaságban, a futballakadémiára is elmegyek, amit igyekszem is támogatni. Burekot is Szabadkán kell enni. Ott van az a fantasztikus zsinagóga, amit a szerbekkel közösen újítottunk föl, és jártam ott egy fantasztikus koncerten, tehát művészeti élményekért is szívesen elmegyek még Szabadkáig is. És szeretem a délvidéki magyarokat, így ennél a gunarasi gazdaembernél is jártam, nagyon kedves család, ott volt apraja-nagyja. Jólesik, amit az ember kap, mert viszonozzák a támogatást meg a szeretetet meg a bátorítást, amit innen küldök oda. Amikor ott járok, akkor azt én kamatostul szoktam visszakapni a délvidéki emberektől. Szemérmes fajta a délvidéki ember, tehát nem szokta az érzelmeit hosszú körmondatokban elmondani, de ha ott vagyok közöttük, akkor mindannyian tudjuk, hogy miről van szó, félszavakból, sőt szavak nélkül is megértjük egymást, hiszen az álmoknak nem lehet határt szabni.

Miniszterelnök úr, szívesen látjuk máskor is nálunk. Reméljük, hogy legközelebb el tud jönni. Köszönjük szépen az interjút!

Sok sikert kívánok Önöknek! Hajrá, magyarok!

Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével láttak interjút Budapestről.