Én is jó napot kívánok mindenkinek! Köszöntöm a magyar és a cseh újságírókat. Először a cseheknek mondom, hogy ahol most Önök állnak, ez a magyar–szerb határ. Ez egy 175 kilométer hosszú határ, amit teljes hosszában kerítéssel védünk. Utána a horvát határ következik, az 400 kilométer hosszú. Azt a határt is védjük, a felét ilyen fizikai akadályokkal is. Ezen a határszakaszon 2015-ben néhány hónap alatt több mint 400 ezer ember lépett be mindenfajta papír, engedély nélkül. Valóságos invázió volt, fiatal férfiak alapvetően, arra hivatkozva, hogy őket Angela Merkel meghívta Németországba. Óriási roham volt. Az itt élőknek a legrosszabb emlékeik vannak erről az időszakról, a közbiztonság itt szinte fönntarthatatlanná vált, kibírhatatlan állapotok jöttek létre, és akkor eldöntöttük, hogy megépítjük ezt a kerítést. És a kerítést három hónap alatt megépítettük. Mint látják, ez nem egy olyan óriás építmény. Ami a másik oldalon van, az volt az első védelmi kerítésünk, és ez pedig a fix, ez pedig a második, de ez számítástechnikával fölszerelt kerítés, és jól mutatja, hogyha az ember akar, akkor meg tudja védeni a határt. Az Európai Unióban ma nem a képesség, hanem az akarat hiányzik a védekezéshez. A határszakaszt 4.000 emberrel védjük, 4,5 ezer emberrel védjük. Ez az egyik legnagyobb költségvetési kiadásunk a rendészeti fejezeten belül. Az uniótól nem kapunk semmi különleges segítséget, csak amit minden más tagállam is kap; nem adtak pénzt se a kerítésre, se az élőerő-védelemre. Szóval örülünk, hogy itt van a miniszterelnök úr, és örülök, hogy itt vannak a cseh újságírók is, láthatják saját szemükkel, hogy ez védi Csehország biztonságát is. Ez az Önök határa is, hiszen ez a schengeni külső határ. Pénzt persze nem kérünk, de a katona meg a rendőr jól jönne. És köszönetet is szeretnék mondani a cseh embereknek. Amikor a legnagyobb bajban voltunk, akkor a V4-ek országából és Csehországból is sok katonát kaptunk, és az nagy segítséget jelentett, a politikai támogatás is, de a fizikai is. Mondtam a miniszterelnök úrnak, mindjárt itt vannak az afgánok. A mai nap is elfogtunk körülbelül 300 illegális behatolót, és a legtöbb már afgán, ezen a határon próbálnak majd bejutni azok is, akik most Afganisztánból eljönnek. A nyomás nőni fog, szükségünk van segítségre, és szívesen fogadjuk a miniszterelnök úrnak az ajánlatát, hogy szükség esetén segítséget nyújt nekünk most is. A kerítés másik oldalán Szerbia van. Ennek a kerítésnek nem kéne itt lennie. Szerbiának az unió tagjának kéne lennie, Szerbiának a schengeni zóna tagjának kéne lennie, és védekezni nem itt kellene, a szerb–magyar határon, hanem lenn, délen. Az, hogy ide most kerítést kellett építeni, az az Európai Unió és a brüsszeli bürokraták felelőssége. Ha nemcsak a kényelmes életükkel törődnének, hanem a biztonságot is megértenék, akkor már föl kellett volna venniük Szerbiát, és akkor mindannyian nagyobb biztonságban lennénk, a szerbek is, a magyarok is, a csehek is és az Európa belsejében élők is. Még egyszer köszönöm a miniszterelnök úrnak, hogy eljött hozzánk.
Köszönjük az eddigi segítséget, és várjuk a továbbiakat is!