- miniszterelnok.hu - https://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-beszede-az-europai-beruhazasi-bank-eib-budapesti-irodajanak-megnyitasa-alkalmabol-tartott-unnepsegen/ -

Orbán Viktor beszéde az Európai Beruházási Bank (EIB) budapesti irodájának megnyitása alkalmából tartott ünnepségen

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm az excellenciás urakat, akik az európai bankok éléről érkeztek ide, hozzánk, Hoyer elnök urat személyes ismeretség okán külön is köszöntöm. Hosszú éveket húztunk le politikusként, mielőtt a beruházási bank élére lépett volna. Örülök, hogy most ebben az új kapacitásában köszönthetem Hoyer volt államtitkár urat itt, a körünkben.

Nem mondanám, hogy kényelmes időpontot választottunk erre a mai összejövetelre. Nyakunkban a Brexit körüli bizonytalanság, Olaszországban zavaros önkormányzati választások második fordulója előtt állunk, vannak Európában jelentős, Magyarország súlyát jóval meghaladó országok, ahol a választások után lassan fél évvel sincsen kormány, nem világos pontosan, hogyan halad az amerikaiakkal a szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalása. És itt van egy elrontott európai uniós–orosz kapcsolatrendszer még mindehhez. Ez az a remek közeg, amiben ez a mai tanácskozás és együttlét megvalósul. Ez a rövid kis leírás is bizonyítéka annak, hogy régen volt szükségünk oly nagyon sikerekre, mint éppen manapság, mert az Európai Unió megmaradásához, fönnmaradásához és erősödéséhez a történelmi igazság nem elegendő. Hiába a történelmi távlatok, a történelmi tapasztalatok és a történelmi igazság, ha nincsenek sikerek. Ha a tagállamok területén nincsenek megtapasztalható sikerek, akkor az Európai Uniót nagyon nehéz lesz hosszabb távon egyben tartani, és nehéz lesz olyan közösséggé formálni, illetve olyan közösségnek megtartani, amelyben a tagállamok örömmel vesznek részt, és sikert várnak a tagságuktól. Ebből a szempontból a két bank elnökére és a két bankra óriási felelősség hárul, mert be kell látnunk, hogy nélkülük ma aligha lehet Európában gazdasági sikertörténetet létrehozni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A bevezető után engedjék meg, hogy emlékeztessem Önöket arra, hogy ezek a bankok olyan intézmények, amelyek a közös Európa gondolatának a jegyében születtek meg. Különösen igaz ez a beruházási bankra, amelyet abból a célból hoztak lére, hogy új források megnyitásával elősegítse az akkor még gazdasági közösségnek nevezett országcsoport fejlődését, vagyis az Európai Beruházási Bank egy egész európai generáció számára biztosított nélkülözhetetlen anyagi hátteret annak érdekében, hogy a II. világháború után az Európai Unió története sikertörténet lehessen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha most abból a szempontból osztályoznánk az intézményeket, hogy mennyire maradtak hűek ahhoz a szellemiséghez, amelynek alapján létrehozták őket, akkor ez a két bank, de az általam jobban ismert beruházási bank bizonyosan igen előkelő helyet foglalna el ezen a listán.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ráadásul egy furcsa intézménnyel van dolgunk. Nagyon nehéz a világban – talán nagyítóval sem – találni olyan bankot, amelynek az elsődleges célja az nem az egyszerű profitszerzés. Az pedig végképp ritka, hogy a részvényesek ebbe bele is törődnek. Az Európai Beruházási Bankkal márpedig az a helyzet, hogy itt nem a profitmaximalizálás a cél, és ezt a magatartást a részvényesek, mi magunk is helyesnek tartjuk. Itt egy hétköznapi, egyszerű – mondjuk úgy, hogy – parasztlogika alapján az ember azt gondolná, hogy az ilyen elveket valló bankoknak folyamatosan attól kell rettegnie, hogy tönkremennek. Ezzel szemben a beruházási bank a megalapítása óta nyereséges, minden egyes évét pozitív pénzügyi eredménnyel zárta. Nagy meglepetés ez azok számára, akik azt gondolják, hogy a profithoz vezető út az kizárólag a leggyorsabb profit megszerzésén keresztül vezet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

De van itt még egy másik dolog is, ami meglepheti az embert. Arisztotelész megvetendő dologként írt arról, hogyha valaki úgy állít elő profitot, hogy pénzből pénzt fialtat. Az elmúlt időszak válságai arra figyelmeztetnek bennünket, hogy néha érdemes leporolnunk az efféle ősi gondolkodást. Érdemes leporolnunk és újra elmondanunk, hogy a pénz nem cél, hanem eszköz. Eszköz arra, hogy például okosabb, egészségesebb és versenyképesebb Magyarországot és Európát hozzunk létre. A pénz nem cél, hanem eszköz, hogy munkahelyeket teremtsünk, és a gazdaság minden területén felpörgessük az innovációt és a termelést. Egyszóval valójában a pénz arra szolgál, hogy jövőt teremtsünk vele. Azt hiszem, hogy a ma vendégül látott két banknál, és azok vezetőségénél értik ezt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A szakszerű tudással rendelkező és hosszú ideig egészséges emberek pénzügyi értelemben megtakarítást és profitot jelentenek, arról nem is beszélve, hogy csak így lehet hosszabb távon megteremteni egy gazdaság stabil alapjait. Azt is mondhatjuk, hogy ez a két bank az európai jövőbe fektet be, és az európai polgárok jóléte és biztonságérzete a profitja. Egy példát említek csak itt Önöknek, egy magyar példát. Az Európai Beruházási Bank rendszeres finanszírozója a magyar diákhitel-rendszernek, vagyis arra fordítanak európai pénzt, hogy ennek a banknak a segítségével kiképezhessük a magyarországi egyetemeken a magyar tudósok újabb és újabb nemzedékét. Szép feladat, hálásak vagyunk érte, köszönjük a segítséget.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek a bankok biztos pontot jelentenek egy bizonytalan világban, és ma azért kötöttünk velük megállapodást, hogy Magyarországot is Európa egyik legbiztonságosabb pontjává tegyük. Erre szükség van. Európának van elsősorban szüksége erre, mert miközben szeretnénk egyfolytában Európát diadalmas, legversenyképesebb kontinensnek látni, időnként rá kell vetnünk egy pillantást a száraz tényekre is. Ezek nem túl biztatóak. Az Európai Unióban a beruházásoknak a mértéke még mindig tíz százalékkal a válság előtti szinten van. A munkanélküliség, amely európai összevetésben Magyarországon alacsony, de az egész Európai Unió szintjét tekintve elviselhetetlenül magas. Ráadásul a fiatal nemzedék nagy számban kezdi felnőtt életét azzal a tapasztalattal, hogy úgy érzi, hogy arra, amit tanult, és azokra a képességekre, amelyekkel rendelkezik, mintha nem volna szüksége az európai világnak. Márpedig, miközben innovációról és megújulásról beszélünk, aligha hiszem, hogy mi leszünk azok, akik innovatív ötletekkel fogjuk elárasztani Európát, sokkal inkább az utánunk következő generációktól várhatjuk ezt. De ahhoz, hogy ők meg ezt megtegyék, ahhoz meg munkát kellene nekik adni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mai napon tehát, nem túlzok, hogyha azt mondom, hogy a világ legnagyobb növekedési bankjával kötünk megállapodást. Ez a bank tavaly 77,5 milliárd eurónyi beruházási hitelt nyújtott. Ez óriási szám.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ahhoz persze, hogy ekkor összeget jól lehessen kihelyezni, olyan versenylovak is kellenek, amelyekre érdemes feltenni a pénzt. Olyan országok, olyan versenylovak, amelyek érdekeltek Európa sikerében, és dolgozni is hajlandóak a nagyobb gazdasági teljesítmény érdekében. Ezért mondom Önnek, mélyen tisztelt Hoyer elnök úr, hogy Magyarországnál jobb partnere kevés van az Európai Beruházási Banknak. Mi nemcsak mondjuk, hogy érdekeltek vagyunk Európa sikerében, mi nemcsak mondjuk, hogy Európának szüksége van sikertörténetekre, hanem teszünk is érte. Ha viták kereszttüzében is, de 2010 óta olyan gazdaságpolitikát folytatnunk, amelynek a növekedés áll a középpontjában, és bár a legutóbbi negyedév adatai nem tesznek bennünket felhőtlenül boldoggá, de mégis az igazság az, hogy Magyarország gazdasági növekedése most is, és úgy tűnik, hogy középtávon is jóval felette lesz az Európai Unió átlagos növekedési mértékének.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ugyanakkor úgy érzem, hogy van még bennünk szufla, bár büszkék lehetünk az eredményeinkre, de messze mi magyarok nem adjuk le azt a teljesítményt, amire valójában képesek vagyunk. Ezért az elért eredmények joggal töltenek el bennünket büszkeséggel, hiszen az ember becsülje meg azt a munkát, amit elvégzett. De tévedésbe ne ejtsük magunkat: az, amit eddig elvégeztünk, csak az 50 százalékot hozta ki belőlünk, illetve ebből az országból ahhoz képest, amit potenciálisan egy jobban szervezett gazdasággal, egy innovatívabb vállalatvezetői logikával, egy stabilabb bankrendszerrel, egy kisebb bürokráciával és egy jobban dolgozó állammal elérhető lenne a számunkra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tudom, hogy merésznek hangzik, de meggyőződésem, hogy Magyarország képes lehet arra, hogy a mostani gazdasági teljesítményét megduplázza. Ha az egy főre jutó nemzeti össztermék számait nézzük és Magyarország helyét ebben a mezőnyben, akkor azt kell mondanom, hogy ez nemcsak lehetőség, hanem kényszer is; nekünk meg kell dupláznunk középtávon a magyar gazdaság teljesítményét. Meggyőződésem az is, hogy képesek vagyunk elérni a teljes foglalkoztatottságot. Szép dolog, hogy 6 százalék alatt vagyunk, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy 2010-ben még 12 százalékon voltunk. Ismerjük a magyar társadalom szövetét, pontosan tudjuk, hogy vannak olyan rétegek, amelyek munkába bevonása rendkívüli nehézségek árán lehetséges csak, ha egyáltalán. Mégis ezeket is figyelembe véve azt kell mondanom, hogy Magyarországnak reális esélye van arra, hogy elérje a teljes foglalkoztatottságot, ami azt jelenti, hogy mindenki, aki dolgozni akar, munkalehetőséghez is jusson Magyarországon. És szerintem arra is képesek vagyunk, hogy a nagy nemzetközi vállalatok mögé odahelyezzük, odarakjuk az erős és innovatív magyar ipart. Ezeknek a képességeknek a valóra váltásához egyetlen dologra van szükségünk: befektetésekre. Befektetésekre és fejlesztésekre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt is látnunk kell, hogy az Európai Unió jövője ködbe vész, még hogyha mi szeretnénk is, ha minél előbb kisütne a nap, és egy egységes, erős Európai Uniót tárulna a szemünk elé. Azt sem tudjuk például, hogy mi lesz a pénzügyi transzferek rendszerével a 2020-as, vagyis a most lezáródó költségvetési periódus után. Talán nem kockáztatunk túl nagyot, ha azt mondjuk, hogy aligha fognak ezek nőni, valószínűbb inkább, hogy arra kell fölkészülnünk, hogy csökkenni fognak. Az unió persze nem szokott egyik napról a másikra dolgokat megszüntetni, a phasing out a legdivatosabb kifejezés az Európai Unión belül, amely szép és emberséges kifejezés, de nem mindig szolgálja a radikális és gyors reformokat. Azt gondolom tehát, hogy itt is lesz majd valami, de amire számítanunk kell, az, hogy nem lesz olyan külső támasz, olyan mankó a hónunk alatt, mint az elmúlt időszakban volt. Mi következik ebből? Az következik, hogy nekünk tudatosan föl kell építenünk egy olyan pénzügyi rendszert, amely a bőkezű európai uniós időszakok után is képes lesz finanszírozni a magyar gazdaság növekedését, és ebben a pénzügyi rendszerben mi komoly szerepet szánunk az Európai Beruházási Banknak, és szeretnénk, ha Hoyer elnök úrnak nemcsak a támogatását, hanem a barátságát is meg tudná tartani Magyarország. Ha képesek lennénk elfoglalni azt a pozíciót a beruházási bank vezetőinek fejében, amely Magyarországot a bőkezű európai uniós támogatási időszakok után is kiemelt, támogatható, befektetési célpontnak tekinti.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A történelmünk, a közös történelmünk, tisztelt Hoyer elnök úr, följogosít bennünket erre a reményre. 1990 óta összességében az Önök bankja, illetve az Európai Unió bankja, mint itt olvashatjuk, még pontosabban – hogy Wenzel urat is itt említsem – bankjai 1990 óta összességében 19,3 milliárd euróval szálltak be a magyar gazdaság fejlesztésébe. Ez egy hatalmas szám, és azt mutatja, miután a 1990 óta eltelt időszak nagy részét Magyarország az unión kívül töltötte, csak tagjelölti státuszban, hogy az unió utáni időszakra is megvannak azok a pénzügyi konstrukciók, amelyek egyszer már az uniós tagságot megelőzően jól szolgálták a magyar nemzetgazdaság fejlődését, és ez most reménnyel tölt el bennünket. Én csak azt tudom mondani Hoyer és Wenzel elnök uraknak, hogy megéri Magyarország mellé állni.

Ritkán beszélnek erről, én említettem már Elnök úrnak, hogyha visszatekintünk 1990-ig, tehát a kommunizmus összeomlásáig és a szovjet csapatok Európából történő kiszorításáig, és onnan vetünk egy pillantást 1990-től a 2016-ig terjedő évekre, akkor azt fogjuk látni, hogy az egész Európai Unióban egyetlen olyan ország van, ahol egyetlen alkalommal sem tartottak idő előtti választást. Minden megválasztott parlament, minden politikai vezetés, még pontosabban az annak alapját adó minden parlamentünk kiszolgálta a négy évét akkor is, ha az a parlament rossz volt, és akkor is, hogyha jó minőségű volt. Miközben egyébként azt a képet őrizzük saját magunkról, hogy a sok veszekedés, a durvaságra hajlamos politikai közbeszéd miatt Magyarország nem egy nyugodt és nem egy stabil ország. Ha azonban a tényeket nézzük, például ezeket a kemény tényeket, akkor azt mondhatjuk, az egyetlen európai ország vagyunk, ahol 1990 óta minden parlament kitöltötte a mandátumát.

Tisztelt Hoyer Elnök Úr!

A mai időkben ennél nagyobb stabilitás, ennél megbízhatóbb jel, Magyarország megbízhatóságára utaló jel aligha képzelhető el. Kérjük, hogy ezt kellő súllyal vegyék figyelembe, amikor Magyarország helyét kijelölik az üzleti térképükön.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Itt kell arról szólnom, hogy nem egyszerűen csak azért jöttünk össze, hogy leleplezzünk egy táblát, amit majd egyszer elhelyezünk valahol, ahol majd lesz valami, ami szolgálni fogja az érdekeinket. Ez is egy szép, közös, magyar–európai uniós feladat. Azért is jöttünk össze – és talán ez még fontosabb is –, mert aláírtunk egy finanszírozási, még pontosabban refinanszírozási szerződést is, ha jól értettem a pénzügyminiszter úr szavait, akkor körülbelül 30 milliárd forint értékben. Olyan területeket finanszírozunk, illetve refinanszírozunk ebből a pénzből, amelyek fontosak Magyarország számára. Magyarországon általában, ha az egészségügyről gondolkodunk, az emberek nagy része patikákra, kórházakra meg rehabilitációra gondol, holott az egészséghez ugyanúgy hozzátartozik a mindennapos testnevelés, a megelőzés, a mozgás és az életmód is. Ez a pénz, amit most Önök refinanszírozásként a rendelkezésünkre bocsátottak, arra megy, hogy Magyarországon tornatermeket, Magyarországon uszodákat és sportpályákat építsünk, óvodákat tudjunk létrehozni, vagyis ezt a pénzt a magyar emberek egészségébe, betegségmegelőzésbe fogjuk majd beruházni. Ez fontos dolog. Nyilván banki szempontból ez a dimenzió nem látható, de itt megemlítem, hogy azért ez – mármint a népegészségügy kérdése – összefügg Európa legsúlyosabb kérdésével, amit demográfiai válságnak szokás nevezni. Erről a politikusok nem szívesen beszélnek, mert a demográfia időhorizontja nem esik egybe a választások időhorizontjával, és a politikusok megszólalását a célszerűség dominálja. Tehát ha valami húsz-harminc év múlva fejti ki hatását, nem túl bölcs dolog arról beszélni, különösen, ha a téma kockázatos egy négyéves választási ciklus szempontjából.

Mégis, miután itt egy stabil országban vagyunk Hoyer elnök úr és tisztelt Wenzel elnök úr, mi megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy ilyesmiről is beszéljünk. Ha a demográfiai kérdést nézzük, akkor Európában ma kétfajta magatartást látunk. Az egyik, amelyik az előbb elmondott időhorizont-eltérés okán nem beszél róla, szőnyeg alá söpri, nem foglalkozik vele, a másik pedig azt gondolja, hogy az eltagadhatatlan hanyatlást, demográfiai hanyatlást bevándorlással lehet megoldani. Ez a két vaskos magatartás mutatkozik meg ma Európában, ha távolról tekintünk a mi közös hazánkra. Magyarország egy harmadik utat jár. Nekünk meggyőződésünk, hogy még nem ütött az utolsó óránk, meggyőződésünk, hogy még van időnk, kevés ugyan, de még van, ezeket a tendenciákat meg lehet fordítani, képesek vagyunk erre. Van bennünk, mint nemzetben, van bennünk, mint családokban annyi erő és elszántság és belátás, amellyel meg tudjuk fordítani családtámogatások és családpolitika révén is ezt a tendenciát. Ebben bíznak a magyarok. Senki sem tudja, hogy ez lehetséges lesz-e majd, de mi mindenesetre erősen hiszünk abban, hogy igen. És ehhez forrásokat rendelünk. Itt jönnek be az óvodák, itt jönnek be a bölcsődék, itt jön be a mindennapos testnevelés, egyáltalán itt jön be minden, ami a magyar fiatalokat arról biztosítja, hogy a gyermekneveléshez szükséges segítséget, ami egy államtól elvárható, a magyar állam meg fogja adni. Nemcsak ma, hanem holnap is, holnapután is és tíz év múlva is. Ezért meggyőződésem, hogy bár most itt egy óvoda-, sportpálya-, tornaterem-, tanterem-, uszoda-beruházás finanszírozását írjuk alá, ez nagyban hozzájárul egy sokkal nagyobb stratégiai magyar cél sikeres teljesítéséhez is. És kérem, Hoyer és Wenzel elnök urak, fogadják el tőlem azt, hogy amikor mi most a köszönetünket kifejezzük Önöknek, akkor ebben a tágabb dimenzióban is megfogalmazzuk, tehát a mi köszönetünknek a súlya meggyőződésem szerint jelentősebb, mint egy egyszerű pénzügyi tranzakcióért mondott szokásos köszönet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül engedjék meg, hogy megköszönjem mind Wenzel, mind pedig Hoyer elnök uraknak, hogy voltak olyan kedvesek, és eljöttek ide. Különösen értékesnek tekintem az Európai Beruházási Banknak azt a döntését, hogy itt egy fiókot, illetve képviseletet hozott létre Magyarország területén. Ennek a jelentősége szerintem a következő tíz év távlatából sokkal nagyobb, mint ahogy azt mi most gondoljuk. Mégiscsak – megismétlem – a világ legnagyobb növekedési bankja nyit most Magyarországon kirendeltséget. Egy európai intézmény teszi ezt, az a közösség, amihez mi is elszakíthatatlanul tartozunk. Egy olyan intézmény, amelynek előélete van Magyarországgal, hiszen óriási összegeket helyezett ki korábban Magyarországra, ideértve azt az időszakot is, amikor Magyarország még nem volt tagja az Európai Uniónak. Ráadásul úgy gondolom, hogy az Önök bankjaiban dolgozó magyarok – az itt megszólaló Baranyay elnök úrra ez különösképpen is igaz –, úgy gondolom, hogy növelték Magyarország tekintélyét, növelték az Önök által vezetett intézményeknek a teljesítményét, és azt gondolom, hogy jó referenciapontot szolgáltatnak a Magyarországra vonatkozó döntéseknél is. Az ott dolgozó magyarok munkáját köszönöm, az elnök uraknak pedig hálánkat és köszönetünket fejezem ki Magyarország polgárainak a nevében.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!