- miniszterelnok.hu - https://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-a-kossuth-radio-jo-reggelt-magyarorszag-cimu-musoraban-25/ -

Orbán Viktor a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Nagy Katalin: A koronavírus második hullámnak felívelő szakaszában vagyunk. A tudósok azt mondják, hogy ez a második hullám tulajdonképpen Spanyolországból indult, ahol egy mutáns, a vírusnak egy mutánsa fertőzi meg ilyen erősen az egész földrészt, illetve az egész világot most már. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt! Most, amikor a szomszédunkban is, mindenhol Európában szigorítanak, van, ahol még az éjszakai kijárási tilalmat is bevezették legalább két-három hétre, nálunk milyen szigorításra lehet számítani?

Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat. Tegnap a miniszterelnökök, az unió 27 miniszterelnöke virológiai megbeszélést tartott, a vírussal szembeni védekezésnek szenteltük a tegnap esténket és éjszakánk egy részét. Azt tudom mondani az érdeklődőknek, hogy nálunk a helyzet még istenes, itt sem könnyű, sőt nehéz, de nálunk még istenes ahhoz képest, ahogy egyébként a magyar fejben vagy gondolatban gyakran magunk elé sorolt, mármint a komolysági rangsorban magunk elé sorolt országok állapotát nézem, sokkal rosszabb a helyzet Belgiumban, Hollandiában, Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban, Ausztriában. Szóval kész zűrzavar, ami Európában uralkodik. Tegnap tettünk egy kísérletet arra nézve, hogy összehangoljuk a védekezést, részben információcserével, például, amit Ön is említett, tudományos munkatársak grémiumának megalakításával, hogy megértsük jobban, hogy az újabb és újabb hullámok honnan indulnak. Részben a határátlépési rendszer összehangolásával, ez nem nagyon megy egyelőre, mert van, aki ez ügyben elnézőbb, mi szigorúbbak vagyunk, tehát mi nem akarunk igazából a föltétlenül szükségesnél több külföldit látni Magyarországon, és nem tanácsoljuk a honfitársainknak sem, hogy külföldre menjenek, ez most nem az utazásnak az ideje. De próbálunk valami egységes minősítési rendszert kialakítani, próbáltuk tisztázni, hogy össze tudjuk-e hangolni a teszteredményeinket, tehát hogy el tudjuk-e fogadni a különböző országokban végzett teszteket más országokban is, nem nagyon fűlik a fogunk ehhez sem, mert mindenki inkább a saját rendszerében bízik, én is így vagyok ezzel, de dolgozunk ezen. És beszéltünk a vakcináról, ami a legfontosabb, hogy azzal hogy’ állunk, hogyan kell felkészülni arra az időszakra, amikor már lesz vakcina. Szóval így néz ki a helyzet, és valóban mindenki csinál valamit, mindenki szigorít valamit, de azt kell mondanom, hogy az intézkedések szigorúsága meg a helyzet nincs összhangban egymással. Tehát vannak, akik nagyon szigorú lépéseket tesznek, a helyzet mégis folyamatosan romlik. Én annak vagyok a híve, hogy üssünk le néhány szabályt, azok legyenek komolyak, és utána tartsuk be. Tehát nem a szabályok számának szaporításában, hanem a már meghozott szabályok betartatásában látom a helyzet kulcsát. Persze most is hoztunk néhány egyértelműsítő, szigorító szabályt vendéglátóipari helyiségekben való tartózkodásra, sport- vagy kulturális rendezvényeken való tartózkodásra, alapvetően a maszkviselés kötelezővé tétele. Én abban látom a kulcsot, hogy a maszkviselést be kell tartani. Tudom, hogy nehéz átállni egy olyan életmódra, amikor mindenkinek védekeznie kell, és elég hosszú ideig voltunk szerintem, mármint a hatóságok hosszú ideig voltak megértőek meg segítőek, de most már a helyzet meg a fertőzésnek az arányszámai arra kényszerítenek bennünket, hogy tekintsük lezártnak a beszoktatást, ahogy az óvodában meg a bölcsődében mondják nekünk, tehát most már hozzá kellett mindenkinek szoknia, hogy mi a helyzet, meghoztuk a szükséges jogszabályi döntéseket ezen a héten, és hétfőtől az ellenőrzések tekintetében egy új világ kezdődik. Tehát eddig volt a „rendőr segít, elmagyaráz, kér.” Most hétfőtől büntetni kell, mert aki nem tartja be a szabályokat, nem hordja a maszkot, nem tartja be az előírásokat, az nemcsak a saját egészségével játszik, hanem másokéval is. A számok, miután felszálló ágban vagyunk, továbbra sem lesznek kedvezőek. Tehát a védekezés közös felelősség, mindenkinek van benne része, Önnek is meg nekem is, a maszkot hordani kell. Aki nem hordja, felelőtlen, és veszélybe sodorja a szomszédját, a rokonait, a munkatársait, egyáltalán mindenkit, akivel találkozik. Tehát most hétfőtől megvan a joga a rendőrségnek, hogy bezárja az éttermet, bezárja a boltokat, javaslatot tegyen, és bezárja a sport- és kulturális rendezvényeket. Tehát ha azt tapasztaljuk, hogy nem tartják be a szabályokat az érintettek, akkor erőből kell ezeket betartatnunk, eljött ez a pillanat is. Én nagyon remélem, hogy hétfőtől azért, bár a többi országgal összevetve most sem rossz a helyzet az állampolgári fegyelmezettség szempontjából – azt kell mondanom –, tehát nem akarom lehúzni magunkat a földre, mert ez nem volna méltányos a magyarokkal szemben, mert európai összevetésben elég jól alkalmazkodtunk a helyzethez, de a helyzet súlyosabb lesz, és ez kevés, amit eddig mutattunk, többre van szükség. A kormánynak meg van egy speciális felelőssége ezen túl, ez pedig az, hogy az egészségügyi rendszer felkészült legyen és bírja, de bírni is fogja, a kormány a maga felelősségének, a saját magát terhelő felelősségnek eleget fog tenni. Van elég ágy, van elég vakcina, van elég gyógyszer, van elég lélegeztető készülék, van elég orvos meg ápolónő, még ha vezényelni is kell őket. A tegnapi tárgyaláson világossá vált számomra, hogy úgy körülbelül a harmadik legnagyobb egészségügyi tartalékkal rendelkezünk egész Európában, ami az ágyakat illeti.

Szó volt erről is az egyeztetésen?

Mindenki elmondta, hogy’ áll, milyen nyomás van az egészségügyén, úgy látom, hogy a németeknek meg az osztrákoknak arányosan több ágyuk van, mint nekünk, de mi úgy a harmadik helyen lehetünk, lélegeztető készülékben meg első helyen vagyunk Európában.

És influenzaoltás is van elég? Mert, ugye, ez az 1,4 millió általában elég szokott lenni, sőt nem is vesszük igénybe minden ősszel. De most, ugye, a tiszti főorvos is felhívta a figyelmet arra, hogy aki a veszélyeztetett csoportba tartozik, azért oltassa be magát az influenzaoltással, mert megkönnyíti a helyzetet, és nem egyszerre két betegségtől lesz beteg.

Így van, nem véletlenül tettük ingyenessé. Tehát úgy okoskodott az operatív törzs, hogy miután a helyzet ismert, és mi magunk is biztatjuk az embereket, hogy az influenza ellen oltassák be magukat, sőt ezt ingyenessé tettük, ezért megdupláztuk a készleteket. Tehát kétszer annyi influenza elleni védőoltásunk van, mint békeidőben szokott lenni, ez olyan 1 millió 400 ezer ember oltásához elegendő anyagot jelent. Ezeknek a kiszállítása a háziorvosokhoz folyamatos, lehet, hogy ez nem elég, ezért rendeltünk még 360 ezret, úgy látom, hogy az talán már nagyjából elég, meg van egy magyar tulajdonú vakcinagyárunk is Pilisborosjenőn, az egy nemzetközileg, világszerte is elismert gyár, a NATO-nak ő szállít be, büszkék lehetünk rájuk. Ez a jövőre vonatkozik, de fontos, hogy Debrecenben pedig építünk egy nagy magyar új oltóanyag gyárat, ami majd működésbe fog lépni, de ez már a következő járvány idején lesz majd használható. Akkor gyártjuk ezt a remdesivir nevű gyógyszert, amit a súlyos betegek kezelésében a kórházban alkalmaznak, és van utasítása az operatív törzsnek a favipiravir nevű, magunk között csak fapipának emlegetett gyógyszer tömeges beszerzésére, ami a korai stádiumban hatásos. Hát így nézünk ki. Teszteket is szereztünk be eleget, tehát én a fölkészültséget rendben lévőnek tartom.

De az orvosok is bírni fogják az egészségügyben?

Nézze, egy egész ország bízik most bennük, és kétségkívül az életünk az ő kezükben van, ez minden nap így szokott lenni, csak nem ilyen nyilvánvaló, mint most, hogy az ápolónők meg az orvosok kezében van az életünk. Szerintem remekül küzdenek. Tehát én megemelem a kalapomat, járok kórházakba, járványügyi szempontból fontos helyeket ellenőrzök, és azt kell mondanom, hogy persze mindenki fáradt, mindenkinek van valami baja, sok embert kellett átvezényelni, nem a családjával, van tehát sok baj van, ez nem egy könnyű élet, egy ilyen katonaélet tulajdonképpen. Nem örül ennek senki, de az orvosaink, úgy látom, azt tudják, hogyha baj van, és most azért baj van, akkor nincs apelláta, ha menni kell, akkor menni kell, jönnek is, mennek is, csinálják a dolgukat, csak a legnagyobb elismerés hangjával szólhatok. Szerintem bírni fogják, és bírni fogjuk mindannyian. Azt láttam, hogy az időhorizont úgy fest, hogy persze biztosat nem mondhatok, de én úgy számolok, és nagy a valószínűsége annak – tegnap ez hangzott el –, hogy december végén, január elején az első adag vakcina megjön Magyarországra. Most nem az influenzáról beszélünk, hanem már a koronavírusról beszélünk. Ugye, hét gyárral van szerződése az Európai Uniónak, ha mindenkinek sikerül a saját vakcináját kifejleszteni, akkor körülbelül 700 millió vakcinánk lesz a következő fél évben, mármint a következő év első fél évében. Ez azt jelenti, hogy úgy lehet számolni, hogy a krónikus betegeket és az idősek közül a leginkább veszélyeztetetteket már január környékén be tudjuk oltani, és akkor enyhül a nyomás. A nagy tömegű vakcina pedig valószínűleg áprilisban érkezik, most ezek az európai vakcinák. Tehát most tulajdonképpen a nagy bajban lévőknek januárig kell kitartaniuk meg az orvosainknak meg nekünk, magunknak is, és utána a nagy tömegnek pedig áprilisig. Az operatív törzset utasítottam, hogy készítsen egy átoltási tervet, tehát amint megjön a vakcina, először a kisebb mennyiség, aztán a nagyobb, annak az eljuttatása az emberekhez megoldott legyen. Van, amit -70 fokon kell tárolni, tehát logisztikailag sem egyszerű a dolog, de meg fogjuk oldani ezt is. És kiküldtük az embereinket Kínába is, meg Oroszországba is, tárgyalunk, hiszen ott előrébb vannak valamivel a vakcina-fejlesztésben. Könnyen lehetséges, hogy elő tudjuk idézni azt az állapotot, hogy valamikor tavasszal nem egy, hanem kettő vagy három fajta vakcina is lesz Magyarországon, és ki miben bízik, tud választani abból, hogyha be akarja magát oltatni, akkor melyiket kérje. Nem mondom, hogy korlátlan mennyiségben lesz az elején, de még egyszer mondom: két-három hónapot kell a legnagyobb bajban lévőknek kibírni, és utána áprilistól pedig mindannyian meg fogunk szabadulni ettől az egész járványtól. Április az, amikor azt mondhatom, hogy nagy valószínűséggel győzelmet hirdethetünk a járvány ellen.

Bár már ott tartanánk. Ön mondta azt, hogy mikor nem, ha bajban kell az orvosokat úgy érdekeltté tenni, hogy a hivatásuknak megfelelően kitartsanak az utolsó pillanatig, és meg kell emelni a bérüket, rendezni kell azt a jogviszonyt, amiben ők dolgoznak. Elfogadta a kormány a Magyar Orvosi Kamara javaslatát, megszületett a jogszabály, most érdekes módon az orvosi kamarának nem tetszenek bizonyos részletek. Ön hogy’ látja, aláírják az orvosok majd ezt a bizonyos szerződést, ami a jogállásukat tisztázza?

Először is köszönetet szeretnék mondani a kamarának, jó partner, ami nem azt jelenti, hogy mindenben egyetértünk, de tisztességes és őszinte párbeszédet tudunk folytatni, ezért is tudtuk a törvényt elfogadni. Az orvosi kamarának meg az orvosoknak általában sok igazságuk van a fölhozott szempontjaikat illetően, például a törvény egyértelművé teszi a kirendelést, hogy az lehetséges, ők azonban ennek a részletszabályait is látni akarják. Ezen dolgozunk, tegnap volt egy nagyon hosszú egészségügyi megbeszélésünk, én úgy látom, hogy a héten, mármint a következő héten esedékes kormányülés újabb egészségügyi döntéseket hoz majd, és teljesen egyértelmű, hogy a kirendelési szabályokat humanizálni kell, az orvosoknak ebben igazuk van. Tehát ha mondjuk, amikor járvány van, dögvész, lepra…

…koronavírus…

Koronavírus, tehát amikor ilyen állapotok vannak, és ki tudja, nem lesznek-e újra ilyen állapotok, akkor vezénylés van, és ott korlátokat nem nagyunk tudunk, ilyen emberiességi korlátokat magunk elé állítani, mert akkor menni kell. És van az, amikor más okokból, tehát nem veszélyhelyzet miatt van szükség kirendelésre, ott joggal kérik, hogy ott azért a legemberségesebb módon járjunk el, csak rövidebb időre lehessen, a családosokat, ha lehet, ne érintse, szóval ezek mind teljesen jogos, életszerű igények, nem okoz nehézséget ezeket átültetni a jogszabályok nyelvére. A második kérdés, ami itt előttünk van, ez a magánpraxis, másodállás és az állami állás összeegyeztetése. Itt is kialakult egy életforma, alkalmazkodtak az emberek is meg az orvosok is, a hálapénz is ennek a következménye egyébként, egy elég rendezetlen kesze-kusza helyzethez, itt most próbálunk rendet tenni, a hálapénzt sikerült kivezetni. Most pedig lesznek világos és egyértelmű szabályok, hogy hogyan és miképpen kell, lehet összeegyeztetni a magántevékenységet meg az állami közegészségügyben fönntartott vagy elfoglalt állást egymással. Itt is jogos az igényük egyébként, hogy minél hamarabb legyenek világos szabályok. Ezen dolgozunk, ezt majd a háziorvosokra vonatkozó szabályok elfogadása után fogjuk megalkotni. Most szerdán tehát a kirendelés szabályairól, a háziorvosokról meg a kórházirányítási rendről kell majd döntéseket hoznunk, és ezután következik a másodállás, a magánpraxis kérdésének a szabályozása. De a viták ésszerű mederben zajlanak.

Az, hogy átírta az életünket ez a járvány, az teljesen nyilvánvaló, és az is nyilvánvaló volt nyilván minden kormány számára, hogy a költségvetést, ugye, a mi esetünkben, mi már korán elfogadtuk, mindig így szoktuk, hogy nyár előtt elfogadja az országgyűlés a költségvetést, azt is át kell majd egy kicsit fazonírozni. Ennek ellenére maradt pénz arra, hogy ezt a most a legutóbb öt pontból álló otthonteremtési támogatási csomagot, programot finanszírozni tudja a kormány?

Varga Mihálynak csodát kell tennie, de a magyar pénzügyminisztereknek általában ez a sorsuk. Sohasem volt még úgy, hogy több pénz lett volna, mint amire szükség van, tehát azt valahogy elő kell neki teremteni. De azért nagy elődei voltak, azért Járai volt itt pénzügyminiszter, Matolcsy, tehát azért ők varázslók az én fejemben, és valahogy mindig megoldották, hogy legyen annyi pénz, amire leginkább szükséges. Most ugyan van egy gazdasági visszaesés, bár én látom, hogy hogyan tér vissza a gazdaság egyébként a korábbi vágányára, látom a foglalkoztatási adatokat, a növekedés meg fog indulni, tehát az én szemem előtt azért van egy optimista kép, de pénzügyileg azért nem lesz könnyű ennek, mondjuk úgy  a menedzselése. Itt van ez a válság, de mégis mikor, ha nem most kellett megcsinálnunk ezt a nagyarányú egészségügyi béremelést is. És itt azért nem kis dolgokról beszélünk, tehát, mondjuk, egy rezidens, egy kezdő rezidens keresett 250-255 ezer forintot, és most meg fog keresni majd 687 ezret, három lépésben jutunk el ide. Vagy egy olyan orvos, aki dolgozott, mondjuk, harminc vagy inkább negyven évet, az keresett 530 ezer forintot, és most fog keresni 2 millió 380 ezret három lépésben. Az ápolónők bérét is megkezdtük már 2018-ban emelni, most november 1-jétől megint emelünk 20 százalékot, és aztán majd 2022-ben megint emelünk 30-at. Tehát az ország szerintem viszonozza az odaadását az egészségügyi dolgozóknak, és azon kívül, hogy erkölcsileg elismerjük őket, próbáljuk javítani a munkaföltételeiket, azért eljött az ideje annak is, s mikor, ha nem most, hogy a valóban szinte elviselhetetlenül alacsony fizetéseket az egészségügyben meg tudjuk emelni. Mégis csak hét-nyolc évet tanuló emberekről van szó, utána komoly szakvizsgát kell tenni, lassan összeáll ez is. Aztán össze fog állni a családtámogatási rendszer is, az meg nekünk megy, hogy válság idején családtámogatási lépéseket tegyünk, 2010-ben, ha szabad azt mondanom, a córesz a szánk széléig ért 2010-ben, és ehhez képest az első döntéseinkkel családtámogatási döntéseket hoztunk, mert a család mindennek az alfája meg az ómegája. Ezt a vírust is le fogjuk győzni hamarosan, és akkor megy az élet a normális rendjében tovább, és a normális életben mindennek az alapja a család. Tehát a családokat támogatni kell, ahhoz meg pénz kell, és a pénzügyminiszter ennek tudatában van, meg fogja ezt oldani.

Tegnap Nizzában egy nagyon súlyos terrortámadás történt, három embert késsel megölt egy olyan fanatikus iszlamista, aki néhány héttel ezelőtt érkezett Tunéziából Lampedusára, majd onnan eljutott Franciaországba. Ott áll az egész világ, és nem érti, hogy most mi történik. Vagy valóban nem érti, hogy mi történik? Ön hogy látja?

Nehéz mások fejével gondolkodni, először hadd gondolkodjunk a sajátommal. Mi, magyarok vagyunk, és van tapasztalatunk a muszlim világról, éltünk együtt 150 évig, ismerjük ezt a világot most is, tiszteljük is ezt a világot, ott, ahova való, a saját helyén. Tehát mi nem kívánunk sorrendet fölállítani különböző vallási hagyományokra épülő életformák között. Az afrikaiak jövője Afrikában van, a magyarok jövője Magyarországon van. Ha egyszer beengeded őket, együtt kell velük élned. Az együttélés kölcsönös alkalmazkodást jelent, akkor is, ha nem tetszik. Ha nem akarsz alkalmazkodni, egy dolgot tehetsz: nem engeded be őket. Én ezt az álláspontot képviselem. Ha nem akarunk nizzai eseteket látni Magyarországon, nem szabad beengedni őket. Akik itt vannak, nagyon kevesen vannak, jól be is illeszkedtek, nagyon kevesen vannak egyébként, különösen Budapesten. Semmi gondunk nincsen velük, békés, többeket ismerek közülük, békés, kiegyensúlyozott emberek, de nem akarunk újakat beengedni, különösen nem akarunk migránsokat beengedni. Nem akarok olyan helyzeteket látni, mint amit most Franciaországban látunk. És ha beengedjük, ez elkerülhetetlen lesz. Tehát én azt javaslom a magyaroknak, hogy tartsunk ki, minden áron tartsunk ki, ne engedjük, hogy Brüsszelből ránk erőltessenek olyan szabályokat, hogy be kelljen engednünk olyanokat, akiket nem akarunk beengedni, együtt kelljen élni olyanokkal, akikkel nem akarunk együtt élni és utána temetésekre járhassunk. Ezt nem akarom. Tehát hiába fognak bennünket Brüsszelből nyomni, hiába zsarolnak, hiába erőszakoskodnak, mi nem fogunk arra az ösvényre lépni, amin ők haladnak, mert szerintünk az az ösvény nem való nekünk. Lehet, hogy nekik való, bár egyre több a kétségem, de nekünk biztosan nem. Tehát ki kell tartani. Világosan kell beszélni, a helyzetünk nem könnyű, mert nemcsak Brüsszelből nyomnak bennünket, a magyar ellenzék is bevándorláspárti. Akik kint ülnek Brüsszelben az ellenzék részéről európai képviselők, egy falkában vannak azokkal, akik egyébként azt akarják, hogy Magyarország változtassa meg a migrációs szabályait. Nem fogok hozzájárulni, amíg ez a kormány van, nem jönnek be, megismétlem: az afrikai emberek jövője Afrikában van. Mi segítünk, tiszteljük őket, mindent megteszünk, hogy az ő életük ott, Afrikában jobb legyen, mint most, de nem engedjük azt, hogy Magyarországra jőve itt keressenek maguknak új életet. Na, most ez az első dolog. Ez a magyar fejjel való gondolkodás. Próbáljunk meg a nyugatiak fejével gondolkodni, nem könnyű. Volt egy fantasztikus belügyminiszterük az olaszoknak, Salvininak hívják, ez az ember megakadályozta az illegális bevándorlást Olaszországban, rendet tartott, ezt az embert leváltották, most ellenzékben van, és most látjuk, hogy valaki bejön hajóval Olaszországba, kap egy papírt, hogy ki van utasítva, majd elengedik, ő meg elmegy Nizzába, és meghal nem tudom hány ember. Tehát ez lehetetlen, tehát nekünk Nyugat-Európában is az az érdekünk, mármint a magyaroknak az érdekünk, hogy Nyugat-Európában is olyan vezetők legyenek, akik migrációellenesek, és rendet tartanak a saját országaikban, mert most Nizzába ment ez az ember, de jöhetett volna éppen Magyarországra is, mert Schengenen belül vagyunk. Tehát nekünk sem mindegy, nem babra megy a játék, hogy a nyugat-európai országok végre megvédik-e a saját polgáraikat. Ha nem védik meg a saját polgáraikat, bizony bajba hozhatják a mieinket is, ez a helyzet. Tehát nekünk keménykezű nyugat-európai miniszterelnökök és belügyminiszterek kellenek, ha magyar szempontból nézem az eseményt. Egyébként föl vagyok dúlva, tehát én emlékszem 1984-ben voltam először Nyugat-Európában diákként, Interrail, a kommunista rendszerből Magyarországon, 300 dollárt vihetsz ki, tehát pályaudvaron alszol, parkokban alszol, tehát nem egy-két óra. Na, de soha nem féltem. Még az akkori Hollandiában sem, ahol először láttam ilyen gyanús alakokat Amszterdamban, de még ott is az embernek az az érzése volt, hogy biztonságban van. És ez nem volt olyan nagyon régen, ez még a mi életünknek a derekán volt. Most, ha a saját gyerekeink kimennek Nyugat-Európába, akkor aggódunk, hogy a kevésbé biztonságos helyre mentek, mint amilyen Magyarország, és aggódnunk kell, hogy mi lesz velük, ez nem normális dolog. És ez a mi Európánk. Volt egy fantasztikus kontinensünk, biztonságos volt, jómódú volt, kulturálisan erőteljes volt, voltak hagyományai, és most ehhez képest egy nizzai merényletről beszélünk, ami Franciaországban nem az első volt ezen a héten, Nyugat-Európában pedig végképp nem, mert Németországban sem sokkal jobb a helyzet. Tehát én fel vagyok, megmondom őszintén, indulva, hogy hogyan lehettünk annyira vakok, vagy hogy lehettek vakok oly’ sokan annyira, hogy egész egyszerűen odadobták a kontinenst.

Igen, csak azt mondják, hogy a szólásszabadság, csak el kellene már egyszer dönteni, hogy szólásszabadsággal való jognak számít-e az, hogyha én egy másik vallásnak a vezetőjét gyalázom. Mert ez az iszlamista, ugye, bement a templomba, és egy imádkozó embernek vágta el torkát, meg vágta le a fejét. Az az ember biztos, hogy nem rajzolt, gúnyrajzot sem Mohamedről, sem más vallás vezetőjéről.

Igen, szerintem ez egy izgalmas kérdés, hogy a szólásszabadság határai hol vannak, de ezt nem akkor kell megvitatnunk, amikor éppen emberi életeket veszítünk el. Mert akárhogyan is van valaki megsértve a személyes vallásos érzéseiben, ami durva tud lenni, mi, magyarok is tudnánk erről beszélni, hogy hogyan szoktak itt is mindenfajta sértéseket a vallásos emberek fejéhez vágni…

…csak mi nem megyünk nekik késsel.

Igen, de ilyen kétségkívül van, de ez semmiképpen nem magyarázat és ok arra, hogy egyébként a velünk gúnyolódó másik embert megöljük. A gúnyolódás nem szép dolog, de embert ölni meg egy egész másik kategória. Tehát lehet beszélni arról, hogy az európai szólásszabadság jól van-e berendezve, talán inkább nem, de az biztos, hogy semmilyen ok nincs arra, hogy ártatlan embereket egy templomban vagy bárhol valaki a saját fölindulásának, még ha érthető fölindulásának is az okán elvegye emberek életét, erre nincsen semmi ok. Nem szabad megértenünk őket. A megértés meg az elfogadás csak egyetlen lépésre van egymástól, és ha emberéletről van szó, akkor nincs mit megérteni. Az emberélet szent, nem lehet elvenni. Lehetsz fölindult, lehetsz dühös, lehetsz sértett, sok minden történhet veled, nem veheted el a másik ember életét, leszámítva persze, ha megtámad, és akkor megszállónak minősül, és védekezned kell, de az egy másik történet. Amikor békében élünk egymás mellett, nincs arra magyarázat, mentség; bűn, menthetetlen bűn a másik ember életét elvenni, csak azért, mert nem ért veled egyet.

A mi keresztény kultúránkban és a református kultúrában holnap, szombaton, október 31-én egy fontos pont van, egy ünnep vagy ünneplésre alkalmas pont, a reformáció emléknapja. Ön ünnepel-e holnap?

Természetesen van kötelességem, ami egyben ünnep is. Holnap egy református templomot fogunk felszentelni itt, Budapest mellett, ami mindig egy szép esemény, kötelesség, de egyben öröm is. Nemeskürty tanár úrtól tanultam igazán megbecsülni a saját – én kálvinista volnék – felekezetemnek az értékeit. Nemeskürty tanár úr egy fundamentalista katolikus volt egyébként, aki ezt könyvben is megírta, de mindenhol elmondta, hogy ő azért tartja nagyon sokra – most túl a lelki élet mélységein meg az Isten-hiten –, azért tartja fontosnak a református hagyományokat, mert volt egy pillanat, amikor a reformáció mentette meg a magyar nemzeti identitást és tudatot azzal, hogy a Bibliát magyar nyelvre fordította, és a magyar nyelvet, amely mind a mai napig szerintem a szuverenitásunknak az alapja. Mert persze kell hadsereg meg erő meg kormány, meg pénzügyminiszter, sok minden, de valójában kell egy szellemi alap, amin a szuverenitásunk, amiből a szuverenitásunk kihajt, kinő, és ez nekünk a kultúránk és a nyelvünk. Szóval azt mondta a tanár úr, hogy ezt a reformátusoknak köszönhetjük, és ezt szerintem még a katolikus testvérek is elfogadhatják, és az az attitűd, ami meg bennünket jellemez, az is hasznos az országnak. Mi úgy mondjuk, hogy az eklézsiát folyamatosan reformálni kell, tehát sose elég jó az, mindig van azon munka, amit elvégezünk, sosem szabad hátradőlni, hogy már jól vannak a dolgok, nem mindig reformálni kell, mert mindig vannak bajok, mindig van lehetőség, hogy jobbak legyünk, hogy jobban teljesítsünk, hogy az emberek számára békésebb és nyugodtabb és boldogabb életföltételeket tudjuk teremteni. A református egyház emezt az Isten hiten túl, most az egy másik kérdés, arról itt nem is beszélek, a református egyház ezt a lelki hozzájárulást a mindenkori magyar kultúrához hosszú évszázadok óta megadta, és azt kívánom magunknak, hogy adjuk meg a jövőben is.

Köszönjük! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.