Orbán Viktor válaszai a nemzetközi sajtótájékoztatón felmerült újságírói kérdésekre
2019. január 10., Budapest

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm szépen, Miniszterelnök úr! Az MTVA-val kezdjük.

Mészáros László (Magyar Televízió): Miniszterelnök úr az előbb említette, hogy a migráció kapcsán újra kell értelmeznünk a viszonyunkat a kereszténységgel. Ennek kapcsán kérdezném Öntől, hogy mi a véleménye arról, hogy Guy Verhofstadt Önt se nem demokratának, se nem kereszténynek nevezte?

Először azon kell elgondolkodnom, hogy kell-e, hogy nekem erről véleményem legyen, ami felől egyáltalán nem vagyok bizonyos. De talán jobb, ha nem hagyjuk az ilyesmit csak úgy lógni a levegőben, és talán úgy válaszolnék Önnek – a nyers megfogalmazásért előre is elnézést kérve –, hogy oda jutott a liberális gondolkodás Európában, hogy ma a szabadság első számú ellensége. A liberálisok a szabadság ellenségei ma Európában, és ennek jó példája az Ön által ideidézett mondat, mert ez azt jelenti, hogy a liberálisok nemcsak azt akarják megmondani már, hogy ők kik, hanem azt is meg akarják mondani, hogy kik a kereszténydemokraták és kik nem. Szerintem ez nem olyan útvonal, amin érdemes tovább haladnunk, a kölcsönös tisztelettel messzebbre jutnánk.

Szakács Gerely (Reuters): Öt különféle témakörben is szeretném kérdezni Öntől megragadva az alkalmat, egyúttal köszönjük a lehetőséget, hogy…

Kovács Zoltán államtitkár: Elnézést, hogy félbeszakítom, miniinterjúkat nem fogok engedni most sem; ugyanúgy, ahogy egyéb kormányinfóknál, mindenkit önmérsékletre kérek, nézzenek körül a teremben, sokan vagyunk. Egy-két kérdésre lesz lehetőség fejenként.

Szakács Gergely (Reuters): Próbálom akkor felpörgetni. Említette a jegybankelnök urat, hogy neki is köszönhető az ország pénzügyeinek a stabilitása. Matolcsy György úr mandátuma március elején lejár, ezzel kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy a következő hat évre is őt fogja-e jelölni a jegybank élére? Vagy esetleg más jelöltekben gondolkodik, és amennyiben igen, akkor kik ezek a jelöltek, és mi az esetleges változtatások oka?

Ha elfogadja, hogy villámválaszokat adjak, akkor talán minden kérdésre sort tudunk keríteni. Erre a kérdésre az a villámválasz, hogy semmilyen meglepetés nem várható.

Kovács Zoltán államtitkár: Ha villámválaszok vannak, akkor még feltehet talán két kérdést.

Szakács Gergely (Reuters): A másik kérdésem a Budapest Bankra vonatkozna. Számos érdeklődő bejelentkezett már, külföldi és magyar tulajdonú is, de mindmáig nem lehet tudni, hogy pontosan mi a kormány terve ezzel a bankkal kapcsolatban. Ezzel kapcsolatban kérdezném, hogy mikor tervezik eladni ezt a bankot? Egyáltalán tervezik-e, hogy eladják, mi lesz az értékesítés módja, és van-e esetleg preferált vevő erre a bankra?

Erre azt tudom Önnek mondani, hogy van egy megállapodásunk az EBRD-val, amit még évekkel ezelőtt én kötöttem, és abban szerepel, hogy a Budapest Bankot visszaadjuk a magánszektornak. Erről konkrét döntést majd a miniszter asszony hoz, és arra kérem, hogy hozzá is forduljon a technikai részletkérdésekkel, de a szándékunk egyértelmű és világos: betartjuk azt a megállapodást, amit az EBRD-val kötöttünk.

Szakács Gergely (Reuters): A harmadik kérdésem pedig a Paks-beruházáshoz kapcsolódna, a paksi bővítéshez. A legutóbbi hírek szerint még mindig nem lett beadva a létesítésiengedély-kérelem, amit korábban a tavalyi évre ígértek. Mikor várható, hogy ezt beadják? Ennek tekintetében mikor kezdődhet a reaktorok építése, illetve ennek a csúszásnak a figyelembevételével van-e esetleg szükség akár a szerződés, a létesítési szerződés, akár a hitelszerződés újra tárgyalására az orosz féllel?

Tegnap ebben az ügyben meghallgattuk a paksi beruházásért felelős miniszterünket. Egy zárójeles megjegyzést kell nyitnom: ez egy olyan beruházás, ahol az oroszok majd egy kulcsrakész erőművet fognak átadni nekünk, ezért a technikai részletkérdések is hozzájuk tartoznak. Mi azon dolgozunk, hogy a csúszás, amely már előállt a kivitelezésnél, minél rövidebb legyen. A csúszás egyik oka az volt egyébként, hogy egy bonyolult európai közbeszerzési eljárást kellett lefolytatni, és ez hosszabbra sikerült, mint ahogy szerettük volna. Tehát késés kétségkívül van, a szerződéses feltételek módosítása ma nem tűnik szükségesnek, de a miniszter úr naprakészen áll az Önök rendelkezésére.

Kovács András (origo.hu): Miniszterelnök úr mit gondol arról, hogy úgy néz ki, hogy egységes ellenzéki lista lesz az EP-választásokon? Ez mennyiben változtathatja meg a Fidesz stratégiáját?

Ugye, nem azért állok itt, hogy gyepáljam az ellenzéket, tehát nem lenne helyes így kezdeni az évet, de annyit azért hadd mondjak, hogy szerintem az ellenzék, ha erre az útra lép, akkor a saját sírját ássa. És nekem nem kötelességem ebben megakadályozni őket.

Kovács András (origo.hu): A másik kérdésem az lenne, hogy a hét elején Brüsszelben együtt tüntetett Judith Sargentini az ellenzéki pártokkal. Ön szerint az előző kérdéshez kapcsolódva mi a véleménye erről, hogy ezek a szereplők együtt tüntetnek, és mennyire hozhatja őket közel, úgymond?

Ez annak az újabb bizonyítéka szerintem, hogy az európai választás fő kérdése a bevándorlás lesz. A holland képviselő asszonyról közismert, hogy egy bevándorláspárti politikus, ezért abban nem látok semmi rendkívülit, hogy egy bevándorláspárti holland politikus a bevándorláspárti magyarokkal együtt tüntet a magyar kormány ellen. Ez szinte az élet természetes rendjéhez tartozik.

Simon Zoltán (Bloomberg): A kérdésem az lenne, hogy említette, Matolcsy jegybankelnök úrral kapcsolatban semmilyen meglepetés nem várható. Ez azt jelenti, hogy jelölni fogja – ugye, ez a miniszterelnöki hatáskörbe tartozik – egy következő, második mandátumra, amikor a mostani lejár? Ez az egyik kérdés.

Akkor erre hadd válaszoljak rögtön. Amit mondtam, azt jelenti, hogy semmilyen meglepetés nem várható.

Simon Zoltán (Bloomberg): A másik kérdés meg, nem egészen egy évvel ezelőtt Matolcsy Györggyel és Varga Mihállyal együtt ült egy konferencián, és ott azt mondta, hogy az az elvárása, hogy Magyarországon – ugye, egy fejlődő gazdaságnál – a 4 százalékos gazdasági növekedést tudni kell hozni. Említette, hogy nagyon, kiugróan jó adatok voltak 2018-ban. Ugyanakkor a jegybank előrejelzése szerint 2019-ben 3,5 százalékos lesz a növekedés, 2020-ban pedig már csak 3 százalékos növekedés lesz. Ön szerint ezeknek személyi konzekvenciái lesznek adott esetben, amennyiben így alakulnak a számok? Tehát hogyha nem éri el a 4 százalékot a gazdasági növekedés, illetve mennyire személyes felelősség, és mennyire egy ilyen gazdasági modellbeni kérdés és válság? Ugye, adott egy munkaerő-piaci válság, jelen esetben demográfiai hanyatlás, részben elvándorlás, és részben, ugye, a kormánynak is adott egy bevándorlásellenes gazdaságpolitikája, ami részben, gondolom, ahhoz vezetett, hogy a túlóratörvényt elfogadják decemberben. Kérdés az, hogy ez személyes dolog vagy modellválság? És mi a kiút?

Ha jól számoltam, ez hat kérdés. Megpróbálok mindegyikre külön-külön válaszolni. Az első, hogy könnyű lenne széttárni a karunkat, és azt mondani, hogy egy olyan ország, amely a GDP-jével nagyjából azonos arányú vagy ahhoz közelítő exportteljesítményre képes, tehát egy rendkívül nyitott gazdaság, a nemzetközi gazdaság hullámveréseinek az átlagosnál jobban is ki van téve. Ez ugyan igaz, de én erre sosem szeretnék hivatkozni, és ezzel nem akarok takarózni. Mert a magyar gazdaságpolitikának az a sors jutott, hogy akármennyire is exportorientáltak, nyitottak is vagyunk, mégis a 4 százalékos gazdasági növekedést egy kedvezőtlen gazdasági klíma mellett is meg kell célozni. A jegybank előrejelzései egyébként csak kicsit maradnak el a kormány előrejelzéseitől, amit úgy fogalmaznék meg az Ön számára, hogy a kormánynak az az álláspontja, hogyha nem hozunk az előttünk álló két-három hónapban, tehát az első negyedévben gazdasági növekedést elősegítő lépéseket, akkor a gazdasági növekedés 3,9 százalék, tehát 4 százalék alatti lesz az idei évben. Ez a pénzügyminiszter álláspontja, ez néhány tizeddel tér csak el a jegybank álláspontjától. Ebből az következik, hogy kell hoznunk ilyen döntéseket, és én össze is hívtam január második felére azt a gazdasági tanácsot, ahol ezeknek a kérdéseknek a megvitatása szerepel majd napirenden. És nyitottság ide, nemzetközi gazdaság oda, mindent meg fogunk tenni, hogy legyen 4 százalékos, legalább 4 százalékos gazdasági növekedésünk, mert mi hiszünk abban, hogy az akaratnak is van szerepe, nemcsak a körülményeknek. A második dolog, hogy hogyan kell tekinteni – ha jól értem, Ön erre utalt – a munkaerő-kínálat kérdésére, amit Ön úgy fogalmazott meg, hogy munkaerőhiány van Magyarországon. Én ezt másként látom. Az én megközelítésem egészen más. Nekünk abból kell kiindulni, hogy 2010-ben Magyarországon dolgozott 3 millió 700 ezer ember. Ma dolgozik 4 és félmillió ember. Ha minden jól megy, és tudjuk tartani a terveinket, akkor azzal kell számolni, hogy hosszabb távon is, tehát nemcsak jövőre, hanem hosszabb távon is Magyarországon, mert ekkorák vagyunk, amekkorák, 4,5 millió és 5 millió között lesz a munkát vállalni képes és akaró emberek száma. Ez egyébként megközelíti a teljes foglalkoztatottságot, sőt talán majd el is éri. Zárójelet nyitok: itt szeretnénk megverni a cseheket, de eddig nem tudtuk, mert a legalacsonyabb munkanélküliség Csehországban van. Mi a harmadik helyen vagyunk, de az a célunk, hogy Csehország elé lépjünk, ami nem lesz egyszerű, mert Csehországnak az a szerencséje van, hogy egy zseni áll a kormány élén, Európa legjobb gazdaságpolitikusa, és vele fölvenni a versenyt nem lesz egyszerű a magyar pénzügyminiszternek, de hát majd meglátjuk. A cél mindenesetre az, hogy Európa legmagasabb foglalkoztatottságú gazdasága legyen Magyarország. Tehát én ebből arra következtetek, hogy nem érdemes olyan gazdaságpolitikát csinálni, amely olyan fejlődéssel számol, amely 4,5-5 millió embernél több ember munkáját igényelné, mert nem vagyunk többen. Tehát nekünk egy olyan növekedést kell előállítani, amely egy 4,5-5 millió emberrel működtethető gazdaságból fakad. Erre van lehetőség, létezik ilyen gazdaságpolitika. Ennek az ösvényeit keressük, talán már tettünk is néhány lépést egy ilyen ösvényen. Ha megvizsgálja például a 2018-as beruházásokat Magyarországon, ahol megváltoztattuk a beruházásösztönzőket, nemcsak az új munkahelyek esetén adunk támogatást, hanem technológiai szintmegőrzés vagy -emelés esetében is, akkor már azt fogja látni, hogy például a 2018-as évben létrehozott új beruházásoknál létrejött új munkahelyek esetében a fizetések 425 ezer forintnál vannak, és ez 40 százalékkal magasabb, mint a 2017-es beruházásoknál megfigyelt bérek, ami valószínűsíti, hogy itt magasabb technológiai és műszaki tartalmú beruházások történtek az elmúlt évben. Tehát én azt hiszem, hogy jó irányban állunk, csak azt az illúziót kell feladnunk, hogy a mi növekedésünk kizárólag újabb és újabb emberek munkába állásától remélhető. Ez azért illúzió, mert elfogytunk. 4,5-5 milliónyian vagyunk, és miután nem akarunk bevándorlást Magyarországon, és nem akarunk tömegesen vendégmunkásokat Magyarországon, ezért nekünk ezzel a méretű gazdasággal kell egy Európa élvonalához tartozó életminőséget biztosítanunk a magyar emberek számára. Most a következő kérdés, ha jól értem az Ön fölvetését, az, hogy a gazdaság szempontjából ez negatív-e, mármint hogy nincs elegendő munkaerő. Szerintem pozitív. Én azt gondolom, hogy így állt elő az a helyzet, hogyha ma valaki munkást akar, jó minőségű dolgozót akar alkalmazni, akkor lasszóval kell fognia. Ez azt jelenti, hogy az alku urai többé nem a vállalkozók, hanem a dolgozók. Ilyenkor egyetlen dolgot lehet csinálni: több fizetést kell adni a munkásoknak, és magasabb minőségű képzésben kell őket részesíteni. Ez a helyzet tehát, amely kikényszeríti a magasabb fizetést és a magasabb képzettséget, szerintem nem rossz dolog, hanem inkább jó dolog. És még egyszer mondom: ennek a kereteit pedig ez a 4,5-5 millió dolgozó munkavállaló adja ki. Úgyhogy összességében ezt az egész helyzetet a munkavállalók – és ők vannak azért Magyarországon elsöprő többségben – szempontjából inkább kívánatos, jó helyzetnek, semmint válságjelenségnek látom. Tett egy megjegyzést még a külföldön dolgozókra. Ez is egy örökzöld vita a magyar politikában. Ugye, a legutolsó adatok szerint azt látjuk, hogy 6 százaléka a munkavállalóknak dolgozik külföldön Magyarország esetében. Ez a legalacsonyabb szám a régióban, sőt az osztrák számokat tanulmányozva azt kell, mondjam, hogy annál is alacsonyabb. Ausztriából a munkaképes emberek 6,6 százaléka dolgozik külföldön, tehát összességében a beilleszkedésünkkel, az európai gazdaságba való beilleszkedésünkkel bekövetkezett munkaerővesztés mértéke regionális összevetésben is vállalható. Persze abban reménykedünk, hogy mindenki másnál jobbak leszünk, magasabb béreket tudunk majd kínálni, és ezért megéri majd azoknak is a saját jövőjüket Magyarországon tervezni, akik ma még külföldön vállalnak munkát. A külföldön munkát vállalók egyébként sokat segítenek Magyarországnak, mert pénzt is küldenek haza egyfelől, részben pedig egy olyan kockázatos vállalkozásba kezdenek, mert külföldön dolgozni egy magyar nyelvvel rendelkező ember számára kétszer olyan nehéz, mint egy átlagos nyugat-európai embernek, szerintem óriási bátorságot mutatnak, és elismerést érdemelnek, hogy hajlandóak egy idegen nyelvi közegben megpróbálni helytállni, és sikerrel is járnak. Talán még ehhez a kérdéshez kapcsolódik a munka törvénykönyve, mert erre is tett egy megjegyzést. Szeretném világossá tenni, hogy a munkatörvénykönyv módosítása semmilyen összefüggésben nincs a munkaerőhiánnyal. A munkatörvénykönyv módosítása azért szükséges, mert ma nagyon sok ember – és elsősorban kis- és középvállalkozó – szenved attól, hogy stikliket kell alkalmaznia, kiskapukat kell keresnie, hogyha túlórában foglalkoztatni akarja az embereket. Ez egy általános panasz a magyar kis- és középvállalkozók világában. Ez az intézkedés, amely a szabadságot adja meg a munkavállalóknak, ezen próbál segíteni, reményeim szerint segíteni is fog. Itt kell azt is elmondanom, hogy a munka törvénykönyve az egyik legérzékenyebb politikai kérdés mindenhol világon, így Magyarországon is. Én jól emlékszem, talán 2012-ben alkottunk meg az új munka törvénykönyvét, akkor is micsoda tiltakozások voltak, akkor is azt mondták, hogy az új munkatörvénykönyv tönkre fogja tenni a munkavállalókat, lehetetlenné teszi, hogy nőjön a munkahelyek száma. Ehhez képest ma 800 ezerrel többen dolgoznak, és jóval többet keresnek. Tehát nekem az a tapasztalatom a saját kormányzati működésünkből, hogy a munkatörvénykönyv módosítása eddig jól szolgálta a magyar emberek érdekét, ezért abból indulok ki, hogy a mostani módosítás is ezzel az eredménnyel jár majd.

Szarvas Szilveszter (pestisracok.hu): Miniszterelnök úr milyen összefüggést, vagy milyen parancsszóra ugrást lát abban, hogy a közelmúltban Belgrádban, Bécsben, Varsóban, Rómában és Budapesten is egyszerre robbantak ki kormányellenes tüntetések? És milyen érdekes, hogy mind az öt országban jobboldali, bevándorlásellenes pártok vannak hatalmon…

Ha megengedi, mielőtt a tényről beszélnék, a tónusról mondanék néhány szót. A sajátunkról, a magyar jobboldalnak a tónusáról, ha szabad így fogalmaznom. Mindig meglepődöm, amikor meglepett írásokat olvasok arról, hogy az ellenfél nemzetközi. De hát ezt eddig is tudtuk, nem? Sőt, mi is azok akarunk lenni: nemzetköziek. Tehát ne rójunk fel olyasmit az ellenfélnek, amit mi magunk is egyébként elkövetünk. Hát mi azt akarjuk, hogy Európában a bevándorlásellenes erők összefogjanak, adjuk össze az erőnket – üdvözlöm az erre vonatkozó lengyel–olasz kísérletet, ami éppen tegnap történt –, és összefogva, európai léptékben mi együtt erősebbek legyünk, mint a bevándorláspárti és migrációpárti erők. Hát mi is összefogunk! Hát persze, hogy az ellenfél is összefog, és összehangoltan tüntet ellenünk. Tehát ez ténykérdés szerintem, csak nem kell rajta meglepődni, és nem szabad kifogásolni. Persze a Soros György által támogatott, európai választásra készülő, bevándorláspárti erők mindenhol tüntetnek: Rómában, Bécsben, Budapesten, mindenhol, és fognak is. És ellenünk fognak tüntetni. No, de ennek a sportágnak ez a természete, amit én nem kifogásolok, egészen egyszerűen csak a tényt állapítom meg, hogy itt most az európai választások kapcsán nemzetközi méretekben mérik össze az erejüket a bevándorlásellenes és a bevándorláspárti erők. Szép dolog, hogyha a Fidesz lesz a legerősebb párt százalékban számolva az Európai Parlamentben, de ez keveset ér, hogyha ott a migrációellenes erők továbbra is kisebbségben lesznek. Tehát itt most nekünk európai léptékű, ha úgy tetszik, nemzetközi sikerre van szükségünk.

Szarvas Szilveszter (pestisracok.hu): Miniszterelnök úr, 2017-ben úgy fogalmazott, hogy az autonómiát támogatja, jobb híján. Most itt az elmúlt időszakban Magyarország nemzetközi súlya és megítélése egyre komolyabb és egyre jelentősebb, ráadásul a környező országokban a politikai instabilitás is felütötte a fejét, és egyre forróbb a talaj az ottani vezetők lába alatt. Ezek a tények változtatnak-e az Ön kijelentésén bármit is? Milyen Kárpát-medencei nemzeti politikára lát lehetőséget a következő időszakban?

Nagy a kísértés, hogy történeti vagy történetfilozófiai fejtegetésekbe bocsátkozna az ember, de akkor az ebédet is itt fogják Önöknek fölszolgálni, úgyhogy ezt elkerülöm, de mégis, egy megjegyzést hadd tegyek. Ha visszanézünk az elmúlt száz-egynéhány évre, akkor nem túlzás az a megállapítás, hogy ez a száz év magyar magány korszaka volt. A szomszédjaink Magyarországban fenyegetést láttak, a szomszédjaink Magyarországban veszélyt láttak, a szomszédjaink azon dolgoztak, hogy Magyarországot hogyan tudják elszigetelni. És az én állításom az, hogy nagy erőfeszítések árán, nagyon sok energiát, kölcsönösen, a szomszédok és mi kölcsönösen befektetve ma eljutottunk oda, hogy Közép-Európában nem az egymástól való tartás, félelem, veszélyérzet, hanem az együttműködés szelleme a meghatározó. Szerintem ha van Szent István-i politikai örökség, akkor az ez: a közép-európai népek, különösen a Kárpát-medencei népek együttműködésének a kultúrája. Ez Szent István öröksége. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy amikor a száz év magány véget ér, és Magyarország együtt tud működni a szomszédjaival, akkor egyúttal nemcsak egy helyes, nemzetközi, régiót stabilizáló politikát folytat, hanem a legjobb magyar politikai hagyományait is folytatja. Úgyhogy Magyarország készen áll az együttműködésre, és az a mondat, amit használok, hogy mindenki jól jár, aki a magyarokkal együttműködik, az egy őszinte mondat. Meggyőződésem, hogy aki velünk együttműködik a szomszédjaink közül, mind megtalálja a számítását a velünk való együttműködésben, nem tartania kell tőlünk, hanem inkább közös nagy célokra tud velünk együtt vállalkozni. Ennek konkrét beruházások is bizonyítékát adják, de nemcsak beruházásokról, hanem, mondjuk, közös európai érdekképviseletről is beszélek. Hát az, hogy a szlovákokkal közösen lépünk fel az Európai Unión belül a saját érdekeinkért, az egy történelmi teljesítmény. Szerintem nem vagyunk messze attól, hogy ezt a románokkal is közösen meg tudjuk tenni. Az, hogy a szerbek európai uniós tagságának a bajnokai, támogatói bajnokai mi vagyunk, jól mutatja, hogy milyen jó állapotban van a szerb–magyar együttműködés. És sorolhatnám még a példákat. Horvátország európai uniós tagságában Magyarország egy fontos szerepet játszott. Nem akarok kérkedni, csak a tényt állapítom meg. Tehát én azt hiszem, hogy Magyarország ma egy olyan regionális külpolitikát folytat, amely stabilizálja Európát, stabilizálja Közép-Európát, folytatja a legjobb magyar hagyományokat, és az itt élő embereknek a jólétéhez vezet majd el, hiszen együtt nyilvánvalóan magasabb életszínvonalat tudunk, és biztosabb életet tudunk adni a polgárainknak, mintha egymás ellen fordulnánk. Úgyhogy én az összességében az egész helyzetet kifejezetten biztatónak látom.

Peter Murphy (AFP): You mentioned a poll about 52 percent of Hungarians considering the issue of migration as the most important. There are plenty of other polls which say that it is by far not the most important for the Hungarian voters. When talking about the protest at the recent demonstrations, they talk about corruption, issues like bias in the public media, the state of hospitals; they definitely don’t mention migration, immigration as being an important issue to them. Yet, to listen to the government communication, you yourself, the pro-government media, you blame György Soros, you are talking about migration, immigration. Isn’t there a huge disconnect between the two? And, I mean my question would be, are you ignoring the genuine concerns of Hungarians?

Azért állok itt, hogy ezt a vádat véletlenül se mondhassa senki. So the reason why I am here is not to neglect anything, but to be ready to answer your questions. And if you represent the opinion of the people, this is a good chance to answer not just to you, but through you to the Hungarian audience as well.  De mégis: azt a történelmi tényt nem tehetjük zárójelbe, sőt felelősségnek, saját felelősségemnek érzem, hogy felszínen tartsam, hogy a migráció lesz a következő tizenöt-húsz évben is a legnagyobb sorskérdése a kontinensnek és azon belül Magyarországnak. Tehát nekem az a meggyőződésem, hogy miután a demográfiai tendenciák nem változnak meg, az afrikai népesség nőni fog, Afrika népességmegtartó ereje nem nő olyan gyorsan, mint a népessége, Ázsia népességmegtartó ereje nem erősödik olyan gyorsan, mint a népessége, ezért nekünk, európaiaknak arra kell berendezkednünk, hogy a következő tíz-húsz évben folyamatos külső migrációs nyomás mellett fogjuk élni az életünket. Ez egy állandó, szerintem nemcsak állandó, hanem uralkodóan állandó témája is lesz az európai politikának a következő időszakban. Ezért én azt gondolom, hogy helyes, hogyha a mindenkori magyar kormány ezt a kérdést nem engedi leesni az asztalról. Folyamatosan emlékezteti saját magát, a parlamenti képviselőket meg az embereket is, hogy ez az a történelmi dimenzió, amiben értelmezni kell azt, amit teszünk. Minden jó, szerintem, ami a migráció megállítását szolgálja, és minden rossz, ami magunkra húzná a migrációt. Ez az álláspontunk, ezért szerintem ebben nem negligencia, hanem felelősség fejeződik ki.

Herczeg Márk (444): Rövid kérdéseket tennék fel, nem akarok interjút csinálni vagy ilyesmi, csak olyan ritkán van lehetőség, hogy villámválaszokat kapjunk

Kovács Zoltán államtitkár: Minden kormányinfón itt vannak, és feltehetik a kérdéseiket.

Herczeg Márk (444): Az a kérdésem, hogy mostanra milliárdos lett az Ön veje, Tiborcz István, az édesapja, Orbán Győző, a szomszédja, Mészáros Lőrinc, a volt kollégiumi szobatársa, Simicska Lajos és a kötélbarátja, Garancsi István is. Ebben Önnek volt szerepe, vagy ez a véletlenek összjátéka?

Sokadszor találkozom azzal a helyzettel, hogy Önök rendszeresen üzleti kérdésekben akarnak tőlem véleményt kérni. Eddig sem jártak sikerrel, ezután sem fognak. Mert az a meggyőződésem, hogy a mindenkori magyar miniszterelnöknek és a kormánynak nem szabad foglalkoznia üzleti kérdésekkel. Ha üzleti információkra kíváncsi, akkor forduljanak a kamarához, a tőzsdéhez meg a cégbírósághoz. A magyar politikának fontos kiindulópontja, hogy a politika és az üzlet egymástól el legyen választva; politikusok a politikával foglalkoznak, üzletemberek meg az üzlettel, és én garantálhatom Önnek, hogyha valamely üzletember mégis politikával akarna foglalkozni, akkor erre nem lesz sok esélye.

Herczeg Márk (444): A másik kérdésem, hogy miért jó a magyar nyilvánosságnak és a magyar állampolgároknak az, hogy az Ön miniszterelnöki döntése értelmében a médiahatóság és a Gazdasági Versenyhivatal nem vizsgálhatta azt, hogy egy jobboldali médiaalapítvány alá kerül 476 kiadvány?

Huszonhárom olyan döntést hoztunk az elmúlt időszakban, amely nemzeti és közérdek szempontra hivatkozva szükségtelennek minősítette az ilyen vizsgálatokat, de ebből az egyik volt ez, a másik huszonvalahányat sohasem kifogásolta senki. Tehát én inkább azt mondanám, hogy az a meglepetés, hogy ez a döntése a kormánynak szokatlannak tűnik az Ön számára vagy a nyilvánosság számára. Ugyanakkor, ahonnan én nézem ezt az egész ügyet, az egy kicsit talán más kiindulópont, mert az, hogy valamit összeadnak vagy nem, az arányokon nem változtat. Én minden nap úgy élem az életemet, nekem az a képzetem van a magyar realitásról, hogy Magyarországon ma baloldali-liberális és kormányellenes médiatöbbség van. Ezt én egy ténykérdésnek tekintem. Indulat nélkül mondom, nincs bennem harag, nem rázom az öklömet, egész egyszerűen, mint ahogy reggel fölkel a nap, én is fölkelek, és azt látom, hogy a mai napon is ellenszélben fogok dolgozni. Az a helyzet, hogy a legnagyobb televízió, a legnagyobb hetilap, a legnagyobb internetes platform, talán még a legnagyobb országos politikai napilap is, mind egyértelműen kormánykritikus, baloldali és liberális. Most, hogy az azzal szemben álló irányzatot képviselő újságok, médiumok egyben vannak vagy külön, az arányt nem változtatja meg, az én szempontomból tehát lényegtelen. Én továbbra is, ezután a médiapiaci fejlemény után is abban a helyzetben kell, hogy végezzem a munkámat, hogy ellenszélben vagyok.

Herczeg Márk (444): Úgy érti, hogy a kiadványok számát tekintve vagy pedig az elérések tekintetében?

Minden szempontból. Még egyszer mondom: ha én reggel elkezdek dolgozni, megnézem a napi sajtót, a sajtószemléket, a nemzetközit, a hazait, megnézem az internetes platformokat, én ott azt látom, hogy többen vannak ellenem Önök közül, mint velem. Hát szerintem ez nem változott. És szerintem jó, hogyha a mindenkori kereszténydemokrata, jobboldali magyar miniszterelnök arra készül, hogy ez még hosszabb ideig így is lesz. A választási eredmények azt mutatják, hogy ilyen körülmények között is lehet sikert elérni. Ezért én nem átkozódom, csak egyszerűen rögzítem ezt az unfair, az én szempontomból unfair, de elkerülhetetlen körülményt, és teszem a dolgomat.

Herczeg Márk (444): Mi a véleménye arról, ahogy’ Varju László országgyűlési képviselővel szemben felléptek a köztévé székházában?

Szabad-e jogászként válaszolnom erre?

Herczeg Márk (444): Persze.

A magyar törvények egyértelműen fogalmaznak: a magyar parlamenti képviselők sem állhatnak a törvény fölött. Ez azt jelenti, hogy a magyar parlamenti képviselőknek joguk van bármilyen közintézménybe tájékozódás céljából bemenni, de nincsen joguk, a törvény tiltja bármilyen közintézmény működésének a megzavarását. És különösen nincsen joga semmilyen magyar parlamenti képviselőnek arra, hogy bármely közintézménynek a működtetését vagy irányítását átvegye. Tehát például, hogy ő döntse el, hogy mit olvasnak be vagy mit nem. Tehát ezek a jogi tények. Meggyőződésem tehát az, hogy a magyar parlamenti képviselők, akik ezeket a jogszabályokat nem tartják tiszteletben, átlépik a politikai kifejezés szabadságát jelentő jogi korlátokat.

Valerie Hopkins (Financial Times): Are you prepared to forge new alliances with Jarosław Kaczyński and Matteo Salvini to bring about what they call a New European Spring? And what would that mean in concrete policy terms for the EU?

I have written a good answer to your first question. First of all, I just would like to remind all of us that I called Mr. Salvini last year in September my own hero. I still keep it, that position.  Magyarország azzal büszkélkedhet, hogy először adott bizonyítékot arra, hogy a migrációt szárazföldön meg lehet állítani, és hosszú időn keresztül egyetlen tengeri ország sem vállalkozott hasonló tettre. És az, hogy Salvini úr megjelent a kormánypolitikában, és ő az első európai politikus, aki azt mondta, hogy tengeren is meg lehet állítani a migrációt, ez tette őt hőssé az én szememben. És amit azóta csinál, indokolta is számomra azt, hogy akkor így fogalmaztam, úgyhogy sok sikert kívánok neki. Lengyel–olasz, illetve Varsó–Róma tengely. Ez a legnagyszerűbb fejlemények egyike, amivel az év egyáltalán elkezdődhetett, úgyhogy én nagy reményeket fűzök ehhez. Én azt gondolom, hogy ez egy pozitív fejlemény, a mi számunkra csak annyit jelent, mert mi az Európai Néppárthoz tartozunk, hogy az Európai Néppárttól jobbra kormányképes bevándorlásellenes erők az együttműködés különböző formáit keresik. És ez jó hír nekünk, az Európai Néppártnak is, mert megmondom őszintén, én is torkig vagyok már azzal, hogy az Európai Néppárt, amikor szövetségeseket keres, akkor kizárólag bevándorláspárti irányban keresi ezeket a szövetségeseket, hol a liberálisok, hol a szocialisták személyében. Kívánom Európának, hogy legyen olyan, az Európai Néppárttól jobbra álló Róma–Varsó tengely, vagy nevezzük akárhogyan, politikai erő, amely kormányképes, felelősségteljes és bevándorlásellenes, és hajlandó együttműködni az Európai Néppárt bevándorlásellenes erőivel. Ezért mondom, hogy nagyszerű fejlemény az, ami történt.

Baka Zoltán (mfor.hu): Először arra volnék kíváncsi, hogy mit gondol a korrupció magyarországi szintjéről, ezt kritikusnak tekinti-e, vagy elfogadhatónak, és a kormánynak van-e konkrét intézkedési terve ezzel kapcsolatban?

Először tisztázzunk egy-két kiindulópontot, ha megengedi. Szerintem a korrupciónak nincs elfogadható szintje. Ezért helyes, ha csak egy politikát, a zéró tolerancia politikáját követi a mindenkori kormány. Az én megközelítésem – nem relativizálva az előbb mondottakat – az, hogy azért érdemes elgondolkodni mégis az életnek azon a természetes tényein, hogy mi volt 2010 előtt, meg mi van most. Mert, ugye, 2010 előtt nőtt a költségvetési hiány, nőtt az adósság, csökkent a közvagyon, nem volt gazdasági növekedés, szerintem részben azért, mert a pénz egy nagy részét ellopták. És 2010 után mit látunk? Csökken a költségvetés hiánya, csökken az államadósság, nő a közvagyon, van gazdasági növekedés, nőnek a bérek. Kizártnak tartom, hogy ilyen gazdasági eredmények és körülmények közepette jelentős méretű korrupció tudna működni Magyarországon. Vagy egyik, vagy másik. A korrupt országok szegények. Magyarország sem gazdag ország még, de Magyarország minden évben jobban teljesít. Ez önmagában cáfolja szerintem azt az állítást, hogy Magyarországon, mondjuk, az európai átlagot meghaladó korrupció lenne. De még egyszer megismétlem, hogy ez nem mentség semmire, a korrupcióval szemben egyetlen politika lehetséges, és ez pedig zéró tolerancia politikája.

Baka Zoltán (mfor.hu): Vagyis nem látja szükségét annak, hogy a kormány intézkedjen e tekintetben?

Dehogynem! Folyamatosan kell intézkednünk ebben az ügyben. Mondok egy példát csak. Itt van a korrupcióval összeköthető azon probléma, hogy például a közbeszerzések esetében mi az aránya az egyszereplős ajánlattételi tárgyalásoknak. És itt, Magyarországon egy magas számról indultunk 2010-2011-ben. Ha jól emlékszem, talán ez 30 százalék is volt. És az a jó, ha ez a szám minél kisebb. Most szerintem valahol 15 százaléknál vagyunk. De ha nem hozunk újabb és újabb intézkedéseket, akkor nem fog csökkenni ez a szám. Tehát Magyarországon folyamatosan kell hozni korrupcióellenes intézkedéseket a nagy- és kis korrupciók ellen is. Mondok egy másik példát, bár ritkán értik bele a korrupcióba, de én mégis, az adócsalást csak ide sorolnám. Ha megnézzük azokat az adóújításokat, amelyeket bevezettünk, azok egyértelműen, még a velünk nem túl barátságos uniós intézmények szerint is jelentősen fehérítették a magyar gazdaságot. Vagy én idesorolom a politika és a gazdaság kapcsolatában például azt a nagyon szilárd pozíciómat, hogy a politikusok a politikával foglalkozzanak, az üzletemberek meg az üzlettel foglalkozzanak. Ennek két föltétele van. Szerintem ezek nem állnak rosszul Magyarországon, de erősíteni azért lehet őket. Az első dolog, hogy a politikának nincs szüksége pénzre. Magyarországon a pártok működésének költségvetési támogatását és a pártok választási kampányának a támogatását a magyar adófizetők a költségvetésen keresztül kifizetik. Tehát én a tényeket harminc évre visszamenőleg jól ismerve mondhatom Önnek azt, hogy Magyarországon nem szükséges egyetlen pártnak sem az üzleti világból pótlólagos forrást bevonnia ahhoz, hogy meg tudjon nyerni egy parlamenti választást. Akár ellenzékből is, mint ahogy ezt több esetben én magam is, vagy a mi pártunk is bemutatta. Természetesen nem árt, ha adományokat gyűjtünk, de nincs szükség, tehát nincs beépítve a politika működésébe olyasmi, mint ami számos országban, hogy az üzleti élet adományaitól függ, hogy egyébként milyen erőviszonyok alakulnak ki a politikai életben. Magyarországon ez el van választva, mi hoztuk be ezeket a szabályokat, ezek jó szabályok szerintem. Hasonlóképpen arra is emlékeztetek mindenkit, hogy Magyarországon van egész Európában a legszigorúbb képviselői vagyonbevallási törvény. Például az én vagyonbevallásaim harminc év óta minden évben nyilvánosak, és visszamenőleg is elérhetőek. Megkockáztatom, hogy alig van Európában olyan politikus, amelyik kibírná, képes lenne arra az életre, hogy harminc éven keresztül minden évben olyan részletességgel, mint ahogy ez Magyarországon van, ki kellene teríteni a magánéletének üzleti, gazdasági életének a lapjait. Egyetlen más országban sincsenek olyan szigorú szabályok, mint Magyarországon. Én csak azt akarom mondani, hogy ezek a szabályok nem maguktól jöttek létre, ezeket is csinálni kellett. Én azt akarom ezzel mondani, hogy a korrupció meg általában a politika meg a gazdaság összefüggése és a közpénzek ügye folyamatosan indokolja, hogy a kormány egyetlen pillanatra se álljon meg ebben a munkában, és ne mondja azt, hogy most már tulajdonképpen elfogadhatóak az állapotok. Az állapotok nem rosszabbak, mint Európában általában, sőt, de ez nem ok arra, hogy ne folytassuk ezt a politikát.

Baka Zoltán (mfor.hu): Abban lehetne köztünk vita, hogy milyen forrásokból gazdálkodnak a pártok, de áttérnék egy másik témára. Béremelkedés, bértárgyalás. Ugye, évvégén megállapodtak a munkaadók a munkavállalókkal és a kormánnyal a 8 százalékos minimálbér-emelésben. Ezt az ütemet Ön elfogadhatónak tartja-e abban a tekintetben, hogy tíz-tizenkét éven belül szeretnénk az osztrák bérszínvonal talán a 80 százalékára felzárkózni?

Kétfajta módon lehet bért emelni. Az egyik, hogy a kormány azt mondja, hogy legyen, és akkor lőn világosság, mond egy számot, és mivel mindannyian egyre magasabb béreket szeretnénk látni, tehát mondunk egy egyre magasabb számot. Ez az egyik lehetőség. Ez szerintem egy rossz gazdaságpolitika, mert ez nem kalkulál a gazdaság tényleges teherbíró- és teljesítőképességével. Ezért ezt az utat mi nem járjuk. A másik út az, hogy bevonjuk, sőt rátestáljuk a vállalkozókra és a munkavállalókra annak felelősségét, hogy a bérek mértékéről megállapodjanak. Ezen az úton járunk mi. Most is lett volna lehetőség arra, mert a jogszabályok lehetővé tették, hogy miután hosszú időn keresztül nem állapodott meg a munkavállalói világ a munkaadókkal, a kormány mondja meg a minimálbérnek a mértékét, ami egyébként fölfele tolja utána a többi bért is. Ezt én nem akartam. Kifejezetten, ha szabad így fogalmaznom, eltiltottam tőle a pénzügyminisztert, és azt mondtam, hogy ki kell várnunk egészen addig, amíg az érintett felek meg nem állapodnak, mert a béremelésnek hatása van utána a vállalkozások életére. Azzal a béremeléssel nem megyünk sokra, aminek a következtében utána, miután a bér nem kigazdálkodható, be kell zárni a vállalkozásokat. Ezért fontos, hogy itt megállapodás legyen a munkaadók és a munkavállalók között. Ezen az úton értünk el sikereket, hat évre szóló megállapodást kötöttek két évvel ezelőtt. Én ezt a megközelítésmódot, filozófiát és politikát szeretném egész addig, amíg lehetséges ezt követni.

Baka Zoltán (mfor.hu): Ez mind világos, de az ütem elegendő arra, hogy fölzárkózzunk az osztrák bérszínvonalhoz, amit Önök tűztek ki célul?

Vagy az amerikaihoz vagy a kínaihoz… Szóval – hogy mondjam? – nem az a jó megközelítés, hogy kiválasztunk egy országot, és azt mondjuk, hogy oda akarunk eljutni. Ezt megtehetik szerintem a vállalkozók meg a szakszervezetek, de a kormány ne tegye meg. Tehát én azt gondolom, hogy a vállalkozók és a szakszervezetek, tehát a munkaadók és a munkavállalók tűzhetnek ki bércélokat, de ezt ők tűzzék ki, és ne a kormány. Ha a kormány tűzi ki, annak magas kockázata van.

Baka Zoltán (mfor.hu): Utolsó, gyors kérdésem: uniós vállalásunk az euró bevezetése. Van ennek céldátuma, mi lehet a leghamarabbi dátum?

Két okból nincsen céldátumunk. Az egyik, hogy nem látjuk világosan az euró jövőjét. A másik, hogy bár vállaltuk a belépést az eurózónába, de akkor még nem az az eurózóna volt, mint a mostani, azóta csomó új szabály született, új intézmények jöttek létre. Tehát senki sem tudja, hogy az eurózóna hova fog fejlődni a következő időszakban. Úgyhogy én itt a kivárás és az óvatos duhaj politikáját követem, szívem szerint. Azt látnunk kell, hogy ma három Európa létezik egyszerre. Amikor kétsebességes Európáról beszélnek, mint nem kívánatos dologról, mindig mosolygok, hiszen most is három van: van az eurózóna Európája, van a schengeni övezet Európája, meg van az Európai Unió teljes tagsága. Ez három különböző térség. Lehetségesnek tartom, hogy Európa a jövőben ilyen hármas tagozódásban folytassa az életét, nem tartom szükségesnek, hogy mindenki belépjen az eurózónába. Hogy Magyarországnak ez nemzeti érdeke lesz-e a jövőben valamikor, vagy nem, ezt folyamatosan vizsgálnunk és értékelnünk kell, és hogyha érdekünk, akkor hozhatunk ilyen döntést.

Csákány Róbert (Euronews): Itt is hallhattuk, hogy a bevándorlás mentén gondolja, hogy elválik egymástól Európa politikai térképe, ha úgy tetszik. Ahogy azt a Sargentini-jelentés után is azt mondták, hogy akik támogatták Judith Sargentini jelentését, ők a bevándorláspárti politikusok. Mégis a Fidesz az Európai Néppártban Manfred Weber jelölését támogatja a Spitzenkandidat szerepére, aki támogatta a Sargentini-jelentést, tehát ezek szerint bevándorláspárti. Így nehéz lesz átvenni a szerepet, a vezetést az európai uniós intézményekben. Miért támogatták mégis?

Ha megengedi, először válaszolnék a konkrét személyi kérdésre, és utána tennék egy általános megjegyzést. Hát van úgy, hogy az ember barátját bepalizzák. Ez történt az én barátommal is. Fölmentem, készülve az Önökkel tartandó találkozóra, azt hiszem, tegnap vagy tegnapelőtt a Soros-egyetemnek a honlapjára, hiszen Manfred Weber azt mondta, hogy a Soros-egyetem miatt szavazott a Sargentini-jelentés mellett. És mit olvastam a honlapon? A honlapon azt olvastam, hogy a Soros-egyetem egy magyar egyetem, és semmilyen más országban nem folytat oktatási tevékenységet. Én jogász végzettségű ember vagyok, úgy szokták mondani, hogy a beismerés az eljárás királynője. Ma a törvények azt írják elő, hogyha valaki külföldi diplomát akar kibocsátani Magyarországon, akkor egy másik országban is kell oktatási tevékenységet folytatni. Ennek az ellenkezőjét olvasom a mindenki számára elérhető honlapon. Ebből pedig egyetlen dolog következik, hogy az én barátomat, Manfred Weber urat bepalizták. Tehát az ő szavazata, amit a Soros-egyetem miatt adott le Magyarország ellen, szerintem indokolatlan volt. Visszatérve a bevándorlás kérdésére: az, amiről én próbáltam itt beszélni az elején, talán az eddig elmondottaknál is sokkal mélyebb változásokat hozott már most Európa jövőjét illetően. Nem tudom, Önök szoktak-e, nyilván szoktak, ha nem is olyan gyakran beszélgetni, mint én, olyan országok vezetőivel, ahol már a migránsok és a bevándorlók aránya elérte, megközelítette vagy meg is haladta a 10 százalékot. Mert ha ilyen beszélgetésekben volt részük, akkor tapasztalhatták azt, hogy ők már nem arról a kérdésről beszélnek, hogy legyen-e migráció vagy nem. Az ő kérdésük már nem ez, ez a hajó elment. Az ő kérdésük az, hogy hogyan éljenek együtt. Ott már eldőlt, hogy ott egy kevert civilizáció lesz. Nagy tömegű iszlám és nagy tömegű keresztény civilizációból összevegyített új minőség jön létre. Én nem akarom azt mondani, hogy ez biztos kudarcra van ítélve, mert nem venném magamnak a bátorságot, hogy ilyet mondjak. Az is lehet, hogy azoknak lesz igazuk, akik azt mondták, hogy ebből az összevegyítésből egy új minőség jön létre, ami egy magasabb rendű életformát jelent majd, mind a hagyományos keresztény társadalmak életformája. Ez a vita ma nem dönthető el, és én nem vitatom el, hogy akár így is lehet majd. De egy dolgot biztosan tudok mondani, hogy ma ők csak az együttélés kérdéséről tudnak beszélni. Mert ott már bekövetkezett valami. Ezért a migráció és a bevándorlás kérdése a nyugat-európai országokban együttélési kérdés. Közép-Európában nem, mert mi nem akarunk együtt élni másokkal, magunkkal akarunk maradni. Tehát itt a bevándorlásról szóló vita arról szól, hogy hogyan akadályozzuk meg annak a helyzetnek a kialakulását, ami ma Nyugat-Európában látható. Hogyan védjük meg a keresztény kultúrára épülő, saját társadalmi berendezkedésünket. Mi tehát egy védekező alapállásból beszélünk. És ezért jól láthatóan, mintha a két különböző planétán lennénk, egészen más kérdéseik vannak nekik, és más kérdéseink vannak nekünk. Ezért logikus egyébként, és innen érthető meg, hogy Magyarországon miért erősebb a bevándorlásellenesség, mint az olyan országokban, ahol vannak bevándorlók. Azért, mert mi nem akarunk rálépni arra az ösvényre, mi még meg tudjuk védeni magunkat egy olyan koncepció szerint, amiről nekünk megvan a saját demokratikus döntésünk. Ezt lehet vitatni, lehet minősíteni, ezt meg is szokták tenni, mindenfajta undok jelzőket szoktak ráaggatni erre a politikára meg Magyarországra, de ettől még nekünk még van egy demokratikus döntésünk, hogy így akarunk maradni. És ezért itt a bevándorlással és a migrációval kapcsolatos ellenőrzések sokkal magasabbak. Hiába nincs hétköznapi tapasztalatunk az együttélés problémáiról, mint ott, ahol már együttélési kérdéssé vált. Tehát ezt a jelenséget én természetesnek tartom. És ez jól mutatja, hogy a migráció kérdése milyen messzire vitte egymástól Európa két részét. Nagy kérdés, az európai jövő legnagyobb kérdése, hogy hogy’ tudunk egységesek maradni, hogyha ennyire különböző jövőt választottunk magunknak.

Csákány Róbert (Euronews): A kettőből a második kérdésem pedig a Brexit témakörre vonatkozik. Egyre inkább arra tartanak a folyamatok, hogy egy „hard Brexit”, egy „no deal Brexit” valósul meg. Vizsgálta-e ennek a Magyarországra vonatkozó hatásait a kormány? Mi ezzel kapcsolatban Magyarország teendője? Itthon hogyan fog ez hatni ránk, illetve van-e teendője a kormánynak az Egyesült Királyságban élő magyarok vonatkozásában?

Vizsgáltuk ennek a lehetséges hatásait, számszerűsítettük is ezeket a hatásokat, azt állapítottuk meg, hogy egy megállapodás nélküli Brexit jelentős hatást nem gyakorol Magyarországra és a magyar gazdaságra. A britek miniszterelnök asszonyától pedig garanciát kaptunk arra nézve, hogy a kinn élő magyaroknak a helyzete nem fog rosszabbodni.

Fábián Tamás (index.hu): Miniszterelnök úr többször kijelentette, hogy 2030-ig tervez, és azt is mondta többször, hogy illiberális demokráciát szeretne Magyarországon. Kérdésem, hogy a 2030-as, Ön által elképzelt Magyarországig milyen illiberális fordulatokat kell még Magyarországon végrehajtani?

Az is érdekes kérdés, hogy én mit szeretnék, de ez másodlagos ahhoz képest, hogy mit akarnak a magyar emberek. És én úgy látom, hogy a fontos kérdésekben a magyar emberek illiberális álláspontot foglalnak el. Mind a három fontos kérdésben ilyen álláspontot foglalnak el. Az első a bevándorlás. A liberális demokraták bevándorláspártiak, mi nem vagyunk azok. A család kérdésében a liberálisok kifejezetten különböző, egyformán családnak minősülő együttélési formák egyenrangúságában hisznek, mi, akik illiberálisak vagyunk, a mi alkotmányunkba az van beleírva, hogy a házasság egy férfi, egy nő. És hasonlóképpen: amikor arról beszélünk, hogy az országainkban különböző kultúrák egymás mellett egyenjogú módon léteznek-e, vagy van olyan kultúra, amelyik különböző okokból, legyen az bármi, külön állami védelem alatt áll, akkor a liberálisok azt mondják, hogy természetesen ez nem lehetséges, mi meg azt mondjuk, hogy dehogynem, ilyennek lenni kell, ez benne is van az alkotmányban. A keresztény kultúra megvédése minden állami szervnek kötelessége. Tehát a három legfontosabb kérdésben én úgy gondolom, hogy Magyarországon illiberális többség van. Most az egy másik probléma, ami az idegen szavak magyarországi használatával kapcsolatos, de ezen nem tudunk segíteni, mert az egy magyar sajátosság, hogy a magyar nyelv, ahogyan mi gondolkodunk, és a szavakat használjuk, nem esik egybe azzal, ahogyan Nyugat-Európában, és különösen nem esik egybe azzal, ahogyan az angolszász világban használják. Az angolszász világban a liberális egészen mást jelent, mint Európában, és Európában mást jelent, mint Magyarországon. Ez egy adottság, de ettől nem maradhatunk csöndben.

Fábián Tamás (index.hu): Az intézményrendszer tekintetében, tehát Ön most politikai beállítódásról beszél, de arról, hogy, mondjuk, a bíróságok, a civil szféra, a médiavilág esetében Ön szerint szükség van-e illiberális fordulatokra még Magyarországon?

Ezeket a kérdéseket az alkotmány, miután ezek nagy jelentőségű, rendszerdefiniáló intézmények, szabályozza. Azok, köszönjük szépen, jól vannak.

Fábián Tamás (index.hu): Ha már szóba hozta, a nyáron azt mondta, hogy egy-másfél éves alkotmányrevízió következik. Hogy áll ez a folyamat, és milyen területeket fog érinteni?

Kezdetlegesen áll.

Fábián Tamás (index.hu): Mi az oka ennek? Fél év alatt akkor nem haladtak…

Igen. Lassan haladunk, igen.

Fábián Tamás (index.hu): Mi az oka..?

Azért, mert miután kétharmadot kaptunk a legutóbbi parlamenti választáson, számos olyan kérdés volt előttünk az ősz során, amelyet korábban kétharmad híján nem tudtunk szabályozni. Mondok egy példát, mondjuk, az egyházakra vonatkozó törvény. Ezeket most tudtuk elővenni. És azok az alkotmányjogászaink, akiknek az alkotmány revíziójával kéne foglalkozniuk, az ősz során a kétharmaddal módosítható, nem alkotmány szintű törvények szabályozásával foglalkoztak. Ezért – hogy mondjam? – nagy baj nincsen, csak néhány hónappal később fogunk végezni.

Fábián Tamás (index.hu): Még egy kérdésem lenne. A helyzet úgy áll ma Magyarországon, hogy az egyik politikai oldal folyamatosan sorosozik és sorosbérencezik, a másik oldal pedig O1G feliratokat rajzol a hóba, plakátokra festi. Most mind a kettő oldal Önhöz kapcsolódik. Ön emelte Magyarországon a közbeszéd központjába a sorosozást, és az O1G is Önhöz kapcsolódik. Simicska Lajos volt párttársa, kollégiumi szobatársa mondta ezt Önre. Mit gondol, abban, hogy a közbeszéd ilyen szintig szélsőségessé vált, és erre a szintre jutott, van Önnek személyes felelőssége?

Én a paternalista megközelítést nem szeretem. Magyarországon az emberek felnőttek, nagykorúak, mindenki felelősséggel tartozik a saját szavaiért meg a saját cselekedeteiért, és ezt a felelősséget senkire sem háríthatja át.

Vincze Viktor Attila (888.hu): Nagyjából két évvel ezelőtt Soros György személyesen Ön ellen, Miniszterelnök úr ellen indított háborút a Politicóban, mint a nemzetállamok képviselője ellen, ő pedig, mint a liberalizmus lovagja, utolsó képviselője lépett fel. Hol tart ez a globális és európai szintű, illetve európai összecsapás? Soros várakozásai mennyire teljesültek, és mire lehet számítani őtőle, különös tekintettel a rendkívüli anyagi forrásaira, amiket be is vet Magyarország ellen?

Ha megengedi, akkor úgy értelmezem, hogy az első kérdése a múltra vonatkozott. Mi történt? Az történt, hogy amikor a migráció elviselhetetlen méretűvé vált, akkor a magyar kormány döntésének megfelelően én nyilvánosságra hoztam egy ötpontos javaslatot, hogy hogyan oldjuk meg, hogyan kezeljük a migrációs válságot. Rá néhány napra Soros György meg nyilvánosságra hozott kifejezetten megjelölve az én öt pontomat egy hat pontból álló javaslatot, a Soros-tervet, amit megjelentetett a nemzetközi sajtóban, ahol azt mondta, hogy el kell vetni azt a megoldási javaslatot, amit Magyarország képvisel, és helyette egy másik megoldást kell választani, amit ő itt leír, és le is írta hat pontban, hogy mit kell csinálni. Ez egy bevándorláspárti manifesztum. És ettől a pillanattól kezdve a konfliktus folyamatosan éleződött, illetve a magyar belpolitikából átterelődött nemzetközi politikai színtérre. Nekem annyi felelősségem van itt, hogy nem voltam hajlandó folytatni azt a szerintem Magyarországot eleve vereségre ítélő harcmodort, hogy miközben mi transzparensek vagyunk, átláthatóak vagyunk, lehet tudni rólunk, kik vagyunk, mennyi pénzünk van, milyen erőnk van, és hogyan harcolunk, aközben az ellenfelünk meg a víz alatt rejtőzködik. Tehát az nem megy, hogy mi a víz fölött vagyunk, ő meg vízilabdázik a vízben, és fölül mosolyog, alul meg rúg, vág, üt. Ez nem megy, mert ezt a csatát csak elveszíthetjük. És akkor azt a nehéz dolgot kellett meghoznunk, hogy tudtuk, hogy ennek ára lesz. Személyesen én is fogok ezért árat fizetni, Magyarországnak a megítélése is romlani fog. Tudtuk, hogy ez olyan vitákba visz bele bennünket, amit jobb lenne elkerülni, de a bevándorlásról szóló vitát nem tudjuk másképp megnyerni, gondoltuk akkor, csak ha a fölszínre hozzuk a víz alól az ellenfelünket. És akkor léptünk elő azzal, hogy legyen transzparens. Hát ha nekünk transzparensnek kell lenni, akik bevándorlásellenesek vagyunk, tessék transzparenssé válni azoknak is, akik bevándorláspártiak. És hatvan-valahány szervezet van Magyarországon, akiket Soros György finanszíroz, és nagy részük folyamatosan valamilyen módon részt vesz a migráció körüli közhangulat alakításában, vagy magának a migráció folyamatának a jogi, szociológiai alakításában. Ha harcolunk, akkor legyen a harc fair. És akkor Magyarország valóban és én személy szerint megneveztem Soros Györgyöt, mint a migrációt rendkívül nagy erőforrásokkal, nagyon erős nemzetközi kapcsolatokkal befolyásoló, sok tekintetben irányító személyiséget, de ő ezt sose tagadta. Nekem az a véleményem, hogy itt olyasmit kérünk időnként számon Magyarországon, amit maga az érintett sem kifogásol. Persze mindenki kifogásolhat stílust, én is szoktam a velem szembeni stílusokat időnként kifogásolni, nem mindig tetszik az ellenfeleink mondata, megértem, hogy Soros Györgynek sem tetszik minden mondat, amit mi mondunk, de az nem fogadható el szerintem, hogy az egyik fél transzparens, nyíltsisakos, a másik fél pedig rejtőzködő. Ugye, itt szokták mindig belekeverni az antiszemitizmus problémáját. Nekem nagyon világos álláspontom van ebben az ügyben. Soros György a mi honfitársunk, egy magyar ember, sőt magyar állampolgár. Nem értünk egymással egyet, ilyen van. Ugyanakkor azok, akik úgy akarják megvédeni Soros Györgyöt, hogy állandóan származásával hozakodnak elő, szerintem ártanak. Ártanak a magyar politikának, de Soros Györgynek is. Mert szerintem a politikában vitatkozni kell, a vitát vállalni kell, és érvelni kell, és aki a származása mögé bújik a vita helyett, az gyáva. Úgyhogy nem javaslom, vagy kártékonynak ítélem, hogy a Soros Györgyöt védeni akaró, őt támogató magyar közéleti szereplők, ideértve az újságírókat is állandóan az ő származására utalnak. Ez a mi számunkra indifferens. Soros György egy magyar állampolgár, magyar honfitársunk, és van vele egy erős vitánk.

Vincze Viktor Attila (888.hu): Politikusként és miniszterelnökként mi az Ön álláspontja azzal kapcsolatban, hogy az utóbbi időben Európában is, Magyarországon is a balliberális oldalon nagyon megszaporodtak az erőszakra való felhívások, az utcai demonstrációk a politikai közéletben való részvétellel kapcsolatban? És egyre több erőszakos cselekmény meg is történik.

Aggasztónak látom. Pártszimpátiától függetlenül én riasztónak látom, mondjuk, hogy Németországban megvernek egy politikust. Németországban! Tehát a rend hazájában, a törvényesség és a jogtisztelet hazájában történik ez. Ezek szerintem aggasztó jelenségek. Magyarországon is így áll a helyzet. Szerintem tüntetni mindenkinek joga van, sztrájkhoz is mindenkinek joga van, de vannak világos jogszabályok, amelyek leírják, hogy hol vannak a törvényesség határai, és annak az átlépése szerintem nem engedhető meg. És, ugye, én arra kérek mindenkit, hogy persze, ha nem ért egyet a kormánnyal, vagy valami más problémája van, használja azokat a kifejezési eszközöket, amelyeket egy demokráciában igénybe lehet venni, csak arra kérek mindenkit, hogy ne válassza az erőszakot, ne lépje át a határt, maradjon békés, ne romboljon, ne legyen agresszív, és ne alkalmazzon erőszakot. Azt, hogy a parlamenti képviselők ebben meg élen járnak, azt kifejezetten aggályosnak tartom. Az, hogy parlamenti képviselők fizikai erőszakot alkalmaznak, hogy nem engedik fölmenni az ülést levezető elnökét a pulpitusra, az fizikai erőszak. Ezzel rendkívül rossz példát mutatnak. És én azt gondolom, hogy ez európai összefüggésben is és magyar összefüggésben is olyasmi, amivel szemben nyilvánosan állást kell foglalni. Én a magam részéről ezt teszem.

Póth Attila (ARD): Miniszterelnök úr többször beszélt arról, illetve bírálta azokat az uniós államokat, illetve az Európai Bizottságot is, akik nem hallgatják meg az emberek szavát, nem figyelnek oda, mit akarnak. Több ezren tüntettek, több mint tízezren tüntettek többször is Budapesten, illetve az ország több pontján. Az ő hangjukat miért nem hallja meg?

Szerintem általában a kormányt, de engem személy szerint biztosan nem lehet azzal vádolni, hogy ne figyelnék oda, amit az emberek mondanak. Számos olyan dolgot honosítottunk meg – én is részt vettem benne – a magyar közéletben, ami azt a célt szolgálta, hogy bevonjuk az embereket. A konzultációról már beszéltem, de az alkotmánymódosítás módja is ilyen volt, tehát én a mostani tüntetőkre is figyelek. Most persze van, amit talán jobb lenne nem meghallani, mert – hogy mondjam? – undok dolgokat dobálnak az emberre, meg mondanak. Ezeket jobb lenne nem hallani, de kihámozom én ebből azt, amit ők szeretnének. És én értem, hogy ők nem értenek egyet a kormánnyal számos kérdésben. Ezeket a kérdéseket megvitattuk. Vagy a szakszervezetekkel, például a túlóratörvény esetében, a törvényalkotás keretében, hiszen parlamenti előterjesztés volt, sőt Kósa Lajos többször is tárgyalt velük, más kérdéseket megvitattuk a parlamentben, tehát ezek nem vita nélkül, a vitát kikerülve elfogadott döntések. Én csak azt kérem az ellenfeleinktől, miközben meghalljuk őket, azt a jogunkat ne vitassák el, meg azt a tényt ne vonják kétségbe, hogy egy demokráciában a parlamenti többség hozza a döntéseket. Azért választották meg őket. A döntéseket eddig is meghoztuk, ezután is meghozzuk, de minden vitának, eszmecserének állunk elébe természetesen.

Kósa András (Népszava): Miniszterelnök úr, Ön nyilván nagyon széles nemzetközi kitekintéssel rendelkezik. Ismer olyan demokráciát a világban, ahol a miniszterelnök éveken keresztül nem áll szóba a kormánykritikus sajtóval? Nem ad interjút, mondjuk, az Indexnek, a Népszavának, 444-nek és másoknak. Most ismerte el Ön is, hogy ezek a médiumok a magyar választók nagyobbik részét képviselik, vagy legalábbis fogyasztják őket. Mikor akar interjút adni ezeknek a médiumoknak? És egy kérdés, hogy mit gondol arról, hogy erre az eseményre is több regisztrált kollégát nem engedtek be végül a szervezők?

Tisztelettel köszöntöm azokat, akik itt vannak. Nem hiszem, hogy bármilyen kérdés azért maradna el a mai találkozón, mert valaki nincs itt, ennél én jobb véleménnyel vagyok Önökről. De visszatérve a kérdésre: egy interjúnak nem az az értelme, hogy bikaviadalt vívjak egy újságíróval. Én szívesen állok mindenkinek a rendelkezésére, hogyha egyébként a beszélgetés azt a célt tűzi ki maga elé, hogy egy kérdést minél több oldalról világítsunk meg. Olyan interjúkat és olyan szituációkat nem keresek és nem is vállalok, ahol eleve lehet látni, hogy egy rosszindulatú ember előítéletes kérdéseket fog föltenni nekem. Köszönöm, nem kérek ebből. Nekem sincs rá szükségem, meg a magyar választókhoz más módon is el tudok jutni. De mindenkinek állok a rendelkezésére, aki egy adott kérdéskört szeretne több oldalról, akár vitatkozva is körbejárni. De bizonyos korrektség, együttműködési készség, azonos megközelítés vagy legalább a másik megközelítésének elfogadása előfeltétele minden értelmes beszélgetésnek. Ez a helyzet. Én ezen alapon válogatom ki, hogy mikor kinek miről mit mondok, és miről beszélek. Ez alól egy kivétel van, amikor a hölgyek levadásznak a parlament folyosóján, az ellen nincs védekezés, és ott akkor miniinterjúkra kerül sor, minden hónapban legalább egyszer, ahol az összes kényelmetlen kérdést meg szoktam kapni egyébként.

Kovács Zoltán államtitkár: Egy megjegyzést azért engedjen meg. Mint minden kormányinfón, meghívásos alapon történt az újságírók meghívása. Tele van a terem, fizikailag nem bír el többet, úgyhogy azoknak, akik kint maradtak, üzenjük, hogy ahova nem hívják őket, oda nem érdemes jelentkezni, mert nem így működik. Pártsajtót pedig nem szoktunk beengedni a sajtótájékoztatókra.

Stephan Löwenstein (Frankfurter Allgemeine Zeitung): Prime Minister, your office has recently moved to the Castle Hill. Does this location in your view bears a certain historical or political symbol as part of the fact, that it is locally separated from the legislative power? Thank you!

If you allow me, I will respond in Hungarian.  Három dolgot érdemes ezzel kapcsolatban szerintem megjegyezni, mármint hogy a szimbolikus térben mit jelent mindez. Az első, hogy valóban, hogy olyan különös – maradjunk ennyiben – dolog volt eddig, hogy talán Európa egyetlen országaként csak Magyarországon nem volt fizikailag elválasztva a törvényhozó meg a végrehajtó hatalom. Megjegyzem, a kommunizmus előtt el volt választva fizikailag, és a kommunisták találták ki, miután a hatalmi ágak elválasztásának elvét elvetették, és a hatalmi ágakat egységesítették, és a kommunista párt alá rendelték, hogy mindenkinek egy helyen kell tartózkodnia. Ez egy kommunista örökség volt, örülök, hogy végre szabadultunk tőle. A második szimbolikus jelentés az, hogy azért az ezeréves magyar államiságnak a középpontja, szimbolikus tere a Várban van, és a modern demokráciának a szimbóluma pedig a Kossuth téren van. Erre a kettőségre épül a magyar demokrácia. Ezeréves hagyomány és modern demokrácia, népképviselet, parlament. Az első lépést, az oda való visszamozdulásra egyébként, ahol voltunk, a szocialista kormány tette meg, hiszen ők döntöttek úgy, hogy a köztársasági elnök a parlamentből menjen oda. Tehát a Vár politikai természetű fölhasználása elsőként egy szocialista kormány döntéseként történt meg. Ezt is írjuk oda a valósághoz. Van a harmadik dolog, az pedig az esztétikum vagy jóvátétel. Magyarországon rendszeresen zajlik egy vita arról, hogy bizonyos történelmi épületek visszaépítése, vajon politikai kérdés-e vagy esztétikai kérdés vagy történelmi kérdés. Az én álláspontom szerint minden olyan történelmi épület, amelyet Magyarország függetlenségének elvétele után megsemmisítettek, annak a visszaállítása, visszaépítése jóvátétel kérdése. Nem esztétikai kérdés, hogy vajon az szép volt-e akkor, vagy szép-e most. Magyarországon – ezt a nyugatiaknak mondom – azért mégis negyven-egynéhány évig a hatalmat egy olyan párt gyakorolta, amelyiknek az volt a jelmondata, hogy a múltat végképp eltörölni, és ki akart fordítani bennünket, ki akart forgatni bennünket a saját múltunkból, természetes kulturális közegünkből minden tekintetben, ideértve egyébként a tárgyi környezetet is. Ezért én személyes politikai küldetésnek is tekintem az antikommunizmus jegyében, hogy ahol a múltat el akarták törölni, de nem sikerült, ott a jóvátétel jegyében a magyar emberek és a magyar nemzet iránti jóvátétel jegyében mindent állítsunk helyre. Ez az én megközelítésem. És végül van egy személyes dolog még, ez nem szimbolikus. Én a világ legszebb munkahelyéről mentem el egy kolostorba, de a magyar parlament, higgyék el, a világ legszebb munkahelye.

Vorák Anita (RTL Klub): A munka törvénykönyvének módosítására visszatérve egy kicsit. Mondta, hogy egy jogos igényt meghallgatva született meg ez a döntés. Egy másik jogos igény fogalmazódik meg a döntés megszületése óta, vagy jogos felvetés a munkavállalók részéről, hogy van-e esély arra, hogy ezt meghallgatják, és esetleg szóba jöhet-e az, hogy módosításokat vezetnek be? Az a kitétele ennek a módosításnak, ami akár hároméves kifizetést is lehetővé tesz bizonyos feltételek mellett a túlórára a munkavállalóknak, kinek a kérése volt? Ezzel a munkaadóknak milyen érdekét nézték, amikor ezt beletették ebbe a módosításba?

Tekintettel arra, hogy a törvényt most fogadtuk el, és a vitákat a törvény elfogadása előtt kell lefolytatni, nem utána, és azokat lefolytattuk, egyelőre semmilyen törvénymódosítás nincs napirenden. Ami a törvény tartalmát illeti, ott szeretnék világosan fogalmazni, hogy Magyarországon mindenki, ha elvégezte a munkáját, a következő hónap elején az előző hónapban végzett munkáját, annak a bérét teljes egészében meg kell, hogy kapja. Ez alól nincs kivétel. Tehát az emberek ki lesznek fizetve a hónap elején, a mögöttük hagyott hónapot követően ki lesznek fizetve, a rendes bérük is és a túlórabérük is. A törvény ebben semmilyen változást nem hoz.

Vorák Anita (RTL Klub): De az előre tervezett túlórákra lehetőség van egy 36 hónapos ciklusban elszámolni.

Én csak azt tudom mondani Önnek, mint aki elég sokat dolgoztam már, hogy amikor ledolgoztam a melómat, akkor várom a munkabéremet, és azt vagy azonnal vagy heti bontásban vagy hónap végén ki kell fizetni. Sose fogadtam el, hogy ne fizessenek ki. És szerintem Magyarországon a munkavállalók vannak is elég erősek, ha túlórát vállalnak, előre tudják tisztázni, hogy mik a fizetési föltételek. A törvény szerint megkövetelhetik, hogy őket fizessék ki, és azt is javaslom nekik, hogy ezt mindig követeljék is meg.

Vorák Anita (RTL Klub): Más téma: a tao-törvény. Született egy módosítás évvégén. 2011 óta van lehetőség arra, hogy a cégek társadalmi adójuk egy részét felajánlják sportcélokra, azóta több százmilliárd forintot fordítottak erre a célra, idéntől már csak 50 milliárd forintot lehet. Miért volt szükség erre a módosításra? Ez azért van, mert túl sok pénz folyt így a sportcélokra, vagy nem jó célokra használták ezt fel? Vagy esetleg azért, mert a költségvetésnek mégiscsak szüksége van ezekre a forrásokra?

Itt egy ténybeli félreértéssel állunk szemben. A következő évben sem lesz kevesebb a sport tao, mint az idén volt. Ez egy félreértés. Ugye, a taót két célra lehet fölhasználni. Van a kulturális tao, azt megszüntettük, szerintem közmegelégedésre, vagy legalábbis amíg az volt a helyzet, hogy létezett a tao, mindenki azt mondta, hogy ez nem helyes, most, hogy már nincs, kicsit árnyaltabbá váltak az álláspontok, de ez a magyar politika sajátosságaihoz tartozik. Viszont itt van a sport tao. A sport tao esetében azt kell tudni, hogy azt két célra lehet használni: működésre – itt semmi sem változott – és fejlesztésre. A pénzügyminiszter beszámolója szerint jelen pillanatban 300 milliárd forint értékű megítélt, de meg nem valósított tao-beruházás van a magyar gazdaság rendszerében. 300 milliárd forint! És hogyha ugyanilyen ütemben újabb és újabb taókat nyitnak meg, akkor kétséges, hogy abból a 300 milliárdból mi valósul meg. Ezért mi azt mondtuk, hogy most lassítsunk. Egy-két éven keresztül a már megítélt, összességében 300 milliárd forintnyi beruházásból valósuljon meg minél több, akkor látjuk, hogy egyáltalán mi az, ami meg tud valósulni, és utána ismét lehet nagyobb összegű tao-fejlesztéseket megindítani, de itt és most a működés marad, a fejlesztéseknél pedig a már előre megítélt, de meg nem valósított beruházásoknak legalább a fele valósuljon meg, hogy lehessen megbízhatóan tervezni. Egyébként az egész kérdéskör azért került elő a kulturális taóval összefüggésben, mert a pénzügyminiszternek az volt az észrevétele, hogyha a kulturális taót megszüntetjük, de ugyanazt az összeget, ami 37,5 milliárd forint, odaadunk a kultúrának, viszont a tao-fölajánlások átáramlanak a sportba, akkor az összességében költségvetési hiányt fog növelni. És ezért javasolta, hogy valamilyen fölső limitet a sportnál húzzunk be, miután úgyis 300 milliárd kint van a rendszerben, két-három évre nyugodjunk meg, valósítsuk meg azt, amit már eldöntöttünk, és utána nyissunk újabb sport taókat, mármint fejlesztési sport taókat. Egyébként a működésre vonatkozó szabályok változatlanok, tehát a magyar sport stratégiai ágazat, kiemelt figyelmet élvez, meggyőződésem szerint mind a gyermeknevelés, mind a családok nevelése, összetartása, mind pedig az egészség szempontjából a legfontosabb területe Magyarországnak ma a sport.

Vorák Anita (RTL Klub): Még egy gyors kérdést egy korábbi kérdéshez kapcsolódva, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány létrehozásánál említette, hogy korábban is voltak ilyen döntések, azok mind közszolgáltatásokhoz kapcsolódtak, közüzemet érintő, vízszolgáltatást, áramszolgáltatást, bankszektort érintő kérdések voltak. Ön korábban a médiavállalkozások sorsáról például a Népszabadság vagy a Magyar Nemzet megszűnésekor azt mondta, hogy ezek üzleti ügyek, és egy magánkézben lévő tulajdonos dönti el, hogy mi lesz ezekkel a médiatermékekkel. Mikor lett az üzleti ügyből közérdek?

Akkor lett az üzleti ügyből közérdek, amikor az előterjesztésben azt olvastam, hogy ez nonprofit. És miután nonprofit, ezért más megítélés alá esik. Ha profit lett volna, ha for profit lett volna, akkor természetesen más útvonalat kellett volna választaniuk a tervezőknek.

Vorák Anita (RTL Klub): És nem gondolja, hogy ez kívülről mégiscsak úgy néz ki, hogy a kritika eszközével nem élő médiavállalkozásoknak, sajtótermékeknek kedvez a kormány ezzel?

Ha a baloldali-liberális médiumok ugyanezt az utat kívánják járni, akkor én ugyanezt a döntést fogom hozni.

Csuhaj Ildikó (atv.hu): Miniszterelnök úr, előbb az indexes kollégám, Fábián Tamás kérdésére, ami a sorosozással volt kapcsolatos, azt válaszolta, hogy Ön jól tudja, hogy nagy személyes árat fog ezért fizetni. Mire gondolt? Milyen nagy személyes árat?

Hát nyissa ki a nemzetközi sajtót minden reggel, Ildikó, és akkor látja.

Csuhaj Ildikó (atv.hu): Ja, erre gondolt?

Hát persze! Higgye el, nekem sem esik jól, ha rosszakat írnak rólam, csak tűröm, de jól nem esik…

Csuhaj Ildikó (atv.hu): Értem. December 20-án Miniszterelnök úr azt nyilatkozta a túlóratörvényről vagy rabszolgatörvényről, hogy működni fog. Most a Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezete bejelentette, hogy a Tesco nem fogja alkalmazni a 400 órás szabályozást, ők 250 órát fognak évente alkalmazni, de a Spar sem. A Tescónál tizenhatezren dolgoznak, a Sparnál is körülbelül hatezren.

Tehát működik. Miután ez egy lehetőség, ezért van, aki él vele, és van, aki nem, tehát működik.

Csuhaj Ildikó (atv.hu): Viszont a felmérések szerint az Agenda Policy szerint a lakosság 83 százaléka elutasítja, tüntetések vannak, a szakszervezetek tiltakoznak, az Európai Szakszervezeti Szövetség elnöke tiltakozik. Miniszterelnök úr, minek kell ahhoz történnie, hogy mérlegelje, hogy módosítsák vagy visszavonják?

Egy ténybeli tévedést akárhányan ismételnek meg, nem lesz igazság. Ez a törvény egy jó törvény, senkire semmilyen kényszert nem ró, azt a lehetőséget adja meg, hogy amit eddig stikliben túlóráztak, most tisztességesen el tudják számolni. Aki akar, él vele, aki nem akar, nem él vele.

Csuhaj Ildikó (atv.hu): Tehát akkor nem is mérlegeli a visszavonást vagy a módosítást, ha jól értettem.

Igen. Azt úgy szokták csinálni, hogy a szempontokat, amelyek fölmerülnek, a döntés előtt kell mérlegelni. Utána döntenek, aztán majd eltelik valamennyi idő, és ha indokolt, akkor ismét előveszik a kérdést, de hát két hét sem telt el. Még egy fizetést sem volt mód kivinni a postásnak.

Csuhaj Ildikó (atv.hu): Miniszterelnök úr említette, hogy Trócsányi László lesz a listavezető, amit már be is jelentettek. Ő igazságügy-miniszter. Ebből, ugye, az következik, ha én jól gondolom, hogy legalább egy mini kormányátalakítás lesz. Az igazságügy-miniszteri posztra van-e már jelöltje? Az hírlik, hogy Bajkai István esélyes vagy egy főbíró.

A számítások szerint az Európai Bizottság tagjai, a biztosok a helyüket legkorábban szeptember-októberben foglalhatják el. Addig a kérdés nem időszerű.

Kis Kornélia (Hír Televízió): Miniszterelnök úr, a Spiegel a minap arról írt, hogy Törökország felől újra megindulhat a migrációs hullám. Ez elérheti-e hazánkat?

A Törökországból induló migrációs hullám kitüntetett útvonala a szárazföldi balkáni útvonal, tehát elérhet bennünket.

Kis Kornélia (Hír Televízió): A Politico szerint Miniszterelnök úr kiterjesztené az uralmát az Európai Néppártban. Van-e Önnek ilyen jövőbeni terve?

Ha lenne mit kiterjesztenem, kiterjeszteném, de nincsen, itthon sem; egy demokratikusan megválasztott miniszterelnök vagyok.

Blaise Gauquelin (Le Monde): I have a few questions. First one is about the National Rally, the French ally of Mr. Salvini. You speak a lot about Mr. Salvini, but you never speak about Marine Le Pen. Do you have some contacts with the National Rally regarding the elections? I know that the National Rally came in a delegation on the 7th December. Did they meet somebody from the Fidesz?

A kályhához, ahogy Magyarországon mondják. A Fidesz az Európai Néppárt tagja, a lojalitás Magyarországon politikai érték, és egész addig, amíg ott vagyunk, és ez remélhetőleg még hosszú ideig eltart majd, mi mindig lojálisak leszünk a saját pártcsaládunkhoz. Ugyanakkor a migráció kérdése nem ismeri a párthatárokat. És miután egy nem az Európai Néppárthoz tartozó belügyminisztere lett Olaszországnak Salvini úr személyében, a találkozó a magyar miniszterelnök és az olasz belügyminiszter között történt, mert a migráció megköveteli a kormányok közötti együttműködést. Mindegy, hogy ki milyen pártszínben gyakorolja a kormányzati felelősséget. De még ezt a találkozót is úgy csináltam, hogy előtte Berlusconi úrtól engedélyt kértem, mert ő a mi szövetségesünk Olaszországban, aki ellenzékben van. Ilyen bonyolult az európai pártvilág. Hogyha az ember bizonyos magatartásszabályokat be akar tartani, mert elvárja, hogy majd mások is betartsák vele szemben. Ezért a válaszom az, hogy mindig találkozni fogok Salvini úrral, amikor a migráció kérdése ezt indokolja. Semmilyen pártszempontot nem fogok alkalmazni egész addig, amíg a migrációért felelős olasz minisztert, belügyminisztert Salvininek hívják. Mint említettem, ezen túl én egy bátor embernek is tartom, tehát a találkozó nem egyszerűen csak kényszer a számomra, hanem mindig egy megtiszteltetés is.

Blaise Gauquelin (Le Monde): Were there any contacts with the National Rally from the Fidesz?

I don’t think so.

Blaise Gauquelin (Le Monde): You don’t think so, or you know there is no contact, because they were there on the 6th or 7th December.

Me and Le Pen?

Blaise Gauquelin (Le Monde): The National Rally.

Oh. I was not there, for sure.

Blaise Gauquelin (Le Monde): You were not there, OK. Thank you so much. You said that in July that Macron is your first enemy regarding the coming election. How do you see the situation of the first president of France?

Ha egy másik ország vezetőjéről beszélünk, akkor az első elvárás, hogy kellő tisztelettel tegyük ezt. Szeretném világossá tenni, hogy Magyarországon megadjuk a tiszteletet Franciaországnak, és Franciaország köztársasági elnökének. Tehát én nem fogok róla semmit sem mondani, ami tiszteletlennek minősülne. De azt a tényt sem hallgathatjuk el, hogy ma a bevándorláspárti erőknek jelentős alakja, sőt szerintem vezetője maga Emmanuel Macron. Ez nem személyes ügy, személyesen egyébként jó viszonyt ápolunk egymással, de nem személyes ügy. Itt Európa és a hazáink, Franciaország és Magyarország jövőjéről van szó, itt nincsen helye semmilyen személyes szimpátiának. Azt gondolom, hogy ha az valósul meg Európában a migráció és a bevándorlás tekintetében, amit ő akar, az rossz lesz Magyarország számára, ezért harcolnom kell ellene.

Nikolai Atefie (ZDF): Prime Minister, how do you explain that Hungary ranks the second last in EU corruption ranking by Transparency International? Since you are in power your close friend Mr. Mészáros, and you son-in-law Mr. Tiborcz are receiving hundreds of millions of EU tax money for projects. What are you doing to make sure that EU tax money is not ending up in the pockets of your family and friends? And also EU investigators found severe irregularities in regard to EU money. Why did you stop investigations?

Magyarországon senki sem állhat a törvények fölött, ezért ha az EU-tól bármilyen észrevétel érkezik, akkor talán a legmagasabb arányban éppen Magyarországon folytatják le a hatóságok a szükséges vizsgálatokat, és ez helyes. Magyarországon vizsgálatot leállítani nem lehet. Ha Ön azt gondolja, hogy Magyarországon a miniszterelnök vizsgálatokat állíthat le, akkor téved. Egyébként pedig az üzleti ügyekkel, mint már ma mondtam, nem foglalkozom, nem is fogok a jövőben sem. Magyarországon a közpénzekre vonatkozóan szabályok vannak, azokat tiszteletben kell tartani. Halkan jegyzem meg, hogy az EU-s pénzek, amikről Ön beszél, kizárólag európai uniós közbeszerzésekkel hirdethetők meg, tehát minden európai uniós forint olyan forint, amelyre bárki pályázhat; német, francia, osztrák, bárki pályázhat az Európai Unióból. Tegyék ezt, jöjjenek minél többen, vegyenek részt a magyar közbeszerzéseken, vegyenek részt a versenyben.

Nikolai Atefie (ZDF): But often they are tailor-made to only one company and in one case you know, that Elios, it was your son in law involved. But also, Mr. Mészáros, he is a close friend of yours. Since you came to power, he became from a plumber, a regular plumber a Forint millionaire. Is there a coincidence?

Az üzleti kérdésekkel az érintettekhez kell fordulni, mert Magyarország kormánya és a miniszterelnök nem hagyja magát beleprovokálni semmilyen üzleti kérdésre vonatkozó válaszba. Viszont…

Nikolai Atefie (ZDF): Is that a coincidence?

…viszont szeretném megismételni, hogy Magyarországon rosszul álltunk az egytárgyalásos közbeszerzések tekintetében. 30 százalék körül voltunk, ezt sikerült 15 százalékra csökkenteni, amelyet eredményként az Európai Unió is elismert. Szerintem ezt a munkát kell folytatni.

Joó Hajnalka (HVG): Három éve a parlamentben Miniszterelnök úr azzal utasította vissza az Önhöz, illetve a kormányhoz közel álló üzleti körök, vállalkozók gyarapodását firtató kérdéseket, hogy ameddig a tíz leggazdagabb magyar vállalkozó között nincsen fideszes, addig nincs miről beszélni. Azóta elég komolyan megváltozott a helyzet. Mészáros Lőrinc, az Ön gyerekkori barátja, a felcsúti utánpótlás akadémiát Önnel együtt megálmodó, volt felcsúti polgármester az ország leggazdagabb emberévé vált példátlan, 380 milliárdos vagyonnal. Százmilliárdos nagyságrendben nyer állami megbízásokat, üzlettársa már az Ön vejének is. Ilyen körülmények között hogyan lehet a politika és az üzlet szétválasztásáról beszélni, illetve milyen fényt vet Magyarországra, hogyha a miniszterelnökhöz közel álló üzleti körök ilyen mértékben gyarapodnak az utóbbi években?

Egy ponton vitatkozom csak Önnel. Egy dolog van, amit nem osztok: a Puskás Akadémiát én alapítottam egyedül, nem osztozom senkivel. Ami a másik megjegyzést illeti, ami ezeket az egyéb megjegyzéseket illeti, ezeken a listákon én leginkább kuncogni szoktam. Mindenki ismeri a magyarországi valóságot; két okból fizetnek az emberek, hogy rákerüljenek a listákra, meg hogy ne kerüljenek rá a listákra. Ezzel a komolysággal kell ehhez állni.

Joó Hajnalka (HVG): Mészáros Lőrinc vagyona azért már nem nagyon vitatható…

Tizenhatodszor is el fogom mondani Önöknek, hogy üzleti kérdésekben, gazdasági kérdésekben, üzleti tranzakció kérdésében a magyar kormány nem tartja magát illetékesnek, és nem engedem sem magamat, sem a kormányt beleprovokálni ilyen típusú témákba, nem foglalkozunk ezzel.

Heitler Dávid Tamás (Echo Televízió): Napirendre tűzik a magyarországi helyzet kérdését január végén az Európai Parlament brüsszeli plenáris ülésén, erről döntött a képviselőtestület házbizottságaként működő, úgynevezett elnökök konferenciája. Erről Ön mit gondol?

Nem tudom követni az eseményeket, bevallom őszintén, annyiszor tűznek bennünket napirendre hol itt, hol ott, hogy az ember már ezt nem tudja követni. Amikor Szájer József azt szokta mondani, hogy most mennem kell, akkor megyek Brüsszelbe. Továbbra is ehhez tartom magam. Ennek az egész helyzetnek a megítélését, hogy hol mikor érdemes vagy nem érdemes megjelenni és megszólalni, Budapestről szinte lehetetlen ebben a kakofóniában megítélni, úgyhogy ezt mindig az európai parlamenti képviselőcsoportunk vezetőjére szoktuk bízni. Ez így lesz a jövőben is. Hogyha úgy látják a kint dolgozó fideszesek, hogy most a miniszterelnöknek ki kell menni, akkor természetesen kimegyek.

Heitler Dávid Tamás (Echo Televízió): Judith Sargentini egy brüsszeli tüntetésen arról beszélt, hogy sok miniszterelnök kellemetlennek érzi, hogy Önnel egy asztalhoz üljön. Ön hogy áll ehhez a kérdéshez? Mit gondol erről? Ön szívesen ül le mindenkivel egy asztalhoz?

Minden botnak két vége van

Baranyai Gábor (Magyar Idők): Miniszterelnök úr említette, hogy a tavalyi évben 4,6 százalékos, kiváló gazdasági növekedést ért el az ország. A 2017-2018-as költségvetés megszavazásakor két nagy bankház, elemző, a Goldman Sachs és az Erste szakemberei azt jósolták, hogy mindössze 2 százalékos növekedés várható, és ezzel szemben több mint dupláját érte el ebben a két évben a magyar gazdaság. Mi a véleménye, hogy a magyar gazdaságot monitorozó, erről jelentéseket írogató, ezen nagy bankházak ennyire mellélőttek?

Ha még csak ők lőttek volna mellé… De van egy nagy, hosszú listám, csak nekem nem szokásom, hogy megszégyenítsek másokat, vagy rápirítsak másokra. De van egy nagy lista, a pénzügyminiszter bemutatta a tegnapi kormányülésen, ahol számba vettük, hogy az elmúlt években kik hányszor – ideértve személyesen is egy-egy nagy tekintélyű közgazdászt, aki vállalta a személyes jóslásnak a felelősségét –, hány alkalommal és hogyan tévedtek. Ez egy tanulságos lista, nyilván Önöknek, újságíróknak ez nem elérhetetlen, ezt nézzék meg. Ahhoz én már hozzászoktam, mégiscsak 29 éve vagyok parlamenti képviselő és 13. éve miniszterelnök, hogy választási években az elemzők jól láthatóan politikai eszköznek tekintik az elemzést. Tehát nem a valóságot akarják bemutatni, hanem a politikai szándékaik, szimpátiáik, érdekeik szerint befolyásolni akarják az emberek döntését az előrejelzéseikkel. Tehát azért sok ilyet láttam már. És most sem lep majd meg, ha a 2019-es évre nézve, hiszen megkezdődött az európai parlamenti választási kampány, majd megint látunk ilyeneket. Az, hogy békeidőben, amikor nincs választási kampány, is folyamatosan, nehezen magyarázható szakmai megfontolásokból leértékeljék Magyarországot, ebben – nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek, de – nehéz nem tendenciát látni. Én megmondom őszintén, ha még egy megjegyzést megenged, ez talán egy a kicsit a kelleténél is jobban bánt, mert ez nem a kormányról szól. Tehát amikor egy ország gazdasági teljesítményét fél százalékkal meg egy százalékkal a növekedés tekintetében alábecsülik, a költségvetés hiányát meg fölül, akkor az nem az adott kormánynak kellemetlen, hanem az mégis egy országról kialakított kép, és nekünk az nagyon fontos, ezt megtapasztaltuk a gazdasági válság idején 2008-2009-ben, hogy védjük meg azt a pozíciónkat, hogy Magyarországon a pénzügyek rendben vannak. Halkan mondom, senki sem ír róla, de megemlítem, nézzék meg, hogy 2010-ig a választási kampányok éveiben hogyan viselkedett a költségvetési hiányunk. És nézzék meg, hogy mi volt a hiány 2014-ben, és mi volt a hiány 2018-ban. Választási évekről beszélünk. Arról beszélünk, hogy egy választási évben, amikor a szocialisták idején ilyenkor folyamatosan kiszórták a pénzt, szerintem felelőtlenül, nagy költségvetési hiányokat előidézve, ennek a lenyomatait láthatják. Mondjuk, 2018-ban a tervezett hiány alacsonyabb lett. Egy választási évben! Ez jól mutatja, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy kézben tartsuk a pénzügyeket, mert azt tanultuk meg 2008-ban, hogyha nincsenek rendben a pénzügyek, egy gazdasági válság fölborítja az országot. És annak nem a kormány issza meg a levét, hanem mindenki, az összes magyar ember. Ezért nekünk fontos, hogy megvédjük a pozíciónkat a tekintetben, hogy a magyar pénzügyek rendben vannak, az előrejelzéseink megbízhatóak, és a valóság a mi oldalunkon áll. A legnagyobb szövetségesünk egyébként ebben a küzdelemben maga a valóság.

Baranyai Gábor (Magyar Idők): Említette, hogy a tegnapi kormányülésen részt vett Tarlós István főpolgármester úr is. Milyen Budapesttel, fővárossal kapcsolatos döntéseket hoztak?

Alapvető döntéseknek nem nevezném, de hoztunk néhány döntést. Az egyik a Lánchíd fölújítására vonatkozó néhány döntés, a másik egy XIII. kerületi nagyberuházás, csatornázási beruházásnak a döntése volt, és hét helyen hozunk létre a fővárosban sportparkokat, amelyek alapvetően nem az élsportot, hanem a lakótelepi, lakóövezeti közösséget szolgálják majd ki. Erre terjesztett elő a főváros egy javaslatot, Ez majdnem kétmilliárd forint értékben fog megvalósulni a következő időszakban. És megjelöltük azokat a kérdéseket, amikről hamarosan döntenünk kell, ilyen például a 3-as metró továbbépítésének a kérdése is.

Odrobina Kristóf (tv2): Többször is felmerült már itt a brüsszeli, keddi, ellenzéki tüntetés Sargentini asszony vezetésével. Miniszterelnök úr, Ön mit gondol arról, hogy miért kellett az ellenzéknek ezt Brüsszelbe kivinni, a saját tüntetését? Mit akartak ezzel elérni? Mit gondol arról, hogy a Jobbik már nem is tagadja, már nyíltan beállt a baloldal mellé. Azt is mondta Gyöngyösi Márton, hogy még az ördög édesanyjával is összeállnának Ön ellen.

Az utóbbi dologra csak azt mondanám, hogy aki ilyet mond, abba már belé is bújt a kisördög, ott már baj van. A politikában nem szabad az ördöggel is összeállni szerintem, de ez egy zárójeles megjegyzés. Nyilván teológiai különbségek is tükröződnek ebben, de a dolog lényege végül is az volna, hogy egy nemzetközi kampányban vagyunk. Mindenkit szeretnék arra figyelmeztetni, hogy az érzékelésünk most nem lehet olyan, mint ami nyugalmi helyzetben a politikával szemben megszokott. Hiszen most egy izgalmi szakaszban vagyunk, megkezdődött a kampány. Tüntetések vannak, pontokat fogalmaznak meg, majd mi is fogunk megfogalmazni, egy kampányban kell, és jelölteket állítanak. Tehát egy kampányszakaszban vagyunk, és egészen májusig biztosan így lesz. És a kampányban az az újszerű nekünk, hogy ez egy nemzetközi kampány lesz. Persze lehet erre azt mondani, hogy voltak már európai parlamenti választási kampányok, mi ebben az újszerű? Az újszerű az, hogy eddig minden európai választási kampány minden országban belpolitikai kérdésekről szólt. Sosem volt egyetlen téma, amely kiemelkedett volna, és maga köré rendezte volna az egész európai politikai arénát. Most ez történik. Most először van abban az értelemben európai választás, hogy egy európai témáról, a bevándorlásról és a migrációról fogunk majd dönteni. Ebben az esetben még inkább indokolt, hogy a nemzetközi hírek és a nemzetközi összefüggések nagyobb teret foglaljanak el, mint korábban. Az ellenzék összefogásáról, miután nekem nem dolgom, és ők nincsenek itt ráadásul, hogy a saját véleményüket kifejtsék, ezért nem is lenne méltányos, hogyha erről hosszabban beszélnék, de én azt gondolom, hogy – most igyekszem olyan óvatosan fogalmazni, amennyire csak lehet – mégiscsak van mögöttünk egy történelem, és én – ahogyan nálunk mondják – a szívére helyezném a baloldalnak azt a gondolatot, hogy szabad-e rövidtávú pártpolitikai érdekből bármilyen szélsőjobboldalt vagy antiszemitizmust vagy ilyen nézeteket képviselőket legitimálni? Ez egy olyan, történelmileg megközelítendő kérdés, amivel majd el kell számolni a válasz tekintetében mindenkinek. Én nem is akarok erről többet mondani, de azt gondolom, hogy a történelem arra való, hogy értsük. És szerintem néha érdemes erre hallgatni.

Nick Thorpe (BBC): Speaking about the overtime law you said before that the proof of the pudding is in the eating. Five weeks or six weeks since we knew the text of the law, ten days after it was put in the practice. It is clear that for many people in Hungary that taste is rather bitter. You said here today, that you are closely watching the opinion of the people on the streets. If that protest continues to grow, if that bitterness, which many people in Hungary feel about that law continue to grow, can you imagine taking it, your pudding off the cafeteria table, and perhaps cooking a new pudding, perhaps with a wider variety of chefs?

My understanding of the pudding is a little bit different because what the people have done up to now is just to see the pudding on the menu card. Please taste it, and then have an opinion.

Boris Kálnoky (Die Welt): Németországban a CDU-nak van egy új elnöke, Kramp-Karrenbauer asszony. Ismeri személyesen, esetleg mit gondol róla, mit szeretne, hogy változzon a magyar–német viszonyban?

Az elnök asszonyt személyesen nem ismerem, a beszédeit rendszeresen olvasom, és követem a munkáját. Amikor 1998-ban, ha megengedi, hogy ezt fölidézzem, először választottak meg a magyarok miniszterelnöknek, akkor elmentem Helmut Kohlhoz, aki akkor a szakma nagy öregje volt, egy igazi veterán, akkor már tizenhatodik éve volt kancellár, és egy sokórás beszélgetésen kifaggattam őt arról, hogy kell ezt a szakmát csinálni, mert korábban még én is csak ellenzékben voltam. És sokat őriztem meg az akkor kapott tanácsokból, de az egyik fontos dolog, amit mondott, a pártra vonatkozott. Mert kérdeztem tőle, hogy most, hogy Magyarországon ez a helyzet, a miniszterelnökség mellett helyes-e, kell-e megtartani a pártelnökséget. És azt mondta, hogy: „It is a must”, tehát ennek így kell lennie, ezt meg kell tartani, anélkül, Németországban biztosan nem, de talán más országokban sem lehet jól kormányozni. Ez egy olyan tanács volt, amelyet nem fogadtam meg egyébként, de az idő azt derítette ki, hogy neki volt igaza. Ha megnézi az 1998 utáni Fidesz-párttörténetet, akkor láthatja, hogy ott különválasztottuk több alkalommal is a miniszterelnökséget a pártelnökségtől, és nem vált be. Neki volt tehát igaza. Én azóta is úgy nézek a német politikára, hogyha különválik a kancellárság és a pártelnökség, az valami szokatlan dolog, tehát nem a megszokott hatalomgyakorlási képlet. Úgyhogy én magam is, egyfelől, miután szimpatizálok Németországgal, és sok sikert kívánok a német embereknek, izgalommal várom az ő nézőpontjukból hogy’ sül ez majd ki, de szakmai szempontból is érdekel, hogy változott-e annyit a világ, hogy ezt a két pozíciót akár több éven keresztül is sikeresen lehet különtartani. Egyébként a CDU és Magyarország között folyik egy baráti párbeszéd, amelyben azokat a kérdéseket próbáljuk tisztázni, amelyek konfliktust jelentenek, vagy félreértésre adhatnak okot a két párt között, tehát pártdelegációk vannak megbízva, ezek időnként találkoznak egymással. Ez a tény is jól mutatja, hogy mi különleges értéket tulajdonítunk a német–magyar kapcsolatoknak és azon belül a Fidesz–CDU/CSU kapcsolatrendszernek. Történelmileg is azt tartom helyesnek, hogyha Magyarország ott, ahol a nemzeti érdekei ezt nem zárják ki, megpróbál Németországgal együttműködni és megegyezni. Ott, ahol ez nem lehetséges, természetesen ott erre nem kerülhet sor, tehát Magyarország az első, de a Németországgal való együttműködés kitüntetett célja volt mindig is a magyar külpolitikának, és e tekintetben én sem tudok mást ajánlani Magyarországnak, mint egy elmélyült, jó, őszinte, európai stílusú kapcsolatot Németországgal. Ma ez nincsen meg. Ennek az oka elsősorban az, hogy a német politika nem akarja tudomásul venni, nem tartja tiszteletben a magyaroknak azt a döntését, hogy mi nem akarunk bevándorlóországgá válni. És úgy érzékelem a német nyilvánosságból különösen, időnként nagyon durva formában is, hogy nyomást gyakorolnak ránk annak érdekében, hogy mi is kövessük őket azon az úton, amin elindultak, és amin mi nem akarunk elindulni. Németországból folyamatos nyomást érzek a tekintetben, hogy Magyarország engedje be a migránsokat, és mi is legyünk bevándorlóország. A német–magyar stratégiai együttműködés mellett is azt kell mondanom, hogy ezt nem áll módunkban elfogadni. Semmilyen kompromisszumot nem látok lehetségesnek.

Kálmán Attila (24.hu): A miniszterelnök többször elmondta, hogy politikát és üzletet külön kell választani, nem engedi, hogy a kormányt beleprovokálják ilyen ügyekbe. Amikor gazdag üzletemberek magánrepülőgépein utazik magánprogramokra, akkor Ön nem kompromittálja ilyen ügyekkel, ilyen szívességeket nem kompromittálható a magyar miniszterelnöknek?

Nézze, én szuverén embernek tartom magam, és nem látok olyasfajta jó példákat, követendő, vagy irigylésre méltó példákat, amikor bárkinek megérte volna az üzleti életből nyomást gyakorolni rám. Tehát Önök nyugodtak lehetnek, Magyarország kormánya szuverén ország, a miniszterelnök is szuverén. Azokat a döntéseket fogom mindig meghozni, a kormány is azokat a döntéseket hozza meg, amelyek Magyarország közérdeke szempontjából a legmegfelelőbb döntések. Egyébként, hogy mit lehet, és mit nem, ezt a kérdést, amit Ön érintett, ezt a konkrét kérdést a magyar parlament mentelmi, ügyrendi bizottsága megtárgyalta, döntést hozott benne, és én azt elfogadom.

Kálmán Attila (24.hu): A Fidesz-frakcióban ott ül Simonka György, és szavazgat különböző törvényekről, például a túlóratörvény ügyében is. Az, hogy őt költségvetési csalással és vesztegetéssel gyanúsítják, tehát üzletel a Fidesz-frakció tagjaként, morálisan elfogadható Ön szerint?

A magyar jog azon az alapon áll, hogy a bírói ítéletek megszületéséig mindenkit úgy kell tekintenünk, hogy nem bizonyítottak a vele szemben fölhozott vádak. Mindenkit megillet ez a hozzáállás, ezt kell követni.

Németh Zoltán (Inforádió): A kormányátalakításról lett volna az a kérdésem, hogy azt mondta a miniszterelnök úr, hogy Trócsányi miniszter úr lesz az új biztosjelölt. Ki lehet az utódja, akkor erről ősszel dönthetnek. Mi lesz Navracsics Tibor sorsa? Számítanak-e rá a jövőben, és ha igen, akkor hol?

Én általában nemlegesen válaszolok ezekre a kérdésekre, hogy kormányátalakítás, mert ha megnézik, 1998-tól ez a negyedik kormány, amit vezetek. Én nem vagyok híve a nagyarányú kormányátalakításoknak. Az a szokás Európában, hogy amikor úgy érzik, hogy politikailag elfogyott az erő, vagy változott a megítélés, akkor személyi döntésekkel próbálnak javítani egy-egy kormány megítélésén. Én ebben nem hiszek. Nem mondom, hogy ez eleve ki van zárva, de én idegenkedem ettől. Ahogy szoktam mondani: nix ugribugri. A kormány végezze a munkáját, vannak miniszterek, kell adni nekik kellő időt meg esélyt, hogy végrehajtsák a munkájukat, és amíg valami nagy baj nem történik, vagy alkalmatlanságra vonatkozó jelek nem kerülnek elő, addig nem érdemes a kormány átalakításával foglalkozni. A kormányátalakítást politikai eszközként használni sosem tesz jót egy ország stabilitásának, és a stabilitás ma a legnagyobb érték Magyarországon. Ezt a külföldieknek mondom, akik nyilván nem tudják. Ha visszanéznek 1990-re, Magyarország az egyetlen olyan ország az egész Európai Unióban, ahol sosem voltak időközi választások, mármint parlamenti időközi választások. Egy-egy képviselővel kapcsolatban ez előfordulhatott, de előrehozott választások sosem voltak, és minden kormány, minden parlamenti többség kitöltötte a négy évét. Ez példátlan Európában. 1990 óta ez csak itt történt meg. A stabilitás nagyon nagy érték, és én úgy látom, hogy a jövőben még inkább így lesz. Ez igaz a politikai, a pénzügyi és a gazdasági stabilitásra is. Úgyhogy a magam részéről a nix ugribugri politikáját követem a kormányátalakítás ügyében.

Gorondi Pál (AP): Miniszterelnök úr mondta, hogy a CEU honlapján azt olvasta, hogy magyar egyetemről van szó, viszont ott az is szerepel többször, hogy a kormány döntése vagy döntése hiányában az egyetem a tevékenységének a nagy részét a következő tanévtől Bécsben fogja folytatni. Lázár János, amikor miniszter volt, az egyik kormányinfón azt mondta, hogy a kormánynak semmi baja nem volt a CEU-val, amíg ez a Soros és a migráns dolog előtérbe nem került. Mivel a CEU azt mondja, hogy ő megfelel minden törvényi követelménynek, lehet azt mondani akkor, hogy a CEU a politika vagy a migránspolitika áldozata lett?

Ami a Soros-egyetemet illeti, örülök az Ön kérdésének, mert nem akarok viccelődni, különösen nem az Ön rovására, de ez egy segítség nekem, hiszen Ön azt kérdezte, azt mondta, hogy a Soros-egyetem a működésének a nagy részét elviszi. Akkor valami mégiscsak marad, akkor még sincs elüldözve, akkor nincs szó, hogy nem látják itt szívesen, akkor nincs szó arról, hogy neki el kell takarodnia, akkor nincs arról szó, hogy erőszakkal, a jogi környezet átalakításával kitessékelték. Itt marad. Most hogy mekkora része megy, és mekkora része marad, azt majd meglátjuk, de akkor legalább abban értsünk egyet, hogy valami marad. Tehát Soros-egyetem lesz Magyarországon, akármilyen jogszabályi változások is történtek, lesz. Ez egy fontos dolog, mert a fél országot meg a fél világot bepalizták azzal, hogy a Soros-egyetemet elüldözték Magyarországról, innen el kell mennie. Most akkor marad vagy megy? Hát itt lesz, legyünk benne biztosak. Én jól ismerem az egyetemet is, az elmúlt években volt módom megismerkedni vele, jól ismerem a tulajdonosát, Soros Györgyöt is, nem az a fajta ember, aki elmegy. Higgyék el nekem, itt lesz ő velünk még hosszú ideig.

Gorondi Pál (AP): Az, hogy lényeges kurzusokat, azokat, amelyek amerikai diplomát adnak, nem itt tartják, az körülbelül olyan, mintha valakit kilakoltatnak, de megmondják neki, hogy a lakcímkártyát megtarthatja.

Én mindent értek, csak abban értsünk egyet, hogy akkor, ugye, marad.

Gorondi Pál (AP): Hát nem úgy marad, ahogy eddig volt.

Aha.

Gorondi Pál (AP): A sajtószemlében Ön azt látja, hogy nagyon sok kormányellenes vagy kormánykritikus hang van, és többségben vannak az ilyen hangok. Ez lehet, hogy azért van, mert azon kormánykritikus médiumok szerint, akik függetlennek mondják magukat, mind a saját szempontjukból adják le a híreket, azok, akik a kormányt támogatják, meg egyre összehangoltabban ugyanazt mondják, hiába vannak, most hallottuk, 476-an, tulajdonképpen ugyanazt, ha megnézzük a megyei lapokat, ugyanaz az Önnel készült interjú, mindenhol ugyanaz jelenik meg. Mindenki ugyanazt a kormányt támogató mondatokat mondja, lehet, hogy azért tűnik Önnek úgy, hogy túlsúly van a baloldalon, mert ott valóban több hang is megjelenhet…

Nézze, én nem gondolom, hogy a politikának túl sokat kellene foglalkozni a média-erőviszonyokkal. Van arra egy médiahatóság, és így tovább, csak az nem elkerülhető a kettőnk viszonyában, mármint a politika és a média viszonyában, hogy egymásról időnként gondolunk valamit. Nekem az volt a gondolatom, amit elmondtam Önnek. Nem kérem, hogy fogadja el, csak azért mondtam el, hogy értse, hogy én hogyan gondolkodok az Önök világáról. Egyébként – hogy mondjam? – nincsen bennem tüske emiatt, mert én végignézek Önökön, ismerem Önöket nagyon régóta, a nemzetközi sajtót is ismerem. Most egy korszakváltás kapujában vagyunk, én ebben reménykedem, Önök meg abban, hogy nem. A meghatározó történelemértelmezés, politikai helyzetértékelés, meghatározó értékek bemutatása az elmúlt időszakban egész Európában mégiscsak egy liberális koncepció jegyében történt. Ennek az arányairól lehet vitatkozni, hogy az 90-10 százalék volt vagy 60-40, de hogy ma az egész európai kultúra és közbeszéd egy sajátos liberális megközelítésből értelmezi a világot, még hogyha egy különböző következtetésekre jut is, de ezt az adottságot nem érdemes eltagadni. Önöknek sem érdemes védekezni ez ellen, mert mindenki tudja, ez így van. Ez nem ellentétes a sajtószabadsággal, egy történelmileg kialakult képződményről beszélünk. Én csak azt akarom mondani, hogy szerintem ennek a korszaknak most vége van. Részben azért, mert talán összeszedik magukat a konzervatív, keresztény újságírók, ez egy külön történet, részben, mert reményeim szerint ezek a médiumok talán több hátszelet kapnak, mint amennyi ellenszelet kaptak eddig, részben pedig attól is remélem a változást, hogy olyan témák jöttek föl, amelyekben egyértelmű, hogy az európai emberek, vagy legyünk szerények, az általam ismert országok többsége, ideértve Magyarországot is, nyilvánvalóan nem ért egyet az Önök által képviselt értékekkel meg az abból fakadó politikákkal. Ez a helyzet ma. Ezért meg fognak változni az erőviszonyok. Beszéltem arról, hogy a migráció hogyan alakítja át a politikai erőviszonyokat, de át fogja alakítani a média-erőviszonyokat is. Ennek ez a sajátossága. Most együtt éljük ezt át. Nem akartam Önnel szemben sem támadó lenni, sem kritikus lenni, csak egyszerűen el akartam mondani Önnek, hogy van egy helyzet, ne nézzenek bennünket madárnak, mi is értjük, hogy mi a helyzet, tudjuk, hogy mik az erőviszonyok, és ebben a közegben tesszük a dolgunkat. Ennyit akartam mondani, és közben abban reménykedünk, és ezt ne róják föl nekünk, hogy ezek az erőviszonyok meg fognak változni. A politikában is, a filozófiában is, a kultúrában is, és reményeink szerint majd a médiában is. De ezért nem kéne egymásra ellenségként tekintenünk. Ennek a folyamatnak vagyunk mindannyian a részei, vannak szabályok, hát küzdjünk becsülettel.

Kovács Zoltán államtitkár: Miniszterelnök úr, köszönöm szépen. A sajtó képviselőinek is köszönöm szépen, hogy itt voltak velünk a mai napon. További szép napot kívánunk!

Két rövid kérdés következik.

Breuer Péter (Heti TV): Brazíliában Ön szívesen látott vendég volt, többek között Netanjahu miniszterelnökkel egyeztetett, és azt ígérte, hogy a V4-ek az Ön vezetésével együtt még az első negyedévben meg fognak érkezni. Lesz-e valami ötletük Jeruzsálemmel, illetve a Golánnal kapcsolatban?

Azt a korrekciót engedje meg nekem, Péter, kérem, hogy nem az én vezetésemmel, mert a V4-eket jelen pillanatban a szlovákok miniszterelnöke, Pellegrini úr vezeti. Én is el fogok menni, van időpont egyébként, a jeruzsálemi látogatásnak van időpontja, ez hamarosan be fog következni. Odamegyünk, és ott majd tárgyalni fogunk. Egyelőre az ott előkerülő kérdésekről azért nem tudok beszélni, mert még erről nem egyeztettünk a házigazdáinkkal, és nélkülük ezekben a kérdésekben nem tudunk nyilatkozni.

Breuer Péter (Heti TV): Az Ön ötletei alapján és utasítása alapján Magyarországon létrejött egy egyedi dolog, egy unikum. Magyarországon az összes magyar zsidó szervezetet sikerült egy kerekasztalhoz leültetni. A miniszterelnöki hivatalt vezető miniszter ezt addig, amíg ő volt, vezette. Azóta ez megszűnt. Van-e remény arra, hogy ez újra megalakuljon, és le fog-e ülni velük? Ez biztos nagyon érdekli az összes magyar büszke zsidót.

Én szeretek intellektuálisan inspiráló közegben fordulni, és az a kerekasztal kétségkívül ilyen. Ilyen volt korábban. Meg van egy téma, amiről majd kell beszélni, hogy éppen ebben a formában-e vagy sem, azt fontoljuk meg, mert amikor arról beszéltem, hogy a migráció mindent átalakít, akkor az antiszemitizmus karakterét is átalakítja. Ez is egy olyan jelenség a jövőt illetően, amiről érdemes beszélnünk a zsidó szervezetekkel. Mégiscsak van egy tendencia, ami arról szól, hogy Európából érzékelhető számban távoznak a zsidó közösséghez tartozó európai polgárok, mert úgy érzik, hogy nincsenek biztonságban.

Breuer Péter (Heti TV): Például Franciaországból…

Ez az ország nem Magyarország, csak nem akarok más országokat megnevezni. Tehát az a helyzet, azzal kell számot vetnünk nekünk itt közösen, zsidó és nem zsidó magyar polgártársaknak, hogy a következő időszakban ezek a jelenségek Nyugat-Európában erősödni fognak. Abban a különleges, korábban nem ismert helyzetben találjuk magunkat, hogy az antiszemitizmus Nyugat-Európában nő, és úgy tűnik, hogy nőni is fog, míg Közép-Európában pedig csökken. Azt tapasztaljuk, hogy Izraelt leginkább támogató kormányok ma Közép-Európában vannak, és nem Nyugat-Európában, aminek szerintem nyilvánvaló otthoni választási megfontolások állnak a hátterében. Ezek az összefüggések egy olyan összefüggésrendszert rajzolnak ki, amiről szerintem érdemes a mindenkori magyar kormánynak és a magyarországi zsidó szervezeteknek valamilyen formában egymással beszélni. Most viszont elmegyek, ha megengedik, viszontlátásra!