Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Először is mindenkinek szeretném megköszönni, hogy eljöttek ide, erre az alkalomra. Többen Önök közül ott voltak a hétvégén Budapesten, a békemenet találkozóján is. Köszönöm szépen, hogy oda is eljöttek, és ilyen felejthetetlenül széppé és erőt mutatóvá tették ezt a hétvégét a számunkra. A legfontosabb ember, akinek itt kéne lenni, de valamilyen okból nincs itt, őt Fónagy Jánosnak hívják. Fónagy János parlamenti képviselőjelöltként indult még 1994-ben, aztán 1998-ban is az ózdi választókerületben, és én tőle hallottam először még ellenzékben, 1994-ben, aztán miniszterelnökként 1998-ban, hogy a Hernád völgyét nem lehet úgy hagyni, ahogy van, itt komoly dolgokat kell csinálni, és hogy a legfontosabb, ami ennek a térségnek a fejlődését segíthetné, ennek az autópályának a megépítése. Úgyhogy ennek az eseménynek a házigazdája, a szellemi atyja valójában Fónagy János, aki mind a mai napig parlamenti képviselőnk. Azt mondta János, hogy addig semmiképpen nem szabad abbahagyni a politikát, amíg ez az út meg nem épül. Ebből viszont nem következik az ellenkezője, hogyha elkészül, akkor abba kellene hagyni, tehát ezt ő sem gondolta így, én sem gondolom így, és remélem, hogy Önök sem.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amikor készültem ide, Önökhöz, akkor egy a XX. század elején, 1905-ben írt doktori dolgozatot is a kezembe adtak, amiből ezt a következő gondolatot metszettem ki. Idézem most: „A Lengyelország felé vezető kereskedelemnek fő gócpontja Kassa volt. E szerencsés fekvésű város már természetétől arra volt rendelve, hogy kereskedelmet bonyolítson le északkal. Itt találkozik a dombvidék az Alfölddel, ide nyúlik délről a Hernád völgye, mely a Felföldet a Tisza és Bodrog vidékével köti össze. A különböző vidékek terményeinek kicserélésére itt találkozik a legjobb piac.” Ez a tanulmány vagy doktori disszertáció a középkori kereskedelemről szól, sok száz évvel ezelőtti állapotokat ír le, de mind a folyó-, mind a helységnevek változatlanok. Arra emlékeztet bennünket, hogy a Hernád völgye egy virágzó kereskedelmi folyosó része volt, itt haladt az Erdélyt Lengyelországgal és Baltikummal összekötő kereskedelmi útvonal. Nagyon fontos útvonal volt ez, az Alföld éléskamrája és a Felvidék természeti kincsei cseréltek itt gazdát, de ami a legfontosabb és talán az itt élők számára sem nyilvánvaló, hogy úgy lehetett egy nagyon jelentős nemzetközi útvonalat építeni és működtetni, hogy nem kellett hozzá érinteni a fővárost. Mi, akik Trianon utáni magyarok vagyunk, nagyon nehezen tudjuk elképzelni, hogy van valami fontos dolog, ami valahogy’ nem Budapesten keresztül halad. Most, hogy így készültem ide, Önökhöz, rájöttem, hogy nekünk is vissza kell még alakítani a gondolkodásunkat, hogy rájöjjünk, hogy egy olyan korszakba léptünk, amikor nem Budapestről kiindulva kell útvonalakat, vasútvonalakat tervezni, hanem megvannak a régi, természetes, földrajzilag egybetartozó térségeink, amiket ha összekötünk, akkor a magyar vidék élete anélkül, hogy az egyébként háromszor nagyobb ország számára tervezett fővárosunkat érinteni kellene, anélkül is boldog, gazdag, jómódú életet tud teremteni az itt élők számára.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Jól látszik tehát, hogy ez egy virágzó vidék volt, amíg a nagyhatalmak az I. világháború után szanaszét nem szabdalták. És a mi nemzedékünknek, ha jól értjük a dolgunkat, akkor az a küldetése, hogy amit az idegenek meg a nagyhatalmak szétszabdaltak, azt megpróbáljuk összeölteni és visszavarrni. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a magyar vidéknek az adottságai nem érvényesülnek, és a gazdag, önálló, magyar tájegységek nem fogják tudni kihasználni a természetes adottságaikat. Azonban mindenhol határokba ütközünk, és ez fölhívja a figyelmünket, hogy a magyar vidék boldogulása csak akkor képzelhető el, hogyha az ország szétszabdaltságát is meg tudjuk szüntetni, és a ma már különböző államokhoz tartozó területeket, különböző államok fennhatósága alatt lévő területeket össze tudjuk egymással kapcsolni. Ez azt jelenti, hogy nincs magyar vidékfejlődés a közép-európai egység gondolatának megvalósítása nélkül. Ha van közép-európai együttműködés és egység, akkor tud boldogulni a magyar vidék is. Amit tehát akarunk, nem egyszerűen csak virágzó vidéki Magyarország, hanem egy erős Közép-Európa, amely erős és önálló erőközpont, és elég erős ahhoz, hogy megvédje magát az olyan természetellenes beavatkozásokkal szemben, amiknek mind a mai napig nyögjük a következményeit.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahhoz, hogy ez a két cél megvalósuljon, természetesen utakat kell építeni, amelyek összekötik a vidék különböző részeit egymással, a vidékieket beviszik a nagyvárosba, összekötik az anyaországi magyarokat a határon túli magyarokkal, és összekapcsolják a szlovákokat, a magyarokat, a szerbeket, a lengyeleket, a litvánokat és a horvátokat is. Ez az út, amit most átadunk, ezeket a célokat mind-mind egyszerre szolgálja.
Kedves Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
2010-ben, amikor az utakról volt szó, emlékeznek rá, megalakítottuk az akkori kormányunkat, akkor három célt tűztünk ki magunk elé. Az első cél az volt, hogy minden megyei jogú város kapcsolódjon be a gyorsforgalmi úthálózatba. A második cél az volt, hogy Magyarország minden polgárának, bármilyen kis településen is éljen, legyen módja arra, hogy a lakóhelyétől legfeljebb fél óra alatt elérje a gyorsforgalmi úthálózat valamelyik pontját, hogy ne az az érzés legyen, hogy a világ végén él, hanem ő része a világnak, be tud kapcsolódni az ország eseményeibe, fél órán belül rajta van azon az érrendszeren, ami gyorsan el tudja vinni a haza bármely másik, távolabbi pontjára. És a harmadik célunk pedig az volt, hogy az összes gyorsforgalmi út érje el az országhatárt, és kapcsolja össze Magyarországot a szomszédaival. Hatalmas erőket, rengeteg pénzt mozgósítottunk ezeknek a céloknak az elérése érdekében.
Most röviden számot fogok adni Önöknek arról, hogy hol tartunk. Amit mondok, azt mind kellő szerénységgel mondom, mert a számok önmagában dicsekvésnek tűnnének, képzeljenek oda mindegyik mondat mögé egy kellően szerény mellékmondatot. Tehát 2010 májusa óta 33 autópálya- és egyéb gyorsforgalmi útszakaszt adtunk át. Ez összesen 600 kilométernyi átadott utat jelent. Három, már csak három olyan megyei jogú városunk maradt, amely nem kapcsolódik közvetlenül bele a gyorsforgalmi úthálózatba, 2010-ben még kilenc ilyen városa volt Magyarországnak. És akik most még nincsenek rajta a hálózaton, ez Zalaegerszeg, Kaposvár és Békéscsaba, is hamarosan rajta lesznek, mert mind a három város irányába gőzerővel folynak az útépítési munkálatok is. Ez azt jelenti, hogy a magyar emberek 87 százaléka harminc percen belül rá tud kapcsolódni valamelyik gyorsforgalmi úthálózatra. Ez a szám 2010-ben 60 százalék volt, tehát most 87-nél vagyunk, és a következő két-három évben ez a szám száz százalék lesz, és amit vállaltunk, azt teljes egészében teljesíteni fogjuk. Ami a határokat elérő utakat illeti, ott sem kell szégyenkeznünk. 2010 előtt mindösszesen három gyorsforgalmi út érte el az országhatárt, ma ez a szám kilenc, és 2025-re pedig tizenegy ilyen utunk lesz, lényegében minden autópályánk és autóutunk eléri Magyarország mai államhatárait.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez a beruházás fél órával fogja lerövidíteni az Önök autóútját Kassától Miskolcig. A beruházás értéke – itt most bepillantást nyerhetnek a kormányzat nehézségeibe – az előttem szóló azt mondta, hogy 180 milliárd, ide az van írva, hogy 200 milliárd forint volt. A különbség az, hogy ők mindig nettót számolnak, én meg mindig bruttót, mert ők azt számolják, ami odaér hozzájuk, én meg azt, ami kimegy a kincstárból, és a kettő között különbség van. Ez minden beruházásnál gondot okoz, hogy mennyibe is kerül az valójában, de a lényeg, hogy 200 milliárd forintot kiutalt Varga Mihály pénzügyminiszter úr annak érdekében, hogy ez az út megépüljön, mire ő azt mondja, hogy persze, de egy részét vissza is szedte, ebben is van igazság.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kigyűjtöttem egy másik számsort is. 2014 és 2020 között különböző pályázatokon keresztül 700 milliárd forint érkezett az Önök megyéjébe, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területére, tehát hét év alatt 700 milliárd forint. Az előbb itt már mondtam néhányuknak, hogyha a Jóisten megsegít bennünket, és a választóink is velünk maradnak, és meg tudjuk nyerni – és remélem, hogy meg tudjuk – 2022-ben a soron következő parlamenti választást, akkor ez a 700 milliárd forint el fog törpülni azok mellett a fejlesztések mellett, amelyek az Önök megyéjére várnak. A terveink kész vannak, az elgondolások megvannak, pénz is lesz rá, már csak egy jó, épkézláb és cselekvőképes kormány kell, amelyik be is tartja a vállalásait.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Könnyebb lesz a határ mindkét oldalán, jobb lesz az élet Kassán és környékén, könnyebb lesz eljutni Eperjesre vagy Encsre, könnyebben jut majd el ide a tőke, az áru, a turisták, és jönnek majd létre új munkahelyek is. Ne legyenek türelmetlenek. Jól emlékszem, hogy Tállai András barátom, amikor megépítettük azt az autóút-szakaszt, amelyik Mezőkövesdet is bekapcsolta az ország vérkeringésébe, akkor fél év után odajött hozzám, és azt mondta, hogy nem is igaz, hogy az autópályák befektetőket hoznak magukkal. Beszéltem vele két évvel később, azt mondta: de igaz! Tehát idő kell, ne legyenek türelmetlenek, ez az útszakasz is az útszakasz mentén fekvő települések számára meg fogja hozni a gazdasági fejlődés lehetőségét is, csak az üzletnek, a vállalkozóknak, a tőkének is hozzá kell szoknia ahhoz, hogy itt most új lehetőségek nyíltak ki.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Van itt tehát egy nagyobb természetes egység, Közép-Európa is, amelyről most röviden beszélnünk kell. Senki sem tudja, mi fog történni a világban. Mindannyian látjuk, hogy meglehetősen zavaros és zavart helyzet uralkodik szinte mindenhol, a világ nagy átalakulásokon megy keresztül. A mi méretünk és elhelyezkedésünk nem teszi lehetővé, hogy a legnagyobb nemzetek játszmáját érdemben befolyásolni tudjuk. Amit azonban tenni tudunk, a saját életünk befolyásolása. Tehát az egyetlen biztos dolog, függetlenül attól, hogy merre fele mozdul a világ, az egyetlen biztos dolog, aminek értelme és haszna van a számunkra, az, hogyha Közép-Európát építjük, és Közép-Európát erősítjük. Ilyen utakat kell építeni, ilyen vezetékeket kell létrehozni, tervezzük a négy ország fővárosát összekötő gyorsforgalmi vasúthálózat megépítését, tervezzük az energiahálózatok és a különböző vezetékrendszerek összeköttetését is. A határok ilyen értelemben csak politikai tények lesznek, lassacskán már azok se, de a mindennapi élet szempontjából az élet zavartalanul folyhat, mintha meg se történt volna ennek a térségnek a felszeletelése. És meggyőződésem, hogy ez nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem a szlovákoknak is, a lengyeleknek, a cseheknek, a horvátoknak, a szerbeknek, mindenkinek érdeke.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma mind a két cél érdekében, a magyarországi vidék fejlesztése és Közép-Európa megerősítése érdekében is fontos lépést tettünk itt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azonban a legfontosabb dologról kell szólnom a végén: az utak nem nőnek ki maguktól a földből, azt valakinek meg kell tervezni, valakinek irányítani kell a munkát, és valakinek el kell végezni a munkát, úgyhogy köszönjük meg a tervezőknek, köszönjük meg a mérnököknek és a munkásoknak is, hogy ezt az utat elkészítették, és elérhetővé tették a számunkra. Itt vannak ők is velünk. Ugyan a munkások nem arról híresek, hogy szeretnek színpadon állni, de ha már itt vannak, jöjjenek már föl ide, legyenek kedvesek, a színpadra, álljanak ide, hadd lássák Önöket is. Azért jött ide ez a sok ember, hogy köszönetet mondjon Önöknek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!
Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!
