Orbán Viktor nyilatkozata az Európai Tanács ülését követően
2019. június 21., Brüsszel

Zöldhegyi Katalin (Hír TV): Miniszterelnök úr, hogy látja, volt-e előrelépés az uniós csúcson a vezető uniós posztok betöltésével kapcsolatban, és hogyan látja a V4-ek esélyét valamelyik uniós vezető poszt betöltésére?

Jelentős lépéseket tettünk. Magyarországon egy nagy támogatást kaptunk, kaptam; 53 százalék, az példátlan, Európában ilyen szinte senkinek sincs, és ezért komoly vállalásokat is tettünk, tettem. Azt mondtam, hogy ezzel a támogatottsággal meg tudom akadályozni, hogy olyan vezetői legyenek az Európai Uniónak, akik a bevándorlást pártfogolják. És azt is vállaltam, hogy nem lesz olyan vezetője az uniónak, aki ne adná meg a tiszteletet Magyarországnak és a közép-európai országoknak. Ezt a két vállalást a tegnapi napig sikeresen teljesítettem, mert a Spitzenkandidatok –Weber úr és Timmermans úr – elestek, mert a két követelmény közül egyiknek sem feleltek meg. Távozásuk jó hír Magyarország számára.

Zöldhegyi Katalin (Hír TV): A V4-ekkel kapcsolatban lehet-e tudni, hogy van-e esélyük egy fontos uniós pozíció betöltésére?

Igen, jó esélyünk van rá. A V4-eknek minden európai uniós pozícióra több, két-három jelöltje is van, jelöltünk is van, és jó esélyünk van arra, hogy az előttünk álló héten zajló egyezkedésekben, kellő súllyal tudjuk majd képviselni a V4-eket.

Baraczka Eszter (M1): Többször is elhangzott az éjszaka folyamán, több sajtótájékoztatón is, hogy nevekről senki sem hajlandó beszélni. Annyit elárul-e Miniszterelnök úr, hogy szűkült-e a lista az eddig ismert, illetve nem ismert nevekből, illetve bővült-e, kerültek-e föl új nevek, és van-e köztük olyan, aki Magyarországnak megfelelő?

A V4-eknek vannak javaslatai, ezek konkrét nevek, ők mind jók Magyarország számára, és jók a Közép-Európa számára is. A nevek kimondásával azért kell ügyesen bánni, mert van, akinek az esélyeit, ha elhangzik a neve, növeli, és van, akinek pedig csökkenti, de ez egy ilyen üzletág, ha szabad így fogalmaznom, a politikai munkának ez egy ilyen leágazása. Itt az ütemezésnek, a diszkréciónak, a megfelelő időpontban való előretörésnek megvan a maga logikája. Az biztos, hogy ezen a héten a V4-ek, valamikor a hét közepén személyesen is találkozni fognak, hogy az utolsó egyeztetéseket is elvégezzük. Aztán eljövünk ide vasárnap, ott megint látjuk egymást, és vasárnap este, remélem, hogy jó erőállapotban a V4-ek megpróbálják képviselni Közép-Európa érdekeit. Az esélyek jók, vannak jó jelöltjeink, szerintem be is fognak jutni.

Baraczka Eszter (M1): Volt még egy napirendi pont a tegnapi csúcstalálkozón, amiről mindenki azt gondolta, hogy azért olyan nagy viták nem lesznek, és mégis azok lettek. A klímaügyekről van szó. Az volt a terv, hogy az Európai Unió nagyon ambiciózus célokat fogalmaz meg, nevezetesen azt, hogy 2050-re karbonsemleges legyen az Európai Unió. Azután ez nem sikerült, visszafogottabb lett a végső szöveg, és a hírek szerint azért, mert például Magyarország is elutasította ezt a szöveget. Tulajdonképpen mi volt a kifogásunk?

Valóban így van, tehát a híresztelések megfelelnek a valóságnak. A helyzet az, hogy Magyarországnak a többi országgal együtt vannak klímacél-vállalásai. 2030-ig ezeket meg tudjuk valósítani, erre vannak terveink, és ezt meg tudjuk úgy tenni, pénzünk is van hozzá, hogy a klímacélok elérése ne eredményezze a lakások rezsiköltségének a növelését. Tehát képesek vagyunk a 2030-ra kitűzött céljainkat úgy megvalósítani, hogy a klíma is javul, és a magyar családoknak sem kell több pénzt fizetni az energiáért. A javaslat az volt, hogy most menjünk tovább, és 2050-re is tegyünk vállalásokat. Mi elmondtuk, hogy mi egyetértünk azzal, hogy 2050-re érjük el az úgynevezett karbonsemleges, kibocsátássemleges európai energiarendszert, csak hol van erre a pénz? Mi a céllal egyetértünk, de egész addig, amíg nem látjuk, hogy hol van erre a pénz, addig nem vállaljuk, úgyhogy kezdjünk tárgyalni a pénzről. Ha lesz pénz, ha az unió ehhez nyit forrásokat, és meg tudjuk valósítani a magyar energiarendszer korszerűsítését úgy, hogy a családoknak nem kell ezért többet fizetni, akkor vállaljuk, de ehhez kell néhány hónapnyi tárgyalás. Nyitottak vagyunk, tárgyalni fogunk.

Baraczka Eszter (M1): Ugyanakkor van a szövegben egy olyan mondat, ami, ha jól sejtem, magyar szempontból kedvező, nevezetesen az, hogy a tagállamok joga és hatásköre lesz az, hogy milyen energiamixet állítanak össze. Ez, gondolom, hogy Paks szempontjából sem elhanyagolható tény, hogy ez bekerült.

Volt egy oldalági vita is a klímacélok kapcsán, ez az atomenergia, a nukleáris energia kérdése. A magyar álláspont világos: ha klímacélokat akarunk elérni, akkor szükségünk van nukleáris energiára. Ezt egy-két ország vitatja, de nagyon nagy kisebbségben vannak, ezért ezt az ellentmondást úgy oldjuk föl, hogy minden országnak megmarad a joga, hogy eldönthesse, kíván-e atomenergiát üzemeltetni a jövőben vagy nem. Magyarország szeretne ilyet, mert Paks nélkül nincs alacsony rezsi.

Baraczka Eszter (M1): Még egy utolsó kérdésem lenne ezzel kapcsolatban. Olyan hírek keltek itt szárnyra tegnap, hogy tulajdonképpen Angela Merkel volt az, aki megértette a 2050-es klímacélokat elutasító országokat, és melléjük állt. Ez megfelel a valóságnak?

Azt értette meg ő is, de mások is, hogy nem utasítjuk el a klímacélokat. A klímacélok jók, de vállalni akkor lehet őket, ha a pénzügyi forrásokat látjuk, mert egyébként olyan terheket teszünk a közép-európai, azon belül a magyar választópolgároknak és háztartásoknak a vállára, amit ők nem tudnak elviselni. Tehát csak akkor szabad a szándékokon túl a vállalás erejével nyilatkozni valamiről, ha látjuk a pénzügyi megoldást. Mert a célja a szabályozásoknak az, hogy az embereknek jobb legyen, nem pedig az, hogy rosszabb. Ha pedig jobb a klíma, de nem tudják kifizetni az energiaszámláikat, akkor az egyik ügy megoldásával egy még nagyobb bajt idéztünk elő. Tehát nekünk olyan megoldás kell, hogy klímacélok is legyenek, és meg tudjuk védeni az olcsó rezsit is. Ehhez pénz kell, erről pedig tárgyalni és egyezkedni kell.

Köszönjük szépen, Miniszterelnök úr! Jó utat kívánunk!