Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Biztos úr, Miniszterelnök-helyettes úr, kedves Vendégeink!
Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm a V4-ek körébe tartozó államok képviselőit. Számunkra ez egy rendkívül fontos együttműködési keret, nemcsak azért, mert megpróbáljuk így összeadni a súlyunkat, hanem azért is, mert sokat tanulunk egymástól. Meggyőződésem, hogy ennek a régiónak a sikere elsősorban azzal magyarázható, hogy ennek a négy országnak a vezetői, üzletemberei örömmel tanulnak egymástól. Mi, magyarok például örömmel tanuljuk a lengyelektől azt a családpolitikát, amit bátran vezettek be a legutóbbi időszakban. Csodáljuk, tiszteljük és próbáljuk eltanulni a csehektől, hogyan lehet az adóéket olyan alacsonyan tartani, mint ahogyan ők teszik, és komoly inspirációkat kapunk a szlovák barátainktól is, hiszen ők voltak az elsők a régióban, akik az adórendszerben a flat, vagyis az arányos szempontot próbálták érvényesíteni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Itt van előttünk a digitalizáció, egy újabb téma, amiben sokat tanulhatunk egymástól. A digitalizáció óriási lehetőség és komoly veszélyforrás. Politikai vezetőként mondom, hogy ezért ésszel kell élnünk vele. Ma éppen azért jöttünk itt össze, hogy föltérképezzük a lehetőségeket és a kockázatokat. Európa kulcsszava ma a versenyképesség. Európáé csökken, értelemszerűen másoké pedig nő; ez évek óta tartó trend. Mi, az európai országok miniszterelnökei – nevezzük Európai Tanácsnak – eddig nem találtuk meg azt az ellenszert, amellyel a versenyképesség csökkenését európai szinten meg tudnánk állítani. Meggyőződésem, hogy a versenyképesség három dolgot jelent egyszerre. Szükségünk van versenyképes iparágakra – erről fogunk ma beszélni –, szükségünk van versenyképes vállalatokra, és szükségünk van versenyképes munkásokra. Nem témánk ugyan ma sem a versenyképes vállalatok, sem a versenyképes munkások kérdésköre, mégis röviden hadd mondjam el Önöknek azt, hogy tegnap a kormányülésen a pénzügyminiszter előterjesztésére és a munkaadók körével történt korábbi konzultáció eredményeképpen úgy döntöttünk, hogy 2017-ben a vállalati nyereségadó egyszámjegyű lesz és arányos, tehát mind a kis- és középvállalkozókra, mind a nagyokra 9 százalékos vállalati nyereségadó lesz érvényes Magyarországon. És a versenyképes munkások ügyében is sokat tettünk az elmúlt napokban, közel vagyunk ahhoz, hogy megállapodjon a pénzügyminiszter úr a szakszervezetekkel és a munkaadókkal egy jelentős minimálbér-emelésről. Azt kértem a miniszter úrtól, hogy menjen el a falig, tehát amit még a vállalkozók képesek elviselni, olyan magasra próbálja föltornászni a magyar minimálbért.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A versenyképes munkások érdekében még a német típusú duális képzés rendszerét is próbáljuk bevezetni, és ha mind a három dolgot egyszerre csináljuk – megtaláljuk a versenyképes ágazatokat, versenyképessé tesszük a vállalatainkat, és versenyképessé tesszük a munkásainkat –, akkor az európai versenyképesség csökkenését meg lehet állítani.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mai témánk a versenyképes iparág problematikája. Amikor fél évvel ezelőtt a biztos úrral itt, Budapesten találkoztam, akkor arról beszéltünk, hogyan tudná a magyar és a német gazdasági együttműködés előmozdítani az európai digitális agendát. Akkor talán éppen az ő fejéből pattant ki az a gondolat, hogy vannak európai szintű stratégiáink, és vannak nemzeti szintű digitális stratégiáink, de nincsenek regionálisak. Mi lenne, ha megpróbálnánk – és a V4 erre jó alany – egy regionális dimenziót is létrehozni. Ma ennek az elgondolásnak a megvalósítása veszi a kezdetét. Egyik oldalról ugyanis azt látjuk, hogy az Európai Unió globális pozíciói nem javulnak, a másik oldalról viszont – öröm az ürömben, hogy – eközben Közép-Európa – mondjuk úgy, hogy a V4-ek – az európai növekedés egyik tartópillére lett, és egyben az unió egyik legígéretesebb régiója. Megnéztem a 2016-os év első hat-hét hónapjának számait, ezek visszaigazolják azt, amit mondtam. A nagyjából összességében 64 millió lakosú V4 – és itt a lengyeleket, akik mint nemzet 60 millióan vannak a világon, de csak 40 millióan élnek Lengyelország területén, tehát őket 40 millióval számoltam –, tehát ez a 64 millió lakosú térség az első hat hónapban 128 milliárd euró értékű és egészséges szerkezetű kereskedelmet bonyolított le Németországgal. Összehasonlításképpen ugyanebben az időszakban Németország és Franciaország között 86 milliárd euró volt a kereskedelem, és Németország és az Egyesült Államok között pedig 82 milliárd volt a kereskedelmi forgalom. Jól látszik tehát, hogy a V4-ek és Németország közötti kereskedelmi forgalom nagyságrendekkel haladja meg mind az amerikai–német, mind a német–francia forgalmat. Ez jól mutatja, hogy itt egy erős potenciálról beszélünk. És akkor Ausztriát még meg sem említettük.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az elmúlt két évtizedben Közép-Európa országai felismerték, hogyha egy irányba húznak a lovak, akkor sikeresebbek lehetünk mindannyian. Most is az a feladat vár ránk, hogy közösen építsük meg ennek a régiónak a jövőjét. Ezt a regionális digitális csúcsot is éppen azért hívtuk össze, hogy megvitassuk azokat a kérdéseket, amellyel a digitális forradalom szembesíti a társadalmainkat. Meggyőződésem, hogy ennek a célnak az aktualitását az amerikai elnökválasztás tanulságai is igazolják, bizonyítják, ugyanis a digitalizáció és a globalizáció egymással összenőtt fogalmak és jelenségek. És jól tudjuk, hiszen most láthattuk, hogy milyen megrázkódtatásokkal, milyen megrázkódtató hatásokkal jár az Atlanti-óceán túlsó oldalán a globalizációval szembeni aggodalom. Ma, ha a digitális forradalom hasznai és lehetőségei csak egyes régiókra, csak bizonyos gazdasági ágazatokra, cégekre és csoportokra korlátozódnak, és ezzel párhuzamosan felerősödik az ipartalanítás, akkor komoly társadalmi ellenállás fejlődik ki a globalizációval és a digitalizációval szemben is. Be kell látnunk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a digitális forradalom nemcsak szilíciumvölgyeket tud teremteni, hanem rozsdaövezeteket is. Nekünk, politikai vezetőknek tehát az a feladatunk, hogy a digitalizációval együtt járó folyamatokat bölcsen kezeljük, irányítsuk azokat, és hasznunkra fordítsuk őket. Úgy érzem, hogy közép-európai régió, a V4 országai ma történelmi esély előtt állnak. Az elmúlt évek nyögvenyelős felzárkózása és szűk esztendei után úgy tűnik, itt a lehetőség, hogy végre átlépjük a saját árnyékunkat. Ennek a térségnek a növekedési potenciálja óriási, ebben a régióban nem épültek ki segélyalapú gazdaságok és társadalmak. Kiépültek viszont munkaalapú gazdaságok és munkaalapú társadalmak. És most itt van előttünk a digitális forradalom. Rajtunk áll, hogy mit kezdünk azzal a lehetőséggel, amelyet a digitalizáció a térségünk előtt megnyitott.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Biztos Úr!
Amikor elkezdtük összerakni elemenként a magunk digitális stratégiáját, akkor láthatóvá vált, hogy milyen gyorsan kell felugranunk a történelem robogó vonatára. Két kihívással azonnal szembe kell néznünk: egy gazdaságival és egy társadalmival. Meggyőződésem, hogy ennek az új korszaknak, amit a digitális forradalom teremtett, nyertesei vagy vesztesei leszünk, élre törünk vagy lemaradunk, ott dől el, hogy milyen mértékben tudjuk a digitalizációt átültetni a termelési folyamatokba. Ennek előmozdítását célozzák a mostani konferencia peremén aláírásra kerülő megállapodások és egyetértési nyilatkozatok az infrastruktúráról, a vállalati együttműködésről, és a start-upokról.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Hadd értsek egyet a biztos úrral abban, hogy a digitális korszakba vezető egyik legrövidebb utat Közép-Európa számára ma az autógyártás jelenti. Hallhattuk, az autó ma már nemcsak egy termék; az autó összekapcsol, és egyben szimbolizálja az elmúlt évszázad európai, sőt világmérnöki teljesítményét. Ráadásul az autó az egyik legjelentősebb exporttermékünk. Csak a visegrádi országokban évi hárommillió-háromszázezer autó készül. Ráadásul azt tapasztaltuk, hogy az autógyártás a legtöbb K+F eszközt mobilizáló, innovációt ösztönző és sok százezer munkahelyet teremtő ágazat, és ennek az ágazatnak a jövője döntő jelentőségű az összes közép-európai ország számára. Sok jel utal ma arra, hogy az autógyártás lehet, talán lesz is a digitális gazdaság húzóágazata. Az új gyártási körülmények, a bizonyos interkonnektivitás, amelynek soha nem látott formáit tapasztaljuk, az egyre autonómabbá váló vezetés, új típusú hajtóművek, tesztpályák, okos városok, új jogszabályi és etikai környezet szükségessége – ezek ma mind egy érdekközösségbe vonják a gyártókat és a fejlesztőket, a kutatókat és az oktatókat, a polgármestereket és a gyárigazgatókat. A digitális autók gyártásával betöltött szerep meghatározza Közép-Európa pozícióját az átalakuló világban. Meggyőződésem, hogy az autógyártás a többi ágazatot is magával fogja húzni. Az élet minden területén le fog zajlani a digitalizáció, legyen szó energetikáról, agráriumról, turizmusról, egészségügyről, kreatív- vagy éppen építőiparról.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nekünk, politikai vezetőknek rá is kell segítenünk erre a folyamatra azzal, hogy az autóiparon túl a gazdaság többi ágazatát is megnyitjuk a digitalizáció előtt. Nekünk van erre egy stratégiánk, amelynek alfejezetei vannak, szerepel közöttük agrárdigitalizációs vagy például digitális start-up stratégia is; ezt a tudást, ezt a munkát is szívesen kínáljuk föl az érdeklődőknek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azonban a másik kihívás, amit a digitális korszakra készülve, aminek meg kell felelnünk, az, hogy miként élünk ezzel a lehetőséggel, vagyis képesek leszünk-e a digitális világ vívmányait úgy fordítani az egész társadalom javára, hogy közben kiküszöböljük azokat a negatív hatásokat, amelyek együtt járnak a digitalizációval. Még konkrétabban fogalmazva: képesek leszünk-e a digitalizációt a közjó szolgálatába állítani. Az első feladat, hogy senki se maradjon ki, senki se szoruljon ki a digitalizáció lehetőségeiből, senkit ne hagyjunk az árok szélén, az út szélén. Meg kell teremtenünk annak föltételeit, hogy a digitális világ minden állampolgárunk számára elérhető legyen. Azt kell mondanom, hogy infrastruktúraépítés tekintetében európai összevetésben is jól áll Magyarország, és a következő egy-két évben még jobban fogunk állni. Az ingyenes wifi szolgáltatásokkal, a digitális jóléti csomagokkal, ami Magyarországon elérhető és az áfa csökkentésével az ország minden pontjára itt Magyarországon képesek leszünk eljuttatni a digitalizáció előnyeit.
Itt most kell tennem egy kitérőt, tisztelt Biztos úr! Magyarországon az általános áfa-kulcs 27 százalék, az a tervünk, hogy 2017. január 1-jétől ezt 18 százalékra csökkentjük. Az Európai Unió ezt most nem fogadja el. Ráadásul a tervünk az, hogy 2018 januárjában pedig 18-ról 5 százalékra akarjuk ezt csökkenteni. Ez beleütközik ma az Európai Bizottság szándékába, úgyhogy arra szeretnénk kérni a biztos urat, hogy legyen kedves, és képviseljen bennünket a bizottságban, és próbáljuk elérni, hogy a digitális szolgáltatások áfája mindenhol Európában vagy legalábbis az erre vállalkozó országokban, mint amilyen Magyarország, hadd csökkenjen lefelé. És a bizottság ne akarja ezt valamifajta egyenlősítő logika mentén magasan tartani, hanem engedje meg nekünk, hogyha a büdzsénk elbírja, és ennek van iparpolitikai értelme, akkor a tagállamok hadd éljenek az alacsonyabb kulcs lehetőségével. Tisztelettel kérem a biztos urat, hogy képviselje azt a gondolatot, hogy ma már a digitális szolgáltatások lényegében az alapvető dolgok közé, a basic needs-ek közé tartoznak. Első hallásra talán túlzásnak tűnik, de hátha mégsem az; ugyanolyan fontosak, mint a tej meg a kenyér, ugyanúgy hozzátartozik a sikeres élethez a digitális szolgáltatásokhoz való olcsó hozzáférés. Az is célunk, tisztelt Hölgyeim és Uraim itt, Magyarországon, hogy egyetlen diákunk se hagyhassa el úgy az oktatási rendszert, hogy nem rendelkezik digitális írási és olvasási készséggel. Meg kell mondanom, hogy e tekintetben még nagyon-nagyon sok munka áll előttünk.
És végül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a digitalizációt csak akkor tudjuk a közjó szolgálatába állítani, ha nemcsak kihasználjuk a benne rejlő lehetőségeket, hanem a vele járó kockázatokat és veszélyeket is ki tudjuk küszöbölni. Nem mehetünk el szó nélkül azok mellett a veszélyek mellett, amelyek a gyermekeinket fenyegetik, ezért Magyarországon a digitális stratégiának része, immanens része a digitális gyermekvédelmi stratégia. Meg kell védenünk a gyermekeinket az internet veszélyes, káros tartalmaitól, és fel kell őket készíteni arra, hogy értékteremtő módon, egészségesen tudják használni a világhálót. Ebben a körben talán említést kell tennem arról is, hogy kiemelt terület a cyberbiztonság. Amikor utat engedünk a digitalizációnak, akkor mindig szem előtt kell tartanunk, hogy mérsékelnünk kell a digitalizációból fakadó nemzetbiztonsági kockázatokat, mert ilyen nemzetbiztonsági kockázatok vannak. Érdemes tehát velük foglalkoznunk, és a kihívásokra választ keresnünk. A digitális biztonságnak, a digitális szuverenitásnak lesz, van geopolitikai jelentősége, és ha igaz – és azt hiszem, igaz –, hogy a XXI. század nyersanyaga az adat, akkor nekünk, európai vezetőknek készen kell állnunk arra, hogy az európai adatokat európai felhőkben tároljuk, kezeljük és védjük. Ez alapvető európai nemzetbiztonsági érdek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
És beszélnünk kell itt még egy negatív tényezőről. Dunát vagy Visztulát lehet rekeszteni azokkal a jóslatokkal és prognózisokkal, amelyek arra vonatkoznak, hogy hány százezer munkahely szűnhet meg a digitalizáció következtében. Én úgy látom – remélem, ez a tanácskozás is megerősít bennünket ebben –, hogy van esély, hogy legalább annyi új állás jöjjön létre a megnyíló új lehetőségeknek köszönhetően, mint ahány megszűnik majd. Mindez azonban magától nem fog bekövetkezni, magától nem jön létre annyi új munkalehetőség, mint amennyi munkahelyet be kell majd zárnunk. Ezért meggyőződésem, hogy az államnak, a munkáltatóknak és a munkavállalóknak össze kell fogniuk, mert csak együtt biztosíthatják, hogy a munkamegosztás új világában mindenki, aki dolgozni akar, megtalálhassa a helyét.
Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Vendégeink!
Ahogy láthatja, Magyarország és a mi régiónk készen áll, sőt hajlandó kezdeményező szerepet is vállalni annak érdekében, hogy a digitalizáció, mint az Európai Unió jövője szempontjából meghatározó kihívás ne probléma, hanem lehetőség és esély legyen mindannyiunk számára. Most azonban egy hosszú és kitaposatlan út elején járunk, amelyről még megbízható térképek sincsenek a birtokunkban. Ennek az útnak lesz az egyik fontos állomása, hogy 2017 júliusától a V4 elnökségét Magyarország látja majd el, és akkor az elnökségi prioritásaink – ahogy európaiul mondják – között kiemelt helyen fog szerepelni majd a digitalizáció. Fölkínálom tehát a V4-ek együttműködését a következő év során a magyar elnökség alatt a biztos úr számára. Német és osztrák partnereinkkel együtt már ma is bátran nevezhetünk be a digitalizáció által indított versenybe. Megtehetjük az első lépéseket, hogy sikeresek legyünk. Merjünk bátrak lenni, a jövő már elkezdődött. Biztos úr, biztos lehet abban, hogy mi azért dolgozunk, hogy ez a jövő itt folytatódjon, Közép-Európában.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
