- miniszterelnok.hu - https://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-interjuja-a-kossuth-radio-jo-reggelt-magyarorszag-cimu-musoraban-19/ -

Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Nagy Katalin: Fél nyolc múlt három perccel. Megugrott a fertőzöttek száma Magyarországon is az omikron vírusvariáns miatt, de egyelőre beválik a szakemberek jelzése, előrejelzése, hogy többnyire enyhe tünetekkel jár a betegség. A stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök. Mit gondol, miért támadja időről időre az ellenzék a kormány járványkezelését? Hiszen a betegség és a járvány nem pártpolitikához kötődik. Jó reggelt kívánok!

Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat, jó reggelt kívánok! Adjunk elsőbbséget az omikronnak a baloldali támadásokkal szemben, és először beszéljünk talán erről. Tehát az omikron egy új kihívás. Tehát sokfajta változatát láttuk már a vírusnak. Eddig úgy történt a dolog, hogy megjelent egy új variáns, és az nagyobb veszélyt jelentett, mint a korábbiak. Most ez az omikron annyiban különbözik a korábbi esetektől – mondják a szakemberek, tehát nem a saját virológiai műveltségemből élek most itt, hanem a szakemberek véleményét tolmácsolom –, hogy szélsebesen terjed, gyorsabban, mint bármelyik korábbi variáns. De a veszély, amivel megtámad bennünket, az erő, amivel ránk tör, gyengébb, mint a korábbi variánsok esetében. Tehát egyfelől gyorsabb, és ez rossz hír, de másfelől nem olyan erős, mint a korábbiak, ez meg jó hír. Minden hajnalban kapom a jelentéseket, a mait is láttam már, amiből látom, hogy nő a fertőzötteknek a száma, de, mondjuk, a lélegeztetőgépen lévők száma pedig éppen a mai napon csökkent. A kórházban lévőknek, ellátásra szorulóknak a száma pedig sokkal lassabban nő, mint ahogyan az omikron vírus terjed. De ez egy új kihívás, együtt kell élnünk ezzel, ezért meg kellett változtatnunk néhány szabályt. Ezeket újra és újra elismétlem, amiért elnézést kérek Öntől, de február 15-én lépnek hatályba új szabályok, és szeretnék segíteni az embereknek, hogy föl tudjanak erre készülni. Ez azt jelenti, hogy február 15-étől csak az a 18 éven felüli magyar ember minősül oltottnak, aki már megkapta a harmadik oltást is. Tehát korábban védettségi igazolványra adott jogalapot, ha valaki már átesett a fertőzésen, ez most megszűnik, védettségi igazolvány valójában átalakul oltottsági igazolvánnyá: akit beoltottak, az kaphatja meg, tehát már megvan neki mind a három, vagy a második oltás felvétele óta nem telt el több mint hat hónap. Aki nincs beoltva tehát, az nem minősül védettnek. Miután a lefutása az omikronnak gyors és kevésbé brutálisan támadó, mint a korábbi vírusvariánsoké, ezért a karanténszabályokat is megváltoztattuk, és a karanténkötelezettség hét napra csökkent – eddig ez tíz volt –, de ha valaki öt nap után negatív tesztet tud bemutatni, akkor már a hét napot sem kell megvárnia, mert öt nap után szabadul. A diákoknál is az ötnapos szabály lép életbe. Ennyit az omikronról. Talán még egy fontos dolog, ezt is – ha megengedi – papírból mankózom, mert ez fontos információ lehet, hogy januárban minden csütörtökön és pénteken 14 és 18 óra között, tehát a mai napon is 14 és 18 óra között, szombatonként pedig 10 és 18 óra között időpontfoglalás, tehát regisztráció nélkül is lehet az oltáshoz hozzájutni a kórházi oltópontokon és a járásközponti szakrendelőkben – ez a közlemény. Még annyit hadd mondjak el Önnek és a tisztelt hallgatóknak, hogy az országot egyébként a honvédségi oltóbuszok folyamatosan járják, és 16 megyében 136 településen fordultak meg, és 32 ezer embert ezzel a módszerrel is sikerült beoltanunk. Na most, miért támadják a védekezést? Először is ez nem sajátosan magyar jelenség: mindenhol nagy vita van a védekezésről. Tehát annyit azért írjunk a baloldal javára, hogy nem lóg ki a sorból, az, hogy vita van a védekezésről, egy összeurópai jelenség. Egy demokráciában, azt hiszem, ez természetes is. Amiben a mi baloldalunk kilóg az európai gyakorlatból, hogy itt kamuvideókat gyártottak. Tehát nem tudok róla, hogy az bármelyik nyugat-európai országban előfordult volna, hogy tényeket hamisítanak meg, álvideókat, kamuvideókat készítsenek, és úgy vitatkozzanak a védekezésről, hogy közben ezzel gyengítik a védekezés hatékonyságát. Mert valóban, ahogyan Ön is mondja, ennek a vírusnak nincs se fideszes, se DK-s párttagkönyve, és nincs egy fölismerő rendszer, hogy csak az egyiket vagy a másik fajta embert támadja meg, mindenkit megtámad. Tehát szerintem szabad, sőt kell vitatkoznunk arról, hogy milyen a jó védekezés, de ezt úgy kell tennünk, hogy közben a védekezést ne gyengítsük. Márpedig ahogy’ Magyarországon támadják a védekezést, az szerintem sértő az orvosokra meg az ápolókra nézve, a kórházakban zajló munkát leértékeli ez a támadás, minthogyha a kórházakban dolgozó emberek nem lennének képesek arra, hogy a kórházakban rendes ellátást nyújtsanak a fertőzött embereknek, holott ezek az emberek – köszönet a munkájukért egyébként – erőn felül teljesítve időnként, körömszakadtáig küzdve, minden lehetséges erőforrást mozgósítva, vállalva az áthelyezést, a túlmunkát, a túlszolgálatot, szóval mindent megtesznek, az egész egészségügyi rendszer mindent megtesz azért és benne minden ember, hogy az embertársának, a betegeknek segítséget nyújtson. Elismerést érdemelnek. Tehát a mikor azt mondják, hogy az egészségügyi rendszer gyenge, abban benne van az orvos meg az ápoló is. Egyáltalán nem gyengék az orvosaink, és nem gyengék az ápolóink. Nem gyenge az a munka, amivel megszervezzük az oltást. Az oltás megszervezése mindenhol jól halad. Én igyekszem összegyűjteni az ezzel kapcsolatos információkat, és messze többségben vannak azok a vélemények, amelyek azt mutatják, hogy ez jól halad, jól van megszervezve, tisztességesen bánnak az oda érkező emberekkel, együttérzőek, és segíteni akarnak. Tehát az egész gépezet, amelyik ezt a most már több mint 6 millió ember beoltását megszervezte, olyan színvonalon működik, hogy egyetlen magyarnak sem kell emiatt szégyenkeznie. Én inkább azt mondanám, hogy a vírus elleni védekezésre legyünk büszkék, és legyünk büszkék arra, hogy ilyen közigazgatási szakembereink, ilyen ápolónőink és ilyen orvosaink vannak, sőt ha kell, akkor a rendőrök és a katonák is nemcsak jól, hanem emberségesen vethetők be a vírus elleni küzdelembe. Jó ország ez. Tehát mindig érzek a baloldalban egy olyan stichet, hogy nem tud különbséget tenni a kormány támadása meg az ország leminősítése között. Úgy kell a politikában egymással vitatkozni, hogy az országot ezzel ne leminősítsük, hanem inkább fölemeljük, hiszen ez a mi közös hazánk.

Az is visszatérő elem, hogy bírálják a keleti vakcinákat, sőt kifejezetten hergelnek ellene. Ugyanakkor ez is úgy tűnik, minthogyha nem lenne megalapozott, hiszen azt látjuk, hogy Ázsiában és az arab országokban százmilliókat oltottak be a kínai vakcinával. De ott volt egy konkrét példa is, talán emlékszik rá, amikor egy idős, DK-s politikus nem vette föl a keleti vakcinát, a felesége fölvette, a felesége életben is maradt, de az idős politikus meghalt a betegségben…

Nézze, a kínai vakcinákról folyó vitát könnyen lehet zárójelbe tenni, tekintettel arra, hogy a kínai vakcinát a WHO, az Egészségügyi Világszervezet akkreditálta, jóváhagyta és támogatja. Tehát lehet vitatkozni itthon nekünk, politikusoknak, akik most ilyen botcsinálta járványügyi szakemberek lettünk, mondhatunk mindent egyik vagy másik oltásfajtáról, egyik vagy másik vakcináról, de az igazság az, hogy komoly nemzetközi szervezetek foglalkoznak azzal, hogy melyik vakcina használható, és melyik nem. És jó, hogy ez így van, mert azért ezek nehéz, tudományos, szakpolitikai kérdések. Én elég régóta nyomom az ipart, de nem venném magamnak a bátorságot, hogy vakcinaminősítés ügyben, hiába van mögöttem 16 év miniszterelnökség meg 16 év ellenzéki munka, tehát több mint harminc éve, de ez nem elég ahhoz, hogy az ember azt tudja mondani, hogy ez jó, ez meg rossz, mert ez egy mély, szakmai kérdés. És miután minden országban vita van a védekezésről, és minden országban vannak gyógyszergyárak, és minden országban el akarják adni a vakcinákat, itt megjelennek az üzleti érdekek, és ezek időnként szakmai köntösben jelennek meg. Tehát jó, hogyha egy országon belül zajló szakmai viták, részben üzleti viták fölött, mellett létezik egy nemzetközi tér is, egy nemzetközi tudományos közösség, amelyik felelősséggel véleményt formál, minősítést ad ki. A kínai vakcinát a WHO beminősítette, jónak találta, és ahogy Ön is mondja, sok százmillió embert ezzel oltottak be.

Ez a járvány megakasztotta a világot szinte minden tekintetben, a gazdaság küllői közé is betett egy botot, nagyon nehéz újraindítani. Ezért választotta a magyar kormány azt a jelmondatot, hogy Magyarország előre megy? Mit jelent ez a jelmondat?

A politika egy olyan világ, amely közel van a költészethez. Ez nem mindig nyilvánvaló a napi durváskodások és lökdösődések mellett, de azért sok szépsége van a mi szakmánknak, hiszen más embereket szolgálni mindig szép dolog, még akkor is, hogyha ez viták közepette zajlik. De az egyik szépsége annak a munkának, amit mi végzünk, az, hogy valamilyen rokonságban azért mégiscsak áll az irodalommal. És az irodalomban is az a jó, hogyha mondunk valamit, az sokfajta gondolatot indít el az ember fejében. Ezért a „Magyarország előre megy, nem hátra” is egy olyan mondat, ami felől, ha megkérdeznénk tíz vagy húsz embert, akkor ugyan nagyjából egy, mondjuk úgy, hogy asszociációs körben vagy magyarázó körben mondanák meg, hogy nekik mit jelent ez a mondat, de mindegyik egy kicsit különbözne a másiktól. Én azok közé tartozom, akik azért szeretik ezt a mondatot, mert benne van az a küzdelem, amit Magyarország az elmúlt 12 évben folytatott, hiszen 2010-ben Magyarország egy csődbe jutott ország volt. Ezt az országot tönkretették, kivéreztették és tönkretették. Mert a munkanélküliség 12 százalék fölött volt, elvették, akik egyébként az egészségügyet most bírálják, azok a baloldaliak elvettek az egészségügyi dolgozóktól például egyhavi bért, a tanároktól elvettek egyhavi bért, elvettek a nyugdíjasoktól egyhavi nyugdíjat, nem gazdasági növekedés volt, hanem gazdasági csökkenés volt, az adók az egekben voltak. Ja, és a nyakunkon még itt ült az IMF, hogyha mindez nem lett volna önmagában elég nehézség. Tehát Magyarország egy nagyon nehéz helyzetbe jutott, juttatott, csődtől szenvedő ország volt. A devizahiteleket már föl se említem. És nagyon kemény munkával, 12 év alatt a korábbi baloldali kormányzás hibáit és bűneit Magyarország kijavította. Most adjuk vissza a tizenharmadik havi nyugdíjat, a minimálbért folyamatosan tudtuk emelni, a különböző szakmacsoportoknak a béreit is meg tudtuk tolni, a munkanélküliség helyett most inkább arról beszélünk, hogy munkaerőhiány van. Az adókulcsok, amelyek az egekben voltak, most nemcsak hogy elviselhetőek, hanem egész európai összevetésben is kifejezetten jónak mondhatóak, a növekedésünk nem mínusz 2-3 százalék, hanem plusz 7, tehát azt gondolom, hogy előrement az ország. És most jönnek azok, akik egyébként korábban, 2010-ig baloldali politikusokként csődbe vitték az országot, és most azt mondják, hogy itt vannak, és készen állnak arra, hogy a választások után ők vegyék át az ország irányítását. Ez az én fejemben azt jelenti, hogy hátrafele megyünk, és 12 év munkáját nem érdemes kidobni az ablakon, mert nyilván, ha visszajönnek azok, akik csődbe vitték az országot, ugyanazt fogják tenni, mint amit korábban tettek. Ahhoz értenek, megszorításokhoz, elvételhez, nyugdíjcsökkentéshez értenek, de ők nem fognak minimálbért emelni, nem fogják növelni a nyugdíjakat, mert nem ezt tették, amikor erre lehetőségük volt. És amiért én fontosnak tartom még ezt a mondatot, az, hogy miután a parlamenti küzdelmeket az emberek nem szokták testközelből követni, ezért nyilván kevesebbet is tudnak róla, de az igazság az, hogy nemcsak 2010-ig követtek el hibákat és bűnöket, hanem 2010 után ezeknek a hibáknak a kijavítása érdekében hozott döntéseket, kormányzati döntéseket nem támogatták a parlamentben. Erről keveset beszélünk, de hát egyetlen adócsökkentést sem szavaztak meg. A tizenharmadik havi nyugdíj visszaadását nem szavazták meg. Egymás után tudom mondani azokat az intézkedéseket, amelyekkel segítettük az embereket, és ők folyamatosan nemet mondtak rá. Tehát nemcsak arról van szó, hogy hogyan kormányoztak, hanem utána ez a gondolkodásmód, amit ők képviseltek, folytatódott. Itt van például most az élelmiszerár-stop esete. Most senki sem boldog attól, hogy az európai árak mindenhol – az energiaárak miatt elsősorban – felfele mennek. Tehát a nyugati világ egy magas inflációjú korszakban van Amerikától Franciaországig, ideértve ebbe a nyugati világba Magyarországot és Közép-Európát is. Rendkívüli helyzet van, rendkívüli magasságba emelkedett az infláció. Most a magyar kormány nem szétteszi a kezét, hogy nincs mit tenni, mert ilyen a gazdaság. A liberális közgazdászok ezt mondják, egyszer így, egyszer úgy, most éppen ilyen, hagyni kell, majd helyre és rendbe rakja magát a gazdaság. Mi azt mondjuk, hogy rendkívüli helyzetben rendkívüli intézkedésekkel kell megvédeni az embereket. És akkor bevezetjük az üzemanyagár-stopot, a hiteleknél a kamatstopot, most az élelmiszerár-stopot, de ezek közül mindegyiket megtámadja a baloldal. Ő egyiket sem támogatja, holott nyilvánvaló, hogy az emberek érdeke az, hogy ezek az ár-, kamat- és benzinstopok, árstopok megszülessenek. Én csak azt akarom mondani, hogy az a mondat, hogy előre menjünk, ne hátra, arról szól, hogy tanuljunk a saját, közelmúltbeli történelmünkből. Tanuljunk abból, hogy hogy’ és mi történt 2010-ig, tanuljunk abból, hogy mennyi verejték, erőfeszítés kellett mindenkitől ebben az országban, hogy azokat a hibákat ki tudjuk javítani, és ha már végre egyszer sikerült, akkor miért fordulnánk vissza oda, ahol megint csak bajok várnának ránk? Nekem ezt mondja ez a mondat, valószínűleg másnak még ennél többet is mondhat, de én úgy hiszem, hogy miután jól írja le azt a helyzetet, amiben mi mindannyian, magyarok, mint egy ország vagyunk, ezért ez hasznos és segítség az eligazodáshoz, és a tájékozódáshoz segítséget nyújt, az emberek eligazodásához segítséget nyújtó mondat. Aztán aki szereti, szereti, aki nem, az majd nem használja, szabad világban élünk, ez egy jó megértési kerete mindannak, ami velünk történt az elmúlt 12 évben.

Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje úgy fogalmazott akkor, amikor az előválasztást megnyerte, hogy ő leváltotta vagy leváltották együtt a régi ellenzéket, és ő nem fog visszatérni a 2010 előtti világhoz. Az persze más kérdés, hogy azóta már, amikor látja, hogy csökken a népszerűsége, akkor már az árulókat keresi maga között vagy maguk között. De miért van az, hogy mindig ragaszkodnak és visszatérnek az egészségügy privatizálásához, magánosításához, visszatérnek ahhoz, hogy nem szabad hatósági árat bevezetni, most ezt mondják az élelmiszerár-stop kapcsán, miközben másfél évvel ezelőtt maga Gyurcsány Ferenc azt akarta, hogy a kormány lépjen közbe. Tehát mintha elfelejtenék, hogy tegnap miről beszéltek.

Kétfajta oka lehet az ilyesminek, bár nem vagyok benne biztos, hogy tiszte a magyar miniszterelnöknek, hogy találgasson, végül is nem azt várják tőlem az emberek, hogy találgassak, hanem bizonyos ügyekben segítsek nekik eligazodni, meg hozzunk döntéseket, amelyek segítik az ő életüket, de azt gondolom, hogy amikor a magyar egészségügy magánosításáról beszélünk, akkor e mögött mindig az egyik kitapintható érdek üzleti. És a baloldalon nagyon sokan dolgoztak és dolgoznak, kaptak fizetést, ellátmányt nemzetközi, nagy cégektől, mondjuk úgy, hogy a privát egészségügyben érdekelt üzleti csoportoktól. És azt gondolom, hogy ők abban érdekeltek a korábbi kenyéradó gazdáik okán, hogy üzleti lehetőséget nyissanak a nagytőke meg a nemzetközi tőke előtt, és segítsék őket azzal, hogy privatizálják a magyar egészségügyet. Ez a baloldal programjának folyamatosan része. Meg akarnak bennünket arról győzni, hogy nem az állam által szervezett egészségügy adja a biztonságot és a megoldást, az lenne a jó, ha inkább a kórházakat, rendelőintézeteket, talán még a biztosítót is, erről talán egy erősebb vita van, de ha beengednénk a magántőkét ezekre a területekre. Most senki se beszél a magántőke ellen természetesen. Hát ha valaki úgy gondolja, hogy neki megéri egy magánvállalkozást nyitni az egészségügyben, csinálja, de a biztosítottak pénzét nem fogjuk nekik odaadni. Amit Ön befizetett járulékként, azt a mostani, mondjuk úgy, hogy a nemzeti kormány arra használja, hogy működtessen egy közegészségügyi rendszert. Szerintem az orvosok bére az elmúlt időszakban jó irányba mozdult el és nagy arányban, tehát segíti az orvosokat abban, hogy jobb minőségű munkát tudjanak végezni. Az ápolónők bére is hetven-egynéhány százalékkal emelkedett azért négy év alatt, az orvosi kamarával meg tudtunk állapodni arról, hogy Magyarországon ne magánegészségügyi rendszer legyen, hanem közegészségügyi rendszer, ez nem a kormány döntése mindösszesen, az orvosi kamara ezzel egyetértett, sőt a szakszervezetek is egyetértettek, az egészségügyben dolgozók szakszervezetei. Tehát nem az a megoldás, hogy privatizálunk, hanem az, hogy jobban szervezzük, jobban működtetjük mindannyian, akik szereplői vagyunk az egészségügynek, jobban dolgozunk, jobb föltételeket teremtünk. Tehát én emlékszem, hogy a 2010 előtti világban vagy 600 milliárdnál több forintot vontak ki a magyar egészségügyből. Mi azt nemcsak, hogy visszatettük, hanem annál jóval többet tettünk bele. Az egy másik dolog, hogy sosem lesz elég. Tehát olyan egészségügyet még nem láttam, amin ne lehetne javítani, és a magyaron is lehet kétségkívül és kell is még sokat javítani. Még sok kórházfelújítás van előttünk, még a béreken is kell azért majd dolgozni, az orvos-béremelés sem fejeződött be, az is egy többéves folyamat, most januárban egy második szakaszába lépett, de még jön egy harmadik is, tehát nincs semminek vége. Az egészségügyet már csak azért is folyamatosan fejleszteni kell, mert a világ egészségügyi tudása is nő, a tudomány fejlődik, új eszközök jelennek meg, új gyógyszerek, és így tovább. De ez nem azt jelenti, hogy az államnak ebből ki kell vonulnia. Lehetnek olyan országok, amikben sosem volt erős közegészségügyi rendszer, és ezért a jövő ott a magánegészségügyben van, de az bennünket nem érdekel, mert az nem a mi életünk meg nem a mi országunk. Mi itt élünk, magyarok vagyunk, és az a kérdés, hogy Magyarországnak mi a jó. És Magyarországon személyes meggyőződésem, ezért dolgoztam mindig is, hogy az államilag tulajdonolt, felügyelt közegészségügyi ellátási rendszer minél jobb teljesítményt nyújtson mindennek. Akinek sok pénze van, annak minden rendszer jó, de akinek nincs sok pénze, és a magyarok közül sokan vagyunk, sokan vannak, akik kispénzűek, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar bérszínvonal még nincsen ott, hogy Magyarországot egy gazdag országnak lehessen nevezni, egyáltalán nem tartozunk még a gazdag országok közé, fogunk majd, és jó útvonalon is haladunk, de még nem tartozunk oda. Egy ilyen országban a közegészségügyi rendszer visszafejlesztése vagy privatizálása azt jelenti, hogy a kispénzű emberek ki fognak maradni az egészségügyi ellátásból, nem kapják meg azt, amire szükségük lenne, ezért én ellenzem az egészségügynek a privatizálását. De senkit nem akarok lebeszélni arról, hogyha üzleti megközelítésből a saját pénzét kockáztatni akarja, hát jó napot, de a közös pénzhez nem lehet hozzáférni, mert az egy közegészségügyi, közös rendszer működtetésére kell, hogy fordítódjék, azt a célt kell szolgálja.

Nő a migrációs nyomás. Csak egy-két adat: 2020-ban az Európai Unióban 125 ezer illegális határátlépés történt, aztán egy évvel később, 2021-ben már 184 ezer, tehát ez egy 60 százalékos emelkedés. De majdnem ugyanilyen vagy még magasabb az emelkedés aránya itt, Magyarországon, a déli határnál is. Ha megnézzük az idei év elejét meg a tavalyi év elejét, összehasonlítjuk, akkor majdnem kétszer annyian próbáltak meg már átjönni Magyarországra, mint az elmúlt évben. Tehát nem lehet azt mondani, hogy a migráció kérdését megoldotta az Európai Unió, arról nem beszélve, hogy egészen érdekes volt, a napokban a dán bevándorlásügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy valljuk be, az Európai Unió migrációs vagy bevándorlásügyi rendszere összeomlott, és egy nagy hazugság az egész. Pedig ő egy szociáldemokrata politikus. Ön mit gondol erről?

Most itt megkerestem a legfrissebb számokat, amiket elhoztam magammal. 2020-ban 45 ezer illegális bevándorlót fogtak el a rendőreink és a katonáink, 2021-ben pedig már 122 ezret. Ez jól mutatja, hogy az illegális határátlépések száma nő. Ugye, én néha megfordulok ott, a határvidéken, és beszélek a katonákkal meg a rendőrökkel, meg tartok szemlét, és nyugodtan mondhatom, hogy azt hiszem, a magyar emberek nincsenek annak a tudatában, hogy micsoda munkát végeznek a katonáink meg a rendőreink a határnál. Nagyon nehéz munka ez. Most már vannak persze fizikai összecsapások is, de nem ez adja igazán a nehézségét, mert azzal azért megbirkózunk, mégiscsak erőfölényben vannak a határvédelmet teljesítő katonák és rendőrök, habár személyesen is időnként veszélybe kerülnek, de erőfölényben vannak, hanem az állandó készenlét az, ami leginkább megviseli őket. Ráadásul vezényelve vannak, otthon hagyták a családjukat, időnként az ország másik feléből érkeztek. És folyamatosan figyelni kell, mert ha csak egy pillanatra lankad a figyelem, akkor alul-fölül már át is jöttek, és akkor, ha a kerítés nem fogja meg az illegális migránsokat, kezdhetjük őket összegyűjteni a határsávban, ahogy a törvény ezt elrendeli és előírja a katonáink számára. Tehát az állandó figyelem, összpontosítás, a monotónia komoly próbatétel elé állítja az ott dolgozókat, hálásak lehetünk a munkájukért. Tehát 2021-ben az előző évhez képest több mint kétszeresére, tulajdonképpen háromszorosára nőtt az illegális határátlépési kísérletek száma. Ebben az évben, tehát most 2022-ről beszélek, két hét alatt 4.200 határsértőt fogtunk már el. Ez, ha arányosítjuk, egész évre kivetítjük, akkor egy nagyon magas számot fog mutatni. Tehát nemcsak arról van szó, hogy ez nem oldódott meg, hanem a migráció, mint fenyegetés és veszély, velünk él, és velünk él majd a következő években is. Ezért majd meg is kell erősítenünk, és több vonatkozásban át is kell alakítanunk a határvédelemnek a rendszerét. Azt gondolom, hogy új erőket kell bevonnunk, mert a közbiztonság azt követeli meg, meg a rendőreink teherbíró képessége is azt követeli meg, hogy minél kevesebb legyen az ország más részeiből odavezényelt rendőr, és minél több olyan fegyveresünk legyen, akit kifejezetten a határvédelem céljából alkalmazunk. De ezen a belügyminiszter is, a nemzetbiztonsági kabinet is és jómagam is most már hetek és hónapok óta dolgozunk, tehát fogunk új erőket bevonni. Most, hogy a fenyegetés mennyire nem múlt el, jól mutatja az Európai Unió bizottsága bevándorlásért felelős biztosának – ez a belügyi biztos, aki egy svéd asszony – a véleménye, amit a napokban megdöbbenve olvastam. Az ember abban reménykedik, hogy megnyerünk egy-egy csatát a miniszterelnöki csúcson, és azt gondoljuk, hogy egy-egy győzelem azért mégiscsak kijózanítólag hat a másik oldalon. De nem! Azt mondja ez a derék svéd biztos asszony, hogy a bevándorlók nélkülözhetetlenek a gazdaságunk és a társadalmunk számára, a járvány utáni helyreállítás csak akkor történhet meg, ha a bevándorlók és a migránsszervezetek is részt vesznek benne. Na most, mi ennek az ellenkezőjét gondoljuk, mi ebből nem kérünk. Tehát nem szeretnénk, hogy a magyar gazdaság helyreállításában migránsszervezetek meg bevándorlók vennének részt, mert ez egy magyar ország, és ezt az országot nekünk kell majd, sőt most már múlt időben mondhatom, nekünk kellett újraindítani. A magyar emberek nem kérnek ebből a gondolkodásból, nem kérnek ebből a megközelítésből, akkor sem egyébként, hogyha olcsóbb lenne rövid távon beengedni a migránsokat, mint megállítani őket, mert a védekezés nagyon sok pénzt emészt föl, és nyilván a migránsok egy nagy része továbbmenne Magyarországról Ausztria és Németország irányába. De Magyarország egész Európa külső határát védi. A felelősségünk persze elsősorban a magyar emberek iránt áll fönn, de sosem szabad elfelejteni, hogy a magyarok mindig várkapitányok is egyben, tehát mi vagyunk a nyugati világ várkapitány-szolgálatot teljesítő nemzete, egész Európa határát védjük. 2015 óta ez nekünk, magyaroknak mintegy 600 milliárd forintunkba került. Most mekkora pénz 600 milliárd forint? Azt úgy lehet elgondolni, hogy az az összeg, amit ebben az évben vissza fogunk adni azoknak a családosoknak, akik adót fizettek, tehát a gyermekek után járó adókedvezmény ellenére is, azt igénybe véve még fizettek adót, most ezt vissza fogjuk nekik adni, ez körülbelül 600 milliárd forint. Egy teljes évi, családok által fizetett személyi jövedelemadónyi összeget emésztett föl 2015 óta, hogy megvédjük a határainkat, és biztonságban tudhassuk Magyarországot és Európát. Közben Brüsszel ezt nem támogatja, sőt hátba lő bennünket, támad ahelyett, hogy segítene, és arra ad pénzt, vagy arra adna pénzt, hogy hozzunk be bevándorlókat, de Magyarország nem hoz be bevándorlókat. De arra, hogy védekezzünk, kerítést építsünk például, nem ad pénzt. Úgyhogy az a vita, ami az elmúlt években zajlott, minden félévben egyszer kiújult, és ha nem is véres, de körömszakadtáig folytatott vitákat eredményezett a miniszterelnökök között, minden félévben megtörtént, és meg fog történni a jövőben is. Itt van egy kulturális különbözőség a kontinens nyugati és közép-európai része között, ők bevándorló-, bevándorlásra épülő országokat akarnak, ki is mondják, hogy ők bevándorlóországok. Az új német kormány programjában szerepel, hogy Németország bevándorlóország. Korábban, valamikor talán a nyolcvanas években vagy hetvenes években az egyik kormányprogramban kifejezetten az szerepelt, hogy Németország nem bevándorlóország, tehát aki bemegy, annak haza is kell majd mennie. Most kimondják, hogy bevándorlóországgá váltak. De ez nagyon nagy gondolkodásbéli és politikai távolság ahhoz képest, amit a magyarok, a lengyelek, a csehek, a szlovákok meg a horvátok gondolnak, mert mi nem akarunk bevándorlóország lenni, és mi nem akarjuk, sose fogjuk azt mondani, hogy a muszlim felnőttek kiváltják a hiányzó keresztény gyerekeket, mert mi az országainkat a munkánk végén, amikor eljön az életünk vége, akkor nem idegenekre, hanem a saját gyerekeinkre szeretnénk hagyni. Ez egy erős életösztön, ez Nyugaton már nem munkál, vagy minthogyha ez gyengülne, de nálunk ez egy meghatározó életérzés és erő, hiszen mindannyian előbb vagy utóbb befejezzük az életünket, és tudni akarjuk, hogy kire hagyjuk mindazt, amiért megdolgoztunk, ki lakja majd ezt az országot, végül is miért dolgoztunk. És mi azt szeretnénk, hogy úgy, ahogy 36 vagy 37 nemzedék óta ez mindig volt Magyarországon, mindig a soron következő magyar nemzedék venné át azt, amiért az előző nemzedékek megdolgoztak. És ettől nem tágítunk. Így gondolkodunk, nem akarunk megváltozni. És ez okoz egy kulturális különbséget. Nagy feladata az európai politikának a következő időszakban, hogy ezt a kulturális távolodást valamilyen módon áthidalja, és egyben tartsa az Európai Unió egymástól egyre inkább különböző országait.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.