- miniszterelnok.hu - https://www.miniszterelnok.hu/illuzio-es-tukrozodes/ -

Illúzió és tükröződés

A magyar kormány támogatásával megvalósult I. Temesvári Magyar Napok a bánáti szórványmagyarság igen jelentős, első ízben megrendezett eseménysorozata, amely Tamás Péter tiszteletbeli főkonzul kezdeményezésére és aktív részvételével született meg. A három napos eseményen néptáncos, könnyűzenei, gasztronómiai, irodalmi, képzőművészeti és színházi programok voltak láthatóak.

Az eseménysorozat kiemelt programja volt a Temesvárra rég meghívott Bánffy Miklós vándorkiállítás, amely a polihisztor alkotó színházi életművét, opera-, díszlet- és jelmeztervezését valamint karikatúrasorozatát mutatja be a temesvári Csíky Gergely Színházban. Az „Illúzió és tükröződés – Bánffy Miklós látványvilága” című tárlatot eddig 33 helyszínen, megközelítőleg 50.000 látogató tekintette meg, s a Külügyminisztérium támogatásának köszönhetően került bemutatásra a világ számos pontján. A pályaképét bemutató kiállítás – amelynek kurátora Szebeni Zsuzsanna, látványtervezője Szebeni-Szabó Róbert volt – temesvári megnyitójára szeptember 30-án került sor, amelyen Lévai Anikó is részt vett és köszöntőbeszédet mondott. (A teljes beszéd cikkünk végén olvasható.)

Gróf Bánffy Miklós különleges alkotó: egyszerre ír darabot, rendez, intendáns, de a színpadi látványtervezés az a művészeti ág, amelyben európai színvonalon alkot. Ha keressük a rokon szellemiségű művészeket, mindenképpen meg kell említeni Leon Bakszt nevét, de ugyanígy felmerül Stanislav Wyspianski, a jeles lengyel képzőművész, drámaíró, vitráliumtervező neve, aki nélkül Krakkó nem a mai arcát mutatná. F. Dózsa Katalin gondolataival utalhatunk azonban a Mozart Varázsfuvolájának jelmezeivel való rokonság és a karikatúrák kapcsán a nagy párizsi előd, tervező és grafikus Alfred Grévin hatására is. „Bánffy nem volt avantgard újító, de megragadó művészi tehetséggel és invencióval szinte egyidejűleg közvetítette a színház nagy reformereinek, a svájci Adolphe Appianak, az angol Gordon Craignek… korszakalkotó újításait. Elsősorban képzőművészként közeledett a színházhoz. Rendkívül sikeres, de rövid díszlet- és jelmeztervezői tevékenysége megtermékenyítette a magyar színházi életet, és új vágányra állította a szcenika művészetét.”

Fotó: Szabó Ágota [1]
Fotó: Szabó Ágota

Kérdés alkotóművészetének megítélésekor az is, hogy az általa tervezett jelmezek, tervek milyen minőségben, hogyan valósulhattak meg a korabeli műhelyekben? Ismerünk olyan példát, amikor az elkészült díszleteket, jelmezeket fotón is láthatjuk, de számos olyan jelmeztervet is számon tartunk, amelynek megvalósulása ismeretlen. Szerencsésebb nemzetek, színházak esetében, ahol a színházi látványvilág konzerválásának nemesebb hagyományai vannak, elővehetik azokat a díszleteket és jelmezeket, amelyek korszakalkotóak voltak. Mai napig is megcsodálhatjuk a korabeli anyagok minőségét, a művészi festéseket, virtuóz dekorációs technikákat és elsőrangú szabászati remekműveket.

Míg Bartók Béla neve mindenhol a világon ismerősen cseng, A kékszakállú herceg vára című operájának ősbemutatója világszenzáció és zenetörténeti esemény volt, Bánffy Miklós látványvilága, neve, feledésbe merült. Számos oka van a látványrekonstrukciónak. A magyar színháztörténetben még nem volt példa ilyen kísérletre, tehát a kolozsvári Magyar Opera által felvállalt kezdeményezés operatörténeti-, látványtörténeti esemény, ugyanakkor adózás Bánffy Miklós emlékének. A világban a kísérlet nem példa nélküli, hiszen a Szentpétervári Kirov balett Csipkerózsikájának 1890-es ősbemutatóját 1999-ben felújították az Egyesült Államokban, Sergei Vikharev, Kirov balettmestere rendezésében.

A vállalkozás legbiztosabb része éppen a látvány rekonstrukciója volt. Magyar kezdeményezést is ismerünk a tánctörténetből: Dienes Valéria egyik legsikeresebb műve, a Hajnalvárás 1925-ben került bemutatásra és hosszú évekig volt repertoáron, majd 2001-ben megtörtént a tánctörténeti előadás dokumentumhű rekonstrukciója. Több szempontból is jelentős ez a vállalás, elsősorban mivel a Bánffy által tervezett kosztümök egytől egyig elpusztultak. Az életmű megismerése ilyen körülmények között nehézkes, az ezeken a területeken tapasztalható forráshiány ismeretlen alkotásokat feltételez. Korábban már történt egy kísérlet, hiszen 2010-ben megvalósult az Éj királynője jelmez-rekonstrukció, a Bánffy Vándorkiállítás kedvelt darabja, amely a meglevő jelmezek hiányát hivatott némileg enyhíteni. A létrehozott kosztüm egyértelműen a terv és nem az előadás darabjának reprodukciója, Bánffy Miklós koncepcióját, munkáját, tehetségét hivatott érzékeltetni. Nem biztos, hogy az elveszett grafikák, finom akvarellek valaha is előkerülnek, de a tervezői életmű nagysága egyre pontosabban körvonalazódik.

* * *

Lévai Anikó köszöntőbeszéde:

Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt Nagykövet úr és Konzul úr! Tisztelt Igazgató Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Bánffy-tisztelők és rajongók! Kedves temesváriak! Mindenekelőtt hadd fejezzem ki azt az örömömet, hogy szórvány magyarság fővárosa, Kolozsvár, és persze Marosvásárhely, Nagyvárad, Brassó után Temesvárra is magyar napokra látogathatunk. Köszönjük, köszönöm a meghívást, nagyon örülök, hogy itt lehetek.

Meggyőződésem, hogy rendkívül megerősíti a magyar közösséget egy ilyen nagyszabású, ugyanakkor családias, személyes rendezvény a határon túli magyar vagy magyar vonatkozású városokban. Ezt tapasztaltam mindenekelőtt Kolozsváron, és erről számolnak be barátaink minden olyan közösségből, ahol lehetőség adódott a magyar napok megszervezésére. Köszönjük tehát a szervezőknek és a városvezetésnek, hogy vállalkoztak erre a munkára.

Szintén kedves kötelességem, hogy gratuláljak Temesvárnak a nemrégiben elnyert lehetőséghez, amely megint csak tengernyi munkával fog járni, az Európa Kulturális Fővárosa cím sikeres megpályázásához. Jól emlékszem, milyen erős hatással volt Nagyszebenre ez a lehetőség, hogy kivirágzott, megerősödött Nagyszeben és az ott élő közösség abban az időszakban. Szívből örülök, hogy megint egy határainkon túli, de magyar vonatkozású város nyerte el ezt a lehetőséget, jó munkát kívánok hozzá valamennyiüknek.

Arra gondoltam, hogy akár a temesvári magyar napok, akár a kulturális fővároshoz kapcsolódó rendezvények és programok tekintetében milyen nagy szükségünk lenne manapság is Bánffy Miklósra, de legalábbis hozzá hasonló kaliberű, sokoldalú és végletesen felelősségteljes személyiségekre. Ahogy az utolsó magyar király megkoronázásából is történelmi jelentőségű eseményt rendezett Bánffy, úgy valószínűleg tiszta fejjel és biztos kézzel igazgatna Erdélyben vagy a Partiumban egy huszonegyedik századi nagyrendezvényt is. Természetesen olyat, amely nemzeti közösségeket kell összekössön, történelmi hagyományokat és korszerű mondanivalót kell ötvözzön, és változatos műfajú részletekkel kell lenyűgözzön különböző társadalmi státuszú, nyelvű, vallású, képzettségű embereket egyaránt. Majd a kurátor asszony megerősít engem abban, hogy ugye, Bánffy le lenne nyűgözve egy ilyen feladattól, elemében lenne, és feltehetően igen magas minőségben valósítaná azt meg.

Ilyen sokoldalú alakja a huszadik századi magyar történelemnek nem is igen van több, mint gróf Bánffy Miklós. Ha végiglapozzák a kiállítás katalógusát, jól fogják érzékelni, hogy látszólag egymástól teljesen független területeken is magabiztosan mozgott, alkotott, dolgozott. A katalógus a lótenyésztéstől az díszlettervezésig, a politikától a könyvkiadásig, a regényírástól az agráriumig vagy az operarendezésig minden oldalából felvillant egy kicsit Bánffynak.

Elsőként irodalomrajongóként az Erdély-trilógiával találkoztam, mint sokan közülünk – és már az is rendkívül mély hatást tett rám. Később azonban barátságba kerültem a Bánffy-család néhány tagjával és Szebeni Zsuzsa kurátor asszonnyal, akiken keresztül egyre több mozaikdarabját ismertem meg ennek a különleges életműnek. Ezt a vándorkiállítást is volt már alkalmam meglátogatni, de ez nem tartott vissza attól, hogy itt Temesváron is megnézzem, hiszen mindig felfedezek benne valami új mondanivalót a magam számára. És mindig nagy érdeklődéssel hallgatom Szebeni Zsuzsa ismertetőit, bizonyára mindjárt lesz erre alkalmunk itt közösen is, hiszen ilyenkor újabb és újabb, a teljes életművet gazdagító részletek válnak ismertté számomra.

Sajnos 50 év kommunizmus után sokszor észre sem vesszük, és sztereotípiákban gondolkodunk a magyar főnemességről – tapasztaltam ennek a jeleit Magyarországon és Erdélyben is. Számomra a legmeghatározóbb az a magától értetődő felelősségvállalás, amellyel Bánffy Miklós és sorstársai a legnagyobb nehézségek ellenére is viseltettek a hazájuk, és a hazát benépesítő közösség iránt– legyen az magyar, román, szerb vagy német ajkú. Ma, amikor a szórvány magyarság egyre kisebb közösségeinek a túlélését próbáljuk hol eredményesen, hol kevésbé eredményesen biztosítani, nagy jelentősége van ennek. A Bánffy-kastélyban Bonchidán ma a társadalmi felelősségvállalás kézzel fogható jeleit tapasztalhatjuk, mind a felújítás, a fejlesztés, mind a képzések, kiállítások tekintetében. Tegnap egy huszonegyedik századi Bánffy-utód népes közösségben szórványkollégiumot avatott Magyarlapádon az ott szórványban élő gyermekek részére – lélekben velük is ott voltam tegnap. Olyan örökség ez, amely nem porlad el a kezünk között.

Talán nem bánják, ha arról is beszámolok, hogy Bánffy múzsájának, Szilvássy Karolának az emlékére létrehoztunk egy egyesületet Kolozsváron, amelynek fontos feladata Szilvássy Karola és Bánffy Mikós emlékét ápolni, örökségét megőrizni. Úgy hiszem, Bánffy Miklós is tudta, hogy a nőkre lehet számítani, lehet támaszkodni, ezt tehát az ő szellemiségében is tesszük. Már sikerült Karola sírját a Házsongárdi temetőben megmentenünk az enyészettől, és keressük az új feladatot magunknak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném átadni a szót Szebeni Zsuzsának, aki szakértő módon tud nekünk a Nagyúrról, Bánffyról mesélni. Kívánom, hogy érezzék jól magukat ma este és a hétvégi magyar napokon Temesváron. Szép estét, tartalmas időtöltést mindannyiuknak!