Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr!
Rendkívül izgalmas megbeszélésen vagyunk túl. Azért izgalmas, mert Szlovéniáról nagyon sokat tudunk, hiszen a szomszédunk, és évente 570-580 ezer magyar turista utazik Szlovéniába. Tehát minden évben közel hatszázezer magyarnak van személyes élménye Szlovéniáról, és ezért mi Magyarországon azt pontosan tudjuk, hogy ez egy szép ország, és hogy egy gazdag ország. Mégis ha megnézzük az együttműködésünket, a szlovén–magyar kapcsolatokat, különösen a gazdaság területén, akkor azt látjuk, hogy javul minden évben az együttműködés, de a javulásnak az üteme és a mértéke lassúbb, mint ahogyan Magyarország más szomszédjaival növekszik a gazdasági együttműködés. Ugyanokkor azt is tudjuk a szlovénokról, hogy egy sikeres és tehetséges ország; ezt onnan lehet tudni, hogyha megnézem a kereskedelmi mérlegeket Magyarország és az összes szomszéd ország tekintetében, akkor azt fogjuk látni, hogy a szlovénok nagy többletet tudnak csinálni a magyarokkal való kereskedésen, és ezt rajtuk kívül más nem is mondhatja el, pedig van hét szomszédunk. Szlovénia minden évben olyan 350 millió eurónyi kereskedelmi többletet tud előállítani a velünk való kapcsolatban, amit egyetlen dologgal lehet magyarázni, ez pedig a versenyképesség. Tehát egy olyan ország miniszterelnökét láttuk vendégül, amelynek a versenyképessége meghaladja Magyarországét, és ezért van tőlük mit ellesnünk, és van mit tanulnunk.
A látogatás fontosságát ezenkívül az adja, hogy Szlovéniával sorsközösségben vagyunk, a legújabb kori történelmi élményeink is nagyon hasonlítanak egymásra, négy-öt évvel ezelőtt is nagyon hasonló élményeink voltak. Tehát Szlovénia és Magyarország pontosan tudja, mi az, hogy migráció. Pontosan tudja, hogy mi az, hogy ellenőrizetlen határátlépés. Tudjuk, hogy mi az, amikor tömegesen jelennek meg, és akarnak belépni az országaink területére engedéllyel nem rendelkezők. Tudjuk, milyen az, amikor nem hozzánk jönnek, csak át akarnak rajtunk menni. Tudjuk, milyen az, amikor konfliktusba kerül egymással a jogszabály, a nemzeti érdek és a dolgok helyes kezelésének emberségessége. Mindannyian megszenvedtük azt, hogy kigondoljuk a migránsválság után, hogy mi a helyes és ésszerű magatartás. Kicsi, de beszédes példája a közös felismerésnek az, hogy most például Afrikába fogunk szállítani közösen gyógyászati segédeszközöket nyilván annak a logikának a mentén, hogy nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget kell odavinni. És nagyon remélem, hogy ez az együttműködés folytatódni fog Szlovénia és Magyarország között.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül röviden szeretném fölsorolni, hogy mi az, amiről beszámolhattam a miniszterelnök úrnak, vagyis mit tett Magyarország az elmúlt egy esztendőben a kétoldalú kapcsolatok javításáért. Megnyitottuk az Eximbankkal egy 165 millió eurós hitelkeretet a szlovén–magyar gazdasági együttműködést támogatandó. Köszönjük, hogy meghívást kaptunk, és díszvendégek leszünk a legnagyobb szlovén gazdasági vásáron 2020-ban. A napokban 900 millió forintot utaltunk ki, illetve helyeztünk kilátásba a rábavidéki gazdaságfejlesztési program keretében. A Rábavidék az, ahol Magyarországon szlovének a legnagyobb számban élnek, tehát ez egy számukra különösen kedvező program. Eddig összesen körülbelül kettőmilliárd forintot költöttünk a muravidéki gazdaságfejlesztési programra, ez szlovén területén található, egy magyar és szlovén gazdaságfejlesztési program. Javasoltam is a miniszterelnök úrnak, hogy a kettőt akár együtt is láthatnánk, és fölállíthatnánk valami szlovén–magyar, határokon átnyúló regionális gazdaságfejlesztési programot, alapot, valamilyen eszközt, hogy annak a térségnek a fejlesztését kölcsönösen elő tudjuk segíteni. Négy és félszeresére növeltük a Magyarországon élő szlovén kisebbségnek járó támogatást, mióta a mi kormányunk van hivatalban. És jó hír, hogy december közepén befejezzük az M70-es autópálya építését a szlovén–magyar határig, ami azt jelenti, hogy autópályán el tudjuk érni Szlovéniát. És megkezdtük az Zalaegerszeg–Rédics–Lendva vasútvonalnak a magyarokra eső tervezését is. Ezek tehát a legfontosabb dolgok.
Talán még annyit megenged a miniszterelnök úr, hogy Európa-ügyeket is érintettünk, azok közül is kiemelten a bővítés kérdését. A bővítésben, az unió bővítésében mindketten, Szlovénia és Magyarország is mélyen érdekelt. Szlovéniának ráadásul még a jugoszláv múltjából fakadóan speciális érdekeltsége is van. Magyarország pedig a volt jugoszláv területekkel való közös határszakok miatt érintett és érdekelt. És úgy látom, hogy egyetértés van közöttünk abban, hogy az Európai Unió bővítése sürgető feladat. Hiba, hogy Észak-Macedónia és Albánia számára ezt a lehetőséget most nem nyitottuk meg, de személy szerint ennél még nagyobb hibának tartanám, hogyha nem tudnánk fölgyorsítani a tárgyalásokat Szerbiával, mert a még Európai Unión kívül lévő része a Balkánnak Szerbia fejlődése nélkül nem pacifikálható és nem stabilizálható, ezért meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak is az az érdeke, de a magyaroknak biztosan, hogy Szerbia minél hamarabb az Európai Unió tagja legyen. Ha már most elhibáztuk az észak-macedón és az albán tárgyalások megkezdésére vonatkozó döntést, akkor legalább annyit tegyünk, hogy gyorsítsuk föl a szerbekkel való tárgyalásokat, hogy az európai uniós perspektíva a Balkán számára nyitva maradjon. Én úgy értettem, hogy e tekintetben stratégiai egyetértés van a két kormány között.
Hölgyeim és Uraim!
Összességében tehát egy sikeres, régóta esedékes és szerintem a jövő szempontjából több remek kezdeményezést elindító kormányközi tárgyaláson vagyunk túl, amiért hálás vagyok a miniszterelnök úrnak.
