- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-a-kossuth-radio-jo-reggelt-magyarorszag-cimu-musoraban-22/ -

Orbán Viktor a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Nagy Katalin: Csúcsokat dönt a napi fertőzöttek száma itthon és külföldön is. Bár amíg az elmúlt két hétben a fertőzöttek átlagéletkora 26 év volt, addigra most úgy tűnik, hogy ez megváltozott, hiszen csak egy nap alatt a kamaraerdei idősek otthonában 29 fertőzöttet diagnosztizáltak. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Ön hogy’ látja, mit kell szem előtt tartani, hiszen beigazolódott az, amit a szakemberek mondtak a járvány második hullámával kapcsolatban?

Jó reggelt kívánok! Először a konkrét ügyről: a vírus első hulláma és a második hulláma számos ponton különbözik. A védekezésünk is különbözni fog, de van azért egy közös pont. Ez pedig az, hogy a vírus elsősorban az időseket fenyegeti, a szüleinket és a nagyszüleinket, tehát rájuk kell elsősorban odafigyelni. Az idősotthonok úgy, mint az első hullám időszakában, most is veszélyeztetett helynek számítanak, ezért arra kérek mindenkit, aki idősotthont működtet, hogy a legteljesebb felelősséggel végezze a dolgát. Ez az idősotthon, a kamaraerdei a fővároshoz tartozik. Szép dolog, hogy a főpolgármester úr levelet ír nekem, de arra kérem, hogy inkább végezze el a feladatát, és ne kísérletezzünk. Ez nem olyan, mint egy biciklisáv fölfestése: vagy sikerül, vagy nem. Nem babra megy a játék, hanem életekről van szó. Kellő komolyságot kérek mindenkitől, a főpolgármester úrtól is – politikai célú levélírások helyett. Ami a dolog lényegét illeti: van egy haditervünk. Tudtuk, hogy a második hullám másmilyen lesz, mint az első. Az összes professzorunk, szakértőnk, egészségügyi intézményünk ezt jelezte előre, ezért a haditervet is másképpen kellett elkészíteni. Én úgy láttam jónak, és azt hiszem, talán nem tévedtünk, hogy egy nemzeti konzultációt mindenképpen tartanunk kell az első sokk után, mert az első hullám sokként érte az egész világot, így Magyarországot is. Egy hét alatt kellett átszervezni az országot egy teljesen más működésre, bevezetni egy veszélyhelyzetet, egy járvány-veszélyhelyzetet. Át kellett állítani a közigazgatást, digitális oktatásra kellett áttérnünk, kijárási korlátozásokat kellett bevezetnünk, és mindezt lényegében egy hét alatt kellett megtenni. Az ország itt nem vizsgázott rosszul, sőt kellő szerénységgel azt is mondhatom, hogy jól vizsgázott. Hiszen a világ legsikeresebben védekező országai között vagyunk minden lehetséges adat, mérhető információ szerint. Mindenki vizsgázott, tehát most nem a kormányról meg a rendőrségről meg a járványügyi szakemberekről meg Müller Cecíliáról beszélek, bár ők is jól vizsgáztak, hanem arról, hogy az ország hogyan vizsgázott, hiszen szép dolog szabályokat alkotni, de az embereken múlik, hogy betartják-e, vagy sem, és az első hullámnál erős fegyelmezettség volt: összetartás, felelősség, kölcsönös segítségnyújtás, szóval mondhatom, hogy nemzeti együttműködés volt. A második hullám kezeléséhez azonban két dolog kellett: a tapasztalat, ez megvan, de tudnunk kellett, hogy mi lesz az, amit az emberek az első hullám tapasztalatai után hajlandóak elfogadni. Ezért indítottuk a nemzeti konzultációt, tehát az a haditerv, amit elkészítettünk, és ma a kezünkben, a kezemben van, elsősorban a nemzeti konzultáció eredményeire épült, hiszen azok tartalmazzák, illetve az tartalmazza azokat az egyetértési pontokat, amikben közmegegyezés van Magyarországon. Ha egy mondatban kell összegeznem a nemzeti konzultáció eredményét, akkor azt kell mondanom, hogy az emberek azt akarják, hogy Magyarország működjön. Ennél erősebben is fogalmaznak: Magyarországnak működnie kell. Nem engedhetjük meg, hogy a vírus újra megbénítsa Magyarországot. Én látom, hogy van bizonytalanság. Nagyon sokan attól tartanak, hogy ugyanúgy le kell zárni az iskolákat, az óvodákat, a boltokat, szóval az életünket ugyanúgy szigorú korlátozások alá kell vonni, mint tettük az első hullám esetében. Szeretném világossá tenni a hallgatók előtt, hogy ennek az ellenkezőjére készülünk. Persze meg akarjuk védeni az idősek, szülők, nagyszüleink életét, itt nincs mese, vannak járványügyi intézkedések, például látogatási tilalmak a kórházakban, és így tovább, és így tovább. Azokat szigorúan meg kell tenni, de a cél most nem az, hogy mindenki maradjon otthon, és álljon meg az ország, a cél az, hogy megvédjük Magyarország működőképességét. Az emberek is úgy látják, a konzultációból legalábbis ezt olvasom ki, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy a vírus újra megbénítsa az országot. Tehát a haditervünk az idősek megvédése mellett elsősorban arról szól, hogy hogyan kell megvédeni az ország működőképességét. Hoztunk már döntéseket a szerdai kormányülésen, szombaton kora reggel tartunk egy operatívtörzs-ülést, szombat délelőtt tartunk egy gazdasági kabinetülést, én ma a V4-es miniszterelnökökkel találkozom egy járványügyi koordináció kiépítése érdekében, és egymás után fogjuk a következő napokban és hetekben hozni a járványügyi és gazdasági döntéseket, hogy megvédjük az ország működőképességét.

Ha nem is olyan szigorú intézkedések vannak most életben, mint tavasszal, nyár elején voltak, de kell számítani valamifajta újabb korlátozásra? Kérdezem ezt azért, mert, ugye, arról hallottunk a héten, hogy a hatezer közoktatási intézményből körülbelül tíz-húsz között van az a szám, ahol részlegesen meg kellett a tanítást szüntetni, el kellett tolni, mondjuk, például a tanévkezdést.

Általános korlátozásra nem kell számítani. Azt természetesen nem tehetjük meg, hogyha valahol felüti a fejét a járvány egy iskolában, akkor nem reagálunk, de a reagálás nem az, hogy bezárjuk az iskolát, hanem elsősorban próbáljuk a fertőzötteket kivenni, izolálni, a kontaktokat azonosítani. Ha ez nem segít, akkor az osztályt kell elszigetelnünk, és ha semmi nem segített, akkor jöhet csak az iskolának a bezárása, de akkor is gondoskodnunk kell a nem fertőzött gyermekeknek a megőrzéséről, hogy a szülők közben a mindennapi életüket a megszokott kerékvágásban folytathassák. Tehát nem akarjuk, hogy az iskola megállása miatt a szülőknek is otthon kelljen maradniuk. Jól küzdöttek a szülők, tehát le a kalappal. Tudtuk eddig is, hogy a magyar asszonyok anyatigrisek, az rendben van, de a férfiak is jól küzdöttek szerintem tavasszal. A családok nehezen, nehéz körülmények között, de átprogramozták az életüket a gyerekeik érdekében. Most szeretnénk elkerülni, hogy erre ismét szükség legyen, ezért nem zárjuk be az iskolákat, nincs általános óvoda és iskola bezárás, és ezt mindenképp el is kell kerülni. Ezért egyedi döntéseket fogunk hozni, az operatív törzsnek van egy képessége, hogy központilag tudjuk meghozni azokat a döntéseket, amelyek esetleg iskolák bezárásáról szólnak, de a cél ennek épp az ellenkezője, hogy nyitva tudjuk tartani. Bár hozott a kormány egyébként néhány döntést, én majd rendszeresen fogom tájékoztatni a közvéleményt újabb és újabb döntésekről. Amit most hoztunk, az volt – hogyha elmondhatom – az idősek érdekében, fokozott védelme érdekében az idősotthonokat le kell zárni, a kórházakat is, és a látogatási tilalomnak, ha kell, rendőri erővel is, de érvényt kell szerezni. Tehát most nemcsak arról van szó, hogy mindenkit kérünk, hogy tartson be bizonyos szabályokat, hanem azt a keveset, amit be kell tartani, azt ki is kell kényszeríteni. Mindenkit arra kérek, hogy ezt ne vegye zokon a rendőreinktől. A kötelező maszkhasználatot komolyan kell venni, szükség esetén majd szélesíteni kell. Az iskolába történő belépéskor elrendeltük a kötelező hőmérsékletellenőrzést, és elrendeltük, utasítást adtam az egészségügyi miniszternek, Kásler miniszter úrnak arra nézvést, hogy az influenza elleni oltást minden önként jelentkezőnek ingyenesen kell biztosítani, és kiadtam azt az utasítást is, hogy rövid időn belül kérek egy szabályozást, hogy hatósági árassá tudjuk tenni a teszteket.

Ez biztos, hogy nagyon sokakat érint, de az, hogy az iskolákban el tudott kezdődni a tanítás, az mindenféleképpen jó. Mindenki azt mondja, hogy erre szükség volt, és hogyha kell, akkor lesznek ugyan korlátozások, de mindenkinek be kell tartani a szabályt? Mert azért azt látjuk, bár nem sokat látok én sem ilyet a tömegközlekedésen, de egy-egy ember mindig akad, aki nem viseli a maszkot. Sőt, olyan ember is akad, aki képes volt elmenni az Országos Választási Bizottsághoz egy olyan népszavazási kérdéssel, hogy szüntessék meg a kötelező maszkhasználatot, mert az az ő egyéni szabadságjogait korlátozza.

És igaza van, tényleg korlátozza, de járvány van, ezért korlátoznunk kell. Tehát arról nem érdemes vitatkozni, hogy most korlátozunk-e bizonyos egyéni szabadságokat, mert persze, ha az a szabály, hogy a BKV-n csak maszkban lehet közlekedni, akkor az egy korlátozás azok számára, akik nem szeretnének maszkot hordani. De most nem tudunk tízből egy vagy százból egy ilyen, speciális megközelítésű polgártársunk iránt türelemmel lenni, mert ha ez így lesz, akkor ő fog megfertőzni mindenki mást. Tehát a járványügyi intézkedéseknek az a lényege, hogy bizonyos, lehetőleg széles körben kialakított megegyezés alapján – ez a nemzeti konzultáció – hozunk szabályokat, amit ha tetszik, ha nem, mindenkinek be kell tartani. Tehát ez nem egy délutáni kávéösszejövetel vagy teázás, tehát most nem erről van szó, hanem arról, hogyha fegyelmezetlenek vagyunk, akkor másokat hozunk veszélybe. Az sem szép, ha az ember saját magának okoz bajt, de az az ő magánügye. De itt nem erről van szó, hanem hát föl lehet borítani az élet rendjét egy faluban, egy városban, egy kerületben néhány fegyelmezetlen ember speciális szabadságértelmezése miatt. Ezt most el kéne kerülnünk. Szeretném megnyugtatni azokat, akik ezt így gondolják, hogy ez nem tart majd örökké, tehát nem kell életük végéig maszkban járni; amint véget ér a járvány, ezek a szabályok meg fognak szűnni. Addig azonban arra utasítottam a belügyminisztert, hogy szerezzen érvényt az intézkedéseknek. Tehát vannak büntetési tételek, ha nincs más, ha a szép szó nem használ, és ha már a büntetés sem számít, vagy sem segít, akkor sajnos le kell szednünk a BKV-járatokról azokat az embereket, akik nem hajlandóak egyébként maszkot viselni, és így bajt, veszélyt hoznak a többi utas fejére.

Mit jelent az, hogy a V4-es országok is koordinálják a járványügyi intézkedéseiket, amiről majd most egyeztet ma Lengyelországban?

Látja, milyen vihart kavart az, hogy Magyarország lezárta a határait, még ha rugalmasan is tettük, tehát a józan ész keretein belül, hiszen azért a határok átlépése lehetséges, csak sokkal szigorúbb föltételek mellett és csak bizonyos célok érdekében. Tehát például a turizmus nem tartozik ezek közé. De az egész Európai Unió láthatóan idegesen reagált erre. Ettől nem kell persze megijedni, mert így szoktak, ilyen idegesen szoktak a brüsszeli bürokraták reagálni, ha valami nem úgy van, ahogy ők azt megálmodták ott, az Atlanti-óceán partján. Így volt ez a migráció idején is, és majd át fogják venni a mi szabályainkat, ahogy ez lenni szokott. De mégiscsak itt vannak a szomszédaink, akikkel az elmúlt harminc évben egy különlegesen szoros, a közös közép-európai történelmi sorsra, sorsközösségre építő, mély együttműködést alakítottunk ki lengyelekkel, csehekkel, szlovákokkal, és kamatoztatni szeretnénk ezt a mély, baráti együttműködést most a járványügyi együttműködés területén is. Tehát akarunk olyan szabályokat hozni, amelyek elsősorban egymásra vonatkoznak, amelyek ha szigorítanak is a belépésen, azért a V4-es polgárok számára tartalmaznak speciális lehetőséget. Szükség van arra, hogy az információinkat minél gyorsabban cseréljük ki. Semmi okát nem látom annak, hogy egy lengyel vagy egy szlovák ne tudjon bejönni Magyarországra, hogyha egyébként ugyanazt a védekezési rendszert alkalmazzák ők is, mint mi, s a számok ott sem rosszabbak, mint itt. Tehát azt gondolom, hogy itt, az összeurópai bajban létre tudunk hozni egy közép-európai biztonságos szigetet, amelyen belül sajátos szabályokat alkalmazva azért a mozgás, és a közös élet lehetősége a szlovákokkal, a lengyelekkel és a csehekkel fönnmarad.

A héten volt egy egyeztetés, egy videókonferencia, készülvén a következő európai uniós csúcsra. Mi kerül szóba? Egyáltalán mióta hívja fel Önt Angela Merkel, hogy egyeztessenek a csúcs témáiról?

Most nagy forgalom van, tegnap Donald Trumppal beszéltem. Éppen otthon voltam a konyhában, amikor este fölhívott az elnök úr, és hosszabban beszéltünk az amerikai járványügyi helyzetről meg a választási kilátásokról és még jó néhány más, amerikai–magyar együttműködési kérdésről. Ez jól mutatja, hogy a modern világban már nem az van, amit a legtöbb ember gondol, hogy védett vonalak, biztosítás, nem tudom, micsoda. Ilyen is van, mert vannak néha ügyek, biztonság, NATO, ahol védett vonalakon kell beszélni, de ma már nem így van, hanem a vezetők időnként fölhívják egymást. Én is ezt szoktam tenni, és megkérdezzük először is, hogy hogy’ van. Kettő: hogy megy a védekezés? Ugye, az ember valakivel barátibb viszonyban van. Mondjuk, az amerikai elnök meg a közép-európaiak – itt nemcsak Magyarországról van szó – kifejezetten jó, szoros, majdnem baráti viszonynak mondható kapcsolatban vagyunk. Hiszen amit az amerikai elnök képvisel, ezért is szurkolunk neki – legalább is én személy szerint –, hogy nyerje meg a választást, amit ő képvisel, az jó Közép-Európának. De ugyanígy vagyunk a német kancellárral is, tehát nemcsak szigorúan védett vonalakon konzultálunk, hanem ha kell, akkor fölhívjuk egymást, hogy hallottam, mi történt, hogy van, volna egy kérdésem, tudsz-e valamit? Tehát másképp van a politika világa, mint régen volt, amikor nagyköveteket cseréltünk, táviratok mentek, és így tovább. Mondom, a biztonsági előírásokat betartva, de a mindennapi kollegiális együttműködésnek van egy ilyen része, hogy beszélünk egymással. Na, most a tanácsokban is az történt, hogy a német elnökség alatt azt találták ki, hogy bizonyos kérdéseket kisebb csoportokban is érdemes megbeszélni. Öten vagy hatan vettünk részt a tegnapelőtti megbeszélésen. Alapvetően a forró külpolitikai kérdések voltak napirenden. Elsősorban a ciprusiaknak vannak gondjaik a törökökkel, ott az olaj- és gázlelőhelyek miatt. S terveztünk egy kínai–európai csúcsot, amit itt a járvány miatt át kellett ütemezni, de ettől még szűk körben az létrejött, és az erre való fölkészülést végeztük el. Tehát elmondtuk a német kancellárnak, hogy mi mit gondolunk a kínai–európai együttműködésről, ami, ha most nem lenne éppen járvány, akkor valószínűleg az egyik slágertémája lenne a politikának. Hiszen az egész világ átalakulóban van, és az Egyesült Államok nem egyedül ül már a világ trónján, hanem egy bonyolultabb helyzetben vagyunk, és Európa sem szeretne szendvics gyanánt vagy szendvics formában vagy helyzetbe kerülve beszorulni a kínaiak meg az amerikaiak közé. Tehát egy önálló európai politikára is szükség van. Ezek mind a legizgalmasabb és legfontosabb kérdések a következő húsz-harminc évre nézve, de ma senkit sem érdekel ahhoz képest, hogy közben itt a járvány, a gyereket iskolába kéne vinni, és vajon képes-e a kormány arra, hogy ne zárjuk be az iskolákat. Ez ma jobban érdekel mindenkit a geopolitikai ügyeknél. De ez nem jelenti azt, hogy azt a szálat el lehetne ejteni, mert közben a nagy ügyeket is intézni kell. Az én életem is vagy a munkarendem is úgy áll fel, hogy most nyolctized vírusjárvány-védekezés, gazdaság, egészségügyi döntések, és egy olyan két tized az, ami geopolitika, nemzetközi kapcsolatok, kormányközi kapcsolatok ügye.

Gondolom az ilyen beszélgetések során felmerül az, hogy milyen gazdaságvédelmi intézkedéseket vezetett be az adott kormány, és annak van-e eredménye. Ön ígérte itt korábban, hogy szeptember közepére talán meglesz az az újabb csomag, amivel a gazdaság újabb lendületét, vagy ha akkor úgy tetszik, a megszerzett tempót fenn tudjuk tartani.

Természetesen mindig tanulunk egymástól. Van persze nemzeti büszkeség, ezért a miniszterelnökök általában ritkán mondják azt, hogy más országoktól tanultak valamit. És ez helyes is, mert mégiscsak minden országnak van tekintélye, büszkesége és önbecsülése, de az igazság az, hogy tanulunk egymástól. Mint ahogy ez minden szakmában így van. Ráadásul mi egy nyitott kormányzást valósítunk meg. Folyamatosan konzultálunk, egyeztetünk, mert az a meggyőződésünk, és a politikára nézve ez biztosan igaz is, hogy egyedül sohasem lehetsz elég okos. Tehát mindig kellenek ötletek, inspirációk, ihletettség, tehát valahonnan kell kapni új impulzusokat, hogy az ember a szokásos vágány helyett az új helyzetekre új megoldásokat találjon. Ráadásul aki olyan háttérből jön, mint én, hogy ilyen kutatóintézeti értelmiség, nem tudom, milyen egyetemi világból jövünk, nekünk meg különösen szükségünk van szellemi természetű inspirációra, ez reményeim szerint növeli a teljesítőképességünket és a hatékonyságunkat. Tehát mindig beszélünk erről, ki milyen adórendszert vezet be, hogyan szabályoz bizonyos közegészségügyi kérdéseket, hogyan szabályoz és hogyan próbál a munkanélküliség ellen tenni, ami vírus idején különösen fontos. Ezekről mind-mind beszélünk. Na, most a magyar kormánynak most már van egy haditerve. Majd a következő napokban erről több helyütt és többször is fogok beszélni. Mi tudjuk, hogy mit kell tenni, vagy meg vagyunk győződve arról, hogy tudjuk, hogy mit kell tenni. Most gyakorlati lépésekre kell lebontani. Itt van például a munkahelyek kérdése. Ugye, annyi munkahelyet akarunk teremteni, amennyit a vírus megszüntetett. És ha megnézi a számokat, akkor már látja, hogy a januári számokhoz képest jobban állunk: többen dolgoznak ma Magyarországon, mint dolgoztak ennek az évnek a januárjában. Ez nem magától történt, ez bizonyos intézkedések hatására történt. Vagy itt van például a turizmusnak a kérdése, ami katasztrofális helyzetbe került márciusban. Hoztunk döntéseket cafeteria ügyében, és így tovább, és így tovább. Teremtettünk az emberek számára pénzügyi lehetőséget arra, hogy a belföldi turizmusban vegyenek részt, és nézze meg, a vidéki Magyarországon ez működik. Olyan számok és eredmények vannak, mint korábban soha. Budapest egy másik és nehéz helyzet. Mert a külföldiekre épül a budapesti turizmus. Ez be is szakadt. Még szerencse, hogy van a fővárosnak több mint 100 milliárd megtakarított pénze, amit még Tarlós István takarított meg. Most ebből 50-60 milliárd forintot könnyen fel tudnak használni.

De azt mondják, hogy nem akarják.

Igen, de majd szerintem a józan belátás végül fölülkerekedik. A taxisok Budapesten sokan vannak, külföldi turisták nélkül tönkre mennek, a taxisoknak segítség kell. Idegenforgalomban dolgozóknak segítség kell. Szerintem a vendéglátóiparban dolgozóknak segítség kell, és ez a helyzet szerintem a szállodásokkal is. Tehát Budapest speciális, a leggazdagabb városa Magyarországnak. Mégis ez van most a legnagyobb bajban. De szerencsére itt az önkormányzatnál van elegendő megtakarítás, hogy azt mozgósítani lehessen. És szerintem kell is. Tehát visszatérve a kérdésére, hozzuk azokat a döntéseket egymás után, és majd ismét visszamegyek ilyen Facebook-huszárnak, majd gyakrabban jelentkezem a Facebookon egy-egy döntést ismertetve és elmagyarázva. Egymás után hozzuk azokat a döntéseket, amelyek a gazdasági életet próbálják nem egyszerűen működőképes állapotban tartani, hanem a teljesítményét, a hatékonyságát növelni. Béremeléseket szeretnék, azt szeretném, ha többen dolgoznának, mint korábban dolgoztak. Azt szeretném, hogyha beruházások lennének, tettünk is lépéseket ebben az irányban, és meggyőződésem, hogyha lesz az országban egy ilyen hangulat, ami az összefogás felé mutat, akkor ezek a lépések mind meg is hozzák majd az eredményüket. A következő két-három hétben többet kell kommunikálnom, többet kell direktben beszélnem az emberekkel ezekről a kérdésekről, de ezt meg is fogom tenni.

Van még erre pénz? Lesz erre elég pénz?

Mikor panaszkodni szoktam fiatalabb koromban, hogy mire nincs időm, akkor az édesapám azt mondta, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Most ez a pénzre is igaz. Természetesen pénz sosincs, legalábbis sosincs elég, de ha az ember akarja, hogy legyen, akkor lesz. Dolgozunk ezen, a költségvetés hiánya nem néz ki jól. Az volt a tervem, hogy a költségvetési hiányunkat az európai mércével mérve is kiemelkedő alacsony szinten tudjuk tartani a járvány idején. Ezt a célt módosítani kellett. Ha tartanánk a korábbi vonalat, akkor megbénulna az ország, tehát kénytelenek vagyunk nagyobb hiánnyal számolni. A magyar gazdaság iránti bizalom rendkívül erős. Elsősorban itthon. Tehát ha kibocsátunk egy lakossági kötvényt, azt megveszik az emberek, mert ők is látják, meg az elmúlt években azt hiszem, megfigyelték, hogy az ország emelkedő pályán van. Érdemes hitelezni a magyar államot, különösen, hogyha rendes kamatot ad érte. Kitaláltunk egy állampapír-kamatrendszert, amely több pénzt ad az embereknek, mintha a pénzüket a bankba tennék. Két fajtája is van ennek, inflációhoz kötött meg nem inflációhoz kötött kamatszámítású. Tehát szeretnék lehetőséget adni az embereknek, azok számára, akiknek van pénzük, és ne felejtsük el, hogy magyar készpénzállomány a családoknál soha nem volt olyan magas, mint most, ezt a nemzeti bank egész világosan kimondta, van otthon, nem azt mondom, hogy a cihában, de van otthon pénz. Ezeket szeretnénk mozgósítani, ezért olyan állampapírokat bocsátunk ki, hogyha az emberek megveszik, akkor tisztességes kamatot kapjanak érte. Miért kellene nekem Soros Györgyöt vagy külföldi bankárokat nyereséghez juttatnom az állampapír-vásárláson keresztül ahelyett, hogy a Kovács bácsinak meg a szomszédoknak adnánk lehetőséget arra, hogy ő vásároljon papírt, és a kamat inkább nála legyen, ne pedig a külföldi hitelezőnél? Ehhez persze az kell, hogy ő bízzon a magyar államban. Ez működik, de amikor kimegyünk a nemzetközi pénzpiacra, mint ahogy nem régen kimentünk, egy-két milliárd eurót vagy dollárt hitelként felvéve a piacról, akkor azt látjuk, hogy a bizalom rendkívül erős, Magyarországot erősnek látják. Az államcsőd elleni biztosítási összeg is folyamatosan csökken, ez egy mutatószám, amit én minden reggel nézek, az is lefele jön. Tehát azt látom, hogy a bizalom a magyar gazdaság iránt erős. És ha van bizalom, akkor van pénz. Kell hozzá egy okos gazdaságpolitikai vezetés, de ész ügyében nem állunk nagyon rosszul, ha megnézzük a nemzeti bank vezetését, meg megnézzük a Pénzügyminisztériumot meg a gazdasági tanácsadóimat. Tehát ész, kurázsi, felkészültség, ötlet van. Ezeket kell racionális döntésekké átfordítani, összeszervezni. Ezzel foglalkozom én. És egymás után fogjuk bejelenteni a döntéseket. Tehát a válaszom az Ön kérdésére, hogy van-e forrás egy jelentősebb gazdasági növekedést eredményező gazdaságpolitikához, erre a válaszom az, hogy van, és folyamatosan teremtünk is újabb és újabb forrásokat.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.