- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-a-kossuth-radio-180-perc-cimu-musoraban-8/ -

Orbán Viktor a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában

Kocsis Éva: Fél nyolc múlt négy perccel. A 180 percet hallgatják, a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok a hallgatóknak!

Az elmúlt időszakban, hetekben meglehetősen sok találkozó volt, V4, tegnap a Néppártnak a csúcsa, közte Rómában jártak, de még mielőtt ezekről az ügyekről szót ejtenénk, közben azért itthon is meglehetősen heves indulatokat keltett egy ügy. Ez pedig az a módosítás, ami érintené a Közép-európai Egyetemet. Kellett nekünk ez az újabb ügy? Most már mindenhol mi vagyunk megint a címlapon, hogy miért akarja a magyar kormány bezáratni a CEU-t…

A csalás az csalás, akárki is követi el. Volt egy vizsgálat, négy-ötévente átfogó vizsgálatokat szoktunk tartani a képzési intézményeket illetően, és megállapítottuk, hogy több egyetem is szabálytalanul működik, köztük Soros György egyeteme is. És Magyarországon hiába milliárdos valaki, nem állhat a törvények fölött, ennek az egyetemnek is be kell tartania a törvényeket.

Hogyha, mondjuk, egy fél év múlva, egy év múlva beszélgetünk, akkor lesz CEU Magyarországon?

Ez az amerikai és a magyar kormány közötti tárgyaláson és megállapodáson múlik.

Előzetesen megkeresték az amerikai kormányt emiatt?

Nem kerestük meg, mert a normális rendje a világnak mégiscsak az, hogyha valaki Magyarországon folytat képzést, és közben magát nem magyar egyetemnek, ez esetben amerikainak nevezi, akkor a két kormány között megállapodást kell kötni. Ez most hiányzik. Nem volt egyértelmű korábban, hogy ilyen kormányközi megállapodás szükséges-e, most ezt szeretnénk egyértelművé tenni. Tehát a Soros-egyetemnek a jövője az amerikai–magyar kormányközi tárgyalásokon múlik.

A CEU-val is fognak tárgyalni?

A CEU-nak csak be kell tartani a törvényeket, velük nem kell tárgyalnunk. Mert ők lehet, szeretnének, de most még nem ők az amerikai kormány.

Beszéljünk akkor azokról az ügyekről, amik az elmúlt hetekben, hónapokban történtek.

Ne szaladjunk le erről olyan könnyen, mert azért itt a magyar egyetemeknek igazán van sérelmeznivalójuk, mert a helyzet, amit ez a tisztázatlan jogi állapot lehetővé tett, nem fair. Magyarországon ha működik egy magyar egyetem, akkor egy diplomát ad ki, egy magyar diplomát, és kész. Ehhez képest van egy egyetem, amelyik Magyarországon működik, és kiad két diplomát: egy magyart meg egy amerikait. Ez a magyar egyetemekkel szemben sem fair. Az egyetemek között is verseny van, és fölfoghatatlan, hogy miért kellene nekünk a saját magyar egyetemeinket hátrányba hozni, másik oldalról nézve igazságtalan előnyt biztosítani a külföldi egyetem számára. Itt valami egyértelmű, világos és fair helyzetre van szükség.

Egy olyan diploma, amit kiad a Közép-európai Egyetem, ami lényegében érvényes az Egyesült Államokban is, nem egy másik diploma…

De, hát erről beszélek. Nem, itt két különböző dologról van szó. Két diplomát ad ki, egy Magyarországon érvényes diplomát és egy Amerikában érvényes diplomát.

De ilyenek a nemzetközi egyetemek…

Amennyiben a működésükről megfelelő államközi szerződések rendelkeznek, és ezt a két ország előre egymás között egyeztette és elfogadta.

De, ugye, ez eddig nem merült fel. Azt viszont látjuk, hogy, mondjuk, már demokrata politikusok jelezték, hogy dádá…

Magyarország egy szuverén ország, Magyarország egy olyan ország, amely a tudást mindenkor támogatja, a csalást pedig nem tűri el.

Csalásnak tartja, ami a CEU-val kapcsolatban történik?

Hogyne, hát persze! Van egy világos szabály, amely kimondja, hogy külföldi diplomát akkor lehet kiadni Magyarországon, ha közben az egyetem, amiről szó van, külföldön is folytat képzést, de maga a Soros-egyetem is levélben vallotta be, hogy ő nem folytat külföldön képzést. Ez ellentétes a magyar szabályokkal.

Akkor beszéljünk azokról a találkozókról, amik az elmúlt napokban történtek. Az Európai Néppártnak volt tegnap kongresszusa. Itt mindenki az egységről és a szolidaritásról ejtett szót, de azért aki a sorok között olvas, azért érezhette, hogy az ellentmondások még mindig ott vannak. A színfalak mögött is ilyen kedélyes volt a hangulat?

Az egység mindig fontos dolog egy közösség életében, egy család esetében is, egy nemzet esetében is meg egy nemzetközi szervezet esetében is. Minden ilyen nyilvános kongresszus az egység demonstrálására is való. A művészet az, hogy közben azért őszintén meg kell vitatni azokat az ügyeket, amelyekben véleménykülönbségek vannak. Én igyekeztem ennek is eleget tenni.

Meg tudta vitatni ezeket az ügyeket? Mondjuk találkozott Angela Merkellel?

Én találkoztam körülbelül vagy húsz delegációval, tehát a kétoldalú találkozók száma a diplomáciai rekordhoz közelít, a horvát miniszterelnöktől, mondjuk, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének elnökével bezárólag. Angela Merkellel is váltottam néhány szót, de kétoldalú német–magyar tárgyalások nem voltak.

Azokon a találkozókon, amikor összefutott más kollégákkal, a határzár szóba került? Merthogy ez a másik, ami meglehetősen heves indulatokat vált ki.

A migráció mindig szóba kerül. Nézze, a helyzet egyszerű, de nem könnyű. Arról van szó, hogy Magyarország Európa külső határán fekszik, tehát ha az európai külső határt veszély fenyegeti, az Magyarország külső határát fenyegeti. Magyarország egyszerre védi ezért a saját külső határát meg Európa külső határát, és ha mi nem védenénk Európának a külső határát, akkor megnézhetnék magukat az osztrákok meg a németek. Mint ahogy abban az időszakban, amikor Magyarország nem volt erre képes, mert nem volt határvédelmi rendszere, nem tudta megvédeni Európa külső határait, akkor át is masíroztak rajtunk Ausztria és Németország irányába milliószám a migránsok. Ennek véget vetettünk, ennek Ausztriában és Németországban mindenki örül. Legfeljebb miután a politikai szemfényvesztés nem engedi meg, mondjuk úgy, hogy hipokrita kultúra van Európa számos országában, ezért nem mondják, nem írják meg, de mindenki tudja, hogy a magyarok nélkül sokkal nagyobb bajban lennének, mint amilyenben most vannak, sőt akkor lennének igazán bajban. Ezt mindenki tudja, ezért a folyosókon, a szűk körű tárgyalásokon mindenki megköszöni Magyarországnak a munkáját, amikor pedig nyilvánosságról van szó, persze nem olyan erővel, mint korábban, mert két évvel ezelőtt a helyzet sokkal rosszabb volt, de mindenki elmondja, hogy nincs minden rendben. Én meg elmondom, hogy szerintem meg rendben van.

Eredetileg az volt a terv a néppárti találkozó előtt, hogy elfogadnak egy olyan határozatot, hogy valamennyi menedékkérő az Európai Unión kívül, származási országában vagy az unió határain kívül felállítandó menekültközpontokban várja meg a kérelme elbírálását. Ebből lett határozat végül?

A keresztény bonmotok vagy szellemességek világában van egy mondat, ami ide illik, és úgy hangzik, hogy eretnek az, akinek túl korán van igaza. Most Magyarország ebből a szempontból eretneknek minősül, de folyamatosan néhány hónapos, esetenként egy-két éves késéssel kiderül, hogy igazunk van. És nem föltétlenül azért egyébként, mert okosabbak lennénk, mint mások. Mert miért lenne okosabb egy magyar kormány, mint, mondjuk, egy német vagy egy osztrák? Bármennyire is szeretnénk, ezt nem föltételezhetjük. Egyszerűen arról van szó, hogy a magyar politikát a józan ész irányítja, és ez nem minden országra igaz. Miután a józan ész irányítja, ezért mi úgy nézzük a dolgokat, ahogy vannak, tehát ha valaki illegálisan lépi át a határt, akkor az törvénysértő. Akkor az nem egy ember, akit meg kell érteni, mert nehéz helyzetben van, hanem egy ember, aki szándékosan megsértette a magyar törvényeket, és persze segítséget kell neki nyújtani, amit meg is fog kapni, de csak úgy, ahogyan az a magyar törvények szerint lehetséges. Magyarország nem egy átjáróház vagy egy pályaudvar, ahol ki-be lehet járkálni ellenőrzés nélkül, anélkül, hogy tudnánk, hogy valaki kicsoda, mit akar, honnan jött, és miért jött ide. Tehát Magyarország ebből a szempontból az első pillanattól kezdve az életösztöneire hallgatva, nyilván a történelem tanított meg bennünket erre, a jó kérdéseket tette föl, és a jó válaszokat adta meg. Egy-két éves késéssel pedig a Nyugat követ bennünket. Ez igaz arra a kérdésre is, amit Ön most itt elővett, vagyis a Schengen 2.0 tervben másfél évvel ezelőtt javasoltam, hogy a menekültek és a gazdasági migránsok különválasztása egy olyan jogi eljárás keretében történjen, amit még az Európai Unió területén kívül folytatunk le. Akkor mindenki eretnekséget kiáltott. Most meg egyre több kormány javasolja, hogy ennek a föltételeit meg kéne teremteni, és ez a jó megoldás. A magyar határőrizeti rendszernek a szigorítása, hogy tranzitzónát hozzunk létre a szerb határon, pontosan ennek a célnak felel meg. Nem kell sok idő, és minden európai ország ezt a példát fogja követni.

Idekapcsolódik a strasbourgi ítélet is. Amikor legutóbb beszéltünk, akkor még arról nem ejtettünk szót, amiről azóta a Helsinki Bizottság beszél, hogy tulajdonképpen azt a két bangladesi embert ők keresték meg az ideérkező migránsok között, merthogy nekik kellett olyan ember, akikkel be tudják mutatni a magyarországi jogsértéseket a strasbourgi ítéletben. Egyrészt kérdés az, hogy akkor ezek szerint ítéletek vagy döntések vagy megkeresések, keresetek sorára számít-e ez ügyben. A másik pedig: mennyire volt nyitott az ottani néppárti delegáció azzal kapcsolatban, amit mondott, hogy meg kell reformálni az Emberi Jogok Európai Egyezményét?

Először is hadd mondjam el Önnek azt, hogy erkölcsileg a helyzetet tarthatatlannak vélem. Nem is civil szervezetek ezek, NGO-nak mondják őket, nem kormányzati szervezeteknek, ezeknek semmi közük a civil szervezetekhez, amelyek Magyarországon sok ezerszám léteznek, szóval ezeknek a nemzetközi hálózatoknak a magatartása erkölcsileg – megmondom őszintén – engem mélyen érint. Én jártam többször a magyar–szerb határon, ott magyar fiatalemberek katonai egyenruhában, rendőrségi egyenruhában éjjel-nappal, nehéz körülmények között, erkölcsileg vagy emberileg egy meglehetősen bonyolult helyzetben folyamatosan védik a magyar emberek biztonságát. Ezeknek az embereknek elismerés járna. Én szeretném is megköszönni nekik – minden alkalommal meg is teszem – azt a munkát, amit a rendőreink meg a katonáink ott végeznek. Néhány szervezet teljesen nyilvánvalóan a magyar érdekektől idegen szempontok alapján ezeket az embereket megtámadja. Először is megvádolja őket azzal, hogy nem végzik rendesen a munkájukat, valójában emberbőrbe bújt farkasok, és örömet okoz nekik, ha bántalmazhatják az ideérkező migránsokat. Ez szemenszedett hazugság. Ki kell állnunk a katonáink meg a rendőreink mellett, és ezt vissza kell utasítanunk. A másik az, hogy megtámadják ezeknek az embereknek a munkáját. Mert mi értelme van a magyar fiataloknak védeni a magyar határt, hogyha közben mindenfajta jogi kiskapukat nyitnak ki nemzetközi hálózatok? Akkor ők miért fogják el az illegális határátlépőket, miért kockáztatják a saját fizikai biztonságukat is, ha közben innen, Budapestről meg Brüsszelből jogi kiskapukkal hátba támadnak bennünket? Tehát megmondom őszintén, hogy nemcsak jogi kérdésről van szó, meg nemcsak pénzügyi kérdésről – erről is mondanék majd néhány szót –, hanem egész egyszerűen egy alapvető emberi kérdésről. Ez nem fogadható el! Ami a pénzt illeti, ugye, most azért a szög kibújt a zsákból, mert kiderült, hogy ezek a nemzetközi hálózatok nem vetik meg a pénzt. Tehát itt egy jól kiépített migránsbiznisz is zajlik, hát Magyarországtól most két, azt sem tudjuk, hol tartózkodó bangladesi ember okán valakinek kell fizetnünk hatmillió forintot, meg ki kell fizetnünk ennek a nemzetközi hálózatnak a perköltségét, az ügyvédi munkaköltségét is, amellyel bennünket belerántott ebbe a perbe.

De ez minden jogi procedúránál így van.

Igen, de miután a procedúra fölösleges, az ügyvéd fölösleges procedúrát indít, és azért pénzt kap, akkor azt kell mondani, hogy nyerészkedett rajtunk. Itt ez történik. Ez egy migránsbiznisz, ennek is véget kell vetni, ennek is föl kell fedni a hátterét, és sajnálatos dolog, hogy a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság ehhez segédkezet nyújt, a döntései veszélyeztetik a magyar emberek biztonságát. Most két bangladesit kéne itt beengednünk, azt se tudjuk, hol vannak, és…

Európában valahol valószínűleg…

…vagy nem tudjuk, szóval valakiket, akikről nem tudjuk, kicsodák, hol vannak, nekünk most ide be kéne engednünk, és ezt nem mi döntjük el, nem a magyar hatóság, hanem valahol, ott, Strasbourgban kényelmesen üldögélő bírák azt mondják, hogy na, Magyarországra menjen be ez a két ember. És nekünk ehhez semmi közünk? Mégiscsak mi élünk itt, ez a mi országunk, erről nekünk kell dönteni! Tehát ezek nem elfogadható dolgok, át kell tekinteni ezt a bíróságot is, meg kell nézni a működését. Azt javasoltam, hogy néhány fontos ponton változtassuk meg, reformáljuk meg, a Fidesz egy reformellenzéki pozícióban van az Európai Unióban, beleillik a mi profilunkba ez a munka is.

Mit reagáltak erre a néppárti politikusok? Egyáltalán felmerült-e annak a lehetősége, amit az Alapjogokért Központ is felvetett, hogy végső esetben – ők az utolsó fázisként említik ezt – akár ki is lépni ebből az egyezményből?

Több ország vetett már föl kifogásokat, nem vagyunk egyedül. Másoknak más fáj, mondjuk, egy bíróság esetében ez nem meglepő, ilyenkor meg kell nézni, hogy a tagállamok, akik társulnak egy ilyen közös bíróság működtetése érdekében, még mindig fennállónak látják-e azokat a célokat, amelyekért létrehozták ezt a bíróságot. De ezt meg fogjuk vizsgálni, a következő kormányüléseken két alkalommal is szerepel ez a kérdés.

Az egyébként felmerült, hogy, ugye, itt bangladesiekről beszélünk, ugye, Bangladesben nincsen háború, még akkor sem, hogyha rendkívül nehéz ott az élet, ezt el kell ismernie mindenkinek, de hát itt azért van még pár 170 milliós ország, ahol nehéz az élet…

A nemzetközi menekültjog világossá teszi, hogy senkinek sincs a világon joga ahhoz, hogy megválassza, hogy hol akar élni. Mert ugyanis mindenhol él már valaki. Tehát ahhoz, hogy valaki máshol éljen, mint ahova született, azoknak a beleegyezése is kell, akik ott élnek, vagy máshol. Mármint máshol, mint ahol az országot váltani akaró ember született. Ha valaki Magyarországon akar élni, ahhoz engedélyt kell kapni a magyaroktól. Nem lehet egy nemzetközi elv, norma, bíróság, szervezet, amelyik azt mondja, hogy mindegy, mit gondolnak a magyarok az ő saját országukról meg arról, hogy kivel akarnak élni, majd ők eldöntik helyettünk. Ez lehetetlen! Tehát ilyen nemzetközi elv nincsen. Van egy jól felépített nemzetközi kampány, több mint egy évtizede zajlik, Soros György nevéhez köthető, amely azt próbálja bebizonyítani, hogy a határoknak nincs értelme, a nemzeteknek nincs joguk ahhoz, hogy maguk mondják meg, hogy kikkel kívánnak együtt élni, a nemzetek fölé nemzetközi jogintézményeket kell létrehozni, ahol majd elmondják vagy eldöntik, hogy ki hol kivel élhet együtt. Ennek komoly szellemi építménye, ácsolata is van, komoly könyvek jelentek meg ebben a tárgyban. Ezek rendkívül veszélyesek. Mondom még egyszer: Soros-műhelyben született elméletek ezek, és ezek beették magukat számos nemzetközi intézmény kebelén belülre is. Meg kell vívnunk ezeket a csatákat, vitatkozni kell velük, átláthatóvá kell tenni a működésüket, és világossá kell tenni, hogy itt nem emberjogi elvekről, hanem nagyon gyakran pénzéhségről és migránsbizniszről van szó.

Varsóban egyértelművé tették, hogy Európa jövőjéhez sokkal hatékonyabb gazdasági együttműködésre van szükség. Előtte Rómában volt egy ünnepi csúcs, hogy nem tudom, mennyire volt ünnepi a hangulat a színfalak mögött, azt gondolom, majd elárulja. De összességében a zárónyilatkozatot nézve szép szavak vannak benne, de ha egy zárónyilatkozatba bele kell azt írni, hogy hallgatni fogunk az emberekre, akik minket megválasztottak, akkor azért sok mindent elmondunk az európai helyzetről.

Valóban nagyüzem volt, diplomáciai nagyüzem. Rómában kezdtem, onnan Varsóba kellett menni, és onnan vissza Máltára. A helyzet úgy fest, hogy az ember óvatos duhaj, ha külpolitikában gondolkodik. Itt van például az Európai Unió, számos bajunk van vele, komoly fenyegetést is jelent számos kérdésben. Védekeznünk kell, mert mindenfajta átláthatatlan praktikákkal rendszeresen nemzeti jogköröket akar magához szívni, ez igaz, de azért mégiscsak az Európai Unióról beszélünk. Most az Európai Uniót ha történelmi távlatba helyezzük – ezt tettük Rómában, hatvanéves évforduló volt –, akkor egy példátlanul sikeres nemzetközi vállalkozásról beszélünk. Ez az igazság kiindulópontja. A mi nemzedékünk az első olyan nemzedék, amely békében született, és jó esély van arra, hogy békében is haljon meg. Ilyen nem volt korábban, sem a szüleink, sem a nagyszüleink esetében nem adatott meg, hogy háború nélkül élhessék le az életüket. Szerintem, bár nemcsak az Európai Unió kellett mindehhez, de az Európai Unió is kellett. Ez egy nagyon komoly teljesítmény. Ráadásul ha az ember körülnéz a világban, akkor persze lát jó helyeket, az Egyesült Államok se egy utolsó hely, Ausztráliában is lehet élni, de a dolog mégiscsak úgy fest, hogy azért a legtöbb ember Európában szeretne élni, mert Európa a világ – kellő szerénységgel is mondhatjuk – legjobb helye az emberi élet számára. Ez nagy dolog, tehát a jelen meg a történelmi eredmények fantasztikusak. A probléma az, hogy itt magasodnak előttünk kihívások. Ezt mindenki látja. A legegyszerűbb ember is, nem kell ehhez atomtudósnak se lenni, se német kancellárnak, se magyar miniszterelnöknek, nem kell politikusnak lenni. Az emberek látják, hogy Ázsia fölemelkedik, a világgazdasági termelésnek egyre nagyobb részét adják nem európai hatalmak. Ha máshol nem, hát az általa megvásárolt termékek feliratán ezt ő pontosan látja. Azt is látja, hogy a világban más helyütt nőnek a feszültségek. Azt is látja, hogy olyan új technikai vívmányok jönnek létre a világon, amikre ő még nincsen fölkészülve. Ezt hívják robotizációnak meg digitalizációnak. Azt látja, hogy migránsok milliószám keresztülvándorolhatnak az európai kontinensen anélkül, hogy Magyarországon kívül más megállítaná őket. Tehát látja, hogy az angolok éppen, akik a világ ötödik legnagyobb gazdasága, kilépnek az Európai Unióból, terrorcselekmények történnek Európában, tehát a jövőnek olyan kihívásai jelennek meg a horizonton, amelyek még az európai embereket is bizonytalanná teszik. Erre az európai elit úgy reagál, hogy leszúrja az embereket ahelyett, hogy a jövő bizonytalanságairól beszélne, inkább el kéne ismertetnie, milyen nagyszerű eredményeket értünk el eddig. Ugye, van igazság ebben a mondatban, de az emberek nem így gondolkodnak, és igazuk is van, mert őket a jövő izgatja. Ezért van egyébként, hogy a radikális pártok Európában, miközben Európa a világ legjobb helye, a tiltakozásra épülő radikális pártok gyorsan megerősödnek. Ez azért van, mert az európai emberek bizonytalannak látják a jövőjüket, és erre jó okuk van, és nekünk, európai vezetőknek és politikusoknak éppen az a dolgunk, hogy ezekre a kérdésekre adjunk választ. Mondjuk meg, hogy fogjuk kezelni a migránshelyzetet, lesz-e muszlim többség Európában? Akarunk-e ez ellen tenni valamit? Megmarad-e az a keresztény kultúrközeg, amiben létezünk? Mi van a demográfiai kérdéssel? Csinálunk-e olyan családpolitikát, hogy a gyermekeink száma ne csökkenjen, hanem inkább növekedjen? Képesek vagyunk-e egy destabilizálódott, veszélyes Ukrajnát és egy fölforrósodó Balkánt kezelni? Ezek mind olyan kérdések, amelyek érdeklik az európai embereket. Lesz-e munkahelyük, hiszen ha a versenyképességünk romlik, ez a helyzet, mások termelnek majd helyettünk, akkor hol fognak dolgozni az európai emberek? Ezekre kell nekünk válaszolni. Magyarország a maga részéről ezekre a kérdésekre mind külön-külön, egyenként meg is adta a saját válaszát. Nem állítom, hogy a bölcsek köve a magyarok zsebében van, de mi legalább megnevezzük a problémákat, és adunk rá egy választ, amelyet lehet vitatni, jó vagy nem. Az élet meg úgy is eldönti, hogy beválnak-e a válaszok, vagy nem. Nincs okunk szégyenkezni, a legtöbb válaszunk eddig bevált. Ezért Magyarországon ma, miközben szegényebbek vagyunk, mint a nyugatiak, biztonságosabbnak vagy rendezettebbnek, tervezhetőbbnek tűnik a jövő, mint a nálunk gazdagabb európai országokban.

Összességében az látszik a Spiegel kiszivárogtatott információi alapján, hogy Angela Merkel pártja például a visszatoloncolások felgyorsítása mellett érvel, hogy a kimentett embereket ne Olaszországba, hanem az észak-afrikai partokra szállítsák. Vagy hogy azonnal le kell állítani azoknak a menedékkérelmét, akikről kiderül, hogy nem valós személyazonosságot adtak meg. Szóval a szigorítás irányába hat tulajdonképpen a német politika is.

Nézze, Európában demokrácia van. Lehet azt néhány hónapig, egy-két évig csinálni, hogy az elit, a politikai vezetők hátat fordítanak az embereknek, nem érdekli őket, hogy mit gondolnak egy-egy nehéz kérdésben, de ez megbosszulja magát. Tehát a szakadék, ez a nyílás, ez a nyiladék akármeddig nem növekedhet. Mert abba beleesnek a politikusok, nem a nép esik bele, hanem a politikusok… Tehát ha valaki nem érti meg, hogy migránsügyben az emberek – és itt azt kell mondanom, minden európai ország polgárairól van szó – azt akarják, hogy védjék meg a határokat, fékezzék meg a terroristákat, állítsák helyre a közbiztonságot, ne tartsanak el olyan embereket, akik nem akarnak részt venni az adott társadalom munkaerőpiacának életében. Tehát ha nem hallja meg egy politikus vagy egy politikai párt vagy egy kormányzat ezeket a hangokat, akkor bizony azt elzavarják. És aki nem akarja, hogy elzavarják, annak változtatni kell. Ha megnézzük a holland választást, az egy óriási áttörés volt. Azért tudott talpon maradni a holland kormányzópárt, mert átvette azt a politikát, amit Magyarország is követ, tehát világosan megmondta, hogy a migránsáradatnak korlátokat kell szabni, azt meg kell állítani, és vissza kell térni a normális európai élethez. Ezért maradhatott talpon. Aki nem ezt tette, mint a holland szocialisták, egész egyszerűen eltűntek a süllyesztőben. Mert demokrácia van Európában, és egy ilyen fontos kérdésben – persze érzékeny, sok morális szempontja is van – mégiscsak az emberek mellé kell állni, meg kell őket hallgatni, és melléjük kell állni.

A jövő héten kerül a kormány elé a költségvetés. Azt mondta az iparkamarának az ülésén, hogy a helyzet nem jó, hanem biztató, több kell, ha nagy dolgokat akar tenni az ország. Mit jelent ez számokban a jövő évi büdzsében, milyen elvárásokat támasztott a miniszterei felé, mire fognak koncentrálni a következő időszakban?

Nézze, a kormányzásom megkezdésekor is azt kértem minden minisztertől, hogy úgy végezzék a munkájukat, és olyan költségvetéseket tegyenek le évről évre az asztalra, hogy mindenki léphessen egyet előre minden évben. Én nem vagyok híve a nagy ugrásoknak. Voltak erre kísérletek a világgazdaság történetében, nagy akarásnak időnként nyögés lett a vége. Sőt, gyakrabban lett nyögés, mint siker. Ezért én inkább a kiszámítható, tervezhető, megjósolható és hiteles, „lépésről lépésre lépjünk följebb” politikának vagyok a híve. És minden évben mindenki léphet is egyet előre Magyarországon. Én tudom, mindenki kettőt szeretne előrelépni, vagy ha lehet, hármat. A biliárdban is van egy szabály: az egyik lábnak mindig lent kell lennie a földön, egyébként baleset történhet, és ez igaz a gazdaságra, és igaz a költségvetésre is. Ezért mindenki minden évben léphessen egyet előre, munkaalapú társadalmat építünk. Az emberek úgy érezhessék, hogy van értelme a munkájuknak. Ehhez persze először munkahelyek kellenek. 2010-ben 12 százalékos munkanélküliséggel vettem át a kormányrudat, ehhez képest most mindjárt beesünk a 4 százalék alá. Szerintem az ország fantasztikus teljesítményt ért el e tekintetben, most már a bérek is elkezdtek növekedni. Senki sem elégedett a fizetésével, Ön sem. Tízmillió emberből tízmillió ember gondolkodik hasonló módon, de minden évben kell és lehessen érezni azt, hogy a munkájuknak van értelme. Szerintem Magyarország egy olyan ország, ahol ez érezhető. Persze a politikai vélemények ezt színezik, persze sokan gondolják úgy, hogy komoly nehézségekkel kell megküzdeniük, de ha higgadtan, a politikát félretéve gondolkodunk az ország helyzetéről, összevetjük azzal, ahogyan tavaly, tavalyelőtt meg azelőtt kinéztünk, különösen ha összevetjük azzal, hogy 2010 előtt a szocialisták alatt ez az ország kinézett, akkor mindenki láthatja, hogy nagy utat tettünk meg. Az ország fejlődik, és a költségvetésnek is ezt kell szolgálnia a következő esztendőben.

Az eltelt fél órában Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.