- miniszterelnok.hu - https://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-beszede-a-modern-varosok-program-szegedi-allomasan/ -

Orbán Viktor beszéde a Modern Városok Program szegedi állomásán

Tisztelettel köszöntöm Önöket.

Tisztelt Polgármester Úr!

Először is talán azt érdemes elmondanunk, hogy egy hosszú és sikeres megbeszélésen vagyunk túl. Valóban: alapkérdéseket is föltehettünk. Föltehettük azt a kérdést, hogyan képzeljük Szeged jövőjét öt, tíz, tizenöt év múlva? Mi ennek a városnak az előnye? Kikkel kell versenyezni? Hogyan lehet ebben a versenyben sikerrel helytállni? Én szeretnék köszönetet mondani a polgármester úrnak a meghívásért is és az eredményes tárgyalásokért is. Nyilván a sajtó kiemelt érdeklődése Szeged városának szól. Örülünk annak, hogy Magyarország közvéleménye ilyen intenzíven érdeklődik a város jövője iránt, ám ha nem egészen így lenne, akkor ne menjünk el szó nélkül amellett a helyzet mellett, amiben most mind a ketten itt állunk. Hiszen mégiscsak: Szeged városa egy ellenzéki vezetésű önkormányzat, és így tán adódik az a lehetőség, hogy ellenzéki vezetésű önkormányzat és a kormány tárgyaljon egymással és állapodjon meg a jövőről. Szeretném világossá tenni, hogy fölfogásunk szerint ez az élet rendje. Vannak ellenzéki vezetésű önkormányzatok, az arányokról folyhatnak közöttünk viták – ez ma nem szerepelt egyébként a megbeszélések napirendjén –, de abban azért egyetértettünk, hogy az életnek ez a normális rendje, és a tárgyalásoknak a kiindulópontját úgy is határoztuk meg, hogy a mi életünket években mérik. A kormányzatok és az önkormányzatok négyéves ciklusokban mérik az életüket, Szeged városa viszont száz években méri a sajátját. Úgy is fogalmazhatnék, hogy míg az önkormányzatok és a központi kormányzatok a múlandósághoz tartoznak, addig Szeged városa és a haza maga az örökkévalósághoz tartozik, ezért helyénvaló dolog, hogy megállapodásokat kössünk egymással, és ez a jó szándék és ez a belátás vezette a mai tárgyalásokat. Úgyhogy örülök annak, hogy sikerült nyélbe ütni több fontos kérdésben is megállapodást.

Először is egyetértettünk abban, hogy helyes úgy elképzelni Magyarország jövőjét, hogy a főváros mellett súlyos, jelentős, kiemelt szerepet játszó regionális központok is létezzenek Magyarországon, és Szegednek minden oka megvan arra, hogy aspiráljon egy meghatározó, nagy, regionális központi szerepre. Úgy gondolom, ahhoz, hogy ez megvalósuljon, két dolog kell: akarat és lehetőség. Az kiderült a mai tárgyalások során, hogy e tekintetben akarategyezés van a városvezetése és a kormányzat között, tehát mind a kettőnknek célja, hogy Szeged városa kiemelt, meghatározó jelentőségű, komoly regionális központtá váljon a következő időszakban, vagy ha már most is ilyen, akkor szerepét tovább erősítse. Ami a lehetőségeket illeti, ott azt tudom mondani, hogy Szegednek van egy kiemelkedő történelme, amely lehetővé teszi ennek a jövőnek a megvalósítását; van egy fantasztikus fekvése, amely szintén predesztinálja ezt a várost erre a funkcióra, és van egy országszerte, sőt az országhatárokon kívül is elismert szellemi ereje. Tehát ami a lehetőségeket illeti, azt tudom mondani, hogy a helyi adottságok mind együtt vannak ahhoz, hogy Szegedből egy kiemelkedő regionális központ legyen, a kérdés csak az, hogy megvannak-e az országos lehetőségek is mindehhez. A polgármester úr említette az előbb itt a munkanélküliségi számokat. Ma reggel is jött ki egy újabb adat. Valahol 4,4 százalék környékén vagyunk országosan, ami azt mutatja – a gazdasági növekedést is figyelembe véve –, hogy lesznek az országnak olyan forrásai, az elmúlt évben is voltak, az idei évben is lesznek, és a következő években is lesznek olyan forrásai, amelyeket a magyar gazdaság előállít, és amely forrásokat regionális központok kialakítására tudunk fordítani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Talán a polgármester úr megengedi, hogy megemlítsem, hogy innen elvittünk a megelőző években körülbelül 25 milliárd forintnyi adósságot, amit egyébként a város nem működésre vett föl, hanem fejlesztésre, amit – mint a város számai mutatják – jól is forgatott be, jól használt föl. Ennek az adósság terhétől az ország általános rendbetételének keretében a várost sikerült megszabadítanunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ami az itteni konkrét megállapodásokat illeti, először is hadd kapcsolódjak a polgármester úr mondandójához azzal, hogy ma megtudhattam azt, hogyha az ember Szegedről el akar menni Miskolcra vagy fordítva, akkor Budapest felé kell vennie az irányt. És a polgármester úrnak abban igaza van, hogy ez a térképre tekintve nem tűnik természetes állapotnak, és ideje, hogy ezen változtassunk. Ez egy nagy terv, az előttünk álló évek egyik közös nagy terve, hogy kiépítsünk egy észak–déli tengelyt, és Szegedet Debrecenen keresztül össze tudjuk kötni Miskolccal. Úgyhogy a következő időszaknak az egyik legnagyobb, nemzetgazdasági jelentőséggel is bíró fejlesztése ez lehet; ez az M47-esnek a négysávosítása. Akik velem egykorúak, azok emlékeznek arra, hogy ennek a programnak korábban a leánykori neve M9 volt, ezt most a 47-es út négysávosításaként írtuk föl a fejlesztési programjaink közé. Ennek részeként vagy ehhez kapcsolódva a város regionális közlekedési pozícióját javítandó beszéltünk a Szeged és Makó közötti vasúti elővárosi közlekedés fejlesztéséről, amelyhez forrásokat fogunk rendelkezésre bocsátani, és ez a fejlesztés megvalósul majd. Beszéltünk a repülőtérről is, és megértettem azt, amit a polgármester úr elmondott, hogy most azért kell dolgoznunk, hogy ne minősítsék vissza a repteret, mert a nemzetközi minősítési szabályok megváltozása miatt ez most fenyegeti a várost. Ennek az elhárításához fejlesztésekre van szükség. Ezeket a reptéri fejlesztéseket a kormány vállalja.

Fontosnak érzem, hogy elhangozzon itt a magyar élelmiszergazdaság szempontjából fontos hír. Ugye, a magyar élelmiszeripar mindig húzóágazata volt a magyar nemzetgazdaságnak, ez tett bennünket valaha naggyá, ha visszagondolunk az elmúlt száz-százötven esztendőre. A jövőnk egy része is, a jövőbeni sikereink egy része is itt található, ezért fontos, hogy a zászlóshajóink jól húzzanak. Itt egy komoly új, nagy gyárberuházásról állapodtunk meg. Ez összeköttetésben van azzal az iparipark-fejlesztési programmal, nagy számot fogok mondani, de azért csak higgyék el, kérem, mintegy 200 hektárnyi új ipari parki területet fogunk létrehozni – részben a lézerközponthoz kapcsolódva, részben attól függetlenül – annak érdekében, hogy újabb beruházások és munkahelyek jöhessenek létre itt a városban. Ennek a részletkérdéseiről is sikerült megállapodnunk.

Szeretném aláhúzni, hogy elfogadtuk a polgármester úrnak azt a javaslatát, amely az ELI melletti inkubátorház felépítéséről és egyfajta okos város kialakításáról szól. Szegednek a szépségen túl a szellemi ereje adja igazán a vonzerejét. A polgármester úr javaslatát elfogadtuk, hogy ez mutatkozzon meg a város életének szervezésében is. A fejlesztésekhez szükséges forrásokat itt is megadjuk.

Külön beszéltünk a Tiszáról, mert mégiscsak az elődeinken túl maga a folyó teszi naggyá ezt a várost. És megegyeztünk belvárosi hídrekonstrukcióban, megegyeztünk a Tisza Szeged Főutcája projektben, belvárosi rakpartok fejlesztésében, és fölírtuk a nem közvetlen, tehát nem a holnaphoz, hanem a holnaputánhoz tartozó terveink közé egy kerékpáros és gyalogoshíd megépítését is a polgármester úr által javasolt helyszínen.

Egy másik nagy tervbe is belevágtuk a fejszénket. Azt a kérdést tettük fel, hogy van-e elegendő erő a városban meg a kormányban, és van-e elegendő képzelőerő kettőnkben együtt ahhoz, hogy Szeged olyan város legyen, ahol a tömegközlekedés elektromos alapon és kizárólag elektromos alapon folyik a következő időszakban. Munkacsoportot állítunk föl, és nagyszabású terveket készítünk arra nézvést, hogyan lehetne az első olyan magyar város Szeged, ahol a tömegközlekedés kizárólag elektromos alapon történik. Hogy meg tudjuk-e valósítani a terveket, az majd egy másik tárgyalást igényel, de most a tervek elkészítésében együtt fogunk majd működni. Megállapodtunk abban, hogy van itt Önöknek ez a Mars nevű terük, ahol most buszközlekedés folyik, illetve ott állnak meg a járművek, és a polgármester úr azt javasolta, hogy ezt ne csináljuk, hanem a volán onnan – nem mondta, hogy – húzzon el, de hogy keressen magának egy másik helyet magának. Ki is jelöltük, illetve ki is jelölte a polgármester úr, hogy hova is kell áthúznia majd a járműveknek ebből a központból, és azzal az igénnyel állt elő Polgármester úr, hogy a város viszont kapja vissza ezt a teret, mert ez állami tulajdonban van. Ennek én nem látom akadályát abban az esetben, ha meg tudunk állapodni arról, hogy ez nem egy építési terület lesz, hanem egy közösségi igényeket kielégítő szép tér, és akkor azt gondolom, hogy Szeged városa tulajdon oldalról gyarapodik majd egy szép térrel. Az átköltöztetéshez szükséges költségeket is a kormány vállalta. És akkor van itt még egy dolog, amit a polgármester úr vetett föl, és szívesen társultunk hozzá. Ez pedig a Széchenyi térnek a világháború előtti állapotra történő visszafazonírozása, visszaalakítása, amiről a polgármester úr azt mondta nekünk, hogy a tervek megvannak, az építészek alig várják, hogy ez megtörténhessen, Szeged város régi fényét hozná mindez vissza, a kormány pedig vállalta – ez nem kis összeg egyébként –, hogy ennek a tér-visszaalakításnak a költségeit fedezi. Van ebben gyakorlatunk, a költségek nagyságrendjét ismerve is, hiszen az ország parkolójából így lett a nemzet főtere Budapesten is a Kossuth térből. Örülünk, hogy most valami hasonló nagy élményben itt, Szegeden is része lehet az itt élőknek.

És aztán végezetül megállapodtunk még a sportfejlesztésekben is. Ezt mi nagyon fontosnak tartjuk; nem az élsport szempontjából elsősorban, hanem a gyerekeinknek az egészsége miatt. Ugye, mindannyian látjuk, hogy a fiatal nemzedéknek milyen civilizációs kihívásokkal kell megküzdenie. A mindennapos testneveléstől kezdődően a sportlétesítmények megépítéséig próbálunk válaszolni erre a kihívásra, hogy a gyerekeinknek teljes és egészséges élet jusson majd felnőttként osztályrészül. Ma annyit tudunk ehhez hozzátenni a szegediek életében, hogy megállapodtunk egy új, fedett uszoda megépítéséről. Ez is egy szép kerekre hízott szám. Itt 7 milliárdos nagyságrendről beszélünk, csak hogy el tudják képzelni a beruházás volumenét. Beszéltünk egy kézilabda csarnoképítésről, sőt meg is állapodtunk, és arról is kötöttünk egy megállapodást, hogy miután az atlétika egy fontos ügy, és ráadásul egy olyan helyen valósulna meg az uszoda- és a sportcsarnok-beruházás, ahol az atlétika is zajlik, ezért a kormány vállalja annak költségét, hogy egy új atlétikai centrumot épít meg itt, Szeged városában ott, ahol Polgármester úr erre a helyszínt kijelöli. Mindenképpen megépítünk egy szabadtéri atlétikai centrumot, és készen állunk arra, hogy tárgyaljunk egy fedett atlétikai centrum megépítéséről is. Ez a mondandóm második része, ez még további egyeztetéseket igényel, de a szabadtéri atlétikai centrum megvalósul. Tehát sportfejlesztésnek egyetlen szakosztály sem lesz áldozata vagy vesztese Szeged városában. Jó lesz a vizes sportok kedvelőinek, jó lesz a teremsportok kedvelőinek, és közben az atléták is megkapják azt, ami megilleti őket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ennyi, amit a konkrétumokat illetően Önöknek szeretnék elmondani. Azt kívánom Botka polgármester úrnak, azt kívánom a város vezetőségének, azt kívánom Szeged város minden polgárának, hogy éljenek ezekkel a lehetőségekkel, erősödjenek, és Szeged legyen olyan sikeres város, mint amilyenre a történelme egyébként fölhatalmazza őt.

Köszönöm szépen a figyelmüket!