- miniszterelnok.hu - http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-a-kossuth-radio-jo-reggelt-magyarorszag-cimu-musoraban-6/ -

Orbán Viktor a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Nagy Katalin: Nyolc napon belül három jelentős politikus járt Budapesten. Múlt héten Putyin orosz elnök, majd a német külügyminiszter, tegnap pedig Erdoğan török elnök. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Mi a jelentősége ennek az igen sűrű diplomáciai programnak? Mert úgy tűnik, hogy azért van, nagyon sokan támadják.

Először is jó reggelt kívánok! Köszönetet szeretnék mondani a budapestieknek, mert minden ilyen diplomáciai nagyüzem az kényelmetlenségekkel jár, és hálásak vagyunk, hogy ezt a budapestiek elfogadták, vagy legalábbis tudomásul vették. Ha ráadásul még vitatott személyiség is érkezik, és tüntetések is vannak, akkor azok meg legalább akkora felfordulást okoznak, mint a vendég látogatásának biztosítása. Kérdésére válaszolva azt szoktuk mondani, hogy egyetlen ország sem tudja megváltoztatni a házszámát; ott van, ahol van, ahová a Jóisten teremtette, vagy ahol hazát foglalt magának. Mi ott foglaltunk hazát magunknak, hogy balra Berlin, jobbra Moszkva, délre Isztambul. Ez így van, ha akarjuk, ha nem. Lehet szőni mindenfajta álmokat, filozófiákat, hogy kit szeretünk a legjobban a világon, de a realitás az, hogy balra a német vaskancellárok földje, jobbra a szláv katonanépek, lent délre pedig a hatalmas muszlim embertömegek. Ebben a háromszögben éli Magyarország az életét, és a kormányoknak az a dolguk, most már sok száz év óta, hogy ebben a térségben egyensúlyt tudjunk teremteni, békét, biztonságot tudjunk teremteni, és olyan kapcsolatokat építsünk ki mindhárom irányban, hogy ez a három főváros, ez a három nálunk jóval nagyobb hatalom Magyarország sikerében érdekelt legyen, ez az én külpolitikai filozófiám is. Azért kell dolgozni, hogy a világon minél több ország, különösen a régiós szempontból meghatározó országok érdekeltek legyenek Magyarország sikerében. Ne csak eltűrjék, elfogadják, végképp ne forduljanak vele szembe, hanem maguk is érdekeltek legyenek, tehát meg kell találni a kölcsönös tisztelet alapján a kölcsönös érdekeket. Ha ezeket megtaláljuk, akkor mindenkivel együttműködünk, és akkor nyugalom, béke, biztonság van Magyarországon, és akkor már csak rajtunk, magyarokon múlik, hogy mire jutunk, mert a külső erők nem fognak bennünket akadályozni abban, hogy a tehetségünket meg a szorgalmunkat kibontakoztassuk.

Melyek ezek a kölcsönös érdekek, amelyek összefűzik ezeket az országokat Magyarországgal?

Minden népnek vannak biztonsági érdekei. Ugye, az oroszoknak, a németeknek, a törököknek is, együtt kell velük működni, Törökország NATO-tag, Németország NATO-tag, tehát ott ez könnyebb. Az oroszok számára pedig azt kell világossá tenni, és itt a történelemre is vissza lehet utalni, hogy nem jó, hogyha részt veszünk az egymással szembeni katonai akciókban. Az oroszok vettek részt hol Szovjetunió néven, hol pedig cári Oroszország néven Magyarországgal szembeni katonai akciókban, és mi is vettünk részt egyébként a németek oldalán olyan katonai akcióban, amelyekben beléptünk az oroszok területére. Ezt jobb inkább elkerülni, és e helyett olyan államközi viszonyokat kialakítani, hogy mind a két fél úgy érezze, hogy a másik nem fenyegeti az ő biztonságát. Aztán vannak gazdasági érdekek természetesen, modern világban élünk, a magyar gazdaságnak ez jó, ha a magyaroknak nem volna lehetősége arra, hogy az itt megtermelt árukat külföldön eladjuk, akkor sokkal rosszabbul élnénk. Tehát a mostani, egyébként sok kellemetlenséggel is járó nemzetköziesedő világgazdaság összességében kedvező Magyarország számára, mert az exportlehetőségeinket növeli, ahhoz meg piacok kellenek. Tehát mi szállítani akarunk Németországba, Törökországba, Oroszországba, ők meg ide, és nekünk ezt úgy kell szabályoznunk, hogy lehetőleg olyasféle gazdasági aktivitást végezzenek ők Magyarországon, ami a magyar versenytársaknak nem fáj, miközben mi meg olyan árukat tudjunk eladni ott, amit Magyarországon vagyunk képesek előállítani. Persze van mindig egy olyan világ, amit népi diplomáciának nevezünk. Az egy dolog, hogy a kormányok milyen viszonyban vannak egymással, de a legfontosabb, hogy az emberek milyen viszonyban vannak egymással, ezért jó, ha egymás számára ösztöndíjakat adunk a fiataljaink számára, utazzanak, jöjjenek, ismerjék meg a másikat. Jó, ha van kulturális együttműködés, mondjuk, ha elvittek tőlünk kulturális javakat, ha azokat vissza tudjuk szerezni, az mindig jó. Ha közös kulturális programokban tudunk részt venni, magyar napokat tartunk külföldön, ők itt tartanak saját nemzeti napokat, ezek mind közelebb viszik az embereket, és ez a békéhez meg a stabilitáshoz visz bennünket közelebb.

Itt a belpolitikában az ellenzéki pártok azért felhasználták ezt az eseményt arra, hogy elmondják, hogy helytelennek tartják a magyar kormány külpolitikáját, mert miért kell például Erdoğant fogadni, miért kell Putyint fogadni? Azért, mintha az Európai Unióban is olyan kettősség lenne érzékelhető, mert ott meg azt mondják, hogy hát tulajdonképpen nem baj, de minthogyha örülnének is annak, hogy van valaki, aki szóba áll és beszél például Erdoğannal. Mert azért Európa érdeke is az, hogy ne induljanak meg azok a 4 vagy 5 éve ott lévő menekültek.

Ugye, az ellenzéknek a magatartását nem dolgom nekem minősíteni, habár a kísértés nagy. De hát kétségkívül arról van szó, hogy nem értik a dolgot. Én nem rosszindulatot látok a viselkedésükben, hanem inkább tudatlanságot. Tehát nem tudják felfogni, vagy nem akarják megérteni, hogy Törökország nélkül a Magyarország és Európa felé tartó, milliós migráns áradatot egész egyszerűen nem lehet megállítani. Nem akarják megérteni azt, hogy Erdoğan elnököt, aki kétség kívül egy erős, az amerikai elnökhöz hasonló alkotmányos pozícióval rendelkezik, tehát egy erős ember, el akarják távolítani, sok ország szeretné eltávolítani a székéből. Ez a bevándorláspárti erőknek érdeke, mert ha Törökországban nincs erő, egyensúly, biztonság, kiszámíthatóság és rend, akkor nem fogják megállítani a törökök a migránsokat, és akkor a bevándorláspárti erők álma, hogy milliós tömegben érkezzenek Európába, az meg fog valósulni. Soros György ezt megírta a híres tervében, ahol azt mondta, hogy évi egy millió migránsra van szüksége Európának. Amíg Erdoğan az elnök, és Európa meg tud vele egyezni, és ő a megegyezés hatására nem Európa felé nyitja ki a migránsok számára Törökország kapuit, hanem Szíria felé, ha a hazafelé vezető utat nyitja meg, addig mi biztonságban vagyunk. Tehát lehet szeretni vagy nem szeretni a török elnököt. Én azt javaslom, hogy merjünk magyarok lenni. Ugye, régen az volt a posztkommunista kormánynak a jelszava, hogy merjünk kicsik lenni, ez volt a magyar külpolitikának a vezércsillaga. Én azt javaslom, hogy e helyett inkább válasszuk azt az irányt, hogy merjünk magyarok lenni. Vannak magyar érdekek, e szerint járjunk el. Erről érdemes beszélgetni akár az ellenzékkel, akár bárki mással. Ők például itt a kurdok ügyeit hozzák fel. Itt is a tudatlanság esetével állunk szemben, ugyanis Magyarország jelentős támogatást nyújt kurd közösségeknek. Az Irakban élő kurdokat például mi támogatjuk pénzügyileg, iskolával, kórházzal, sőt katonákat képzünk ki. Kétszáz magyar katona – egyébként nem veszélytelen körülmények között – képez ki kurd katonákat a kurd közösség Irakban élő részén. Tehát én igyekszem, mi igyekszünk a világ minden népcsoportjával úgy együttműködni, hogy közben az a magyar érdekeket ne sértse, hanem erősítse. Ott, ahol kell, a törökökkel, ott, ahol kell, a kurdokkal, ahol meg lehet, az oroszokkal. Megértem, hogy ezt ellenzékből nehéz átlátni, ez egy bonyolult gépezet. Én örülök annak, hogy a magyar közvéleményt inkább úgy lehet értelmezni, hogy ezt a nemzeti alapú külpolitikát támogatja, és a közlekedési kényelmetlenségekkel egyetemben meg a szellemi bonyolultságokkal egyetemben is én azt hiszem, hogy inkább támogatják és elfogadják a nemzeti alapú külpolitikát.

Idén Erdoğan és Putyin mellett Merkel kancellár asszonnyal és Trumppal, az amerikai elnökkel is találkozott. Akkor ezek szerint mindenki érdekelt Magyarország sikerében? Nőtt a magyar érdekérvényesítő képesség itt, Európa közepén?

Nézze, azt nem mondhatom, hogy az amerikai elnök, az orosz elnök, a német kancellár vagy a török elnök, találkoztam a kínaiak vezetőjével is, és fogok még a japánokkal is, azt nem mondanám, hogy ők azzal kelnek és fekszenek, hogy mit tudnának tenni Magyarország érdekében, azért itt nem tartunk. De ha Magyarország ügye előkerül számukra, akkor az első reflex az, hogy egy baráti, együttműködő, megbízható országról van szó, és ha a kiindulópont ez, akkor onnan már meg lehet találni minden vitás kérdésben a Magyarország számára is kedvező megoldásokat. Egyébként a magyar gazdaságpolitika kifejezetten olyan, hogy egyfelől piacot csinálunk, piacot nyitunk a Magyarországon előállított termékek számára mindenhol, Amerikától Japánig, Törökországtól Oroszországig, és közben olyan befektetéseket fogadunk be külföldről, amelyek összességében erősítik a magyar gazdaságot. Az amerikaiak nagyon jól teljesítenek, az oroszok is inkább magukra találnak, a németek mindig is meghatározóak voltak. Tegnap a törökökkel is több gazdasági megállapodást tudtunk kötni, például gáz fog érkezni Törökország irányából, ami növeli Magyarország energiabiztonságát. Tehát összességében megmondom őszintén, szeretem a munkámnak ezt a részét, ami egy bonyolult nemzetközi konstellációban próbálja megtalálni azt az utat, amin Magyarországnak haladnia érdemes. Persze ne dicsérgessük a saját lovunkat, de úgy érzem, hogy a korábbi, kisebbrendűségre épülő, nem nemzeti alapon álló külpolitikához képest az, ami most történik, sokkal inkább összhangban van a magyaroknak az ösztönvilágával. Tehát mi magyarok vagyunk, büszkék vagyunk a hazánkra, büszkék vagyunk arra, amik vagyunk. Ugye, van egy politikai filozófiája ennek az országnak, mely egybeesik sokunk személyes életfilozófiájával is. Ugye, egy szóban is össze tudjuk foglalni, ami nagyjából úgy hangzik, hogy szemmagasság. Tehát a magyar ember nem szeret se fölfelé, se lefelé nézni, hogyha egy másik emberrel találkozik, hanem szereti, hogyha a viszony az szemmagasságú. Aztán majd meglátjuk, hogy mit hoz az élet, hogy kiérdemli valaki az elismerésünket, vagy inkább csalódást kelt bennünk, aszerint nézünk majd fel vagy le, de a kiindulópont az mindig szemmagasság: egy esély mindenkinek jár. Ez szerintem nagyon mélyen benne van a magyar karakterben, ennek a modern változata az, amit polgárinak szoktunk mondani, az embert a teljesítmény alapján, meg az erényei alapján kell megítélni. Tehát ez a szemmagasság kellően szerény, ugyanakkor magabiztos pozíció a külpolitikában is.

Úgy fogalmazott, hogy nemzeti alapú külpolitikára van szükség. Úgy tűnik, hogy ez most sikerrel járt a NATO–Ukrajna közös nyilatkozat esetében, hiszen megmondta Magyarország, hogy nem írja alá, meg fogja vétózni ezt a nyilatkozatot, ha nem kerül bele az a szövegbe, amit a magyar kormány szeretne, hogy bekerüljön, éppen a kárpátaljai magyar kisebbség ügyében. Határidő után változtattak az ukránok, ugye.

Itt két dolog esik egybe. Az egyik, hogy nyilvánvalóan vannak magyar nemzeti érdekek Kárpátalján, hiszen legalább 150 ezer magyar ember él Kárpátalján, akik soha nem mozdultak ki a falujukból vagy a városukból és mégis az elmúlt száz évben öt-hat, de van, aki hét különböző államalakulatnak is a polgára lett. Ez sérülékeny helyzet, érzékenyek vagyunk arra, hogy mi történik a honfitársainkkal, amikor azok nem a magyar államterületeken élnek, és mindent meg is teszünk annak érdekében, hogy kiálljunk mellettük, mert ha mi nem fogunk kiállni mellettük, akkor ugyan ki fog? Ez egy olyan magára hagyott, nehéz helyzetben lévő népcsoport, ami joggal tart igényt a mindenkori magyar kormány támogatására. Ez nem mindig volt így. Ugye, Magyarországon a politikának, a nemzetpolitikának két iránya létezik. Van egy nemzeti alapokon álló politikánk, ez, amit mi folytatunk, és vannak – ne bántsam őket –, hogy mondjam, egy nemzetközi alapon álló nemzetpolitikai szemlélet. Mondjuk, a Momentum egy ilyen szervezet, ami egy Romániában, ahol most éppen elnökválasztás van, nem a magyarok, Romániában élő magyarok által állított magyar elnökjelöltet támogatja, hanem egy román embert. Most hogy mondjam? Lehet ilyet csinálni, csak szeretném jelezni, hogy ez egy egészen másik világ, ez egy más gondolkodásmód, ez az SZDSZ, ez a nemzetközi, kozmopolita meggyőződésre és életszemléletre épülő külpolitika vagy nemzetpolitika. A miénk nem ilyen, mert mi nemzeti alapokon állunk, ezért a NATO-val kapcsolatos, ukrán–NATO kapcsolatokkal összefüggő vitákban is mi képviseljük a magyarok álláspontját. De ennél még egy ennél is fontosabb dologról van szó, mert Ukrajna aláírt egy szerződést a NATO-val, amiben közeledni akar a NATO-hoz, abban vállalta, hogy a területén élő kisebbségeket megillető jogokat, így a magyarokat megillető jogokat sem fogja csökkenteni az előttünk álló években. Tehát azért közeledhet a NATO-hoz, mert hajlandó osztozni abban az értékben, világlátásban, hogy az országok területén élő kisebbségeknek meg kell adni azt, ami nekik jár. Ukrajna ezt vállalta. Most persze éppen a magyarok hátán csattan az ostor, amikor az ukránok ezt nem teljesítik, de nemcsak magyar ügyről van szó, mert hogyan akarhatnánk mi együttműködni valakivel, aki egy másfél évvel korábban megkötött megállapodásban egyértelműen szereplő tételt nem tart be? Tehát ez több, mint egy magyar ügy, itt a NATO belső kohéziójáról, a NATO belső szilárdságáról van szó, ezért is kell kiállnunk nemcsak a magyarok mellett, hanem a NATO kohéziója, összetartó ereje mellett is kiállunk, amikor fellépünk. De mindamellett én bízom abban, hogy lesz változás, mert magyarellenes kormányzat volt Ukrajnában hosszú éveken keresztül, most új elnök van, nehezen áll fel ott az új adminisztráció, de haladnak. Én bízom abban, hogy az új elnök nem fog magyarellenes politikát folytatni, sőt helyette inkább egy ukrán–magyar szoros együttműködést tudunk kialakítani. Ez jó volna az ukránoknak, jó volna Magyarországnak, és jó volna a kárpátaljai magyaroknak is.

A leköszönő Európai Bizottság illetékese állította össze a következő hétéves költségvetést az Európai Unió tagállamai számára. Ez sokaknak nem tetszik, a V4-ek is megfogalmazták azt, hogy igazságtalannak tartják ezt a költségvetést. Milyen javaslataik vannak?

Nagyon egyszerű elveket képviselünk, de mint az életben is ez lenni szokott, ez a nemzetközi politikára is igaz, a legegyszerűbb érvek a legerősebbek és a legfontosabbak. Ilyen például az, hogyha van valami, ami működik, azt ne rontsuk el, vagy ne akarjuk megjavítani. Két sikerterülete van az európai politikának, az egyik a mezőgazdasági politika, nagyon sok pénzt költ erre az unió minden országban, Magyarországon is, de Franciaországban is, Németországban is, a lengyeleknél is. A másik pedig az, amit ilyen bükkfa-nyelven kohéziós politikának hívnak, amit magyarul talán úgy fogalmaznék, hogy a felzárkóztatást, a szegényebb országok gazdasági felzárkóztatását elősegítő politika. Ez két sikerágazat, tehát ez működött. Tehát mi azt szeretnénk, hogy a következő hét évre, mert itt nem éves költségvetésekről van szó, hanem hét évről, ezt ne változtassuk meg. Más országok szeretnének új fontos politikákat is beindítani, katonapolitikát, szeretnének klímapolitikát beindítani, vannak még más kezdeményezések, tudományos kutatásfejlesztés. Mi azt mondjuk, hogy rendben van, indítsunk újakat, de ne a régiek rovására, azokat tartsuk meg. Ez az első igazság, ha úgy tetszik, amit képviselünk. A másik nehéz helyzet abból adódik, hogy a britek kilépnek az Európai Unióból, ezt én faktumnak tekintem, habár ott még belső harcok, lökdösődések, könyöklések zajlanak, de azzal kell számolnunk, hogy a britek kilépnek. A britek sok pénzt fizettek be az unió költségvetésébe, ez most majd hiányozni fog. Az a kérdés, hogy ezt a hiányzó pénzt pótoljuk-e vagy nem. Tehát többet fizetünk-e be, és akkor az összeg megmarad, vagy pedig mindenki enged a saját költségvetéséből, a rá jutó pénzből olyan arányban, amit a britek elvittek. Na, most szerintem az volna az igazságos, ha ez egy arányos csökkenésként valósulna meg, de vannak országok, amelyek nem ezt akarják, hanem azon mesterkednek, hogy egyes országoké jobban csökkenjen, az övéké meg kevésbé. Ez nem igazságos, ráadásul úgy végképp nem, hogy a szegényebb országokra eső összegeket és jogcímeket akarják csökkenteni, a gazdagabbaknak jutókat meg meg akarják tartani, sőt emelni is akarják, ez sem igazságos. Ha csökkentünk összegeket, mert rászorulunk erre, akkor nem lehet azt a szegényebbek rovására megtenni. Ezek a nagy általános elvek. Még azt is szeretném megemlíteni, hogy a befizetéseknél sincs minden rendben, mert egy olyan speciális elszámolási rendszer működik az unióban, hogy a teljes nemzeti össztermékét, ha megnézzük egy-egy országnak, és annak az arányában számoljuk ki, hogy mennyit fizet be, akkor kiderül, hogy nálunk gazdagabb országok például kevesebbet fizetnek be, mint Magyarország. Mondjuk, Svédország kevesebbet fizet be. Ez a speciális belső elszámolási rendszer miatt van, ezt a britek hozták be korábban, most ők kilépnek, és mi azt szeretnénk, ha ezek a speciális elszámolási rendszerek megszűnnének, és igazságosabb lenne az unió költségvetése. Ilyen vitából még van körülbelül egy fél tucat. Az előttünk álló egy év – most majd horvát elnökség következik az unióban, aztán jönnek a németek – szerintem első félévében, a horvátok alatt nem tudunk még egyezségre jutni, de a németek alatt juthatunk, tehát az év második felében szerintem meglehet az unió következő, hétéves költségvetése, amely igazságosabb lehet, mint az előző volt.

A heti kormányülésen jelen volt az új főpolgármester. Látszik már, hogy melyek azok a beruházások, amelyeket támogat a főpolgármester és a közgyűlés, és melyek azok, amelyeket nem akar megépíteni?

Egy érdekes politikai helyzetben vagyunk. Ugye, megvoltak az önkormányzati választások, ahol a kormánypártok érzékeny veszteségeket szenvedtek, még ha összességében meg is nyerték ezt a választást. Ez jól mutatja, hogy az ellenzéket komolyan kell venni, tehát komoly politikai küzdelem és harc van Magyarországon. Ez persze az ellenzéket nem zavarja abban, hogy továbbra is diktatúrásdit játszanak, tehát ők úgy tesznek, mintha diktatúra lenne, közben megnyerik néhány nagytelepülésen, így Budapesten is az önkormányzati választást, ami önmagában is több, mint vicces. Szerencsére a Főpolgármester úr látogatásán nem történt ilyesmi, tehát ő nem játszott, legalábbis az ülésen nem játszott diktatúrásdit, hanem ahogy a budapestiek megérdemlik, komolyan viszonyult a közös ügyeinkhez. Van egy nagy lista, amely a budapesti fejlesztéseket tartalmazza. Ezeket korábban Tarlós Istvánnal közösen állítottuk össze. Szerintem az elmúlt kilenc év aranykornak tekinthető a főváros életében, ezt talán kicsit nagyképűség ilyen korán kijelenteni, mert a történészeknek is kell hagyni valamit. De most, hogy Tarlós István távozott, talán érdemes mérleget vonni, és azt tudom mondani, hogy Budapestnek azért volt minden korábbihoz képest kiemelkedő kilenc éve, mert a főváros meg tudott egyezni a kormánnyal arról, hogy hogyan fejlesszük Budapestet. Ugye, Budapest a budapestiek otthona, a főpolgármester, Tarlós István is ezt képviselte, de a nemzet szíve és a nemzet fővárosa is. Tehát olyan, mint, mondjuk, a zsidóknak Jeruzsálem. Egy van belőle, mindenkinek, aki magyar, előbb vagy utóbb egyszer az életben el kell jönnie Budapestre, mert mégiscsak ez a nemzet fővárosa. Ilyen értelemben tehát nemcsak az itt élők életét kell kényelmesebbé tenni, hanem közben egy nagy nemzeti küldetést is teljesítenie kell ennek a városnak, és ezt a szempontot leginkább a kormány szokta képviselni. Úgy látom, hogy a főpolgármester úr, a régi is meg az új is ezt értette. Ehhez persze fejlesztések kellenek, tehát ahhoz, hogy Budapest valóban a nemzet fővárosa legyen, ahhoz fejlődni kell. Most, hogy miben és hol, itt vannak a viták. Miután most kurzusváltás történt Budapesten, tehát visszajött a régi baloldali kormány összes embere lassacskán, ha jól látom, ők egy más szemléletet képviselnek, mint amit Tarlós István képviselt. Ilyenkor meg kell állapodni egy fejlesztési listában. Tehát én a főpolgármester urat megkérdeztem vagy 15-20 fejlesztésről, hogy akarja, nem akarja, szeretné, nem szeretné, mert abba a helyzetbe sem kerülhetünk, hogy egy rossz ízű marakodás alakul ki a Budapest-politikában, hogy Budapest területén valami olyasmit akar csinálni a kormány, amivel egyébként a kerületiek vagy a fővárosiak nem értenek egyet. Úgy nem lehet normálisan élni. Tehát én megegyezést szeretnék ezekben az ügyekben és itt egy dolgot tehetek, tudomásul veszem a közgyűlésnek és a főpolgármesternek a döntését.

Le kellett húzni valamit a listáról?

Sok fájdalmas dolgot kellett lehúznom, nem volt kellemes ez a délelőtt a számunkra, álmokat kell feladni. Tehát például a Liget több ott megvalósuló fejlesztésével együtt ma az egész nyugati világ, ezt így értse, ahogy mondom, nincs benne semmi túlzás, tehát Amerikától a Balkánig az egész nyugati világ legnagyobb kulturális fejlesztési programja, nincs ilyen sehol. Egyedülálló, megnyerünk vele minden díjat a világban.

Épp ezt akartam mondani, hogy nagyon sok díjat elhozott már.

Ide jár mindenki, hogy a XXI. században van még olyan ország, amelynek a kultúra, a saját nyelve, a saját művészeti értékei olyan fontosak, hogy vállal érte egy ilyen hatalmas anyagi áldozatokkal is járó fejlesztést. Na, most ezt megakasztották. Azt nem mondom, hogy derékba törték, mert azért még hátha, a remény hal meg utoljára, de most az a helyzet, hogy megmondta a főpolgármester, hogy húzzam le a listáról a Nemzeti Galériára vonatkozó terveket. Húzzam le a Magyar Tudomány és Innováció Házára vonatkozó terveket. Az egyébként egy régi épület, amit leromboltak, és azt szerettük volna visszaépíteni, tehát van benne történelmi elégtétel is, és húzzam le a Városligeti Színház, ami egy szintén régen létezett, szép, szecessziós színház volt, annak a visszaépítésére vonatkozó terveket is húzzam le. Ami kellemes meglepetés volt, hogy arra a kérdésre, hogy a Regnum Marianum templomot, amit a kommunisták felrobbantottak, annak a visszaépítéséhez hogyan viszonyul, ott megengedőbb volt és azt mondta, hogy arról beszéljünk. De hát így most megakadt ez a Liget program. Lesz belőle valami, mert ami már megkezdődött, azt nem lehet visszabontani, mert a főváros nem tudná kifizetni, talán azt nem is akarnák, az ezzel járó költségeket viselni. De az biztos, hogy mint a nyugati világ legnagyobb kulturális programja, most megszűnt vagy megakadt legalábbis.

Debrecen felajánlotta, hogy az Innováció Házat vagy akár az atlétikai csarnokot megépítik szívesen, és meg lehet tartani akkor a vébét.

Nézze, persze vidéken is emberek élnek, és ők is magyarok, ők szeretnének jól élni, nemcsak a budapestiek, tehát igazuk van a vidékieknek természetesen, régi vita ez Magyarországon, amit én nem szívesen melegítek fel, mert én a nemzeti együttműködésnek vagyok a híve, nem pedig a főváros–vidék ellentét kiélezésének. Tehát meg lehet persze sok mindent valósítani vidéken, sőt meg is kell, de mégiscsak ez a nemzet fővárosa, tehát azért Budapest mégis csak a szívünk közepe. Tehát amit itt kellene megvalósítani, jobb lenne itt és nem vidéken. Persze, majd tárgyalunk az atlétikai szövetséggel, hogyha Budapest nemet mond, akkor mi legyen. Ebben az ügyben egyébként a főpolgármester úr, bár bevallotta, hogy negatívan állnak a dologhoz, tehát ő elmondta, hogy a Fővárosi Közgyűlésben, ha holnap lenne döntés, akkor az atlétikai világbajnokság megrendezésére és az atlétikai stadion megépítésére nemet mondanának, de azt mondta, hogy a hónap végéig még azért várjunk ezzel. Addig nem tudunk várni, mert 15-éig az Atlétikai Nemzetközi Szövetséggel dűlőre kell jutnunk, de még azért van néhány nap, vagy talán egy-két hét is, hátha a közgyűlés álláspontja megváltozik. Ugye, nagyon sokan mozdultak meg, mert egy dolog, hogy van egy kormány, meg van közgyűlés, és van főpolgármester, de itt vannak az emberek is, és jól látom, hogy rengeteg értelmiségi, most már ilyen 10-20 ezres nagyságrendben, vagy szellemi, vagy kultúra iránt érdeklődő ember írta alá azt a kezdeményezést, hogy a Ligetet valósítsuk meg, és látok egy nagy mozgolódást a sportszerető magyarok körében is, az atlétika mégiscsak a magyar sporttörténelem ötödik legeredményesebb sportága, alapsportág, minden gyerek mozgásának az alapja. Tehát ők is szeretnék, hogyha nyomást tudnának gyakorolni a döntéshozókra. Izgalmas hetek lesznek.

Nagyon kevés időnk van, fél percünk van. A turizmus, ha már a főváros szóba került, mint a magyarországi turizmus fellegvára. Nagyon jó eredményeket ér el, ezt tovább kellene fejleszteni.

Hát nézze, még a lehúzott ügyek közé besorolom azt is, amit nem a főpolgármester úr vetett föl, hanem a XI. kerületnek a polgármestere, aki meg azzal állt elő, hogy az ő kerületében tervezett, sőt már tervezés alatt álló szuperkórház sem kell. Most azért itt még futnék egy-két kört, mert én nehezen tudom elképzelni, hogy abból a programból, amely úgy indult, hogy stadionstop, abból kórházstop legyen. Nem erről volt szó. Tehát ha Budapest biztonságos, az egészségügyi ellátás jó, a közrend stabil, ha közlekedni lehet a városban, ha szép a városunk, ha vannak kulturális attrakcióink, akkor van miért idejönni Magyarországra, és akkor a turizmus is fejlődik, ezek összefüggnek egymással. Ugye, ha Budapest és Magyarország olyan lenne, mint a többi ország, akkor ugyan már ki volna ránk kíváncsi? Hát csak azért jönnek ide az emberek a világ minden részéből, mert nem olyanok vagyunk, mint a világ többi része, hanem mi vagyunk a magyarok. Ez itt Magyarország, ez itt Budapest. Tehát én azt gondolom, hogy minél inkább meg tudjuk mutatni a magyar kultúrát, a magyar észjárást, a magyar gondolkodásmódot, azt a teljesítményt, amit harminc-egynéhány nemzedékre visszamenőleg itt felhalmoztak az elődeink, annál inkább vonzóvá válunk. Ezért jönnek ide, Magyarország magyarabb ország, mint volt, sokkal inkább vállalja önmagát, mint korábban, és ezért érdekesebbé váltunk a világ számára is. Ráadásul a magyarok számára szerintem a hazaszeretet egyik kifejezési formája a turizmus, csak egy csúnya szó ez a turizmus, ezért nem értjük, de van ennek magyar megfelelője, amit úgy hívnak, hogy vendéglátás. Tehát az ember vendéget hív az országába. Miért? Azért, mert büszke, hogy megmutassa a házát, a portáját, mindent, amije van. Tehát azt gondolom, hogy mi, akik a nyelvünk miatt sajátos elzártságban élünk a világban, nekünk különösen fontos, hogy vendégeket fogadjunk Magyarországon, vendégül lássuk őket, ha még fizetni is hajlandóak azért, hogy megmutassuk nekik Magyarországot, akkor meg két bőrt is lehúztunk a rókáról. 10 százalék fölötti hozzájárulást mutat ma a vendéglátás, turizmus ágazat a teljes magyar gazdasági teljesítményen belül. 10 százalék felett! Én 16 százalékot kértem, tehát évekkel ezelőtt, amikor a turisztikai ügynökséget létrehoztuk, akkor abban maradtunk, hogy próbáljuk elérni a 16 százalékot. Ez példátlan egyébként, vagy példátlan lenne. Haladunk ebbe az irányba, több mint 400 ezer magyar ember keresi meg a családjának a kenyeret a turizmusban és a vendéglátásban, tehát itt nemcsak a makrogazdasági számok, hanem a mindennapi, valóságos élet szempontjából is egy rendkívül fontos területről beszélünk, amely jól fejlődik, és a kormánynak az a szándéka, hogy ez folytatódjon. Én hálás vagyok a turizmusban dolgozó embereknek, mert fantasztikus teljesítményt nyújtottak ez elmúlt két-három évben is.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.