- miniszterelnok.hu - https://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-beszede-a-szigetszentmiklosi-igazgatasi-kozpont-atadasi-unnepsegen/ -

Orbán Viktor beszéde a Szigetszentmiklósi Igazgatási Központ átadási ünnepségén

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszöntöm Önöket ezen a tavaszgyanús délelőttön. Ha jól látom, kivonult ide szinte az egész magyar állam, a kormány, a rendőrség, az ügyészség és a bíróság vezetői is. Ez a csődület nem a véletlen következtében állt elő, a mai eseményben kifejeződik az a vélemény és erősödő életérzés, hogy a Budapest körüli gyűrűben elhelyezkedő települések súlya, mérete, jelentősége folyamatosan nő, sőt az elmúlt évtized leglátványosabb jelenségévé vált. Szigetszentmiklós is – akinek polgármesterét köszöntöm – egy életerős, dinamikusan fejlődő településsé vált, lakossága a kilencvenes évekhez képest megduplázódott, annak minden előnyével, örömével és nehézségeivel. Kis település – kis gond, nagy település – nagy gond. Szigetszentmiklós mára kinőtte régi intézményeit, és akár egy lakli kamaszgyerek, egyszerre nőtte ki mindet. A járási hivatalt éppúgy, mint a bíróság, az ügyészség és a rendőrség épületét. A város önerőből nem tudott megfelelő választ adni erre a kihívásra, központi, kormányzati segítségre volt szükség. Megvettünk egy senki által nem használt, romos épületet, 4,4 milliárd forintból kívül-belül felújítottuk és akadálymentesítettük, a munkával mára elkészültünk. Ez a vadonatúj Igazgatási Központ készen áll, hogy fogadja a járási hivatal, az ügyészség, a bíróság és a helyi rendőrkapitányság összesen 270 dolgozóját.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Új dolgot tervezni, alkotni és építeni nagyszerű dolog. Ennél csak egy nagyszerűbb dolog van, ha valami régit varázsolunk újjá. Ilyenkor egyszerre megszabadulunk valami rossztól és fölöslegestől, és létrehozunk a helyén valami jót és hasznosat. A mai összegyülekezésünk másik oka, hogy a mai napon épp itt, Szigetszentmiklóson adjuk át az utolsó kormányablakot. Ezt a munkát 2010-ben Navracsics miniszter úrral indítottuk el, és most Lázár miniszter úrral fejezzük be, a cél mindvégig változatlan maradt: alakítsuk át a közigazgatást úgy, hogy méltó legyen egy ezeréves keresztény államhoz, és egyúttal olyan korszerű is legyen, ahogy az a XXI. században egy modern társadalomban elvárható.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

2010-ben úgy döntöttünk, hogy egy erős, szuverén államot hozunk létre. Bár a szuverenitásról a külpolitika kapcsán szoktunk beszélni, könnyen belátható, hogy egy belülről szúrágta és korhadásnak indult szervezetnél csak idő kérdése, és már kifelé sem tud erőt mutatni. A 2010 előtti időszakban a magyar államnak alig akadt olyan szerve, amely jól működött volna, 2010 előtt az államot az afféle magánügynökségként működtették. Az akkori korszak kulcsszava, a kiszervezés ezt pontosan érzékelteti is, szétcsúszott az egész ácsolat, a polgárok nem számíthattak az államra, ügyeiket alig tudták elintézni, az állam és az államigazgatás inkább ellenfélnek, leküzdendő akadálynak tűnt, semmint a polgárokat szolgáló és bátorító támasznak és segéderőnek. A kiszámíthatatlanság mindennapos élményünkké vált, a közrend felbomlott, a törvényeink nem az áldozatokat, inkább a bűnözőket védték, végeláthatatlan határidők, állandó állami adatkiegészítések, évekig húzódó bírósági eljárások. A helyzet fölszámolását 2010-ben elindítottuk, új gúnyát adtunk a magyar államra, levagdostuk a vadhajtásokat, megerősítettük ott, ahol több izomra volt szüksége, és fogyókúrára fogtuk ott, ahol hízásnak indult. Barátságos, egészséges, mosolygó fogsor, de harapni képes fogak és erős állkapocs. Ez volt a terv. 2010 óta rendőrség hivatásos állományának létszámát 7.100 fővel bővítettük, végre elmondhatjuk, hogy az ország minden településén állandó rendőri jelenlét van. Kellő szerénységgel, de büszkén mondhatjuk, hogy helyreállítottuk a közrendet Magyarországon. 2011. január 1-jével felálltak az egységes ügyfélkiszolgálást biztosító kormányablakok, mint hallhatták, az emberek 2011-ben 29 ügykörben fordulhattak ide, a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően ez mára 1.546 ügykörre bővült. Megítélésem szerint ez példanélküli a rendszerváltás utáni politikai történetben. 2013. január 1-től újra létrejöttek a járások, 175 járási és 23 fővárosi kerületi hivatal kezdte meg működését. Ezek a számok azt mutatják, hogy a kormány olyan államot akar létrehozni, amely az emberek bizalmát élvezi, és segíti az emberek és a vállalkozások boldogulását.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A szépen felújított vagy újonnan épített hivatalok aligha érnek valamit, ha nincsenek kiválóan felkészült és elkötelezett alkalmazottaik. Jó tisztviselőnek lenni nehéz dolog. Jó köztisztviselő csak az lehet, aki úgy ismeri az állami gépezetet, akár a saját tenyerét, aki széles látókörrel és intelligenciával rendelkezik, aki az egész nemzetet akarja szolgálni minden egyes ügy elintézésekor, és képes a legkülönfélébb emberekhez is azok nyelvén szólni. Nehéz munka. Ráadásul az ügyfelek olykor igazságtalanok is, ezért ha a közigazgatásban dolgozók nem érzik a megbecsülést, akkor állandóan kifelé tekingetnek, hogy hol érné meg jobban dolgozniuk. Ez végül az egész közigazgatási rendszer kárára megy, és mindannyian megisszuk a levét. Ma már nem elég valakinek csupán állást ajánlani, a munkahellyel együtt kiszámítható jövőt, kiteljesedési lehetőséget is kell nyújtani – azt hiszem, ezt hívják karriernek. Ezért vezettük be az életpályamodellt, amely tiszta képet ad arról, hogy a hűségesen és jól végzett munka által mikor és hova juthatnak azok, akik az állam szolgálatába lépnek. A közigazgatásban, a rendvédelemben és az igazságszolgáltatásban dolgozók életpályamodellje már létezik, és lassan – aláhúzom – elmondhatjuk, hogy a köz szolgálatát vállalni nemcsak szép hivatás, de kifizetődő is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Van tehát szép új intézményünk, vannak benne jól felkészült munkatársak, nincs más hátra, mint megtölteni az épületet lélekkel. Ez pedig sokak szerint szinte lehetetlen feladat. A magyar ember számára a hivatalba járás bosszúság. Fülig Jimmytől azt is tudjuk, hogy a hivatalban való császkálás ritkán vezet jóra. A mi fejünkben az állami bürokrácia még úgy jelenik meg, mint egy abszurd társasjáték, ahol úgy lépeget az ember irodáról irodára, hogy állandóan az a veszély fenyegeti, hogy visszaküldik a startmezőre, vagy kimarad a következő dobásból: jöjjön vissza egy másik alkalommal. A közigazgatás átalakítása olyan munka, mint amikor az útra dőlt hatalmas fát kell odébb hengergetni, nem bonyolult ez, inkább egyszerű, csak nehéz. A hivatalokat közel kell vinni az emberekhez, hogy az ügyintézés kevesebb idejébe és pénzébe kerüljön az embereknek, az állam ne a pénzüket akarja elvenni, ellenkezőleg: segítsen abban, hogy többet kereshessenek. Egyszerű, de nehéz dolgok. Ezért 2015-ben és 2016-ban három törvénycsomag keretében összesen 265 jogszabályt módosítottunk, elindítottuk a közigazgatási rezsicsökkentést, két év alatt a vállalkozásoknál több mint négymilliárd forint, a magánszemélyeknél pedig tízmilliárd-háromszázmillió forint maradt, illetve marad. Itt tartunk most, hosszú utat tettünk meg.

Persze az embereket ez a hosszú út egyáltalán nem érdekli. Ez a mi szakmai és államvezetési történetünk és szakmai problémánk. Őket a holnap érdekli, és azt hiszem, igazuk is van. Mi is tudjuk, hogy nem állhatunk meg. A világ folyamatos mozgásban van. Látjuk, hogy egy új, digitális korszak hajnalát éljük. A következő évek a magyar közigazgatásban a digitális ügyintézésre való áttérésről fognak majd szólni, annak minden szépségével és gondjaival együtt. Ezért arra kérem az itt jelenlévőket, az ügyészség, a bíróság, a rendőrség vezetőit és dolgozóit, hogy legyenek partnerek ebben a munkában. Kérem, tegyék világossá minden munkatársuk előtt, hogy mi, akik az államélet igazgatásában dolgozunk, mindannyian egyformán fontos helyen állunk, csak a feladatok vannak megosztva közöttünk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Az épületet ezennel átadom.