- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-sajtonyilatkozata-az-europai-tanacs-rendkivuli-uleset-kovetoen-az-m1-hiradonak/ -

Orbán Viktor sajtónyilatkozata az Európai Tanács rendkívüli ülését követően az M1 Híradónak

Baraczka Eszter: – Miniszterelnök úr, többen nyilatkoztak úgy az unió, illetve a tagállamok vezetői közül, amikor ideérkeztek ma, hogy ez egy nagyon szomorú nap, és Ön is hasonló üzenetet tett közzé. Nem nagyon van okunk örömre, hiszen az Egyesült Királyság, az Európai Unió egyik legerősebb, leggazdagabb, legbefolyásosabb országa hagyja el a közösséget. Milyen volt a hangulat a tanácskozás során?

– Sőt, egy atomhatalomról beszélünk, az európai biztonság szempontjából meghatározó országról. De valóban nincs abban semmi túlzás, amit a kollégáim mondtak, hogy ez egy szomorú vasárnap. Ha van Black Friday, akkor ez egy Black Sunday. Szépen megrendeztük itt ezt, tehát jól kimódolt, okos dokumentumok állnak rendelkezésre, amit lehetett szellemi, intellektuális értelemben elvégeztünk, de akármilyen jól is szerveznek meg egy válást, attól az még egy válás marad. Ez azért rányomta a hangulatra a bélyegét. Mi próbálkoztunk, talán még ez egy fontos információ, hogy mi, magyarok próbálkoztunk, talán mi voltunk az egyetlenek, akik be is avatkoztunk valamilyen mértékig a britek kampányába, és arról győzködtük őket, hogy inkább maradjanak, de ezt nem sikerült elérnünk. Most már nincs más választásunk, minthogy tudomásul kell venni a döntést, ami megszületett. A veszteség nagy. A britek gazdag ország, sok pénzt visznek most magukkal, hiszen a kiválás azt jelenti, hogy elviszik a pénzt. Ez azt jelenti, hogy kevesebb marad, így nekünk, magyaroknak is kevesebb marad. Tehát pénzben is mérhető a veszteség, amit elszenvedtünk, túl a politikai és biztonsági természetű veszteségen. A megállapodás, amit tető alá hoztunk, jogilag véglegesíti a britek kilépését. Nekik még otthon van munkájuk ezzel a brit parlamentben, amit, ha jól látok, nem is lesz olyan egyszerű, mint azt talán a magyar parlamenti hagyományok alapján mi gondolnánk, de a magunk részéről, tehát az európai uniós tagállamok részéről az ügyet befejeztük, a tárgyalást lezártuk, ha kell, kell, ha viszik, viszik, újratárgyalni már nem fogunk, és ezt most mindannyian meg is erősítettük.

– Az európai uniós vezetők úgy jöttek ide, hogy az EU 27-ek szempontjából ez a létező legjobb megállapodás, a britek inkább borzalmasnak nevezték. Magyar szempontból, úgy tűnik, hogy elértük a legfontosabb célokat.

– Azért azt ismételjük meg, hogy egy gazdag ország távozik, és ha gazdag ország távozik, akkor az anyagi veszteséget jelent. Magyarország – még egy szer mondom – túl a történelmi, katonapolitikai veszteségen, civilizációs természetű veszteségen, most pénzt is veszített ezzel a döntéssel. Ha a britek maradtak volna, akkor a következő években Magyarországnak is több pénz jutott volna az Európai Unió költségvetéséből. A második dolog – hogy a britek ügyeibe ne avatkozzunk bele, ők majd hoznak erről egy döntést, és hogy brit szempontból ez jó-e nekik, vagy sem, ezt is nyugodtan zárójelbe tehetjük –, a másik fontos érdekünk az lett volna, hogy minél inkább meg tudjuk védeni azoknak a magyaroknak a szempontjait, az érdekeit, akik Nagy-Britanniában dolgoznak. Ez a célunk, ez teljesült. Azt sikerként – ha egy fekete vasárnap egyáltalán lehet sikerről beszélni – elmondhatjuk, hogy azok a családok, azok a magyarok, akik ma Angliában dolgoznak, azok biztonságban vannak, az ő helyzetük nem romlott.

– Egyébként tudom, nem szeret más országok belügyeiről beszélni, az imént mondta is, hogy a britek dolga a britek dolga, de arról azért volt egyfajta diskurzus akár itt, akár korábban, hogy a rendezetlen Brexitnek, tehát hogy a tárgyalás nélküli kiválásnak most mekkora a veszélye?

– Most egyelőre mi az optimista forgatókönyvből indulunk ki, a brit kormány eljött hozzánk, hosszú időn keresztül tárgyaltunk velük, és elértünk egy megállapodást. Mi most abból indulunk ki, abból az optimista forgatókönyvből, hogy a britek tudják tartani a szavukat, és amiben most mi itt egyetértettünk, hiszen itt volt Theresa May is, azt ők véglegesíteni fogják otthon, ennél tovább nem merészkedünk.

– Többeket tudok idézni abban az ügyben, például Donald Tuskot, a tanács elnökét, hogy a tárgyalások során senki nem kívánta legyőzni a másikat, hogy azután egy olyan üzenet látott napvilágot, hogy a barátok barátok maradnak, de azért elég nyilvánvaló volt az elmúlt 17 hónapban vagy talán hosszabb időben, hogy politikai nyilatkozatok szintjén legalábbis voltak itt az EU 27-ek között olyan vezetők, akik mintha meg akarták volna büntetni az Egyesült Királyságot azért, mert kilép. De azt is tudjuk, hogy ez nem is annyira a briteknek szólt, hanem inkább azoknak a bent maradó országoknak, akik esetleg hasonló gondolatokat fontolgatnak a fejükben. Megőrizhető-e az az egység, ami jelen pillanatban megvan, hiszen a tárgyalások során ez jól látszott?

– Az persze jól hangzik, hogy senki nem akar senkit legyőzni, de akkor miért tárgyalunk? Azért tárgyalunk, mert mindenki szeretné a saját maga érdekeit minél teljesebb mértékig érvényesíteni. Ezt nem érdemes győzelem-vereség összefüggésbe helyezni, de kétségkívül egy csata zajlik minden tárgyaláson, hiszen mindenkinek vannak érdekei, és azokat szeretné a kompromisszumban minél teljesebb mértékben érvényesíteni. Tehát súlyos tárgyalások zajlottak, és súlyos kérdésekről is kellett megállapodni: kereskedelmi jogok, befektetések, pénzügyi szolgáltatások jövője. Tehát azért itt sok-sok eurómillárdról folytak a tárgyalások minden nap, és itt nem győzelem-vereség a kérdés, hanem hogy ki jár jobban, és ki jár rosszabbul, illetve vannak-e olyan megoldások, hogy mind a ketten jól járjunk. Ilyenkor nem nagyon vannak, egyébként. Itt mindenkinek kellett komoly engedményeket tenni. Hogy a britek meg jól járnak-e? Én a britek miatt nem aggódok, atomhatalomról beszélünk, az unió második legnagyobb gazdaságáról beszélünk, a világ ötödik-hatodik legnagyobb gazdaságáról beszélünk, egy szigetről beszélünk, amely katonailag könnyebben védhető, mint bármilyen kontinentális ország. Tehát a britek egy nagy demokratikus tradícióval, sok száz éves hagyománnyal a hátuk mögött, ezekkel az alapadottságokkal meg fogják találni a maguk helyét a nap alatt, még az európai nap alatt is. Nekem nem a britek miatt, hanem a magyarok miatt kell aggódnom, és a magyarok érdekét kell itt képviselnem, amit – még egyszer mondom – a munkavállalás szempontjából sikeresen teljesítettem is, pénz tekintetében pedig a kiválás eleve veszteségre ítélt minket, azon enyhíteni nem tudtunk.

– Hogy látja, azt, egy utolsó kérdés erejéig, hogy mennyire lesz a Brexit kampánytéma az európai választások előtt?

– Annyiban téma lesz, hogy az elmúlt, most lejáró ötéves mandátum egyik legfontosabb kérdéséről beszélünk, és előkerül az európai vezetők felelőssége. Tehát ki tehet a Brexitről? Vétlenek-e ebben az Európai Unió mostani vezetői? A válasz az, hogy nem, az én fölfogásom szerint. Felelősség terheli az Európai Unió vezetőit azért, mert a Brexit bekövetkezett. Több hiba is történt itt. Az egyik legsúlyosabb az volt, amit egyébként a magyarok szerintem jól ismertek föl, hogyha olyan bizottsági elnököt fog megválasztani az Európai Unió, amit a britek nyilvánvalóan és nyilvánosan bejelentve nem akarnak, de mégis ilyen elnökkel kell dolgozniuk, az távolítani fogja a briteket az Európai Uniótól. A mostani vezetők mentségére szóljon, hogy akkor még nem volt szó népszavazásról, de mi nem véletlenül tartottunk ki a britek mellett végig a mostani elnökkel szemben, és mondtuk azt, hogy a mostani elnökkel szemben lehetnek pozitív vagy negatív vélemények, nem ez a döntő, hanem nem lehet megtenni Európa második legnagyobb gazdaságával, hogy amikor nyíltan nem akar valakit egy pozícióba, akkor mi mégis arra a pozícióra, oda beerőszakoljuk. Itt ez történt, első hiba. A második hiba a migráció. Pont fordítva kellett volna történni: most az történik, hogy a migránsokat beengedtük, a briteket meg nem tudtuk bent tartani. Fordítva kellett volna: a briteket bent kellett volna tartani, a migránsokat nem kellett volna beengedni, és ha nem engedték volna be a nyugat-európai országok a migránsokat, akkor szerintem a britek bent tudtak volna maradni az unióban. De ez most már múlt idő, és így spekuláció, érdemes inkább a jövő felé fordítani a tekintetünket.

– Köszönöm szépen!