Orbán Viktor sajtónyilatkozata a Visegrádi Négyek és a nyugat-balkáni kormányfők csúcstalálkozóján
2019. szeptember 12., Prága (Praha)

Jó napot kívánok!

Csak néhány rövid mondat. Először is köszönöm a meghívást Babiš miniszterelnök úrnak. Magyarnak Prágába jönni mindig nehéz feladat, ugyanis a magyarok kimondatlanul, de a cseheket egy mérceországnak tekintik, és a magyart bántja, hogyha a cseheknek jobban megy, mint nekünk, de nem lerontani akarjuk az ő teljesítményüket, hanem fölzárkózni, és ebben a pillanatban a cseheknek még jobban megy, mint a magyaroknak. Különösen a munkanélküliségben szeretnénk megverni a cseheket, de egyelőre ezt az előnyt Babiš úr jól tartja, mert a legalacsonyabb munkanélküliség Európában itt van, és mi, magyarok csak ezután következünk, de nem adjuk föl ezt a küzdelmet. Szóval nagyon örülünk, hogy itt lehetünk, mert mindig tudunk valamit tanulni a cseh barátainktól.

A második dolog, hogy értékeltük a bizottsági pozíciók szétosztását, és egy dolgot minden kétség nélkül megállapíthatunk: a V4-ek ereje megnőtt. Ha Önök összevetik, hogy milyen portfóliókat vittek a V4-es országok öt éven keresztül korábban, azzal, amit a következő öt évben fogunk, akkor a különbség nyilvánvaló: erősödtünk. Különösen azzal, hogy két alelnökünk is van. Én a szlovák alelnöknek a dolgát tartom a legfontosabbnak, mert az emberek általában nem nagyon értik az Európai Unió belső működését – mert egy bonyolult gépezet –, de az a portfólió, amit a bizottság szlovák alelnöke, Szlovákia delegáltja megkapott, a legfontosabb portfóliók egyike, mert az egy potméter, ahol be kell állítani a bizottság és a parlament együttműködését. És a legtöbb európai ügy ott akad el, hogy a bizottság és a parlament közötti együttműködés sikerül vagy nem sikerül. Ezt majd a következő napokban, amikor a portfóliógazdák jelöltségéről vagy a portfóliógazdákról vita lesz, majd látni fogják, hogy milyen nagy jelentősége van ennek a portfóliónak, úgyhogy örülök, hogy ez a V4-eknél maradt. És természetesen örülünk annak, hogy egy olyan szép és nagy feladatot, mint az unió bővítése, éppen egy magyar biztos menedzselhet. Mi egy olyan embert jelöltünk, aki sok évek keresztül a Velencei Bizottságban dolgozott, alkotmánybíró is volt, igazságügyi miniszter is volt, tehát ha van valaki, aki érti ennek az egész bővítésnek a bonyolult aspektusait, az éppen a mi jelöltünk. Nagyon remélem, hogy meg is fogja kapni a szükséges támogatást.

Ami a költségvetést illeti, erről is beszéltünk. Itt a magyar álláspont három mondatban foglalható össze. Lehet nyitni új közös politikákat, de semmiképpen nem lehet erre hivatkozva csökkenteni a régiek pénzügyi forrásait. Tehát mi támogatunk új közös politikákat, de nem vehetünk el pénzt a régiekből, mert azokra szükség van. A második állításunk, hogy a tagállamoknak a pénzfelhasználásban sokkal nagyobb rugalmasságra van szükségük. A mostani javaslat nem növeli, hanem csökkenti a rugalmasságot, ezzel foglalkoznunk kell, tehát rugalmasság a tagállamok felé. És a harmadik, hogy Magyarország a maga részéről nem zárkózik el új közös bevételi forrásoktól, hogyha egyébként a régi politikákat akarjuk fönntartani és mellette pedig újakat finanszírozni.

Végül a bővítésről szeretnék egy szót mondani. Az én tételmondatom az, hogyha az Európai Unió nem aludt volna el, és fölvette volna már korábban Macedóniát, Észak-Macedóniát, Montenegrót és Szerbiát az Európai Unió tagjai közé, akkor nem lenne ma sokmillió illegális migráns Nyugat-Európában, a balkáni útvonalat meg tudtuk volna védeni közösen. A Görögország és a Magyarország közötti teret azonban gazdátlanul hagytuk, ez elfogadhatatlan. Azt a teret ki kell tölteni, az ott lévő országokat föl kell venni, és akkor meg tudja magát védeni az Európai Unió. Nézzék meg, Románián keresztül nem érkeztek migránsok az Európai Unióba, pedig Románia is a Balkánon van. Ott jöttek, ahol nem tagállamok helyezkedtek el, akiket aztán nekünk, Magyarországon kellett több-kevesebb sikerrel föltartóztatni. Evidens az elmúlt néhány év történelméből, hogy Szerbiának, Montenegrónak és Macedóniának, és ha már így állunk, akkor Albániának is érdeke, és nekünk is érdekünk, hogy belül legyenek az Európai Unión. Végül is azt akartam ezzel mondani, hogy meggyőződésünk szerint a balkáni országok fölvétele nem egy kihívás, nem egy teher az Európai Unió számára, hanem egy nagy lehetőség. Az Európai Unió erősebb lesz, hogyha a balkáni államokat fölvesszük, ezért mi ezeket az államokat föltétel nélkül, amelyeket megneveztem, és azokat is, amelyeket nem, mi föltétel nélkül, illetve a sikeres tárgyalások eredményeképpen támogatjuk, hogy elnyerjék el az európai uniós tagságot.

Köszönöm szépen a figyelmüket!